2.évad 60.rész - göndör a haja

Sziasztok!

Hogy vagytok? Remélem, Mindannyian nagyon jól vagytok és tudtok egy kicsit pihenni az ünnepek alatt. Jelentkezésem oka, hogy meghoztam Nektek a történet folytatását, remélem, tetszeni fog. Az idén már nem találkozunk, ezért szeretnék Mindenkinek kellemes karácsonyi ünnepeket és sikerekben gazdag boldog új évet kívánni! Találkozunk jövőre.
Utólag is nagyon boldog születésnapot kívánok az egyetlen Louis William Tomlinson-nak! :)

Puszi: Emily

05.17.

~ Harry ~

Kint álltunk a folyosón Shane-nel, valahogy egyikünk se akart leülni. Miután Emily elvesztette az eszméletét, azonnal kilökdöstek minket a szobából. Túl sok időnek tűnt, mire végre kinyílt az ajtó. Egy nővérke jött ki rajta egy kerekes kocsival, amiben Darcy feküdt. A nő rám nézett, látszott rajta, nem tudja, mit mondjon, végül megszólalt:

‒       Ha szeretné, megfoghatja a kislányát – odatolta hozzám.

Em barátja közelebb jött, megnézte a babát. Bólintottam, mire óvatosan a kezembe adta. Azt hittem, ez lesz életem legszebb pillanata, de a Cicalány miatti aggódástól nem tudtam úgy örülni.

‒       Mi van vele? – kérdeztem a nőre pillantva.

‒       A párjával még foglalkoznak, viszont a kicsivel minden rendben, egészséges, mint a makk – válaszolta – Tudják már mi lesz a neve?

‒       Igen, Darcy Styles – feleltem, mire a nő a ruhája zsebéről levett egy tollat és a kocsira írta a nevet.

‒       A kezére is rá kell írnom – mondta, miközben a baba felé nyúlt.

Olyan kicsi volt, a kezén lévő szalagra csak a keresztneve fért rá és a vezetéknév első betűje. Volt a szalagon még egy betű, amit nem tudtam kivenni. Később rájöttem, hogy ez a nemét jelöli.

‒       Sajnálom, most el kell őt vinnem, még vár néhány vizsgálat rá – elvette tőlem.

Néztem, ahogy elviszi a kislányomat, aki talán jobban hasonlított rám, mint Cicalányra, de az a kevés haja úgy göndörödött, mint az övé, bár fekete színű volt.

‒       Hozok valamit inni, te mit kérsz? – Shane felém pillantott.

‒       Mindegy, kösz – mondtam, ahogy elindult az üvegajtó felé.

Csak sokára jött vissza, közben ki-be szaladgáltak emberek Emily szobájából, de egyikük se foglalkozott velem. Em barátja egyszer csak visszajött két üveg üdítővel a kezében.

‒       Tessék – az egyiket a kezembe adta.

‒       Kösz – gyorsan ittam belőle.

‒       Mr. Moore és Macy is itt vannak – szólalt meg.

‒       Elmondtad? – kérdeztem.

‒       Igen, de nem részleteztem – válaszolta.

Kinyílt az ajtó, mire mindketten odakaptuk a fejünket. Cica szülés orvosa jött ki rajta. Odasétált hozzám. Próbáltam leolvasni az arcáról mi van, de profi volt, teljesen semleges arcot vágott. Kettőnk között cikázott a tekintete, majd megszólalt:

‒       Emily már jól van, vért kellett adni neki, nem is keveset. Az állapota stabil, de még nem ébredt fel. A méhlepény is kijött és az összevarrást is elvégeztük. Bemehetnek hozzá, ha szeretnének. Amikor felébred, kába lesz, szóval ne rohanják le és mindenképpen szóljanak, ha magához tért – magyarázta – A kislány teljesen egészséges, pár nap után majd haza is vihetik – tette hozzá.

‒       Rendben, köszönöm – hálásan pillantottam rá, miközben kiszakadt belőlem egy sóhaj, amit nem is tudtam, hogy bent tartottam.

‒       Kérem. Bemennek hozzá? – kettőnk között járt a tekintete.

‒       Igen – vágtam rá gyorsan és az ajtó felé indultam. Mielőtt benyitottam, hátra fordultam. – Te nem jössz? – néztem Shane-re.

‒       Nem – megrázta a fejét – Menj csak, majd utánad.

