2021. május 31.

2.évad 53.rész - megállította a kezem

Sziasztok!

Hogy vagytok? :) Remélem, Mindenki jól van, és már várjátok a nyarat. Mivel az időjárásnak elfejtettek szólni - vagy csak egyszerűen nem vesz tudomást róla -, kuckózzatok be valami forró itallal a szobában és merüljetek el a történet folytatásában. Jó szórakozást a részhez! :)

Puszi: Emily

 

 

 

04.11.

~ Emily ~

Az ablakban álltam, Hazt vártam. Tekintetem a kezemen lévő rózsát formáló gyűrűre tévedt. Kicsit lötyögött az ujjamon, mert ez Harryé volt. Mielőtt hétfőn eljöttem tőle, az ujjaimra húzta egy csók kíséretében. Furcsa mód megnyugtatott, hogy viselek valamit, ami az övé.

Autó zajára lettem figyelmes, ezért elindultam az ajtó felé. Csalódottan vettem tudomásul, nem őt hallottam, csak a szomszédot. Kimentem a mosdóba, mert megint pisilnem kellett. Még ott voltam, amikor meghallottam a csengőt. Sietve az ajtóhoz mentem. Csak a postás volt az, aláírós leveleket hozott, amiket letettem a nappaliban. A konyhába sétáltam, teát akartam főzni, hátha azzal sikerül elterelnem a gondolataimat. Megőrjített a várakozás, Haz olyan titokzatos volt egész héten. Nem beszélt arról, mi történt a próbákon, sőt semmiről, ami Louis-t is érintette. Felhívtam Zaynt, de nem tudta megmondani beszéltek-e, azt mesélte, a próbákon fagyos volt a hangulat és Lou kerülte őket. A forrásban lévő víz hangja hozott vissza a valóságba. Elővettem két bögrét és a kedvenc filtereinket, majd a felforrt vízzel megtöltöttem a bögréket. Vártam, hogy ihatóra hűljön a tea, amikor ma már másodszorra megszólalt a csengő. Kinyitva az ajtót, szerelmem mosolygott rám.

       Szia, Cicalány!

       Szia! – sietve átöleltem. Behúztam a házba, csak egy nagyobb táska volt nála, amit letettünk a szobámban.

       Apud? – kérdőn nézett rám.

       Dolgozik – válaszoltam.

Bólintott, majd lehajolva megcsókolt. Nagyon vágytam már az ajkai érintésére. Egyik kezem a hajába túrt, míg a másik a hátán járt fel-alá. Az ágy felé igyekeztem, mire elhúzódott tőlem. Vágyakozva kaptam az ajkai után, de nem vette a lapot. A táskájához sétálva kivett belőle néhány cuccot.

       Hova pakolhatok? – pillantott rám. A szekrényemre néztem.

       A felső polcra, ott most nincs semmi – feleltem.

Figyeltem, ahogy odateszi a dolgait. A vágy helyét hamar átvette a csalódottság. Mielőtt a héten eljöttem tőle, ugyanez történt. Elhúzódott tőlem, tudomást se véve arról, mire vágyom. Akkor sem mondtam semmit.

       A konyhában leszek – mondtam kisétálva a helyiségből.

Leültem a teám mellé, ami már ihatóra hűlt. A kedvenc ízem most sem okozott csalódást, élvezettel szürcsöltem. Úgy tűnik, ma ennél jobb már nem fog történni velem. Hamarosan társaságot kaptam.

       Ez az enyém? – a másik bögrére mutatott.

       Igen – bólintottam.

       Köszi – mosolyogva elvette a teát.

       Szívesen – beleittam a teámba.

       Van valami terved a mai napra?

       Nincs – megráztam a fejem.

       Mozogtál ma már? – kortyolt a teából.

       Még nem, azt hiszem, ma sétálni fogok, egész jó idő van – magyaráztam.

       Elmehetek veled? – felé pillantottam.

       Ha szeretnél – megittam a maradék teámat.

