48.rész - szerencsére nem is kell

Sziasztok!

Először is, utólag is szeretnék nagyon boldog szülinapot kívánni az egyetlen Liam James Payne-nek! Másodszor, szerda van, ami azt jelenti, hogy megérkeztem a történet folytatásával. Ez az én ajándékom Nektek így a szünet utolsó napjára. Jó szórakozást a részhez! :)

Puszi: Emily

~ Emily ~

Éppen csak felöltöztem, mire Harry visszajött a fürdőből. Megfordultam minek következtében tetőtől talpig végig mért.

‒        Túl sok? – pillantottam rá, miközben végig simítottam a 1D-s felsőmön.

‒        Engem nem zavar – közelebb sétált hozzám – Valójában örülök annak, hogy szeretsz minket. Nagyon rossz lenne olyannal járni, aki nem szereti, amit csinálunk.

‒        Tudnál egyáltalán olyan lánnyal lenni? – néztem fel rá.

‒        Nem hiszem – rázta meg a fejét – De szerencsére nem is kell – csókolt meg.

Habozás nélkül mélyítettem el csókunkat a lábaira állva. Hazza keze becsúszott a pólóm alá, és felfedező útra indult a hátamon. A tarkójánál fogva közelebb húztam magamhoz, a másik kezemmel pedig a vállába kapaszkodtam. Azonnal szétrebbentünk, amint meghallottuk a hangos kopogtatást. Megigazítottam a felsőmet, és próbáltam a lehető legtermészetesebbnek tűnni, ahogy követtem szerelmemet az ajtóhoz. Niall meg Macy állt a küszöbünkön.

‒      Hű, ti nagyon egyre gondoltatok – jegyezte meg szöszi a pólómra pillantva. Mac is egy ugyanolyanban volt. Ezeket még együtt vettük a szülinapunkra, van pár egyforma cuccunk.

‒        Igazából azért jöttünk, hogy megkérdezzük indulhatunk-e? – figyeltem fel barátnőm hangjára.

‒        Persze, csak még egy pillanat – visszamentem a táskámért, és felvettem a kalapomat.

‒        Jól nézel ki kalapban – nyúlt Haz az éjjeliszekrényen lévő telefonjáért.

‒        Köszi – mosolyogtam rá – Egyébként, neked is nagyon jól állnak a fejfedők.

‒        Tényleg így gondolod? – csillant fel a szeme.

‒        Ühüm – bólintottam. Boldog mosollyal az arcán odasétált hozzám, majd összekulcsolta az ujjainkat.

‒        Ezt fontolóra veszem – apró csókot hintett az ajkaimra – Gyere, ne várassuk meg a többieket – húzott maga után, kifelé a helyiségből.

Amint átmentünk Liamékhez, számomra rögtön világossá vált, hogy kár volt sietni. Zayn a fürdőszobában birizgálta a haját, Louis pedig nagy nyugalomban jött velünk szemben egy szál alsóban. Liam volt az egyetlen, aki elkészülve várt, illetve sürgette a másik két fiút. Mi négyen leültünk a kanapéra, és onnan figyeltük a jelenetet.

‒        Mindig ez van? – kérdezte félhangosan a jobb oldalamon ülő Macy. Már éppen válaszolni akartam, hogy nem, de manó beelőzött:

‒        Mostanában nem, de amúgy ez az igazi formájuk.

‒        Tényleg? – pillantottam Niallre. Én nem láttam őket ilyennek.

‒        Igen – a szőke fiú megerősítésként bólintott is.

‒        Fura, azt hinnéd, már hozzá szoktak a reggeli rohanáshoz – szólalt meg Mac.

‒        Van, amihez nem lehet – figyeltem fel Harry hangjára.

Egy pillanatra találkozott a tekintetünk. Smaragd zöld szemeiben volt valami, amit nem tudtam hova tenni. Vajon, mire célzott ezzel?

A két fiú is elkészült, így végre elindulhattunk az interjúra. Macyt meg engem hamar elszakítottak a srácoktól és a közönség soraiba ültettek. A legfelső sor legszélén kaptunk helyet, így szerencsére nem voltunk szem előtt. A közönség egy részét – mint, ahogy az várható volt – a fiúk rajongói adták. Erre, mi is számítottunk, főként ezért húztunk fel 1D-s pólót.

A rajongók nagyon nyüzsögtek. Jó részük tőlünk sokkal fiatalabb volt, így nem is foglalkoztak velünk. Jó ötletnek bizonyultak a kalapok, amik eltakarták az arcunkat, ennek köszönhetően nem ismertek fel minket. A műsor lassan kezdetét vette, majd bejelentették a bandát, de mielőtt bejöttek volna, reklámot rendeltek el.

Eltelt nagyjából tíz perc, és mi türelmetlenül vártuk, hogy végre történjen valami. Megérkeztek a srácok, amit kitörő öröm és sikítás fogadott. Szépen sorban egymás mellé ültek, azután köszöntötték a nézőket. A műsorvezető üdvözölte a fiúkat, majd gratulált Zaynnek az eljegyzéshez, aki boldog mosollyal az arcán köszönte meg.

‒        Ha már így felhoztam ezt a témát – folytatta – Úgy hírlik, most mindegyikőtöknek van barátnője – nézett végig rajtuk érdeklődve.

‒        Igen, ez így van – erősítette meg Liam. A történelemben először mind az öt fiú mögött áll egy lány.

‒        Igaz az, hogy közülük ketten biztosan elkísérnek titeket az egész turnén? – kérdezte. Macyvel összenéztünk. Mi van?

‒        Nem – válaszolt Niall – A velünk lévő barátnőink csak a mostani írországi koncert sorozaton lesznek velünk.

‒        A két lány most is itt van? – a kérdés hallatán nagyot nyeltem.

‒        Nem – Harry határozottan hazudott, a szeme sem rebbent és a többi fiún sem látszott, hogy meglepődött volna az egyenes válaszon. Ebből baj lesz. Hirtelen elfogott a rosszul lét.

‒        Értem – nyugtázta a műsorvezető – Meséljetek, hogyan fogadták a rajongók, hogy már nincs szingli köztetek? – kérdezősködött tovább.

Számítottam bizonyos magánjellegű kérdésekre, de arra nem, hogy ennyire boncolgatni fogják ezt a témát, és ez nyugtalanított. Macy látta rajtam, hogy nincs minden rendben, ezért megfogta a kezem.

‒        Nyugalom – suttogta közelebb hajolva hozzám. Erősen megszorítottam a kezét.

‒        Vegyesek az érzéseik – felelte Zayn.

‒        Nagyrészt örülnek, de sajnos vannak olyanok, akik nagyon durván reagálnak, és ez mélyen elszomorít minket – tette hozzá Liam, aki nagyon megválogatta a szavait.

‒        Szeretnénk, ha ők is örülnének annak, hogy boldogok vagyunk.

‒        Ők is? Louis, mire gondolsz pontosan? – kérdezett vissza a műsorvezető.

‒        Arra, hogy mi örülünk egymás boldogságának – magyarázta.

‒        Így van – helyeselt Zayn – Most mindannyian párkapcsolatban élünk, és ez jó hatással van ránk. Korábban okozott feszültséget köztünk, hogy volt olyan, akinek nem volt párja. Ő kevésbé tudott örülni nekünk, de hála a jó égnek ez idővel elmúlt.

‒        Ez sajnos igaz. Kicsit frusztráló, amikor a többiek boldogok, te pedig egyedül érzed magad – szólt hozzá Harry is – És nem csak ez a gond. Nagyon nehéz olyan lányt találni, aki maximálisan támogató, és el tudja viselni azt, ami körülöttünk folyik – hirtelen halálos csönd lett, mindenki döbbenten figyelte Hazza őszinteségi rohamát.

‒        Igaza van, nehéz ilyen lányt találni, de azt hiszem, most sikerült – Niall törte meg a csendet.

Ajkain őszinte mosoly játszott és, ahogy Macyre pillantottam láttam, hogy elpirult. Egy egyöntetű ó hagyta el a közönség száját.

‒        Hát ez igazán kedves – jegyezte meg a műsorvezető mosolyogva – Úgy tudjuk, készítitek az új albumot, lehet erről valamit tudni? – váltott témát.

‒        Igen, nagy erőkkel dolgozunk rajta – mondta Liam.

‒        A Best song ever, amit nem sokára itt el fogunk énekelni – Louis-t félbeszakította a közönség üdvrivalgása – Ezen az albumon lesz megtalálható.

‒        A címéről döntöttetek már?

‒        Nem, egyelőre még azon dolgozunk, hogy időben elkészüljön – Zayn nyugodtan válaszolt.

‒        Mikor fogjátok kiadni? – kapták az újabb kérdést.

‒        Nem tervezünk szakítani a hagyományokkal – Niall mosolyogva beszélt.

Sóhajtottam egy nagyot, miközben elengedtem szőke barátnőm kezét. Megnyugtatott a témaváltás.

Pár kérdés után újabb szünet következett. Magamhoz vettem a táskámat és felálltam, amit Macy is érzékelt.

‒        Kimegyek a mosdóba – hajoltam közel hozzá.

‒        Rendben – lassan bólintott.

A mosdóba tett látogatásom után gyorsan visszamentem, bár sejtettem, hogy hosszú lesz a szünet. Igazam volt. Még javában rendezgették a helyet, ahol a fiúknak pár percen belül énekelniük kellett. A közönség izgatottan várta, hogy végre hallhassa a dalt, ami nem sokára meg is történt. A rajongók – beleértve minket is – együtt énekelték a Best song ever-t a bandával. A szám után a srácok visszaültek, és kaptak még néhány kérdést, majd az interjúnak vége lett. Szokatlan nyugodtság lett úrrá rajtam, amikor végre elhagytuk az épületet.

‒        Na, hova menjünk enni? – figyeltem fel Louis hangjára.

‒        A Nando’s-ba – elmosolyodtam szöszi válaszán.

‒        Az mindenkinek jó lesz? – kérdezte Liam.

‒        Igen – mondtuk kórusban.

Ebéd után újabb próba várt a srácokra. Minden rendben ment, Macyvel végig ott voltunk. Játszottunk kicsit Lux-val, de többnyire azért a próbát figyeltük.

Megváltásnak éreztem, amikor átléptem a hotel szobánk küszöbét. Gyorsan lezuhanyoztam és abban reménykedtem, hamar elalszom majd. Hazza csatlakozott hozzám az ágyban és átölelt.

‒        Minden rendben? – hintett apró csókot az arcomra.

‒        Igen, csak fáradt vagyok – motyogtam.

‒        Megkérdezheted – Nem kellett kimondania, anélkül is tudtam, mire gondol.

‒        Te tényleg nem örültél a többiek boldogságának? – megfordultam, hogy rá tudjak nézni.

‒        Volt idő, amikor nem – ismerte el – Láttam, milyen boldogok és irigy voltam rájuk, mert ők megtalálták azt, amit én is kerestem.

‒        Ezt úgy érted, hogy a többi barátnőddel nem voltál boldog? – fürkésztem kíváncsian.

‒        Nem igazán… valami hiányzott belőlük, kivétel nélkül mindegyikükből – sóhajtott fel szomorúan – Szerinted szörnyű ember vagyok, amiért nem tudtam velük együtt örülni? – feszülten figyelt.

‒        Nem – ráztam meg a fejem – Vannak helyzetek, amikor egyszerűen nem tudod azt tenni, amit kell – szinte láttam az arcán, ahogy megkönnyebbül attól, amit mondtam. Számít neki, mit gondolok.

‒        Szeretlek – csókolt meg.

‒        Én is – hajtottam a fejemet a mellkasára.

Hallgattam a szíve egyenletes dobogását, és végül ezt volt az, ami álomba ringatott.

~ * ~ * ~ * ~ * ~

Hajnali kettő volt és már harmadszorra néztem rá a telefonom kijelzőjére. Pár óra alvás után felébredtem, egyszerűen nem tudtam visszaaludni. Haz mellettem békésen szuszogott, de most ez sem segített rajtam. További negyed órán át forgolódtam, végül feladtam és kisétáltam a fürdőbe. Ezután nem mentem vissza az ágyba. Leültem a kanapéra és bekapcsoltam a tévét. Tanácstalanul váltogattam a csatornák között, majd megálltam egy dokumentumfilmnél, ami az I. Világháborúról szólt. Néztem már egy ideje, amikor léptek zaja ütötte meg a fülemet. Az ajtó felé pillantottam, ahol megláttam Harryt.

‒        Cica, mit csinálsz itt? – álmos, rekedtes hangja betöltötte a teret.

‒        Ne haragudj, nem akartalak felébreszteni – kikapcsoltam a tévét – Gyere, feküdj vissza, neked aludnod kell! – felálltam és megfogtam a kezét, aztán a szobánk felé húztam.

‒        Neked is azt kellene – bújt vissza az ágyba.

‒        Nem tudok aludni – feküdtem le én is.

‒        Gyere ide! – húzott magához. Átöleltük egymást, majd Harry elkezdett énekelni: – Don't try to make me stay or ask if I'm okay I don't have the answer – halkan énekelt, miközben szorosan fogott.

Nem épp egy altató dal jellegű számot választott, de a hatása meglett. A hangja betöltötte a fülemet és hamarosan elaludtam.

Késő délelőtt ébredtem csak fel, akkor is arra, hogy Hazza kelteget.

‒        Cica, ébredj fel! – hangja lágyan csengett. Kinyitottam a szemem és megláttam mosolygós arcát.

‒        Jó reggelt! – puszilt homlokon.

‒        Neked is – suttogtam álmosan, miközben felültem az ágyban – Mennünk kell valahova? – túrtam a szanaszét álló hajamba.

‒        Nem, csak szerettem volna, ha reggelizel, mert tegnap este elsumákoltad a vacsorát – magyarázta. – Éreztem, hogy nem fogja elfelejteni.

‒        Előbb kimehetek a mosdóba? – pillantottam rá.

‒        Persze – mosolygott rám.

Kimásztam az ágyból és a fürdőben szépen lassan rendbetettem magam. Felöltöztem, majd csatlakoztam Harryhez, aki a tévé előtt ülve várt rám.

‒        Talán kifosztottál egy pékséget? – néztem a dohányzó asztalon lévő péksüteményekre.

‒        Nem tudtam, mit ennél, ezért több félét hoztam – mondta, ahogy beleültetett az ölébe. Szeretem, hogy ilyen figyelmes.

‒        Köszi – mondtam, mire adott egy puszit az arcomra.

Elvettem egy sajtos rudat, azt kezdtem el enni késői reggeli gyanánt. Cicus közben kapcsolgatta a tévét.

‒        Lenne kedved egy lusta naphoz? – kérdezte bal karjával átölelve a hasamnál – Van néhány DVD a tévé alatt, nézhetnénk valamit – ajánlotta.

‒        Rendben – nyeltem le a reggelim utolsó falatját. Most úgy sincs valami sok kedvem kimozdulni.

Haz átültetett a kanapéra és a DVD-khez ment. Hangosan felolvasta a film címeket, majd mellém tette őket. Nagyjából tizenöt film volt.

‒        Na, melyik legyen? – fürkészett kíváncsian a szőnyegen ülve. Így magasabb voltam nála és fura volt, hogy ő néz fel rám gyönyörű zöld íriszeivel.

‒        A Rossz tanár vagy A Karib-tenger kalózai 4. része? – emeltem fel a szóban forgó filmeket csöppnyi gondolkodás után.

‒        Van időnk, szóval lehet mind a kettő – mosolygott rám – Melyik legyen az első?

‒        Szerintem a Rossz tanárral kezdjük, mert az nem tudom, milyen lesz, de A Karib-tenger kalózai az biztos jó – ajánlottam.

‒        Oké – Harry elvette a DVD-t, azután elkezdte beizzítani a dolgot.

‒        Hozok ki plédet – álltam fel.

‒        Rendben – átsétáltam a szobánkba és akkor hallottam meg, hogy csörög a telefonom.

Sietve nyúltam érte, de mire elértem, az illető letette. A nem fogadott hívás anyától volt. Gyorsan visszahívtam.

‒        Szia, Anya!

‒        Szia, Kicsim! – a hangja semleges volt, pedig azt hittem dühös lesz.

‒        Miért kerestél? – kezdtem el tanulmányozni a fehér falat.

‒        Arról volt szó felhívsz, ha kitaláltad, mikor jössz végre haza – némi ingerültséget fedeztem fel a hangjában.

‒        Ó… ne haragudj, de teljesen kiment a fejemből – ültem le az ágyra. Emily, hogy lehet ennyire szita az agyad?!

‒        Nem haragszom, csak vártam a hívásodat – jelentette ki. Na, persze!

‒        Oké… szóval… két hét múlva a hétvégén fogok hazamenni.

‒        Melyik napon?

‒        Szerintem vasárnap – gondolkoztam el.

‒        Hát, nem sietsz vissza – bukott ki anyából.

‒        Anyu, valami baj van? – ráncoltam össze a homlokom. Ne mondd, hogy hiányzok, mert amikor az egész nyarat a nagynénéim családjaival töltöm, akkor sem támad hiányérzeted irántam.

‒        Nem, nincs semmi gond. Beszéltél az apáddal? – váltott hirtelen témát.

‒        Igen, még a szülinapján – Mondjuk az már lassan egy hónapja volt. – Miért? – észrevettem, hogy Hazza belépett a szobába.

‒        Csak kíváncsi voltam beszél-e veled – bár nem láttam, tudtam, hogy vállat vont.

Szerelmem aggódva vizslatta az arcomat, amiből arra következtettem, nem lehetett túl jó az ábrázatom.

‒        Minden rendben van otthon? – kérdeztem, miközben rá mosolyogtam Harryre.

Elmosolyodott, aztán elvette a plédet az ágy végéből. Visszanézett rám, majd eltátogta, hogy kint vár, mire vigyorogva bólintottam.

‒        Tudtommal igen, miért? – kíváncsiskodott.

‒        Attól, hogy nem vagyok otthon, még szeretném tudni, minden rendben van-e – magyaráztam.

‒        Mindenki jól van – nyomatékosított.

‒        Jason hogy bírja az együtt élést?

‒        Meglepően jól. Bocs, Kicsim, de most le kell tennem – Hirtelen, de sietős lett.

‒        Jó akkor, majd beszélünk… szia! – búcsúztam el.

‒        Oké, szia! – anya gyorsan bontotta a vonalat. Ma még a szokásosnál is furább. Utálom a hangulatváltozásait.

A telefonomat visszatettem az éjjeli szekrényre, ezután csatlakoztam a szerelmemhez, aki csak arra várt, hogy visszaérjek és indíthassa a filmet.

‒        Minden oké? – ült le mellém, miután elindította a filmet.

‒        Igen, csak Anya volt, tudni szerette volna, mikor megyek már végre haza – bújtam hozzá.

‒        A reakciódból ítélve nem örült nagyon – állapította meg.

‒        Hát, nem. Már az se nagyon tetszett neki, hogy tovább maradtam – vallottam be – De most nagyon furán viselkedett.

‒        Nem tetszik neki, hogy elraboltam a kislányát? – fürkészett kíváncsian.

‒        Nem hiszem, hogy ez az oka. Furcsa, de sosem reagált rosszul arra, ha egy fiúval mentem haza – emlékeztem vissza. Inkább örült a boldogságomnak, ezért nem értem, hogy most miért reagált így. Bár, azok a fiúk mindig egy városban laktak velünk, így nem voltam messze tőle.

‒        Ha találkozom vele, úgyis megkedvel majd – nyomott puszit a homlokomra.

‒        Nagyon magabiztos vagy – jegyeztem meg felnézve rá.

‒        Csak tudom, hogyan kell megnyerni egy anya szívét, van gyakorlatom benne – magyarázta.

‒        Akarom én ezt tudni? – ráncoltam össze a homlokom.

‒        Nem hiszem – vigyorodott el.

47.rész - Ne játssz nyomozósat!

Sziasztok!

Megint eltelt egy hét és én itt vagyok a történet folytatásával. Lassan, de biztosan haladunk az időpont felé, amikor Emily ott hagyja majd a fiúkat. Ti milyen befejezésre számítotok?
Ha tetszett a rész, pipálj, kommentelj és iratkozz fel, hogy ne maradj le semmiről :) Jó szórakozást a részhez! :)

Puszi: Emily

~ Emily ~

Reggeli után azonnal a koncert helyszínére mentünk. A fiúknak próbálniuk kellett még egyet az esti koncert előtt. Macyvel úgy döntöttünk körbe járjuk a stadiont. Megnéztük, hogy a lelátó különböző részeiről, milyen látványt nyújtanak a srácok. Végül szemben velük ültünk le, és figyeltük, ahogyan próbáltak.

‒        Elmondtad már Harrynek, mikor fogsz hazamenni? – figyeltem fel a barátnőm hangjára.

‒        Igen – fordultam felé.

‒        És? – pillantott rám kíváncsian.

‒        Meglepően jól fogadta – tekintetemmel megkerestem Harryt – Már szinte túl jól.

‒        Lehet, hogy fel sem fogta, amit mondtál?

‒        Nem, mert utána azt mondta visszakísér, szóval megértette csak nem úgy reagált, ahogyan vártam – magyaráztam.

‒        Aggódsz? – simított végig a combomon.

‒        Egy kicsit – vallottam be – Szerinted szakítana velem csak azért, mert nem látnánk egymást valami gyakran?

‒        Nem tudom, fogalmam sincs, mi járhat egy pasi fejében – nézett rám.

‒        Nekem sem. Szívás, hogy nem láthatunk bele mások gondolataiba – húztam fel a lábaimat törökülésbe.

‒        Azért az elég fura lenne – grimaszolt Macy – Nem akarom tudni, hogy mondjuk, egy pasi mennyit gondol a szexre.

‒        Megmondom én ezt neked anélkül is, sokat. A fiúk jobban igénylik a testiséget – mondtam magabiztosan.

‒        Na, mi az, szakértő lettél? – kérdezte Macy elképedve.

‒        Nem, csak olvastam erről valamit valahol – vontam vállat.

‒        Miért olvasol te ilyesmiket? – ráncolta össze a homlokát.

‒        Ez egyszerű, kíváncsiságból – mosolyogtam rá. Tudni akartam mennyi ideig tartóztatható meg egy fiú anélkül, hogy utána durva lenne az ágyban.

‒        Hűha, még mindig meg tudsz lepni – elvigyorodtam. Szeretek titokzatos lenni.

Újra a fiúknak szenteltük a figyelmünket, miközben felcsendült a C’mon C’mon. Ettől a daltól mindig táncolni támad kedvem. Figyeltem az előadásukat, annyira beleélték magukat, pedig közönségük sem volt. Na, jó, mondjuk ez így nem teljesen igaz, mert kábé ötven ember – ha nem több – szaladgált körülöttük, de azért ez nem hasonlítható a rendes közönséghez. Mac meglökte a vállamat, amitől nagyon megriadtam. Rémült ábrázattal és hevesen dobogó szívvel néztem rá.

‒        Bocs, nem akartam – szabadkozott reakcióm láttán.

‒        Semmi gond – ráztam meg a fejem.

‒        Lemegyünk? – kérdezte a fejével a színpad felé biccentve.

‒        Azt hittem, szeretnéd megnézni, hogyan próbálnak – ráncoltam össze a homlokom.

‒        Annyira nincs kedvem végig ülni, de sétálnék egyet odakint – válaszolta.

‒        Oké – álltam fel.

Lassan lesétáltunk a fiúkhoz majd kivártuk a szünetüket. Ahogy lejöttek a színpadról Hazza hozzám sétált és megcsókolt. Kissé váratlanul ért a gesztusa, de még időben sikerült viszonoznom a csókot. Már nem haragszik a tegnapi dolog miatt. Este visszautasítottam a közeledését ezért bevágta a durcást. Kábé fél órára magamra is hagyott a hotelszobában és komolyan azt hittem, hogy inkább a nappaliban alszik majd, minthogy velem legyen. Végül visszajött aztán befeküdt mellém, de kínosan ügyelt arra, hogy ne érjen hozzám. A csókból kiválva felnéztem gyönyörű zöld íriszeibe.

‒        Szeretlek! – ölelt magához.

‒        Én is szeretlek – bújtam hozzá.

‒        Körbe szeretnénk nézni kicsit a környéken, ha nem gond – hallottam meg barátnőm hangját.

‒        Nem, de ezeket vigyétek – Niall elvett az asztalról két beléptető kártyát.

‒        És mindjárt intézünk nektek testőröket is – indult el Zayn.

‒        Nem kérünk testőrt – Macyvel egyszerre szólaltunk meg.

‒        Lányok, odakint már gyülekeznek a rajongók, nem mehettek ki egyedül – magyarázta nyugodtan Liam.

‒        Szerintem nem vagyunk olyan feltűnőek, hogy kiszúrjanak minket – mondta Mac.

‒        Így igaz – helyeseltem – Amúgy meg, ha testőröket kapunk az sokkal feltűnőbb lesz – Miért kell ebből ekkora ügyet csinálni?

‒        Jó, akkor menjetek be Louhoz és kérjetek egy-egy kalapot – sóhajtott fel Harry.

‒        Oké – vágtuk rá boldogan.

‒        Hívjatok, ha eltévedtetek vagy valami – Niall magához húzta a barátnőjét egy szoros ölelésre.

‒        Eltévedni? – pillantottam rá – Ez a stadion elég nagy ahhoz, hogy visszataláljunk ide – Igen, a lányok nagy része nehezen tájékozódik, de basszus, egy ekkora építményt már csak kiszúrunk.

A kalapokkal a fejünkön kisurrantunk a stadionból. Már nagyon sokan várakoztak a helyszínen. Remek volt a hangulat, a kordonok között énekelték a fiúk dalait, meg barátkoztak egymással. Kedvem lett volna csatlakozni hozzájuk, de másért hagytuk ott a srácokat.

A környék tele volt üzletekkel és pár saroknyira találtunk egy plázát is.

‒        Bemegyünk? – biccentett az épület felé Macy.

‒        Ha már itt vagyunk – mosolyogtam rá.

Bementünk pár ruha üzletbe és felpróbáltunk néhány ruhadarabot. A fehér neműk között válogattunk, amikor észrevettem egy nagyon cuki cicás darabot.

‒        Macy, ide nézz! – mutattam fel neki izgatottan, de ő nem nézett rám, tovább válogatott a fehér neműk között. Oldalba böktem, mire felkapta a fejét.

‒        Mi az? – kérdezte zavartan.

‒        Én is pontosan ezt akartam kérdezni. Ki vele, mi a baj? Miért akartad ott hagyni a fiúkat? – méregettem gyanakvóan.

‒        Nincs semmi – mondta különös hangsúllyal, miközben megrázta a fejét.

‒        Macy, ez nem fog bejönni. Ha azért hagytuk ott őket, mert el akarsz mondani valamit, akkor gyerünk – türelmetlenül kereszteztem a karjaimat magam előtt. Nem volt hajlandó megszólalni. – Oké, te akartad. Lássuk csak, Írországban vagyunk, és te így viselkedsz. Vajon, mi válthatta ki ezt belőled itt? – kezdtem hangosan gondolkodni, miközben le sem vettem a szememet a barátnőmről.

‒        Emily, ne csináld! – figyelmeztetett.

‒        Niallt hagytuk ott, de a baj nem vele van, hanem valakivel, akinek köze van hozzá? – fürkésztem kíváncsian.

‒        Ne játssz nyomozósat! – utasított, és a hangja kicsit megremegett, ami nem kerülte el a figyelmemet.

‒        Jaj, de hülye vagyok, hát tudom mitől félsz – kiáltottam fel, mire a boltban páran felém pillantottak – Amiatt vagy ideges, hogy találkozni fogsz a szülőkkel – folytattam halkabban. A barátnőm testbeszéde egyből megváltozott. Igazam van.

‒        Jó, igen… egy kicsit parázok – vallotta be – Azt hittem, hogy nagyon hamar túl leszek a bemutatkozáson, de még várnom kell, és ez idegesít.

‒        Macy, amit érzel, az normális, de higgy nekem, nincs mitől félned – biztattam – Rendes lány vagy, szeretni fognak – sétáltam mellé.

‒        Gondolod? – pillantott rám félve.

‒        Nem ismerek nálad megfelelőbb lányt Niall mellé. Látni fogják, mennyire szeret téged és örülni fognak neked, ebben biztos vagyok – mosolyogtam rá.

‒        Köszi, ez jól esett – ölelt át – Na, válasszunk gyorsan valami szexit a srácoknak!

Az elő zenekar már javában nyomta, amikor este megérkeztünk a koncertre. Lou ellopta a fiúkat egy kis haj igazításra, addig mi Lux-val voltunk, vigyáztunk rá, nehogy elkóricáljon valahova. Körülöttünk rengetegen rohangáltak. Elképesztő, hogy egy ilyen nagyszabású esemény mögött mennyi ember dolgozik, hogy minden a legnagyobb rendben menjen.

Lux-val fogócskáztunk kicsit vigyázva, hogy lehetőleg ne legyünk útban senkinek. A 5 Seconds of Summer elköszönt, és belekezdett az utolsó dalukba, amikor a srácok visszaértek hozzánk. Haz felkapta a kicsi lányt és a feje fölé emelte, mire az apróság hangos nevetésbe kezdett. Letette a földre majd a kis kezét megfogva elindultak felém. Önkéntelenül is elmosolyodtam, olyan kis édesek voltak együtt. Amint odaértek hozzám, Harry megcsókolt Lux pedig megfogta a kezem. Megrángatott ezzel elérte, hogy rá figyeljek.

‒        Hinta – mindkettőnk kezét rángatni kezdte.

Hazza mellé álltam és elkezdtük hintáztatni a kis lurkót. A 5 Seconds of Summer közben befejezte a műsorát, és a színpadot nagy gyorsasággal átszerelték a srácoknak. Abbahagytuk Lux hintáztatását, mert a fiúk megkapták a mikrofonjaikat, illetve Niall a gitárját is.

‒        Kéz és lábtörést – átöleltem Harryt azután hagytam csatlakozni a többiekhez.

Lement a szokásos kis rituáléjuk aztán felmentek a színpadra az Up all night-ot énekelve.

Dübörgött a koncert, a rajongók nagyon hangosak voltak. A fiúk többször is elmondták, hogy ők a leghangosabb közönség az elmúlt koncertekhez hasonlítva. Macyvel az 5SOS srácok társaságát élveztük, különféle velük megtörtént sztorikkal szórakoztattak minket. Egy idő után úgy döntöttünk, kimegyünk és mi is nézzük kicsit a koncertet. Hátul megláttam Lout és elkértem tőle a lányát. Szereztünk neki egy hangtompító fülest majd felvéve magamhoz, kisétáltunk a színpad elé. Oldalt megálltunk, nem mentünk ki teljesen középre, onnan lestük meg a fiúkat. Elég sokszor váltották a helyüket, így mindegyiküket közelről láttuk és ők is észrevettek minket. Mikor Harry elénk keveredett Lux izgatottan integetni kezdett az apró kis kezével. Ő nagy vigyorral az arcán integetett vissza a szőke kislánynak.

Felcsendült a Moments mire Mac közelebb lépve hozzám átölelt, már amennyire az apróságtól tudott. Meghallottam a kezdő sorokat és a hatás nem maradt el, sírva fakadtam. Ha ezt a dalt hallom, mindig sírok. Szorosabban fogtam magamhoz Lux-ot, míg igyekeztem lenyelni a feltörni készülő könnyeimet. Nem tudom, miért van rám ilyen hatással ez a dal. A következő szám gyorsabb volt és Luxy-val elkezdtünk ringatózni rá. Már éreztem, hogy nehezen tartom őt, ezért átvettem a másik oldalamra. Pár számot még meghallgattunk majd visszasétáltunk a backstage-be. Lux-ot odaadtuk az anyukájának, azután elmentünk innivalóért.

A nagyon jól sikerült telt házas koncert után, utunk a szállodába vezetett.

‒        Lux nagyon jól állt a kezedben – mondta Haz, ahogy bementünk a szobánkba.

‒        Ne kezd te is! – dobtam le a táskámat. Kérdőn pillantott rám. – Luke, Calum, Michael meg Ashton is ezt mondta – adtam a választ.

‒        Nekem Zayn is megjegyezte – mosolyodott el. Majd egyszer, talán öt év múlva. – Lux egészen megkedvelt téged, és nekem úgy tűnt, te is őt – én is elmosolyodtam.

‒        Nagyon szeretem a gyerekeket – ültem le az ágyra – Mész elsőnek fürdeni? – pillantottam rá.

‒        Menj te, a kocsiban már nagyon álmosnak tűntél – dobta le a felsőjét.

‒        Rendben – álltam fel az ágyról magamhoz véve a hálóingemet.

Egy gyorsra fogott zuhanyozás után átadtam a helyet Harrynek. Amíg bent volt felvettem a ma vásárolt szexi, rózsaszín fehér nemű szettet. Bezártam az ajtót aztán mindkettőnk telefonját lehalkítottam, hogy ne zavarhasson meg minket senki sem. Felfeküdtem az ágyra és próbáltam valami vonzó pozíciót találni. Teltek a percek és a karom, amivel a fejemet támasztottam, zsibbadni kezdett. Harry, haladj már! Végre valahára meghallottam a lépteit.

‒        Cica… – ahogy meglátott az ágyon egyből elfelejtette, amit mondani akart. Pár másodpercnyi döbbenet után pimaszul elvigyorodott. Mellém mászott én pedig nem haboztam lehúzni őt egy szenvedélyes csókra. – Ez tetszik, ilyen máskor is lehet – motyogta az ajkaimra.

‒        Majd meglátjuk – löktem finoman a hátára és ráültem a csípőjére.

Előre hajoltam és újabb csókba hívtam. Haz felvezette a kezét a hátamra és egy kis cirógatás után lecsúsztatta a fenekemre. Finoman belemarkolt, mire a szájába nyögtem. Lassú tempóban összedörzsöltem az ágyékainkat, ami Harryből egy morgást váltott ki. Megismételtem a mozdulatot, mire zihálva elvált tőlem.

‒        Ne kínozz! – motyogta kissé feszülten.

Önelégült vigyorral az arcomon lemásztam róla, ezzel hagyva, hogy felüljön és elmenjen a bőröndjéhez. Gyorsan visszatért hozzám miután megtalálta a kis ezüstszínű csomagot. Megcsókolt, miközben kikapcsolta a rózsaszín melltartóm kapcsát és a hátamra döntött. Elvált az ajkaimtól majd apró csókokat hagyva megindult lefelé a nyakam mentén.

‒        Ne játszunk! – kértem belekapaszkodva az alsója tetejébe.

‒        Amit csak akarsz – vigyorodott el, és egy határozott mozdulattal lehúzta rólam a bugyimat.

~ * ~ * ~ * ~ * ~

Halk motoszkálásra ébredtem és hirtelen felültem az ágyban.

‒        Cicus, mit csinálsz? – túrtam a hajamba fáradtan.

‒        Bocsi, nem akartalak felébreszteni – lehajolva nyomott egy apró puszit a homlokomra.

‒        Nincs semmi baj – néztem fel rá álmosan pislogva – Szó nélkül akartál lelépni?

‒        Nem, hagytam üzenetet a párnámon – válaszolta. Odanéztem, hogy megbizonyosodjak róla. Egy fehér lap volt a virágmintás párnán. – Próbálni megyünk, van kedved jönni?

‒        Nem, fáradt vagyok – dőltem vissza az ágyba és magamra rántottam a takarót.

‒        Azt nem csodálom – jelent meg a képén egy perverz vigyor.

Elpirultam, amint bevillant pár kép a tegnap estéről. Hazza felnevetett, mire a fejemet belefúrtam a párnámba. Visszabújt mellém az ágyba.

‒        Nincs miért elpirulnod – fordított az oldalamra. Pár percig némán néztünk egymás szemeibe, míg nem lassan elmosolyodtam. – Na, mi az? – kíváncsiskodott lágyan megsimogatva az arcomat.

‒        Szeretlek! – közelebb csúsztam hozzá és megcsókoltam, amit ő nem habozott elmélyíteni.

‒        Én is szeretlek – ölelt át – Lenne kedved ma este elmenni valahova? – vetette fel óvatosan.

‒        Mire gondoltál? – emeltem fel a fejem kíváncsian.

‒        Egy vacsorára – mondta lassan.

‒        Rendben – bólintottam.

‒        Biztos? – pillantott rám homlok ráncolva.

‒        Igen – mosolyogtam rá. Nem bujkálhatunk mindig a rajongók elől.

Kaptam egy gyors és nagyon boldog csókot, majd Haz kimászott mellőlem. Összeszedett néhány dolgot, azután kaptam még egy csókot.

‒        Délután találkozunk.

‒        Oké. Legyen szép napod! – figyeltem, ahogy elhagyta a szobánkat.

Nem sokáig maradtam egyedül, mert Macy nagyjából egy óra múlva átjött hozzám.

‒        Szia!

‒        Szia! Azt hittem, elmentél a srácokkal – fürkésztem szőke barátnőmet.

‒        Harry mondta, hogy maradsz és úgy döntöttem, akkor én is – világosított fel.

‒        Értem – motyogtam – Ugye tudod, hogy nem vagyunk egymáshoz kötve?

‒        Igen – bólintott – De nem nagyon akartam menni, nekik dolguk van, én meg feleslegesnek érzem ott magam – magyarázta.

‒        Vágom. Van valami ötleted, mit csináljunk, amíg visszajönnek? – pillantottam rá.

‒        Hát, lenne valami. Elhoztad a fürdőruhádat?

‒        Igen, mert azt kérted, tegyem el – válaszoltam.

‒        Tényleg? – ráncolta össze a homlokát.

‒        Igen – bólintottam. Úgy tűnik, a szerelem rossz hatással van a memóriára.

‒        Jó, legyen. A lényeg, hogy a közelben van egy uszoda, arra gondoltam, úszhatnánk egyet – ajánlotta.

‒        Oké, menjünk – ugrottam fel izgatottan.

Hat órát töltöttünk az uszodában. Eleinte úsztunk is, de néhány hossz után abbahagytuk és elkezdtünk beszélgetni. Átmentünk az egyik meleg vizes medencébe és úgy csináltunk, mint ahogy az öreg asszonyok szoktak. Mindenkinek kibeszéltük a fürdőruháját meg a frizuráját. Borzasztóak voltunk, bele se merek gondolni, milyenek leszünk, amikor majd tényleg megöregszünk.

Kiázva, jó kedvűen indultunk vissza a hotelbe. Mire visszaértünk, már a fiúk is megérkeztek. Belépve a szobába Hazza gyorsan a karjaiba zárt.

‒        Merre jártál? – nyomott csókot az ajkaimra.

‒        Macyvel elmentünk az uszodába – mosolyogtam rá.

‒        Azt hittem, pihenni fogsz.

‒        Pihentem is, nem nagyon úszkáltunk, csak ültünk és beszélgettünk – magyaráztam.

‒        De ugye ettől még áll a vacsora? – kérdezte.

‒        Hát persze – csókoltam meg – Átöltözök, megcsinálom a hajam és mehetünk is. Addig dőlj le egy kicsit – összekulcsoltam az ujjainkat és magam után húztam a hálószobába.

Haz lefeküdt, míg én választottam egy kék színű, könnyű kis nyári ruhát. Átöltöztem azután tettem fel egy kis sminket, és a hajam egy részét hullámcsatokkal hátra fogtam.

‒        Kész vagyok – léptem be a szobába. Harry felugrott az ágyról majd gyorsan átöltözött.

A hotel előtt taxit fogtunk, úgy mentünk az étteremhez, ami egy nagyon eldugott helyen volt. Ennek ellenére elég sokan voltak bent. A pincérünk egy a többitől külön lévő asztalhoz vezetett minket. Harry kihúzta nekem a széket majd leült velem szemben. Kikértük az italainkat, amit hamarosan meg is kaptunk, ezután mindketten az étlapnak szenteltük a figyelmünket.

‒        Mit szeretnél enni? – figyeltem fel Hazza hangjára.

‒        A spagettivel szemezek – pillantottam rá.

‒        Legyen két adag és játsszuk el a Susi és Tekergő spagettis jelenetét – vigyorgott rám.

‒        Miért kell valamilyen ürügy ahhoz, hogy megcsókolj? – fürkésztem kíváncsian.

‒        Nem kell, de így viccesebb lett volna – vont vállat.

‒        Az igaz – És egyben kissé undi is. – Mi lesz a holnapi program? – néztem fel rá.

‒        Délelőtt interjúra megyünk, szeretnél jönni? – úgy éreztem zöld íriszeivel szinte lyukat éget a bőrömbe.

‒        Részt kell venni benne? – nyúltam a pohár gyömbéremért.

‒        Éreztem, hogy ezt meg fogod kérdezni – szólalt meg, de úgy tűnt inkább csak magának mondja – Nem, nem kell. Ha eljöttök, akkor a közönség soraiban ülve nézhetitek az interjút.

‒        Nem tudod Macy, mit mondott arról elmegy-e?

‒        Niall szerint jön – a beszélgetésünk megszakadt, mert jött a pincérünk, hogy végre felvegye a rendelésünket.

‒        Sima beszélgetés lesz? – kérdeztem, miután a pincér hallótávolságon kívülre került.

‒        Igen, illetve nem, mert el fogjuk énekelni a Best song ever-t – válaszolta.

‒        Rendben, veletek megyek – mondtam egy kis gondolkodás után. Cicus arca azonnal felderült, láthatóan örült a döntésemnek.

‒        Holnap délután egyébként megint próbálunk, kedden este pedig koncert lesz – ivott bele a poharába.

‒        Elég sűrű a programotok – sóhajtottam fel.

‒        Sajnos lesz még sűrűbb is – nézett rám – De minden megéri, mert amikor ott állsz a színpadon az kimondhatatlanul jó érzés.

‒        Szép mentés – vigyorodtam el – Amúgy meg ne aggódj, nem értem félre – Nem vagyok újságíró, hogy szándékosan félreértsem és belemagyarázzak valamit, csakhogy keverjem a szart.

A jó hangulatú vacsoránk után még sétáltunk egy kicsit a városban, az én javaslatomra. Nagyon jó volt így Harryvel lenni, szinte egész este eszembe se jutott, hogy esetleg képeket készíthetnek rólunk. Kezdem azt hinni, hogy meg tudnám ezt szokni.