2020. augusztus 31.

2.évad 44.rész - Haragszol rám?


Sziasztok!

Hogy vagytok? :) Remélem, Mindenki jól van és kihasználjátok ezt a szép időt, amit így nyár végére kaptunk. Jelentkezésem oka, hogy meghoztam Nektek a történet folytatását, ami kissé különleges abból a szempontból, hogy kb háromnegyede nagyjából három éve íródott meg. Kíváncsian várom, mit szóltok hozzá! Jó szórakozást a részhez! :)
Szeretnék utólag is nagyon boldog születésnapot kívánni az egyetlen Liam James Payne-nek!:)
Puszi: Emily






03.07.
~ Harry ~
Ott állt a vízzel szemben, nekem háttal. Lassan indultam meg felé, nem úgy tűnt, hogy meg fog fordulni. Pár lépésre megálltam a háta mögött és lassan mondtam ki a nevét, a nevet melyet az utóbbi időben reménytelenül próbáltam elfelejteni. Amikor megtaláltam a levelet a postaládámban, nem tudtam, mit gondoljak. Először azt hittem, ez valami vicc, de aztán úgy gondoltam csak nem utál senki annyira, hogy ezt tegye velem. Ezután viszonylag hamar eldöntöttem, hogy látni szeretném őt. Kíváncsi voltam, mit szeretne mondani, talán ő is helyre akarja hozni a dolgokat. Gyorsan fordult meg, nekem pedig elakadt a szavam.
~ Emily ~
Mély, érdes hang szólított a nevemen és szinte azonnal megfordultam. Hátra hőkölt, arcán döbbenet, szemében zavarodottság látszott, ahogy végig jártatta rajtam tekintetét. Pár percig szótlanul figyeltük egymást. Kinyitotta a száját, próbált beszélni, ám egy hang sem jött ki a torkán. Végül tanácstalanul lehajtotta a fejét.
       Harry? – rám emelte tekintetét – Gyere, sétáljunk egyet!
Elindultam előre lefelé a mólóról, Hazza lassan sétált mellettem.
       Figyelj, tudom, hogy most nehéz beszélned ezért inkább én fogok. Kérlek, ne szakíts félbe, mindent el szeretnék mondani és ez nem feltétlenül lesz rövid – válaszul kaptam egy bólintást – A babával kezdeném. Nem tudom pontosan mikor estem teherbe, de valószínűleg augusztus első felében. Azt hiszem az egyik szeretkezésünk alkalmával, kilyukadhatott a gumi. Igen, ez azt jelenti, hogy te vagy a kicsi apja. Természetesen csináltathatsz apasági tesztet, amint megszületik a baba…
       Miért nem mondtad el? – találta meg a hangját.
Hirtelen megszédültem, egy pillanatra elvesztettem az egyensúlyom és hátra billentem. Harry gyors reflexeinek köszönhetően elkapott és egyenesben tartott.
       Jól vagy? – kérdezte azonnal.
       Igen, csak egy kicsit megszédültem, nincs semmi baj – bizonygattam.
       A baba miatt?
       Igen, már volt ilyen korábban is – vallottam be.
       Gyere, elviszlek hozzám, majd ott folytatjuk.
Nem ellenkeztem, inkább hagytam, hogy úgy legyen, ahogyan ő szeretné. Elvitt a kocsijához, segített beszállni, és egyenesen a londoni lakásához hajtott. Lassan vezetett, végig az utat figyelte közben egy szót sem szólt hozzám.
Megállt a kocsifelhajtón, aztán segített kiszállni. Bekísért a házba és a táskámat a kanapéra tette. Hirtelen erősen tőrt rám a hányinger, gyors léptekkel a mosdóba szaladtam. Épphogy oda értem a gyomrom tartalma utat tör magának és szerencsére a WC-ben landolt. Éreztem, ahogy Harry hátra fogta a hajamat. Próbáltam eltolni magamtól, nem szerettem volna, ha így lát.
       Ssss, nincs semmi baj – mondta halál nyugodtan magához húzva. Egy ideje már nem is volt rosszullétem. Lassan kezdett elmúlni a rossz érzés. – Jól vagy? – suttogta.
       Igen. Kaphatok fogkefét és fogkrémet? Szeretném kimosni a számat.
Bólintott. Együtt álltunk fel, ő a szekrényhez sétált és keresgélt benne egy darabig.
       Tessék – nyújtott át nekem egy rózsaszín fogkefét, amitől mosolyognom kellett – A krémet ott találod – mutatott a mosdókagylóra.
Gyorsan lerendeztem a fogmosást, az émelyítő ízt a számban felváltotta a mentol és az eukaliptusz. Megfordulva rámosolyogtam Harryre, vagyis csak mosolyogtam volna, ha ott lett volna, de nem volt. Visszamentem a nappaliba majd onnan a konyhába, ahol már javában forrt a teavíz.
       Milyen teát szeretnél? – érdeklődött, miközben kivett két csészét a konyhaszekrényből.
Mellé lépve a tea filteres dobozban kezdtem kutatni. Meglepetésemre megtaláltam, azt, amit nagyon szeretek. Kibontottam és a filtert belehelyeztem a csészébe. Egy apró mosolyt véltem felfedezni az arcán.
       Mennyi cukrot tehetek bele? – kérdezte.
       Ne tegyél bele cukrot, most nem kéne semmi édeset innom.
Elkészítette a teákat és leültünk a nappaliban a kanapéra. Furcsa érzés volt újra itt lenni, itt, ahol történt néhány dolog. Bele kortyoltam a teába, majd folytattam:
       Amikor észrevettem, hogy állapotos vagyok, nem tudtam mi tévő legyek. Nem tudtam, te akarod-e egyáltalán ezt az egészet, de próbáltam mérlegelni a dolgot. Kezdettől fogva biztos voltam benne, hogy megtartom a kicsit. El akartam mondani neked, komolyan – rá pillantottam – De aztán Niall szülinapja után csúnyán összevesztünk. Úgy gondoltam, ez is azt bizonyítja, nekünk nincs közös jövőnk. Hát eljöttem. Azt terveztem, majd hazudok valamit a kicsinek rólad és én leszek az apa is számára.
