2.évad 50.rész - úgy tudtam

Sziasztok!

Hogy vagytok? :) Remélem, mindannyian nagyon jól vagytok és minden rendben veletek. Mindjárt itt a tavasz, igaz a jó idő most kicsit hamarabb érkezett meg hozzánk lehetővé téve a kinti programokat. Ha viszont nem szerettek annyira kint lenni, akkor kuckózzatok be az új résszel, amiben több dolog is kiderül majd. Jó szórakozást a történet folytatásához! :)
Utólag is szeretnék nagyon boldog születésnapot kívánni az egyetlen
Harry Edward Stylesnek! :)

Puszi: Emily

 

  

 

 

03.27.

~ Emily ~

A váróban ültem egy másik nővel és a párjával, láthatóan a nő előrébb tartott, mint én. Mind a ketten elég feltűnően megbámultak. Próbáltam tudomást se venni róla, de ez nem volt olyan egyszerű. Ma próbáltuk meg újra kideríteni, milyen nemű a baba. Harry nagyon szeretett volna itt lenni, ám ő most a bandával kapcsolatos kötelezettségeinek tett eleget. Pár napja viszont együtt voltunk.

Visszaemlékezés

Az ágyon ültünk egymással szemben.

‒       Azt se tudom, hogyan fogjunk neki – Harry tanácstalannak tűnt.

‒       Van valahol egy utónév könyvem, megkeressem? – pillantottam rá.

‒       Nem tudom – motyogta.

‒       Fiút vagy lányt válasszunk először? – kérdeztem.

‒       Lányt – felelte.

‒       Mondd először te! – kértem.

‒       Mit szólsz a Caroline-hoz? – nézett rám, mire elhúztam a számat.

‒       Őszintén? – húztam fel a szemöldököm kíváncsian.

‒       Persze – bólintott – Különben mi értelme lenne?

‒       Jó, igaz – szólaltam meg – Öregasszonyos – hadartam el.

‒       Tessék?! – szerelmem ledöbbent.

‒       Sajnálom Harry – kerültem a tekintetét – Nem tudom elképzelni, hogy egy édes pici lányt Caroline-nak hívnak.

‒       Oké – sóhajtott fel – Hogy tetszik a Zoe? – tekintete lyukat égetett belém.

Összeszorítottam a szemem és mélyet sóhajtottam. Nagyon utálni fogsz ezért.

‒       Ahonnan én jövök, ott ez kutya név – nem mertem ránézni.

‒       Hogy? – ráncolta össze a homlokát.

‒       Nálunk ezt a nevet kutyáknak adják – ismételtem el.

‒       Inkább hagyjuk – lemondón megrázta a fejét – Mondj valamit te is, hogy le tudjam szólni – mondta.

‒       Én nem akartalak megbántani, és te kérted az őszinte véleményemet – emlékeztettem.

‒       Igen, de lehetnél kicsit kíméletesebb is – adta a tudtomra.

‒       Jó, megpróbálom – ígértem – Nem tudom, mit fogsz szólni ehhez, de nekem nagyon tetszik a Darcy és jól megy a vezetéknevedhez is – magyaráztam.

‒       Szép név – értett egyet velem.

‒       Téged nem is zavar? – hitetlenkedtem.

‒       Mi? – Hazza összeráncolta a homlokát.

‒       A rólad írt történetekben ezt a nevet adják leggyakrabban a lányodnak – világosítottam fel.

‒       Én nem olvasok ilyeneket – ingatta a fejét.

‒       Tudom, de azt hittem, ennyit tudsz – mondtam.

‒       Engem ez nem zavar, de lehet más, ha kételyeid vannak – pillantott rám.

‒       Tetszik a Maggie is – szólaltam meg.

‒       Alexis? – húzta fel a szemöldökét.

‒       Az is szép – mosolyodtam el – Melyik legyen? – néztem rá tanácstalanul.

‒       Nem érzed, hogy mocorog, mikor kimondod őket? – kérdezte.

‒       Nem – megráztam a fejem, miközben a kezemet a hasamra simítottam – Mi a te neved? Talán Alexis? – nem történt semmi. Haz közelebb jött hozzám és a kezét a pocakomra simította.

‒       Akkor esetleg Darcy? – kérdezte szerelmem a hasamhoz hajolva.

A pici nem túl erősen, de megrúgott. Egymásra néztünk. Harry szemei izgatottan csillogtak.

‒       Ez most eldőlt? – kíváncsian fürkésztem az arcát.