       Mikor menjünk?

       Valamikor délután, valamit még össze kell ütnöm ebédre – feleltem.

       Hagyd, majd én főzök valamit – szólalt meg.

       Biztos? – húztam fel a szemöldököm.

       Igen, pihenj nyugodtan, látom, megint dagad egy kicsit a lábad – rám nézett. Olyan figyelmes, de az nem tűnik fel neki, hogy majd megveszek érte.

       Köszi – motyogtam, aztán elindultam a szobámba.

Összeszedtem néhány szennyes cuccot és a fürdőbe mentem. Szétválogattam a ruhákat és elindítottam egy mosást. Visszafelé Harrybe botlottam.

       Segítesz nekem egy kicsit? – kérdezte.

       Persze – vágtam rá.  

Nem talált meg pár dolgot a konyhában, amiben segítettem. Ezután beküldött a szobámba. Felpolcolt lábakkal feküdtem az ágyban, miközben tévét néztem. A műsor borzalmas volt, hamar az egyik zene csatornán találtam magam. A telefonommal babráltam, azon gondolkoztam felhívjak-e valakit. Végül ráírtam Macyre:

„Szia! Mit csinálsz? Ráérsz most? Em”

Hamarosan csörögni kezdett a telefonom.

       Szia, Macy!

       Szia, Cicalány! Mi a helyzet, valami gond van? – hangja kissé aggódóan csengett.

       Nem tudom, lehet – válaszoltam.

       Mi történt? – szinte láttam, ahogy ráncolja a homlokát.

       Tudom, hogy mi nem szoktunk ilyen jellegű dolgokról beszélni, de úgy érzem, valakinek el kell mondanom – magyaráztam.

       Emily, nyögd már ki végre! – szólt rám Mac.

       Harry nem fekszik le velem – mondtam halkan – Szerinted aggódnom kellene? – elcsuklott a hangom. Némi csend után barátnőm megszólalt:

       Mióta?

       Hogy haza hozott a kórházból. Hiába közeledem felé, úgy csinál, mint aki nem érti mit szeretnék – sóhajtottam fel.

       Az orvos mondott neki valamit? – kérdezte.

       Nem tudom, nem említette, biztos beszéltek valamiről. Tőlem azt kérdezte, mit csináltam, mielőtt rosszul lettem, aztán tájékoztatott, mit gyanítanak és még ma biztosan nem enged haza – gondolkoztam el.

       Szerintem az orvos említett neki valamit, de mindenképpen kérdezz rá, mi van, ne őrlődj ezen! Az a legegyszerűbb, ha megkérdezed tőle, miért csinálja ezt – magyarázta.

       Valószínűleg igazad van – motyogtam – De aggódom, ha felhozom, veszekedni fogunk.

       És akkor inkább ráhagyod? – szinte láttam, ahogy felhúzza a szemöldökét.

       Nem tudom.

       Ezt nem csinálhatod sokáig – szólalt meg.

       Igen, tudom – mélyet sóhajtottam.

Még beszélgettünk Macy vizsgáiról. Kettőt kell még megcsinálnia és utána szabad lesz egy ideig. Ha minden jól megy, a fiúk szünetét Manóval tudja tölteni. El se tudom képzelni, hogyan tudják összeegyeztetni az életüket, de úgy tűnik, működik és ezt nagyon jó tudni. Reményt ad, hogy valahogy majd mi is meg tudjuk oldani a babával is.
Eszembe jutott, hogy én egyébként betettem egy mosást. Sietve kiteregettem, majd visszafeküdtem az ágyba. Halkan szólt a zene a tévéből, míg én oldalra fordulva feküdtem. Most kérdezzem meg vagy elég lesz holnap elrontani a hétvégét?

       Cica – halkan hallottam Hazza hangját.

       Tessék? – az ajtó felé fordultam.

       Azt hittem, elaludtál – leült az ágyamra – Kész az ebéd, de még forró – tájékoztatott.

       Rendben – bólintottam. Felülve kinyújtottam a lábaimat, ami elég kellemetlenül hatott, ennek hangot is adtam.

       Fáj? – szerelmem végig simított a lábaimon.

       Kicsit – vontam vállat.

       Szeretnéd, ha megnyomkodnám egy kicsit? – kérdőn nézett rám.

       Igen, köszi – mosolyogtam rá.

Haz hamar kezelésbe vette a lábaimat. Isteni keze van hozzá. Simán el tudnám képzelni masszőrnek, ha nem énekelne. Lehunytam a szemem.

       Ne aludj el! – szólt rám.

       Nem alszom, csak élvezem, amit csinálsz – kinyitottam a szemem, kíváncsi voltam a reakciójára. A szemeimbe bámult még a masszírozást is abbahagyta.

       Szerintem most már ehetünk – felpattant az ágyról, nem tudtam figyelmen kívül hagyni a nadrágja elején formálódó dudort. Este felhozom a témát.

Kimásztam az ágyból és átsétáltam a konyhába. Csendben telt az ebéd, ami eléggé kínos volt. Gondoltam teszek rá még egy lapáttal:

       Beszéltél vele? – kérdeztem. Szerelmem csendbe burkolózott – Harry, kérlek, egész héten hallgattál.

       Nem – megrázta a fejét.

       Neki kellene beszélnie velünk – szólaltam meg.

       Kerül engem, fél tőlem – mondta.

       Azt hiszi, bántanád? – húztam fel a szemöldököm.

       Még a kórházból azt írtam neki, ha bajotok lesz, megölöm – motyogta. Küzdöttem a mosollyal, ami megjelent az arcomon. Magamon érzetem a tekintetét, ezért felnéztem. Haz zöld íriszei engem figyeltek. – Ne nevess! – szólt rám játékosan.

       Akkor inkább sírjak?

       Ne, mondd meg, mit csináljak vele! – kérte.

       Hallgasd meg! – vontam vállat – Akkor is, ha nem érdekel, aztán mondd el neki, te mit gondolsz – tettem hozzá.

       Mi lesz, ha nem tudok uralkodni magamon?

       Nem fogod bántani, ő a barátod, maximum majd kiabálsz vele – válaszoltam.

       Amikor kórházban voltál nagyon aggódtál – pillantott rám.

       Mert mérges voltál és nem tudtad, hogy mi lesz velünk, féltem, mit tennél vele olyan állapotban – vallottam be.

       És most nem félsz?

       Én komolyan gondoltam, mikor azt mondtam, a teszt eredményét az orra alá fogom dugni, talán a rajongóidnak is meg kellene mutatni, lehet akkor elhinnék – a végét csak motyogtam.

       Megígérted, hogy nem olvasod el, mit írnak – magamon éreztem égető tekintetét.

       Nem olvastam el, de nem nehéz kitalálni, mit gondolnak – sóhajtottam fel. Felállt és hozzám sétált.

       Csak két dolgot kell észben tartanod – rá néztem – Az egyik, tudom, hogy én vagyok Darcy apja – megfogta a kezem – A másik pedig, nagyon szeretlek mindkettőtöket – a szabad kezét a pocakomra simította, majd megcsókolt. Szavai meghatottak, egy pillanatra el is felejtettem, hogy nem fekszik le velem. Elhúzódtam tőle, mire zavartan nézett rám.

       Ki kell mennem a mosdóba – hazudtam felállva az asztaltól.

Haz nem jött rá a füllentésre, ebéd után sétáltunk egyet a környéken. Később elmosogattam, és apu is nem sokára haza ért. Együtt melegszendvicseket készítettük vacsorára, de egy kicsit kettesben maradtunk, mert Harry eltűnt a szobámban a telefonjával. Bennem volt a kis ördög, hogy kihallgatom, de azt apu észrevette volna és rosszallotta volna a cselekedetemet.
Már csak a terítés maradt és a tea elkészítése, amikor szerelemem csatlakozott hozzánk a konyhában.

       Minden rendben? – kérdeztem tőle.

       Persze – vágta rá mosolyogva.

Vacsora után apu gyorsan lefürdött, aztán hamar el is vonult a szobájába. Én is lezuhanyoztam és az ágyamban vártam, hogy Hazza is befejezze a tisztálkodást. A haja alja még egy kicsit vizes volt, ahogy csak egy alsóban besétált a szobámba. Tetovált teste most valahogy még vonzóbb volt, mint máskor. Amint bebújt a takaró alá, felé fordultam. Megcsókoltam, közben jobb kezemmel a mellkasát kezdtem cirógatni egyre lejjebb haladva. Nem ért meglepetésként, mikor megállította a kezem. Kiszabadítottam magam, majd hátat fordítva neki az oldalamra fordultam.

       Cica…

       Ne Cicázz itt nekem! – szóltam rá mérgesen.

       Emily…

       Ha nem azt akarod mondani, mi bajod van, nem érdekel – durván vágtam oda. Mélyet sóhajtott.

       Az orvos azt kérte, kerüljük a stressz helyzeteket.

       Szerinted az nem stresszel, hogy egy hete nem érsz hozzám és nem értem miért?! – felé fordultam.

       A doktornő azt mondta, újra rosszul lehetsz, ha nem vigyázunk – kitért a kérdés elől.

       Nekem nem említette, hogy tartózkodjunk a szextől – a tekintetét kerestem.

       Amikor azt kérdezte, mit csináltál mielőtt rosszul lettél, utalt rá – magyarázta.

       Jó, akkor kénytelen leszek megoldani máshogy – Harry arca döbbent lett.

       Ezt hogy érted?

       Pontosan tudod – felültem.

Lerángattam magamról a takarót, aztán kimentem a mosdóba. Miután pisiltem, nem siettem vissza, inkább lefeküdtem a kanapéra. Betakaróztam egy pléddel és magam elé bámultam a sötétbe. Miért olyan nehéz ez? Nekünk miért nem megy máshogy csak veszekedve? Szerencsére nem voltunk hangosak, így apu nem ébredt fel. Kinyílt a szobám ajtaja, ami némi fényt szolgáltatott. Harry a fejemhez guggolt.

       Gyere be! – a kezemért nyúlt.

       Hagyjál! – elütöttem a felém közeledő kezét.

       Akkor legalább cseréljünk helyet – sóhajtott. Elgondolkoztam.

       Oké – visszamentem a szobámba.

Próbáltam elaludni, de nem ment. Hajnalban kimentem Harryhez a kanapéra, ébren volt.

       Gyere vissza a szobába! – kértem halkan.

       Nem – elutasító volt.

       Ne kelljen még egyszer elmondanom – sóhajtottam fel.

       Mérges vagy rám – szólalt meg.

       Inkább a helyzetre – motyogtam.

       Komolyan gondoltad? – kérdezte.

       Mit? – tekintetemmel az övét kerestem.

       Hogy megoldanád máshogy – felelte. Elpirultam. Megfordult a fejemben, most mi van abban?

Zöld íriszei fájdalomtól csillogtak. Megfogta a kezem és behúzott a szobámba. Megcsókolt, ahogy az ágyra döntött.

       Csináltad már úgy? – az arcom még vörösebb lett – Rendben, legyen, ahogy akarod, de ha nem vagy jól, azonnal szólsz! – ellentmondást nem tűrően nézett rám.

       Oké – bólintottam – Nagyon szeretlek! – összeérintettem az ajkainkat.

       Remélem is – motyogta.

Reggel boldogan és elégedetten ébredtem fel. Oldalra fordulva csak az üres ágyat láttam. Összezavarodva ültem fel. A telefonomra néztem, ami szerint kilenc óra múlt. Csak álmodtam volna? Ittam egy kis vizet, aztán kifelé indultam a helyiségből. Hirtelen kinyílt az ajtó és Hazza sétált be rajta, már fel volt öltözve.

       Jó reggelt Cicalány! – mosolya nagyon elégedettnek tűnt.

       Jó reggelt! – megcsókolt és átölelt.

       Hogy aludtál? – belemarkolt a fenekembe.

       Jól – vigyorodtam el, miközben eltávolítottam a kezét – Az ébredés jobb lett volna, ha nem vagyok egyedül – az ajkába harapott.

       Fel akarsz izgatni? – húzta fel a szemöldökét.

       Szándékomban áll – mondtam csábítóan. Sietve megcsókolt.

       Vigyázz, ezt még vissza fogod kapni – rálegyintett a fenekemre. Az éjszakai együttlét nem csak az én hangulatomat javította fel.

       Szeretlek! – puszit nyomtam az arcára.

       Én is szeretlek – összedörzsölte az orrunkat – Apukád már fent van, csinált reggelit, kérte nézzem meg, fent vagy-e – szólalt meg.

       Rendbe teszem magam, aztán felöltözök, ígérem, gyors leszek – sietve a fürdő felé vettem az irányt.

Reggeli után feltakarítottam a szobámban. Később elmentünk sétálni göndörkével. Szerettem itthon az utcán lenni vele, néhányan megnéztek minket, de nem készítettek fotókat, vagy jöttek oda hozzá, mert felismerték.

       Délutánra terveztél valamit? – kérdezte Haz.

       Nem – megráztam a fejem – Miért?

       Csináltam nekünk programot – válaszolta.

       Mit? – ráncoltam össze a homlokom.

       Titok, de tetszeni fog, ígérem – mosolygott rám.

       Nem szeretem, amikor ezt csinálod – szólaltam meg.

       Bízz bennem! – megfogta a kezem.

       És ha mégsem? – pillantottam rá.

       Akkor már tudom, hogyan engeszteljelek ki – pimasz vigyor terült szét az arcán.

       Harry! – szóltam rá. Megcsókolt, azután a fülemhez hajolt.

       Ne viselkedj így, tudom, hogy imádod – hangja végtelenül izgató volt.

       Harry – nyavalyogtam.

       Oké, abbahagytam – vigyorogva elhúzódott tőlem.

Haz programjára autóval mentünk. Hozott magával kettő szatyor valamit, amit nem engedett megnézni. Gyanús volt, mert mielőtt elindultunk, megkért, hogy hagyjam egyedül a szobámban, és ne kérdezzek semmit.

Ismerős területen haladtunk végig. Vajon mi van erre? Szerelmem kisvártatva megállt egy ismerős ház előtt.

       Mit keresünk Shane szüleinek a háza előtt? – zavartan fordultam felé.

       Mintha kértem volna, hogy ne kérdezz semmit – mosolygott rám.

       Bocsi – kiszállt a kocsiból, majd nekem is segített elhagyni az autót. Shane nyitotta ki nekünk az ajtót.

       Sziasztok, már vártalak titeket – üdvözölt minket.

       Szia! – öleltem magamhoz.

A fiúk kezet fogtak, aztán Shany szobájába mentünk, ami át volt rendezve, úgy nézett ki, mint egy fotóstúdió. Szerelmemre pillantottam.

       Pocakos fotózás? – mosolyogtam rá.

       Igen – bólintott – Szerintem ez aranyos – tette hozzá.

       Elvileg Harry hozott neked ruhákat, bújj bele valamibe és kezdhetjük is – szólalt meg barátom.

       Itt vannak a cuccok – szerelmem megemelte a szatyrokat.

Több szettben is lefotózott engem. Készült kép Harryvel és egyedül is, széken ülve, állva meg az ablakpárkányon ülve. Míg Shane dolgozott, kettő dolog járt a fejemben: Milyen komoly, amikor képeket készít. Ez miért nem nekem jutott az eszembe?
Hazza a széken ült, én pedig az ölében, a kezemben egy pár kis cipőt tartottam. Göndörke a fülembe sutyorgott, miközben a barátom folyamatosan kattintgatott.

       Megcsókolhatod – a hangjára mindketten felé fordultunk – Ne nézzetek így rám! Nyugodtan csókolózzatok, engem nem zavar – tette hozzá.

Egyszerre fordultunk egymás felé és párszor összeérintettük az ajkainkat. Harry nem zavartatta magát, én ellenben egy kicsit elpirultam.

       Ruhát cserélek – húzódtam el tőle.

       Most valami pólót vegyél fel – kérte barátom.

       Miért? – pillantottam felé.

       Ha feltolod a melled alá, akkor tudunk meztelen pocakos képet is csinálni – válaszolta. Haboztam egy kicsit, ami látszott rajtam.

       Nem biztos, hogy Cica szeretne olyat – hallottam meg szerelmem hangját.

       Oké, nem csinálunk semmi olyat, amit nem szeretnél – mindketten várakozóan figyeltek engem.

       Mosdó szünet – szólaltam meg.

Pisilés után ittam egy kis vizet a konyhában, aztán csatlakoztam a fiúkhoz. Shane képeit nézték a gépén.

       Folytathatjuk – felhúztam egy szoknyát meg egy kismama felsőt.

Arrébb tettem a széket és oldalt állva a kezeimet a hasamra simítottam. Pár fotó után, Hazza mögém állt. A felsőt a mellem alá húztam, a kezeink a hasamon pihentek. Mutattunk szívet is a pocakomon, majd szerelmem váratlanul letérdelt elém. Körbe ölelte a pocakom és puszit nyomott a tetejére.

       Ez jó, maradjatok így! – instruált minket a barátom.

Később a fejét ráhajtotta a hasamra, én pedig a hajába csúsztattam a kezemet. Ezután felállt, megfogta a kezeimet. Szerelmes pillantásokat váltva néztük egymást. A kis Darcy rugdosni kezdett, ezért odahúztam a kezünket, ahol a baba aktivitását éreztem.

       Mostanában többet mozog – mondta kedvesem.

       Ez a dolga – mosolyogtam rá. Puszit nyomott a homlokomra.

Zaj jött a nappali felől, mindannyian odakaptuk a fejünket. A barátom szülei nem voltak itthon, ezért furcsállottuk annyira a hangokat. A szoba ajtaja kinyílt.

       Szia, Ma… – Fay ledöbbent, amikor meglátott minket a szobában. Mogyoró barna szemei tágra nyílva bámultak minket, jobban mondva Harryt.

       Szia, Drágám! Nem említetted, hogy benézel – Shany láthatóan zavarban volt, letette a kamerát és a zavart lány felé sétált.

       Ő a barátnője – súgtam szerelmemnek, mire bólintott.

       Miért nem mondtad?! – kimentek a szobából. Úgy tűnik, Shane megint elfelejtett egy fontos információt.

       Szerintem a rajongónk – szólalt meg Hazza.

       Gondolod? – pillantottam rá.

       Persze, különben nem viselkedett volna így – lehúztam a felsőmet.

       Utánuk megyek – mondtam az ajtó felé indulva.

       Úr Isten, ő Harry Styles! – Fay nagyon izgatott volt.

       Igen, ő az – hangomra hátra fordult hozzám – Azt hiszem, Shane megint elfelejtett valamiről szólni – mosolyodtam el.

       Hát igen – helyeselt a barna hajú lány.

       Más már nincs – szólalt meg a barátom.

       Tényleg nincs – helyeseltem – Ha megengeded, bemutatnám.

       Te jó ég! – izgatottan ugrált. Mosolyognom kellett, valószínűleg én is így reagáltam volna.

       Ezt ne csináld, ezt nem szeretik – fogtam le a kezeit – Csak viselkedj úgy, ahogy szoktál – tanácsoltam. Shane-nel egymásra pillantottunk. Ez lesz a főpróba.

 

 

 

  Ha elolvastad, kérlek, jelezd :)