       Akkor most miért vagy itt?
       Meg akartam védeni a gyerekemet attól, amin én is keresztülmentem. A munkádból adódóan sok mindenről lemaradtál volna, olyan dolgokról, amik a kicsinek fontosak lettek volna. Úgy gondoltam, ha nem számít arra, hogy az apja ott legyen, akkor csalódás sem érheti. Tisztában vagyok vele, ez egy gyenge érv, de én jól tudom milyen szar érzés volt folyton csalódni apában. Más részről féltem attól, hogy mivel ezt a gyereket mi nem akartuk, ha kiderül, a menedzsment elveteti a magzatot, hogy ne sérüljön a rólatok kialakított részben igaz kép. Nem szerettelek volna semmibe se belekeverni, de megölni se akartam a babát, csak azért mert nem terveztük őt.
       Soha nem engedtem volna, hogy a menedzsment ebbe beleszóljon – mondta határozottan.
       Ezt jó tudni – mosolyogtam rá.
       Még mindig nem értem. 
       Bűntudatom van. Azt hittem együtt tudok majd ezzel élni, de mégsem. Most úgy érzem, nem tudok egy egész életen át hazudni a gyerekemnek. Ezért írtam neked azt a levelet. Elhatároztam, ha eljössz, elmondom, ha nem, akkor sosem tudod meg az igazságot. Ezzel akartam könnyíteni a lelkiismeretemen. Nézd, tudom, hogy ez most nehéz, de muszáj feltennem a kérdést: Részt szeretnél venni a kicsi életében vagy nem? Nem kell most azonnal válaszolnod, van még időd eldönteni, kérlek, gondold át alaposan!
Belekortyoltam a teámba, amíg beszéltem nem igazán néztem rá, most viszont rá emeltem a tekintetem. Zavarodott volt és nem úgy tűnt, mint aki beszélni akar.
       Nézd Harry, ha igent mondasz, az nem azt fogja jelenteni, hogy együtt kell majd élnünk, csak azt, hogy a kicsi ismerni fog téged, tudja ki az apja és veled lehet, ha szeretne.
Nagyon furán nézett rám, ha ez lehetséges volt, akkor azt hiszem, még jobban összezavartam. Eltelt egy kis idő mire megszólalt:
       Jó, gondolkozni fogok rajta, de csak, hogy tudjam, meddig van időm?
       Májusig, akkor fogok szülni, mielőtt bemegyek a kórházba, tudni szeretném mi a döntésed.
       Ígérem, addig eldöntöm, mit szeretnék – fogadkozott.
       Szeretnék kérdezni valamit – felé pillantottam.
       Mi lenne az?
       Gondolkoztál a veszekedésünkön? – a fülemet birizgáltam.
       Elég sokat – válaszára felé kaptam a fejem. Egymásra néztünk.
       Én is gondolkoztam rajta – mondtam.
       Értem már miért borultál ki, de én tényleg csak jót szerettem volna nekünk – magyarázta.
       Tudom, ebben egy percig sem kételkedtem.
       De? – pillantott rám.
       Nincs de – ráztam meg a fejem – Csak mi valójában sosem beszéltünk arról, mi lesz majd kettőnkkel, ha beindul a turné külföldi része – Hazza elgondolkodott.
       Ez igaz – szólalt meg.
       Haragszol rám? – tudni akartam a választ, azonban a tekintetét kerültem.
       A veszekedés vagy a baba eltitkolása miatt? – kérdezett vissza.
       Mindkettő, érdekel, mit érzel most – magyaráztam.
       A veszekedés miatt már nem – mondta – Értem, miért nem mondtad el a babát, de haragszom érte. Azért kösz, hogy nem az újságokból kellett megtudnom.
       Igyekezetem elkerülni a hírverést, amennyire csak lehetett nyugodtnak akartam ezt az időszakot – néztem rá.
       Jól vagytok a picivel? – kíváncsian fürkészett.
       Igen, szerencsére minden vizsgálat negatív – válaszomtól úgy tűnt megkönnyebbült.
       És hogy viseled?
       Egész jól, bár az elején nehéz volt.
       Miért? – ráncolta össze a homlokát.
       Miután összevesztünk, haza mentem. Az otthonunkban anyámat egy idegen férfival találtam. Kiderült, míg én itt voltam, apával elváltak és ő maradt a házban. Összevesztem vele, aztán Shane-nel is, mert ő tudta, csak nem mondta el. Megkerestem apát és most vele élek. Furcsa, az anyámmal való kapcsolatom tönkre mentem, míg az apámmal helyre álltak a dolgok, még sosem éreztem ilyen közel magamhoz – vallottam be.
       Sajnálom, hogy keresztül kellett menned ezen, tudom milyen érzés – szólalt meg, mire bólintottam egyet – Gondolom, ez is közre játszott abban, hogy most itt vagy.
       Volt benne része, sokat gondolkoztam az életemen és úgy éreztem, talán félreismertem az embereket – tűnődtem.
Megittam a teám maradékát és felálltam.
       Köszönöm a teát és azt, hogy meghallgattál – felvettem a táskám és megindultam kifelé.
       Hova mész? – kérdezte meglepetten.
       Őőőő, haza?
       Úgy érted Coventry-be?
       Igen úgy, vonattal megyek – közöltem vele.
       Nem engedlek el, sötétedik, rosszul is voltál, nem akarom, hogy egyedül utazz. Szeretném, ha itt maradnál és holnap majd én hazaviszlek – bökte ki.
       Harry nem kell…
       De szeretném, kérlek, maradj itt! – sokkal inkább hangzott parancsnak, mint kérésnek.
Nem jó ötlet. Ez zakatolt a fejemben. Tény, hogy nem szeretek egyedül utazni, de akkor is. Sóhajtottam egy nagyot:
       Legyen – adtam meg magam. Rám mosolygott. Felhívtam apát, hogy tudassam vele, csak holnap megyek haza, nem különösebben akadékoskodott, ami meglepett.