‒       A baba egyértelmű volt – mosolygott rám.

‒       Akkor most kellene egy fiú név is – állapítottam meg – Szeretnéd, ha tovább vinné a nevedet?

‒       Melyiket? – nevette el magát.

‒       Amelyiket szeretnéd – válaszoltam.

‒       Talán második névnek – gondolkozott el – Mit szólsz a Peterhez?

‒       Az egyik volt fiúmat is így hívták – feleltem.

‒       És milyen volt a kapcsolatotok? – szúrósan néztem rá.

‒       Ha szétmentünk, mit gondolsz? – kérdeztem vissza.

‒       Oké, jogos. Peter kilőve – a pocakomra terelte tekintetét – Ian?

‒       Az szép név és ilyen nevű fiúval nem jártam – tettem hozzá – Nekem a Scott is nagyon tetszik – javasoltam.

‒       Akarod te megkérdezni? – bólintottam, miközben a kezünket a hasamra simítottuk.

‒       Scott, ez lenne a te neved? – kérdeztem reménykedve. Válaszul semmiféle mozgás nem érkezett.

‒       Ian Styles, így fognak hívni téged? – a pocakomat simogatta. A bal oldalamon éreztem egy apró rúgást. Ez nem volt túl határozott. Egymásra néztünk.

‒       Azt hiszem, ezzel megvolnánk – mondtam.

‒       Igen, Darcy, ha kislány, és Ian, ha kisfiú – összegezte szerelmem mosolyogva.

Visszaemlékezés vége

Kimentem a mosdóba, mire visszajöttem, a másik nő már bement a párjával. Elővettem a telefonom, amin várt egy SMS Macytől.

„Na, hogy ment?”

Visszaírtam neki:

„Még nem voltam bent. Em”

A hétvégén találkoztam vele is és Shane-nel is. Megbeszéltük az elmúlt időszak történéseit. Bűntudatom volt, amiért így elhanyagoltam őket. A csapattal se találkoztam már egy ideje, persze váltottunk üzeneteket, de azért az nem ugyanaz. Szeretnék összejönni velük valamikor, lehet Harryt is magammal kellene vinnem.

Kinyílt a váró ajtaja és belépett rajta egy újabb pár, akik jól megbámultak. A nőn még alig látszott, hogy babát vár. Nem sokára kijött a másik pár, végre bemehettem a doktornőhöz. Ma az asszisztense is dolgozott, ő ült a számítógép előtt. Felfeküdtem a vizsgálóasztalra, majd szabaddá tettem a hasamat.

‒       Hol az Apa? – kérdezte Lisa.

‒       Most dolgozik – halványan rá mosolyogtam.

‒       Kár, pedig múltkor olyan izgatott volt – jegyezte meg.

‒       Nagyon szeretné tudni – szólaltam meg.

‒       Mit szeretnétek jobban? – fürkészett kíváncsian.

‒       Én azt, hogy egészséges legyen – válaszoltam őszintén.

‒       Az, emiatt nem kell aggódnod – mosolyodott el – Lássuk, megtudunk-e még valamit ma – rákente a gélt a hasamra, aztán az ultrahangos készülékkel megvizsgált.

Hosszasan keresgélt, a monitort figyelte én pedig az ő arcát. Egyszerre csak mosolyogva felém fordult.

‒       Siker? – kíváncsian vizslattam.

‒       Úgy tűnik, szerencsénk van – felém fordította a monitort – Itt van – az ujjával kört rajzolt a kijelzőre.

‒       Bocsi Lisa, én ebből semmit sem tudok kivenni – zavartan rá mosolyogtam.

‒       Mindjárt csinálok belőle egy ultrahangos képet. 

Apa munkahelyére siettem a hírrel. Nagyon boldog volt, megeskettem, hogy amíg nem jelentjük be hivatalosan, nem mondja el senkinek. Harry kitalálta, hogyan jelentsük be, és az ötlete nekem is tetszett.

Elrohantam festéket venni, ezután haza indultam. Megebédeltem, később pedig megírtam Macynek, hamarosan bejelentjük a nemét. Összekészítettem a dolgaimat, azután taxival kimentem az állomásra.
Mikor megérkeztem Londonba, írtam Harrynek, hogy merre van. Még próbáltak, ezért a házához vitettem magam. Meglepődve láttam, hogy nincsenek fotósok a kapu előtt. Göndörkének igaza volt, megunták. Boldogan kerestem meg a kulcsot, amit tőle kaptam a házához. Kifizettem a taxit, aztán sietve bementem a házba. Bekapcsoltam a fűtést, majd szétnéztem a konyhában. Kellene valami ennivalót készíteni. A spájzban találtam egy zsák krumplit, a hűtőben volt kolbász. Lisztet vettem elő és tojást. A krumplit pucoltam, amikor zajra lettem figyelmes. Az ajtó felé indultam, Harry épp feltette a kabátját a fogasra.

‒       Szia! – köszöntem rá.

‒       Szia, Cica! – megfordulva hozzám sietett és átölelt – Mondd el, mi volt! – kérte.

‒       Inkább megmutatom – húzódtam el tőle. A táskámból kivettem az ultrahangos fotót. – Tessék! – adtam a kezébe.

‒       Úristen! – könnyes lett a szeme – Úgy tudtam – magához húzott egy csókra, míg az egyik kezét a hasamra simította.

‒       Arra gondoltam, készítek vacsorát és utána megcsinálhatnánk a képet, megvettem a festéket is – néztem fel zöld íriszeibe.

‒       Még mindig alig hiszem el – mondta az ultrahangos fotót bámulva.

‒       Pedig igaz – mosolyogtam rá.

‒       Mondd ki, kérlek! – kérte megfogva a kezem.

‒       Kislányunk lesz Harry – boldog mosoly terült szét az arcomon.

‒       Annyira szeretlek! – újra megcsókolt.

‒       Én is szeretlek – szoros ölelésbe zártuk egymást.

‒       Segítsek a vacsoránál? – húzódott el tőlem.

‒       Az jó lenne – mosolyogtam rá.

‒       Mit eszünk? – indult el a konyha felé a fotóval a kezében.

‒       Paprikás krumplit – válaszoltam.

‒       Az micsoda? – ráncolta össze a homlokát.

‒       Bízz bennem ízleni fog – visszatértem a krumpli pucoláshoz.

Harrynek nagyon tetszett a paprikás krumplim, kétszer is szedett belőle. Öröm így főzni.

‒       Hol csináljuk a festést? – kérdezte Haz.

‒       A fürdőben? – ajánlottam.

‒       Végül is – gondolkodott el – Így nem fogunk összekenni semmit sem – állapította meg.

‒       Van olyan törülköződ, amit be tudsz áldozni? – kivettem a festéket a táskámból.

‒       Persze, mindjárt keresek egyet – azzal eltűnt a szemem elől.

Nem nagyon voltam tisztában Hazza festői kvalitásával, nem tudtam meddig fog ez tartani, ezért elvettem egy széket az étkező asztaltól. Nem jutottam túl messzire vele.

‒       Cica, majd én! – a kezembe nyomott egy kék törülközőt.

Berendezkedtünk a fürdőszobában. Szabaddá tettem a hasam, míg ő festéket tett egy kis tálba.

‒       Van ecseted? Azt nem hoztam – húztam el a számat.

‒       Megcsinálom az ujjaimmal, nem kell ecset – felelte – Óvatos leszek, tudom, hogy csikis vagy – vigyorgott rám, mire kiöltöttem rá a nyelvem.

Haz jó fél órát elszórakozott, többször újra kezdte, mert ahogy mondta: „Tökéleteset akar.” Mikor befejezte, hátra lépett párat és szemügyre vette.

‒       Kész van? – kérdeztem kíváncsian fürkészve.

‒       Igen – mosolygott rám – Maradj így, mindjárt lefotózlak – elhagyta a helyiséget. Hamarosan visszatért a telefonjával a kezében.

‒       Az enyémmel is készítenél? – pillantottam rá.

‒       Persze, a táskádban van?

‒       Igen – bólintottam.

Elkészültek a képek, aztán Harry segített lemosni a hasam. Elküldtem apunak az egyik fotót, majd egy másikat kitettem a közösségi oldalamra. Haz is hasonlóképpen tett.

Macy meg Shane gyorsan reagáltak. Jó volt látni, mennyire örülnek a hírnek. Szerelmem telefonja jelzett, mire felé pillantottam. Felnevetett, miközben a képernyőt nézte.

‒       Mi az? – mosolyodtam el.

‒       Anyu és Gem nagyon kíváncsiak, mi lesz a neve – tekintetét rám vezette.

‒       Elmondhatod, nem titok – szólaltam meg. Amikor eldöntöttük, megegyeztünk egyelőre még nem mondjuk el.

‒       Tudom, de így eléggé gyorsan ki fog tudódni – húzta el a száját.

‒       Tegyél úgy, ahogy jónak látod – hagytam rá kisétálva a helyiségből.

‒       Most hova mész? – szólt utánam.

‒       Fürödni – feleltem – Szeretnék lefeküdni, elfáradtam – tettem hozzá.

A takaró alá bújva nézegettem a hozzászólásokat. Olyanok is írtak, akiket csak innen ismerek és ez nagyon jól esett. Harry belépett a helyiségbe, ami elvonta a figyelmemet. A haja még nedves volt, pár vízcsepp folyt le a nyakán. Szerelmem észrevette, hogy bámulom.

‒       Mi az? – vigyorodott el.

‒       Semmi – megráztam a fejem. Elvette a telefonját az éjjeliszekrényről.

‒       Niall már írt – szólalt meg nevetve – Kíváncsi a nevére.

‒       Ő nem tud titkot tartani – mosolyodtam el.

‒       Nem szeretnél már találkozni velük? – befeküdt mellém. Egyből elfogott egy kellemetlen érzés. Még mindig tartok kettejük véleményétől. Felém pillantott, mire halványan rá mosolyogtam.

‒       De – aprót bólintottam.

‒       Elmondod, mi a baj? – fürkészett kíváncsian.

‒       Bolondnak fogsz tartani – ráztam meg a fejem.

‒       Örülnek nekünk – szólalt meg – A babának is – fogta meg a kezem.

‒       Ha a bandatársad lennék, én is ezt mondanám – halkan beszéltem.

‒       Mi fiúk nem vagyunk ennyire komplikáltak – vigyorgott rám. Bár, igazad lenne.

‒       Jól van – bólintottam.

‒       Jövő hét végére elhívom őket, rendben? – kérdezte.

‒       Oké – megszorítottam a kezét. Tekintete a hasamra tévedt.

‒       Beszélhetek hozzá egy picit? – pillantott rám.

‒       Persze – mosolyodtam el. Kitakartam magam, mire a pocakomhoz hajolt.

‒       Kicsi Darcy, mondd meg Anyának, hogy ne aggódjon folyton – a pici rugdosni kezdett, ezért odahúztam szerelmem kezét.

‒       A hangodra folyton ezt csinálja – tájékoztattam.

‒       Okos baba – dicsérte a pocimat simogatva – Képzeld, Apu ma megint próbálni volt, mert nem sokára turnéra indul a barátaival – mesélte a kicsinek. A kezemet a fejére tettem, érintésemre felém pillantott.

‒       Erről én is szeretnék többet megtudni – tekintetünk találkozott.

‒       Azt hittem, tudod – felegyenesedett, így a kezem lecsúszott a fejéről.

‒       Április végén kezdődik, ennyit tudok róla – mosolyogtam rá – Azt reméltem, kapok hivatalos értesítést – tettem hozzá.

‒       Várj egy kicsit – kimászott az ágyból és a szekrényhez ment. Keresgélt benne egy darabig, majd egy papírral visszatért az ágyba. – Tessék! – adta a kezembe.

‒       Hűha, ez hosszú lesz – sóhajtottam fel.

‒       Lesz közben szünet – mondta sietve – És akár eljöhettek rövidebb időre a babával – javasolta óvatosan.

‒       Ha nagyobb lesz, majd igen, de amíg pici, nem szeretném hosszabb utakra hurcibálni szegényt – pillantottam rá. Hazza csalódottnak tűnt szavaim hallatán, de csak bólintott egyet. – Eléggé sűrű – a papírt vizslattam.

‒       Ha jobban szétszednénk, sokkal tovább tartana – sóhajtott fel. Ez világos.

‒       Ide vagyok kiírva Darcyval – mutattam a dátumra.

‒       Hol leszünk?

‒       Manchesterben a második koncerten – válaszoltam.

‒       Az unokatesód pontosan érkezett? – kíváncsian fürkészett.

‒       Nem – megráztam a fejem – Késett pár napot, de a fiúk lusták – csúnyán pillantott rám – Bocsi! – De ez az igazság.

‒       Ha beindul a szülés, mindenképpen szólj, és jövök – mondta.

‒       Oké, akkor ezt úgy veszem, hogy szeretnél bent lenni velem – mosolyogtam rá, lerakva a papírt az éjjeliszekrényre.

‒       Igen, szeretnék veled lenni, amikor megszületik – erősített meg – Persze, csak ha megengeded – tette hozzá.

‒       Nem foglak kitiltani…

‒       De? – mivel nem vittem le a hangsúlyt, jogos volt a feltételezés.

‒       Amikor a Tomit szültem, Shane volt bent velem – magyaráztam – És korábban már megbeszéltem vele, hogy ragaszkodom a bevált személyekhez – kerültem a tekintetét, mert tartottam a reakciójától.

‒       Így is szeretnéd, hogy ott legyen ő is? – megfogta a kezem. Csendben maradtam. – Emily, válaszolj nekem! – kérte.

‒       Igen – motyogtam kellemetlenül.

‒       Szereted őt? – olyan gyorsan kaptam felé a fejem, hogy megrándult a nyakam. Grimaszolva odakaptam a fájó ponthoz.

‒       Ezt most komolyan kérdezed? – a szemeibe bámultam. Szavaimtól elbizonytalanodott. – Persze, hogy szeretem őt úgy, mint egy barátot, nem úgy, ahogy téged – magyaráztam.

‒       Ez nem túl intim? – zöld íriszei lyukat égettek belém.

‒       A fejem mellett állt végig, fogta a kezem és próbált meggyőzni arról, hogy végig tudom csinálni – feleltem megszorítva a kezét.

‒       Ezt várod tőlem is? – húzta fel a szemöldökét.

‒       Lényegében igen – bólintottam.

‒       Ha elmegyek a turnéra, visszamész Coventrybe és ott maradsz, amíg megszületik a baba?

‒       Igen – helyeseltem – Utána pedig ide jöhetnénk – pillantottam rá.

‒       Pár napot biztos veled maradok, miután megszületett, de utána vissza kell mennem – mondta, amit úgyis tudtam – Kelleni fog neked segítség – tette hozzá.

‒       Mire gondolsz? – ráncoltam össze a homlokom. Nem akarok bébiszittert.

‒       Meg szeretném kérni Anyát, hogy legyen itt veled, amíg én nem tudok – felelte.

‒       Kérhetünk ilyet tőle?

‒       Nem szeretnélek segítség nélkül hagyni – némi bűntudatot véltem felfedezni hangjában.

‒       Majd megoldom – mosolyogtam rá.

Már tíz óra is elmúlt, és én még mindig nem tudtam elaludni. Haz mellettem békésen szuszogott, egyenletes légzésén kívül semmit nem lehetett hallani a szobában. Kimentem a mosdóba, majd a konyhából hoztam be egy pohár vizet. Darcy a jobb oldalamat rugdosta már egy ideje, de nem ez volt az, amitől nem jött álom a szememre. Ideges voltam és feszült. Éberen feküdtem az ágyban további fél órát. Feladva, kimásztam a takaró alól és a táskámhoz mentem. Kivettem belőle egy gombolyagot, a horgolótűmet meg a mintát, amiről dolgoztam. Idefelé kezdtem el a vonaton egy újabb dolgot a babának. Az alkotás valahogy mindig képes volt megnyugtatni, ahogy a tánc is, ez most sem alakult másképp.

Nagyon gyorsan elkészültem az újabb cuccal a babámnak. A horgolás része ezzel meg volt, de még kellett vennem egy rózsaszín szalagot is hozzá. Letettem a munkát az éjjeliszekrényre, aztán leoltottam a lámpámat. Az oldalamra fordulva kezemet a hasamra tettem, oda ahol korábban a baba mozgását éreztem. Már nem rugdosott, talán elaludt ő is.

‒       Jó éjt, Kicsim! – suttogtam – Anya nagyon szeret – megigazítottam a takarómat és lassan elaludtam.

Hülyeségeket álmodtam, össze-vissza baromságokat, főként a fiúkról. Itt voltak, mert Haz idehívta őket. Látszólag örültek, de nagyon furcsán viselkedtek mindannyian. Liam utánam jött, amikor kimentem a konyhába. Valamit mondani akart, megfogta a karom, ekkor felébredtem. Világos volt a felkapcsolt lámpa miatt, szerelmem a karomat fogta.

‒       Jól vagy? – kérdezte aggódva.

‒       Igen – ültem fel.

‒       Dobáltad magad és értelmetlen dolgokat mondtál – szólalt meg – Emlékszel mit álmodtál? – kérdezte kíváncsian.

‒       Nem – hazudtam fáradtan, visszadőlve az ágyba. Harry is visszafeküdt, majd hozzám bújva átölelt.

 

 

Ha elolvastad, kérlek, jelezd :)