‒       Oké – Ez kedves tőle.

Belépve a kórterembe, rögtön az ágya mellé ültem. Sápadtnak tűnt, a jobb kezében még benne volt a tű és folyt le a vér, amiből már alig volt a zacskóban. Megpusziltam a homlokát, sajnos nem reagált rá. A szemei csukva voltak, mintha aludna, a nővérek be is takarták.

‒       Úgy megijesztettél – beszéltem hozzá a kezét fogva – Ha most hallod, amit mondok, nagyon szeretlek. Darcy remekül van, ne aggódj érte – megpusziltam a keze fejét.

Így ültem és beszéltem hozzá, amíg eszembe nem jutott Em barátja. Kimentem hozzá, de már nem volt egyedül, Mr. Moore és Macy is vele voltak.

‒       Még nem ébredt fel – szólaltam meg, miután üdvözöltük egymást.

‒       Bemehetünk hozzá mi is? – kérdezte Macy.

‒       Persze – bólintottam.

Együtt visszamentünk szerelmem szobájába.
Jó fél óra eltelt és még mindig nem ébredt fel. Az orvosa is benézett és elmondta, ahogy várták Darcyval minden rendben van. A többiek elmentek megnézni őt, de én inkább Cicalány mellett maradtam.

~ Emily ~

Fáradtan nyitottam ki a szemem. Lassan kirajzolódott előttem a kórházi szoba. Oldalra nézve megpillantottam Harryt, és a kézfejemből kiálló tűt. Azonnal elfintorodtam.

‒       Infúziót kaptam? – kérdeztem krákogva, nagyon száraznak éreztem a torkom. Haz felkapta a fejét a hangomra.

‒       Hála égnek – átölelt és végig csókolta az arcomat – A frászt hoztad rám, ezt ne csináld még egyszer! – kérte. Körbe néztem.

‒       Hol van Darcy? – Harryre pillantottam.

‒       A többi babával van, minden rendben vele, teljesen egészséges – mélyet sóhajtottam.

‒       Hála az égnek – motyogtam. Szerelmem az ajtóhoz indult – Hova mész?

‒       Az orvosért, kérte, hogy szóljunk, ha magadhoz tértél – válaszolta.

‒       Várj még! – állítottam meg.

‒       Miért? – visszafordult felém.

‒       Nálad van a gyűrű? – láttam, hogy elsőre nem értette mit akarok, ezért elismételtem még egyszer.

‒       Igen – zavartan bólintott.

‒       Kérdezd meg újra! – kértem.

Elmosolyodott, miközben hozzám sétált. Féltérdre ereszkedett az ágyam előtt.

‒       Emily Gwendolyn Moore, hozzám jössz feleségül?

‒       Igen – könnybe lábadt a szemem. Tudtam, hogy ez a nap nagyon rosszul is végződhetett volna számomra. Ebbe belegondolva, úgy döntöttem, nem akarok úgy meghalni, hogy nem leszek a felesége.

Sietve az ujjamra húzta a gyűrűt, majd ajkait a kőre nyomta, mielőtt elengedve hagyta, hogy én is megnézzem.

‒       Szeretlek! – egyszerre mondtuk, aztán csókot váltottunk.

‒       Én csak…

‒       Ne! Nem érdekel miért gondoltad meg magad – szakított félbe – Csak az számít, hogy megtörtént – megcsókolt – De most már ne gondold meg újra magad – összedörzsölte az orrunkat.

‒       Nem fogom – ígértem – De most leveszem, nem akarom, hogy apu sokkot kapjon, oké? – a szemeibe bámultam.

‒       Rendben, majd bejelentjük rendesen – elhúzódott tőlem – Most már tényleg szólok az orvosnak – rám vigyorgott.

‒       Hoznál nekem valamit inni?

‒       Persze, mindjárt visszajövök – azzal egyedül hagyott a kórteremben.

Kezdtem egyre jobban érezni magam, de szó szerint mindenem fájt. Valaki kopogtatott, majd az ajtó kinyílt és Lisa lépett be rajta.

‒       Szia, hogy vagy? – érdeklődött rám mosolyogva.

‒       Mindenem fáj – feleltem.

‒       Az most normális. Tudod mi történt? – pillantott rám.

‒       Elvesztettem az eszméletemet – válaszoltam – A vérnyomásom miatt?

‒       Igen, nagyon felment és jobban véreztél, mint szabadott volna. Ezért kaptál vért és rendbe tettünk, de a vérnyomásod még ingadozhat egy ideig – magyarázta.

‒       Ki kellene vizsgáltatnom magam? – néztem rá kíváncsian.

‒       Valószínűbb, hogy a várandósság okozta, de lehet meg kellene nézetned majd – válaszolta.

‒       Rendben – bólintottam – Kiveheted a tűt, vagy szükség lesz még rá?

‒       Nem – megrázta a fejét – Mindjárt kiveszem, de előbb megvizsgállak. Tedd fel kérlek, a lábaidat! – tettem, amit kért – Jól van, jó lesz ez – nyugtázta a munkáját.

‒       Mikor mehetünk haza? – pillantottam rá, miközben kivette a tűt.

‒       A kislányod remekül van, és ha neked sem lesz semmi bajod, akkor pár napon belül – felelte.

‒       Láthatnám őt? – kérdeztem reménykedve.

‒       Persze – rám mosolygott – Mindjárt behozatom egy nővérrel. Majd meg kellene próbálnod megszoptatni.

‒       Oké – ettől egy kicsit ideges lettem, még sosem csináltam ilyet. Mi van, ha nem fog menni?

Lisa kiment, aztán bejött Harry az innivalómmal, őt a többiek kísérték. Macy és apu agyonölelgettek, örültek, hogy jól vagyok. Shane-en is azt az ijedtséget láttam, amit szerelmemen, elvégre ők bent voltak, amikor rosszul lettem. Lehúztam magamhoz, így meg tudtam ölelni. Kopogtatásra lettem figyelmes, majd egy kedves nővér betolta Darcyt. A nő kicsit meglepődött mennyien vagyunk a szobában. Hozzám gurította a babát.

‒       Tessék anyuka – a kezembe adta a kislányomat.

Nem tudtam megszólalni, csak megbabonázva néztem a kezemben nyugodtan fekvő kis csodát. Tökéletes keveréke volt kettőnknek. Vakuvillanásra lettem figyelmes.

‒       Bocsi, azt hittem, levettem a vakut – húzta el a száját Shane. Megráztam a fejem.

Csináltunk pár fotót rólunk és csak Darcyról is. Már korábban kitaláltam, milyen képet fogunk kitenni, amivel tudatjuk, hogy megérkezett. Shany ezt is elkészítette nekünk.

‒       Eláruljátok végre mi a neve? – kérdezte Macy.

‒       Igen – mosolyodtam el Harryre nézve – A Darcy mellett döntöttünk – barátnőm arcán átsuhant valami, mielőtt mosolyogni kezdett. Szinte biztos voltam benne, mire gondolt.

‒       Szép név – mondta apa, mire rá mosolyogtam. Remélem, neki is tetszeni fog. Szerelmemre pillantottam.

‒       Szeretnéd megfogni? – kérdeztem tőle.

‒       Már volt a kezemben.

‒       Ó – meglepődtem válaszán. Kissé csalódott voltam, azt hittem, én leszek az első, aki a kezében tarthatja.

‒       Mi most megyünk Kicsim, hagyunk pihenni – szólalt meg apu.

‒       Köszi – hálásan pillantottam rá – De még meg kell próbálnom megetetni – a kisbabámra néztem.

‒       Te is velünk jössz? – kérdezte apa Harrytől.

‒       Nem, én még szeretnék maradni – rám nézett.

‒       Rendben – bólintottam – Alhatsz az én szobámban, de akár Shane szüleinél is – vetettem fel.

Barátommal összenéztek, majd Haz visszafordult hozzám.

‒       Oké – csak ennyit mondott.

Miután a többiek elindultak hazafelé, megpróbáltam megetetni Darcyt. Sajnos eredménytelenül, a kislányom nem igazán érzett rá mit kellene csinálnia. Frusztrált, hogy nem megy, de Harry bámulása még inkább. Hamarosan visszajött a nővér, és magával vitte a babánkat a többi újszülötthöz. Fáradtan visszafeküdtem az ágyba.

‒       Menjek? – Haz megérintette a karom.

‒       Ahogy gondolod, de ma szólj mindenkinek, nem akarom, hogy az újságokból tudják meg – magyaráztam. Még nekem is írnom kell szinte mindenkinek. – Ha Shane megküldi a képeket, továbbítom neked, kérlek, azt tedd majd ki.

‒       Oké – megsimogatta a kezem – Mit szeretnél, mit írjak hozzá? – felé pillantottam.

‒       Amit gondolsz, de talán jobb lenne, ha engem kihagynál belőle – tűnődtem.

‒       Jó, rendben – feltűnően nem vitatkozott velem – Szükséged van még valamire?

‒       Nem – megráztam a fejem. Felültem az ágyban, így át tudtuk ölelni egymást. – Szeretlek!

‒       Én is szeretlek – elhúzódott tőlem – Holnap találkozunk – ígérte, azzal kisétált a szobámból.

Így, hogy egyedül maradtam, sietve megírtam az SMS-eket Darcy paramétereivel. A csapatot a csoporton belül értesítettem egy posztban, nekik képet is küldtem, mert időközben Shany átküldte őket. Továbbítottam a fotókat szerelmemnek is és megvártam, míg kiírja twitterre, aztán én is kitettem. Haz végül ezt írta hozzá:

A Styles baba megszületett, egészséges és göndör a haja. Ez a legszebb napom xx #D ♥

Csak utalt a névre nem írta ki, ezért én sem tettem. Hamarosan üzenetek lepték el a telefonom, még a drága Danielle is írt, ez olyan kedves volt tőle.

Nem sokára egy nővér fiú jött be hozzám és megkért, hogy próbáljak meg elmenni lezuhanyozni. Ez úgy nézett ki, hogy ő eltámogatott engem a fürdőszobákig, ahol csináltam egy cicamosdást, majd visszafelé megismételtük az odautat. Mikor visszafeküdtem az ágyba, friss voltam és illatos, de jobban fájt mindenem, mint a fürdés előtt. Az esti vizitnél, Lisa bejött hozzám és ismételten megvizsgált. Szerencsére mindent rendben talált, így nyugodtan mentem neki az éjszakának.
Egy kórházban éjszaka mindent lehet csinálni csak aludni nem. Olyan zajok szűrődtek be, amiket nem tudtam megszokni. Valamennyit azért sikerült aludnom.
A reggeli vizit hangjaira ébredtem. Ma nem a nőgyógyászom vitte a műszakot.
Hazza hamarosan megérkezett, és ezután levették a mintát az apasági teszthez. Mint később megtudtam, a kislányomtól már korábban begyűjtötték a mintát. Holnapra ígértek eredményt, még mielőtt haza mehetnénk. Örültem, hogy nem kell sokat itt lennem, azonban aggasztott milyen lesz az első pár nap ketten a babával. Próbáltam nem ezzel foglalkozni, nem akartam, hogy a nehezen megindult tejem, az idegeskedéstől elapadjon.
A reggeli etetésnél valahogy sikerült rávezetnem Darcyt mit csináljon, így átéltem életem első szoptatását, ami nagyon furcsa volt, egyáltalán nem ilyennek képzeltem. Harry figyelte, ahogy etetek, és úgy tűnt megnyugszik, mikor rájön, a lányunk ráérzett a dologra. Mint egy védelmező úgy tartotta rajtunk a szemét, minden rezdülésünket figyelte. Miután Darcy befejezte az evést, felöltöztem.

‒       Szeretnéd megbüfiztetni? – néztem szerelmemre.

‒       Igen – lassan bólintott, kicsit meglepettnek is tűnt.

Egy pelenkát terítettem a vállára, majd óvatosan a kezébe adtam. Mintha porcelánból lenne, Hazza olyan félve fogta meg. Darcy hamar büfizett, azonban Haz nem tette le, továbbra is a kezében fogta, cirógatta és gagyogott neki. Egy darabig hagytam ezt, aztán megszólaltam:

‒       Tedd le kérlek! Nem szeretném, ha felszoktatnád, és folyton sírna. 

‒       De olyan aranyos – pillantott rám.

‒       Tudom – a kislányomra vezettem a tekintetem – De én leszek vele többet, és nem lehet állandóan a kezemben – magyaráztam.

Harry szemei szomorúak lettek, miközben letette a kicsit. Nem akartam megbántani azzal, amit mondtam, mégis sikerült, ettől pedig rosszul éreztem magam. Nem tudtam megszólaljak-e vagy se, míg ezen évődtem, csend telepedett közénk.

‒       Ne érts félre, nem haragszom, amiért így lesz – végül csak megszólaltam.

‒       Tudom – felsóhajtott.

‒       Ne csináld! Nem szeretnék veszekedni – halkan beszéltem, mert a lányunk beverte a szundit.

Kopogtatás hallatszódott az ajtón, kis vártatva belépett egy nővérke, aki elvitte tőlünk Darcyt. Érzett valamit a levegőben, mert nagyon gyorsan távozott, egyedül hagyva minket a kórházi szobámban.

‒       Kérlek, mondj valamit! – motyogtam.

‒       Nem rád vagyok mérges, magamra – szólalt meg – Nem leszek eleget mellettetek – tette hozzá.

‒       Ezt ne csináld! – szóltam rá – Annyit leszel velünk, amennyit csak lehet – Helyben vagyunk. Csak ne most kelljen ezt megbeszélnünk. Nem szállhat ki miattunk, ezt nem teheti meg.

‒       Jó – csalódottan mondta, miközben megindult az ajtó felé.

‒       Hova mész? – összeráncoltam a homlokom, ahogy távolodó alakját figyeltem.

‒       El – csak ennyit mondott, mielőtt kilépett az ajtón.

‒       Hát ez szuper – sóhajtottam fel.

Harry aznap már nem jött vissza. Aggódtam, mi járhat a fejében, nem szerettem volna, ha valami hülyeséget csinál. Nem tudtam merre járt és mit csinált, mert nem Shane-nél volt, vele beszéltem, de nem mondtam el neki mi történt. Az ígérte szól, ha megérkezik. Ez este nyolc körül történt meg, addigra megetettem Darcyt, tisztába tettem és visszaraktam a kis kocsiba. Hamar elaludt, remélem, ezt a jó szokását megtartja majd.

Az ágyban feküdtem a plafon bámulva. Egy részem fel akarta hívni, a másik meg azt mondta, hagyjam lenyugodni. Utóbbi győzött.

Megint csak nem sokat aludtam az éjjel. Reggel megkaptam a papírjaimat Darcyéval együtt, aztán őt is behozták hozzám. Megetettem, majd átöltöztettem egy édes kis rugdalózóba. Ráterítettem a takarót, amit neki horgoltam. Összepakoltam és éppen mire végeztem, betoppant Haz a babahordozóval nyomában Lisával.

‒       Jó, hogy mindenki itt van – szólalt meg az orvosom – Meg van az eredmény – lobogtatta meg a papírt – Kinek adjam? – tekintetét kettőnk között jártatta.

Szerelmem nem mozdult rá, ezért én nyújtottam a kezem érte.

‒       Köszönöm – elvettem tőle.

Gyorsan végig futtattam a tekintetem rajta, míg meglett, ami érdekelt. A teszt is azt bizonyította, amit már tudtam, Harry volt az apa. A kezébe adtam az eredményt, majd Lisa felé fordultam.

‒       Minden rendben? Elhagyhatjuk a kórházat? – kérdeztem tőle.

‒       Igen, mindketten jól vagytok, úgy hogy haza engedlek titeket. Te még ne erőltesd meg magad és mielőbb keressetek egy gyerek orvost is. Van a papírok között kettő recept, azokat váltsátok ki minél hamarabb, biztos, ami biztos legyen otthon – magyarázta a nőgyógyászom.

‒       Rendben, köszönöm – hálásan pillantottam rá. Hazza a baba mellett állt, neki szentelte a figyelmét, nem úgy tűnt, mint aki ránk is figyel.

‒       Ugyan – a nőgyógyászom megsimogatta a karom – Remélem, látlak még.

‒       Ha erre járok, benézek – mosolyogtam rá.

‒       Rendben, sziasztok – elindult kifelé.

‒       Szia! – Harryvel egyszerre beszéltünk.

‒       Minden rendben, indulhatunk? – felé fordultam.

‒       Igen – Haz bólintott.

Én vittem a saját dolgaimat, ő pedig a babahordozóban Darcyt. A gyógyszertárban kiváltottam a két receptet, aztán apához indultunk a többi cuccomért. Összeszedtem minden bátorságom és megszólaltam:

‒       Harry!

‒       Igen – egy pillanatra felém fordította a fejét.

‒       Tudom, hogy nem alkalmas a pillanat, de tudnom kell. Meggondoltad magad kettőnkkel kapcsolatban? – félve kérdeztem, a szívem a torkomban dobogott.

‒       Nem, dehogyis! – ellenkezett.

‒       Akkor? – néztem rá kíváncsian.

‒       Nincs semmi – válaszolta.

‒       Ugye nem csináltál semmi hülyeséget? – gyanakvóan figyeltem.

‒       Nem – a fejét ingatta – Végig kellett gondolnom mit akarok.

‒       És? – puhatolóztam óvatosan.

‒       Muszáj ezt most megbeszélnünk? – éreztem némi feszültséget a hangjában.

‒       Harry, van hova haza vinnem Darcyt vagy beszéljek apával, hogy nála maradunk? – nyíltan rákérdeztem.

‒       Nem – megrázta a fejét – Még mindig egy családként szeretnék élni – tette hozzá.

Szavai megnyugtattak, de a másik dologra így sem kaptam választ, ez viszont aggasztott.

‒       Ha tényleg egy családként szeretnénk élni, akkor együtt kell olyan döntéseket meghoznunk, ami a családot is érinti – halkan beszéltem.

Nem vártam, hogy reagálni fog arra, amit mondtam, a számításaim bejöttek. Szomorkás csendben telt az út apu házáig. Mikor kiszálltam, mosolyt varázsoltam az arcomra, így vittem be a kislányomat apuhoz, nyomomban Harryvel. Apa otthon volt, mert tudta, hogy jövünk. El volt ragadtatva az unokájától, mint minden rendes nagypapa. Csináltam róluk képet, ahogy a kezében tartja. Csak egy kicsit fogta, gyorsan átadta nekem, úgy tűnt, fél a kezében tartani. Bevillant, mikor anyu mesélte másoknak, hogy apa nem fogott meg minket, amíg nagyon kicsik voltunk. Na, ezt én nem fogom hagyni göndörkének.
Míg apu figyelt Darcyra, mi kivittük a kocsihoz az összekészített cuccaimat. Sok mindent vittem, örültem, amiért szerelmemnek ilyen nagy autója volt.

‒       Azt hittem, több holmid van – Haz hangjára lettem figyelmes.

‒       Próbáltam kiválogatni a legszükségesebbeket – feleltem.

Miután végeztünk, összeszedtük a kislányunkat. Apa agyon ölelgetett, mielőtt elengedett, őszinte szomorúságot láttam a szemeiben.
Szótlanul telt az út Londonba, csak egyszer álltunk meg odafelé. Voltunk mosdóban, aztán megetettem Darcyt a kocsiban, Hazza pedig megbüfiztette. Szerencsére a baba jól viselte az utat, nagy részét átaludta. Amint megérkeztünk a házhoz, feltűnt, hogy állnak előtte. Fotósok voltak, akik feltehetőleg lencsevégre akarták kapni a kislányunkat. Sietve letakartam a babahordozót egy fehér pelenkával. Majd meg szeretném őt mutatni, de nem lesi fotókon.

‒       Ó a francba! Nem igaz, hogy nincs jobb dolguk – mérgelődött szerelmem.

Megállt a ház előtt, majd kiszállt, kinyitotta a kaput, arrébb tessékelve a firkászokat. Visszaült a kocsiba és begurultunk a kertbe. Ő gyorsan becsukta a kaput, megszabadítva minket az idegesítő vakuvillanásoktól. Komolyan sose fogom megérteni az ilyen embereket. Sokra nem mentek a képekkel, mert én is eltakartam magam.
Bepakoltunk minden cuccot, Harry bevitte az alvó kislányunkat a szobájába, ahol én áttettem a kiságyába, és betakargattam.

‒       Van itthon valami? – pillantottam Harryre.

‒       Szét kellene nézni, mit vegyek. Írnál egy listát? – fordult felém.

‒       Én is elmehetek vásárolni, Darcy még egy darabig nem lesz éhes – kisétáltunk a szobából, miután beállítottuk a bébiőrt.

‒       Nem, én megyek. Az orvosod azt mondta, te még nem erőltetheted meg magad – meglepődtem, azt hittem nem figyelt arra, amit Lisával beszéltem.

‒       Rendben – bólintottam. Haz bevásárolt, míg én elpakoltam a dolgaimat.

Mikor visszajött, megkért, hogy feküdjek le egy kicsit. Elaludtam. Arra riadtam, hogy Darcy sír. Kezdődik.

 

Ha elolvastad, kérlek, jelezd.