Hét óra körül zuhanyoztam le. Ahogy átsétáltam a szobájába olyan idegennek éreztem magam a házában. Régebben jártam itt párszor, de akkor nem volt ilyen érzésem. Akkor otthonos volt, most pedig furcsa. Az ágyon volt egy fekete felső meg mellette egy alsónadrág, Haz készítette oda nekem. A pólót felvettem és szerencsére találtam egy bugyit a táskámban így azt is magamra kaptam. Nem akartam az ő alsóneműjében lenni. Elsétáltam a konyhába, ahol ő a vacsoránkon ügyködött.
       Segítsek valamiben? – kérdeztem.
       Nem, csak ülj le. Remélem, már rendesen eszel.
       A kicsi miatt igyekszem legalább a főétkezéseket betartani. Biztos ne segítsek? – rossz volt ott ülni és semmit se csinálni csak nézni őt.
       Ha ennyire akarsz, akkor megteríthetsz.
       Remek – álltam fel.
A szekrényben kerestem lapos tányérokat és felpakoltam őket az asztalra. Majd feltettem az étkészletet, végül a poharakat is.
       Mi lesz a vacsi? – érdeklődtem a tűzhelyen lévő lábast vizslatva. Tészta volt benne.
       Arra gondoltam, hogy lehet túros, sajtos vagy mákos tészta, amelyiket szeretnéd.
       Te melyiket eszed?
       A sajtosat.
       Oké, akkor én mákosat kérek – mosolyogtam rá.
Miután darált nekem mákot, én pedig sajtot reszeltem neki, csöndesen elfogyasztottuk a vacsoránkat. Egy kisebb vita után elment zuhanyozni.
Az ágyában fekve akaratlanul is arra gondoltam, vajon hány lány feküdt azóta ebben az ágyban, mióta elhagytam őt. Nem figyeltem a magánéletével kapcsolatos híreket, mert nem akartam fájdítani a szívemet, de tisztában voltam vele, mennyire szereti a nőket. Kijött a fürdőből azután felöltözött és bebújt mellém az ágyba. Ragaszkodott ahhoz, hogy egy ágyban aludjunk.
       Nem fázol?
       Nem, pont jó.
       Ha éjjel fáznál, az ágy alatt találsz plédet, ha nem tudsz lehajolni érte, akkor kelts fel nyugodtan. Bármi baj van, kelts fel, rendben?
       Rendben – hirtelen csörrent meg a telefonja.
       Csá!... Itthon, úgy értem a londoni lakásombanTudom, valami közbejöttHolnap délután olyan négy óra feléAkkor holnap… Jó éjt – felém fordult – Louis volt az – Bólintottam. Miért érzed szükségét, hogy elmond?
       Jó éjt Harry!
       Jó éjt! – oltotta le a lámpát.
Sötétség és csend telepedett a szobára. Ismét egy ágyban vele, csak most sokkal nagyobb köztünk a távolság. Érzelmileg és a szó szoros értelmében is.

~ * ~ * ~ * ~ * ~

Éjfél elmúlt már és még mindig nem tudtam aludni, hiába hallgattam a mellettem alvó fiú egyenletes szuszogását. Forgolódtam még egy darabig, aztán felkapcsoltam a lámpát és kimentem egy pohár vízért a konyhába. Mire visszaértem Harry már fent volt.
       Jól vagy? – kérdezte.
       Igen, csak nem tudok aludni. Ne haragudj, ha felébresztettelek – másztam vissza az ágyba.
       Nem a te hibád, mostanában nem alszok valami jól.
       Aú! – bukott ki belőlem és a kezemet a hasamra simítottam.
       Mi az?
       Semmi, csak a kicsi rúgott egy erősebbet.
       Még mindig rugdos?
       Igen, miért? – kérdeztem közben továbbra is a hasamat simogattam.
       Csak… – elmosolyodtam. 
       Add a kezed! – nyúltam érte és lassan a pocakomra vezettem, oda, ahol éreztem a baba aktivitását. Harry ijedten rántotta el a kezét.
       Nem félelmetes?
       Nem, csak néha rossz érzés, ha valamelyik belső szervemet rugdossa – mosolyogtam rá.
Meglepett, amikor kezét visszatette a hasamra. Most látszott csak igazán, mekkora keze van. Miközben tapogatózott az arcát figyeltem, ami egy idő után átment bámulásba. Hazza megérezte, hogy nézem, ezért tekintetét kíváncsian rám vezette. Hirtelen benyúltam a pólója alá.
       Nálad nincs mozgás és még csak kockáid sincsenek – állapítottam meg.
       Ha ha ha nagyon vicces.
       Szerintem is – húztam vissza a kezem.
       Én nem nevetek – pillantása szigorú volt.
Gyermeki ártatlansággal nagyokat pislogva néztem a zöld szemeibe. A szigorúság elillant belőlük, előre dőlt és végig simított az arcomon. Elpirultam, ahogy egyre jobban felém közeledett és lehunytam a pilláim. Adott egy puszit az arcomra azután ajkait a számra csúsztatta. Lassan csókolt meg, óvatos volt, mert nem tudta mire számítson. Válaszolva a csókjára hagytam, hogy nyelvét a számba csúsztassa. Istenem, ez mennyire hiányzott. Kezemet felvezettem a tarkóján és beletúrtam a göndör tincsekbe. Elszakadtunk egymástól, száját a nyakamra tapasztotta és harapdálni kezdett.
       Harry, állj! – toltam el magamtól.
       Én komolyan gondolom – összezavarodva pillantottam rá – Úgy értem, hogy ez nem csak egy fellángolás, döntöttem: Vigyázni akarok mindkettőtökre, és szeretném, ha velem élnétek.
       Úgy, mint... ?
       Úgy, mint egy család. Nem tudom te hogy vagy ezzel, de én még mindig szeretlek.
       Szerinted itt lennék, ha nem szeretnélek? – kérdeztem mosolyogva. Válaszul megcsókolt és eldöntött az ágyon, de aztán hirtelen megállt.
       Valami gond van? – fürkésztem az arcát.
       Szabad ezt nekünk egyáltalán? – ráncba szaladt a homlokom.
       Úgy érted a szexet? Miért ne szabadna?
       Hát, mert várandós vagy – úgy mondta, mintha magától értetődő lenne.
       Harry, a szex nem árt a kicsinek – magyaráztam türelmesen.
       Biztos?
       Igen. Csak óvatosabban kell csinálnunk, úgy hogy közben ne nyomjuk össze a hasamat. Ennyi az egész – mosolyogtam rá.
       Oké, az menni fog – fölém hajolt és ajkainkat lassan összeérintette.
A fejem mellett a karjain támaszkodott, hogy még véletlenül se érjen a hasamhoz. Lecsúszott a nyakamra onnan pedig a vállamra, majd apró puszikkal lepett el. Kinézett egy pontot a vállamon és ott fogai közé vette a bőröm. Addig szívta, amíg kiserkent a vérem. Odakapva eltoltam a fejét.
       Nem tudtam, hogy szereted a vért.
       A tiédet igen – vigyorgott rám.
Felhúzott ülésbe így le tudta rólam venni a pólót. Libabőrös lettem és karjaimat magam köré fontam.
       Fázol? – kérdezte miközben megszabadult a felsőjétől.
       Egy kicsit – feleltem és végig néztem felsőtestén.
Új tetoválást kerestem rajta. Ledöntött az ágyra és kezét levezette a bugyimhoz. Az anyagon keresztül ért hozzám, de már ez is vágyat ébresztett bennem, hiányzott az intimitás.
       Harry – nyöszörögve nyúltam az ágyéka felé – Kérlek! – lehúzta a bugyimat.
Felültem, míg ő levette az alsóját. Vágya elég nyilvánvaló volt. A kezemet a vállára rakva finoman hátra döntöttem az ágyra. Fölé mászva, óvatosan csúsztam a merevedésére, ami mindkettőnkből egy nyögést váltott ki.
       Szóval még mindig szeretsz felül lenni, mi? – vigyorgott rám kajánul – Amúgy, nem kéne gumi?
       Attól függ, mennyi csajjal voltál az utóbbi időben és melyik volt közülük gyanús? – félrenézett, egyértelműen kerülni próbálta a tekintetemet, végül válaszolt:
       Nem voltam lánnyal mióta elmentél.
       Ó – bukott ki belőlem meglepettségemben. Nem gondoltam volna, hogy ilyen mély nyomot hagytam benne.  
       Cica, inkább ne beszéljünk erről! – bólintottam és csípőmmel apró köröket kezdtem leírni.
Hazza alattam nyögött, amíg én a mellkasán támaszkodtam és igyekeztem örömet szerezni mindkettőnknek.
       Imádom, hogy táncos vagy, imádom, hogy ilyen jól mozgatod a csípődet – nyögte Harry.
Nagyon hamar elfáradtam ebben a pózban, és ez neki is feltűnt. 
       Cseréljünk – szólalt meg, feltámaszkodva a könyökére. Aprót bólintottam és vigyázva a hasamra lemásztam róla.
Az oldalamra feküdtem, így ő gond nélkül hozzám fért. Lassan csúszott belém, míg csókot váltottunk. Egyik kezével a melleim alatt karolt át, a másikkal félre söpörte a hajam és szívni kezdte a nyakam. Felnyögtem. Kényelmes tempóban egyenletesen mozgott bennem. Kapkodva, szabálytalanul szedtem a levegőt és ezen az sem segített, hogy Harry rámarkolt a mellemre. Éreztem, ahogy az élvezet mindent elsöprő árvízként elhatalmasodik rajtam.
       Harry! – nyögtem hangosan és próbáltam a karjába kapaszkodni.
       Nyugi Édes, tartalak – nem akartam sikítani, de ahogy ellepett az érzés kikívánkozott belőlem.
Haz megtartott és amint ő is elélvezett kicsúszott belőlem. A hátamra feküdve próbáltam közel húzódni hozzá. Azonnal betakart minket majd sietve átölelt. Kellett egy kis idő, mire a légzésünk normálissá vált.
       Harry, vissza tudnád adni a ruháimat? – kérdeztem halkan.
Mosolyogva szolgáltatta vissza a ruhadarabokat és még felöltözni is segített. Egymáshoz bújva, gyorsan nyomott el minket az álom, de még mielőtt lehunytam a szemem csak egy kérdés zakatolt a fejemben: Mi lesz ezután?





Ha elolvastad, kérlek, jelezd :)



Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése