2022. augusztus 31.

2.évad 68.rész - legemlékezetesebb napja

Sziasztok! 

Hogy vagytok? :) Remélem, Mindannyian jól vagytok és nem szomorkodtok, amiért a naptár szerint véget ér a nyár. Persze a sulisoknak ez mindig nehéz, de addig örüljetek, amíg odajárhattok és nem munkahelyre. Hónap vége van, tudjátok ez mit jelent, de ez most egy kicsit más lesz. Ezzel együtt már csak 3 rész van hátra a történetből, és innentől kezdve nagyobb időbeli ugrásokkal fog haladni. Jó szórakozást a részhez! :) 
Utólag is nagyon boldog születésnapot kívánok az egyetlen Liam James Payne-nek! :) 

Puszi: Emily 





2019.01.01.

~ Emily ~

Nagyon rosszul éreztem magam, pedig a fél pohár új év köszöntő pezsgőn kívül semmi alkoholt nem ittam. Átfordultam a másik oldalamra. Fél kilenc múlt már, Harry pedig nem volt mellettem az ágyban. Felültem és ittam az éjjeli szekrényemen lévő vizemből

       Jó reggelt, Cicalány! Hogy vagy? – majdnem kiköptem a vizet, mikor meghallottam szerelmem hangját.

       Nem jól – néztem rá – Az az éjféli virsli nagyon nem volt jó ötlet – panaszkodtam.

       Ne mondj ilyet! – szólt rám – A szilveszter nem szilveszter virsli nélkül – jelentette ki, mire megforgattam a szemem.

       Darcy? – pillantottam rá.

       Az előbb voltam a szobájában, még alszik – leült mellém az ágyra. Elmosolyodtam.

Ő tegnap tíz után dőlt ki. Vettünk néhány tűzijátékot, amit tíz előtt fellőttük – pontosabban Hazza –, hogy a kislányunk is láthassa. Nagyon izgatott volt, tetszett neki a tűzijáték, gyorsan el is aludt utána. Miután Haz bevitte a szobájába, kettesben maradtunk. Néztük a béna szilveszteri tv műsort, és próbáltunk fent maradni éjfélig. Már éjfél előtt megfőztük a virslit és kikészítettük a pezsgőt, hogy azzal is teljen az idő.

       Feküdj vissza, hátha jobban leszel – a fülem mögé tűrt egy kósza hajtincset.

       Lehet, hogy kellene egy lavór – motyogtam.

       Ennyire? – ráncolta össze a homlokát aggódó tekintettel.

       Aha – nyögtem egyet.

       Várj, ne mozdulj! Azonnal hozom – kiszaladt a szobából. Tényleg gyors volt, egy perc sem telt bele, már az ölemben pihent a lavór. Csukott szemmel támaszkodtam az ágy mögötti falnak.

       Hozzak neked valamit? – szerelmem megérintette a karomat.

       Buborékos ásványvizet, és idehoznád kérlek, a gyógyszeres dobozt is? – fél szemmel néztem rá.

       Persze – ismét elhagyta a szobát. Ez most kicsit tovább tartott neki.

Próbáltam mély levegőket venni és valami másra gondolni. Kinyitottam a szemem, mikor meghallottam Haz közeledő lépteit.

       Köszönöm – elvettem tőle a gyógyszeres dobozunkat, sietve kikerestem belőle, amire szükségem volt, míg szerelmem az ásványvizemet tartotta.

Miután bevettem a tablettát lefeküdtem. Harry megsimogatta a fejem.

       Be ne hányj itt nekem. Amit az év első napján csinálsz, azt csinálod egész évben – figyelmeztetett.

       Tényleg? Akkor maradjunk egész nap az ágyban – javasoltam.

       Jó lenne, csak elfelejted, hogy van egy négy éves lányunk – végszóra meghallottam Darcy lábainak dobogását.

       Anya, Apa – kiabálva szaladt felénk. Hazza elkapta, mielőtt becsapódhatott volna rám.

       Hé, Hercegnőm, nyugi, hagyd egy kicsit Anyát, most nincs túl jól – az ölébe ültette.

       Mi a baj Anyu? – nagy barna szemeivel engem figyelt.

       Egy kicsit rosszul vagyok, Szívem – megsimogattam a lábát.

       Rosszul vagy? Kis tesóm lesz? – meglepetten néztünk Harryvel egymásra.

       Miért gondolod ezt, Hercegnőm? – kérdezte az apja.

       Mert Lilynek kis tesója lesz és a mamája folyton rosszul van – elmosolyodtam, ahogy a kis csoport társáról beszélt.

       Ez igaz Kicsim, a kis barátnődnek testvére lesz, emiatt az anyukája rosszul van, de attól, hogy valaki nem érzi jól magát, még nem lesz rögtön kisbabája – próbáltam elmagyarázni neki, nehogy azzal menjen az oviba, hogy testvére lesz, miközben nem is.

       Miért? – összezavarodva nézett rám.

       Mert ez nem ilyen egyszerű – mosolyodtam el.

       Viszont, ha már szóba került, szeretnél majd kis testvért? – kérdezte tőle szerelmem.

       Igen – vágta rá Darcy izgatottan, mire Haz felnevetett.

       És kislányt szeretnél inkább vagy kisfiút? – pillantottam rá kíváncsian.

       Kisfiút – mondta – Kislányt – gondolta meg magát – Ó, lehetnének ikrek, mint Joy meg Elliot – szemei izgatottan csillogtak. Hazza sejtelmesen vigyorgott rám.

       Annak kicsi az esélye, hogy ikrek legyenek, mint a kis ovis társaid – magyaráztam neki.

       Miért? – kíváncsi volt.

       Mert ikrekből kevés van – válaszoltam neki.

       Akkor ők különlegesek? – kérdezte.

       Mindenki az, a maga módján egyszeri és megismételhetetlen – szólalt meg Haz – Gyere, hagyjuk Anyát, nézzünk neked valami reggelit – megérintette a lányunk orrát, mire nevetni kezdett. Szerelmem felállt az ágyról, kezében a hercegnőnkkel.

       Várj, előbb szeretnélek megölelni – állítottam meg őket.

Felültem az ágyban, míg a kicsi odasétált hozzám, miután Haz letette, és átöleltem idén először. Puszit nyomtam a feje tetejére a hajába.

       Most már mehetsz – megpaskoltam a fenekét.

       Szeretlek Mami!

       Én is szeretlek Kicsim! – figyeltem, ahogy megfogja az apja kezét és kisétálnak a szobából. El se hiszem, hogy idén már öt éves lesz, annyira gyorsan telik az idő.

Valaki a fejemet simogatta. Kinyitottam a szeme és hátra fordultam.

       Aludtál? – kérdezte szerelmem.

       Nem – megráztam a fejem.

       Hogy érzed magad? – aggódva pásztázott.

       Jobban – felültem az ágyban.

       Kérsz levest?

       Igen – lehúztam magamról a takarót – Darcy hol van?

       Alszik, mi már ebédeltünk és utána eléggé elálmosodott – válaszolta.

Még mindig a hálóingemben átsétáltam a konyhába, nyomomban Harryvel. Szedtem a kikészített tányérba egy kevés levest, majd miután megettem, beszélgetni kezdtünk:

       Köszönöm, nagyon finom volt – hálásan pillantottam rá.

       Örülök, hogy ízlett – mosolygott rám – Szeretnéd, ha felhívnám a munkahelyedet? – megfogta a kezem.

       Melyiket? – húztam fel a szemöldököm. Mikor Darcy elmúlt egy éves, úgy éreztem, itt az ideje visszamenni dolgozni. Nem mondom, hogy Harry repesett az örömtől, de egy idő után megértette, nem akarok otthon ülő anya lenni, aki ezen kívül semmit sem csinál, ez egyáltalán nem illik hozzám. Irodai munkám meg tánc tanári állásom is van és mindkettőt szeretem, csak más-más okból.

       Mindkettőre gondoltam – felelte.

       Nem kell – ráztam meg a fejem.

       Miért? Ugye nem akarsz így dolgozni menni? – gyanakvóan méregetett.

       Nem. Tánc nincs a héten, mert igazodunk a téli szünethez. Az irodában pedig téli leállás van, majd csak hétfőn kell dolgozni mennünk – magyaráztam.

       Ezt mondhattad volna hamarabb is, akkor elmehettünk volna valahová – mondta csalódottan.

       Utazni szeretnél? – pillantottam rá.

       Jó lenne már együtt elmenni valahova – vallotta be.

       Találd ki hova! Mindjárt itt a szülinapod, megszervezem – ajánlottam.

       Oké – bólintott – Mennyire szeretnél messzire menni?

       A te szülinapod, te döntesz – emeltem magam elé a kezem.

       Szuper, majd kikérem Darcy véleményét – szólalt meg.

       Tégy úgy – felálltam az asztaltól – Visszajössz velem az ágyba? – tereltem rá a tekintetemet.

       Aha – felállt a székről, és visszasétáltunk a hálónkba. Befeküdtünk az ágyba, majd hozzá bújtam a takaró alatt.

       Szeretlek! – motyogtam.

       Én is szeretlek – puszit nyomott a homlokomra – Ha már Darcy véleményéről volt szó, azt hiszem, megkaptuk a jóváhagyását – mondta. Tudtam, mire gondol, de azért vártam, hogy folytassa. – Nem mondasz semmit? – körém fonta hosszú karjait.

       Nem hiszem, hogy tudja, mire mondott igent – jelentettem ki.

       Elbizonytalanodtál? – végig simított a hátamon.

       Nem, csak nem tudom, milyen hatással lesz rá – felemeltem a fejem – Nem szeretném, ha rossz élmény lenne neki – magyaráztam.

       Akkor egyelőre hagyjuk? – húzta fel a szemöldökét.

       Szerintem várjunk még vele – zöld íriszei csalódottan csillogtak. Egy ideje már téma köztünk a kis tesó kérdése.

       Oké – motyogta beleegyezően.

       Szeretlek! – megcsókoltam, amit sietve elmélyített. A szívem szakadt meg, de el kellett húzódnom tőle, annyira még nem éreztem magam jól, hogy hancúrozzunk.

       Gyakorolni se lehet? – sóhajtott fel.

       Annyira még nem vagyok jól – szomorúan pillantottam rá. Tekintete azonnal megenyhült.

       Mit tehetnék, hogy jobban érezd magad? – kíváncsian fürkészett.

       Ha tudnám, már mondtam volna – fejemet a mellkasára hajtottam, mire homlokon csókolt.

       Tudom, Darcynak azt mondtad, nem vársz babát, de mi van, ha mégis? – a hátamat simogatta.

       Biztos nem várok – válaszoltam.

       Csináltál tesztet? – felemeltem a fejem.

       Nem, karácsonykor véreztem, azóta pedig nem csináltukKicsit sűrű volt a program, meglátogattuk Harry családját, aztán apukámat és a fiúkkal is töltöttünk némi időt.

       Szégyen – rázta a fejét.

       Majd bepótoljuk – ígértem visszahajtva a fejem a mellkasára. Beletúrt a kócos hajamba.

       Oké.

01.19.

Reggel mikor felébredtem, Hazza már nem feküdt mellettem az ágyban. Kilenchez közelített az idő és csodáltam, hogy a kislányom még nem jelent meg a szobánkban. Szomjas voltam, ezért az éjjeli szekrényemen lévő poharamért nyúltam. Üres volt. Felsóhajtva kimásztam az ágyból, aztán a konyha felé vettem az irányt. A helyiség felé közelítve hangokat hallottam kiszűrődni onnan, ám nem tudtam kivenni a szavakat. Belépve megláttam szerelmemet és a kislányomat a pult előtt nekem háttal. Darcy egy kis széken állt, így érte csak fel a pultot, valamin nagyon ügyködtek, azt sem vették észre, hogy bejöttem. Megköszörültem a torkom, mire riadtan felém fordultak.

       Itt meg mi folyik? – pillantottam rájuk.

       Jaj, Mami, elrontod a meglepetést – kiabálta a kis hercegnőnk.

       Te nem láttál semmit, menj vissza a hálónkba! – utasított Harry.

       Szomjas vagyok – mutattam fel a poharam. Haz az égnek emelte a tekintetét, felém sétálva kivette a kezemből a poharat, megtöltötte, majd visszaadta.

       Sipirc! – a háló irányába mutatott. Megforgattam a szeme és visszaindultam a szobánk felé. Kifelé menet vettem rájuk még egy pillantást, nagyon édesek voltak, ahogy a reggelin ügyködtek. Közben azon gondolkodtam, mire fel az ágyba reggeli, tudtommal nem ünneplünk semmit.

Ittam, azután bebújtam a takaró alá, igyekeztem elaludni, hátha ők szeretnének felébreszteni. Nem sokat aludtam, mikor valaki rázni kezdte a vállam.

       Cicalány, ébredj! – szólítgatott Cicus.

       Mami, kelj fel! – szólalt meg a kislányom is. Lassan felültem az ágyban.

       Jó reggelt! – szerelmem puszit nyomott a homlokomra.

       Nektek is jó reggelt! – Darcy felmászott az ágyra és beleült az ölembe.

Átöleltem, miközben apró puszit nyomtam a feje tetejére. Hazza is becsatlakozott az ölelésbe. Szeretem a reggeleket, amik így kezdődnek.

       Na, összenyomtok! – sikított a kis hercegnőnk. Harry vigyorogva elhúzódott, hogy ki tudjon szabadulni.

       Gyere, adjuk oda Anyának a reggelit! – szólalt meg.

Ketten az ölembe tették az ágy végében lévő tálcát, amin két muffin volt, egy csokis és egy áfonyás, tovább egy csésze kapucsínó meg egy pohár szőlő lé.

       Tessék, Mami!

       Köszönöm, Kicsim! – megérintettem az orrát – És Neked is – szerelmemre néztem – És mi az alkalom? – kíváncsian fürkésztem őket.

       Szeretnénk kérdezni tőled valamit – mondta Haz – De előbb, Darcy, amit megbeszéltünk – tekintetét rá terelte.

       Anyu, ideadod a gyűrűdet? – nagy barna szemeivel engem figyelt.

       A gyűrűmet? – ösztönösen megérintettem az eljegyzési gyűrűmet – Miért?

       Ne kérdezz, csak csináld, amit kér! – szólt rám a vőlegényem.

Összeráncolt homlokkal néztem rá, de levettem az ékszert és odaadtam a kislányunknak. Harry elővett a zsebéből egy fekete bársony dobozt.

       Tedd bele! – kérte a kis hercegnőnket, aki sietve belenyomta a gyűrűt. Szerelmem fél térdre ereszkedett a lányunkkal maga mellett.

       Most? – Darcy felé nézett, mire elmosolyodtam.

       Igen – az apja bólintott.

       Hozzánk jössz idén nyáron? – kérdezték egyszerre. Zavartan bámultam őket, egy szó sem jött a számra.

       Miért nem mond semmit? – a kislányunk összeráncolt homlokkal vizslatta az apját.

       Mert nagyon megleptük – válaszolta, aztán felültek mellém az ágyra.

       Miért kérsz meg újra? – találtam meg közben a hangom.

       Idén már öt éve, hogy eljegyeztelek, és ha nem volt esküvő, öt év után újra kell kérni a menyasszonyt – magyarázta.

       És mi van a nyárral? – húztam fel a szemöldököm.

       Most már nagyon el akarlak venni, már szinte mindenki beelőzött minket, így még lenne idő megszervezni – felelte.

       Ez nem verseny – elengedte a füle mellett a megjegyzésemet. Elgondolkoztam. – Egy feltétellel – szólaltam meg.

       Mi lenne az? – kíváncsian fürkészett.

       Te is segítesz a szervezésben, nem bújsz ki alóla – néztem rá jelentőségteljesen.

       Megegyeztünk – felém nyújtotta a kezét, amit sietve megráztam.

       Rendben – mosolyodtam el – Igen, hozzátok megyek idén nyáron – tekintetem életem két legfontosabb emberén pihent.

Darcy és Hazza felhúzták az ujjamra a gyűrűt, utóbbi puszit nyomott a kőre, mielőtt elengedte a kezem. Magam elé emeltem.

       Ó, ez ugyanaz! – mondtam játszva a csalódottat.

06.22.

Macy még egyszer utoljára megigazította a ruhámat, majd segített beletűzni a fátylamat a hajamba. Túl hamar készültem el, még jó háromnegyedóra volt az esküvő kezdetéig.

       Gyönyörű vagy – szőke barátnőm hátra lépett néhányat, míg meghatottan nézett rám. Biztosan visszaemlékezett a saját esküvőjére.
      
Jaj, ne csináld, mert lesírom a sminkem – elfordultam, így én is meg tudtam nézni magam a tükörben.
Végig simítottam az a vonalú ruha szoknya részén. Izgatottság járt át. Amint megláttam, azonnal beleszerettem ebbe a ruhába. A lányok próbáltak finoman lebeszélni róla, mert nem éppen hagyományos darab, de annyira gyönyörű. Tudom, hogy Hazza is imádni fogja, a többiek pedig nem érdekelnek, ez a mi esküvőnk. A tükörben megpillantottam a kislányomat, aki a szobában lévő lufikkal babrált. Kék és rózsaszín. Muszáj beszélnem vele. 

       Darcy szívem, szeretném, ha Macyvel megkeresnétek a többi koszorúslányt és Shane-t, nem sokára elkezdődik az esküvő – fordultam felé.

       Nem akarok menni – biggyesztette le az ajkait.

       Gyere ide! – óvatosan leguggoltam hozzá – Tudod, nekem itt kell maradnom, de ki fogja nekem dobálni a virágszirmokat, ha te is itt maradsz? Nagyon szomorú leszek, ha nem lesznek szétszórt virágok, mikor végre odasétálhatok Apához – kíváncsian figyeltem a reakcióját.

       És a gyűrűt is te fogod odaadni – tette hozzá Mac.

       Így van – helyeseltem.

       Rendben – átöleltem.

       Nagyon szeretlek – elengedtem és figyeltem, ahogy az ajtó felé indul.

       Én is szeretlek Mami – Macyre néztem.

       Vigyázok rá – ígérte barátnőm.

       Tudom – mosolyogtam rá – Megkérnéd Zaynt, hogy jöjjön ide? – kérdeztem, mire összeráncolta a homlokát.

       Megpróbálom előkeríteni – mondta végül.

       Köszi – hálásan pillantottam rá.

Fel-alá sétáltam a helyiségben, csak a cipőm kopogását lehetett hallani. Hamarosan kopogtak az ajtón.

       Gyere! – szóltam ki, szembe állva az ajtóval.

       Hűha, nem hagyományos – bámulta meg a ruhámat.

       Jaj, ne kezd te is! – mordultam rá, égnek emelve a tekintetem.

       Gyönyörű vagy és Harry is odáig lesz, ha meglát – próbált szépíteni.

       Köszi, ezt hallanom kellett – mosolyogtam rá.

       Ezért hívtál ide? – fürkészett kíváncsian.

       Nem – megráztam a fejem – Ide kellene csempészned valahogy Harryt.

       Mi? – zavartan összeráncolta a homlokát – Miért?

       Beszélnem kell vele – feleltem.

       Mindjárt összeházasodtok, mégis miről? Nem várhat? – értetlenkedett.

       Nem – ingattam a fejem – Még előtte kell beszélnem vele – kérlelően néztem rá.

       Jaj, Emily, tudom, hogy most mit érzel, én is ezt éreztem, de ez azonnal el fog múlni, amint meglátod őt az oltár előtt – megfogta a kezem.

       Mi? – zavartan néztem rá – Te bepánikoltál az esküvőd előtt? – Zayn hebegni kezdett el is pirult kicsit – Mindegy, nem erről van szó. Nem ijedtem be, csak beszélnem kell vele valamiről – magyaráztam.

       Jó, rendben – sóhajtott fel – De valahogy takard el magad, tudod, nem láthat a ruhában – figyelmeztetett.

       Oké, és Zayn – visszafordult felém – Köszönöm – mosolyogva bólintott, mielőtt kisétált az ajtón.

Körbe néztem a szobában, mivel takarhatnám el magam. Nagy választék nem volt, a sötétítő függöny mellett döntöttem. Valahogy magamra applikáltam, mire újabb kopogtatás jött az ajtó felől.

       Gyere be! – kiabáltam. Csak Hazza jött be a helyiségbe.

       Mi a baj? – aggódva sietett felém.

       Zayn hol van? – hagytam figyelmen kívül a kérdését.

       Kint van, őrt áll. Azt mondta, jöjjek ide, mert a menyasszonyom ki van borulva – átható pillantását nehéz volt állni.

       Mondtam neki, csak beszélni szeretnék veled valamiről – szólaltam meg.

       Nincs itt az anyukád, ígérem – emelte fel a kezét.

       Ajánlom is, különben agyon csaplakA szervezés alatt Harry felhozta, hogy nyújtsak békejobbot anyámnak. Ezen eléggé összevesztünk. Ő elképzelhetetlennek tartja a családi viszályokat és jól is van ez így, de nem mindenki olyan szerencsés, hogy szerető családban nőjön fel.Más miatt hívattalak ide.

       Miért? – húzta fel a szemöldökét. Megfogtam a kezét. – Valami baj van? – félve pillantott rám.

       Nem – megráztam a fejem, majd lehúztam egy apró csókra – Harry, gyereket várok – Haz kitörő örömmel átölelt, próbáltam csitítani.

       Mióta tudod? Hány hetes? Jól vagy? Ez biztos? – dobálta rám a kérdéseket izgatottan.

       Igen, biztos, tegnap reggel voltam orvosnálCsak már nem tudtam elmondani. Ki találta ki ezt a baromságot, hogy a menyasszony és a vőlegény legalább az esküvő előtti utolsó napot töltse külön?

       És mikor jön? – kezét próbálta a hasamra csúsztatni.

       Hát, az van, hogy már nyolc hetes – szerelmem kikerekedett szemekkel nézett rám.

       És csak most mondod? – hűlt el.

       Lefoglalt az esküvőszervezés és nem tűnt fel, hogy késik. Azt hittem, a rosszullétek az idegeskedéstől vannak – magyaráztam – Csak később állt össze a kép. Vasárnap csináltam tesztet, mikor Darcyval a játszótéren voltatok, de addig nem akartam elmondani, amíg az orvos nem erősíti meg – kerestem a tekintetét.

       Annyira szeretlek – átölelt.

       Január 31-ére van kiírva, rendben van és én is jól vagyok, a rosszulléteket leszámítva, azonban mivel második baba, szinte biztos, hogy korábban fog érkezni – válaszoltam meg a korábbi kérdéseit is.

       Kár, örülnék, ha pontos lenne – csillant fel a szeme – Most már összeházasodhatunk? – vigyorgott rám.

       Igen – mosolyogtam rá. Újra megcsókoltam, mielőtt kinéztem a folyosóra, ahol Zayn állt.

       Készen álltok? – pillantott rám.

       Igen – bólintottam – Tiszta a levegő – fordultam vissza szerelmemhez. Haz kislisszolt mellettem a szobából.

Nem sokára apa meg Macy megjelentek értem. Már egyáltalán nem voltam ideges, figyeltem, ahogy az anyaági unokatesóim meg a kislányom megkezdik a sétát az oltár felé, és szórják nekem a virág szirmokat. Takarásban voltunk, így az emberek engem még nem láttak, én viszont elég jól láttam őket. Itt volt mindenki, aki számított nekünk.

       Indulhatunk? – mosolygott rám apu.

       Igen – képtelen voltam abbahagyni a mosolygást.

Az egész násznép felállt, amint beléptünk a helyiségbe. Az út végén ott várt rám életem szerelme, ahogy felé sétáltam, megszűnt körülöttünk mindenki, csak a hatalmas mosolyt láttam az arcán, ami passzolt az enyémhez. Megálltunk előtte, apu felhajtotta a fátylamat, megpuszilt, majd átadott Harrynek.

       Nagyon vigyázz rá! – kérte. Örültem, hogy nem mondott semmi fenyegetőt.

       Természetesen – ígérte szerelmem. Apa odalépett a nagynénéimhez.

       Gyönyörű vagy – suttogta Hazza.

       Te is – megérintettem a fekete csokornyakkendőjét.

Két nyelvű volt a ceremónia, hogy minden jelenlévő értse. A két legszebb pillanat az volt, mikor Darcy odahozta nekünk a gyűrűinket, amik egy olyan párnán pihentek, amit az én horgolásom díszített. Miután átadta őket, ott maradt velünk, mert nem akart visszamenni a többi koszorúslányhoz. A másik pedig, amikor kijelentették, hogy férj és feleség vagyunk. Nem vettem fel Harry nevét, ami egyeseket meglepett, a köznyelv így is Mrs. Stylesnek hívott már jó ideje. Nem bántam, hogy ez így volt, de sosem szerettem volna megszabadulni a nevemtől. A szertartás után begyűjtöttem az eladó sorban lévő lányokat és közéjük dobtam a csokromat, ami négy kis csokorból állt. A szélrózsa minden irányába repültek, az egyiket a legidősebb unokatesóm kapta el, a másikat Danielle – aki három évvel ezelőtt újra összejött Liammel és azóta már egy gyermekük is született – egy Faynél landolt, az utolsót pedig Gemma kapta el. Ezután kezdetét vette a lakodalom. Mindenki jól érezte magát, hajnalig táncoltunk. Életünk egyik legemlékezetesebb napja volt, több szempontból is.

 


Ha elolvastad, kérlek, jelezd! :)


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése