Sziasztok!
Hogy vagytok? :) Remélem, Mindannyian nagyon jól vagytok a nyomasztó helyzet ellenére is. Sok dolog van, amire nem vagyunk hatással, de legalább eldönthetjük hogyan reagálunk rájuk.
Jelentkezésem oka, hogy meghoztam Nektek az új részt. Jó szórakozást a történet folytatásához! :)
Kellemes húsvéti ünnepeket kívánok!
Puszi: Emily
07.01.
~ Emily ~
A hajnali etetés után még visszafeküdtünk egy kicsit. Vagyis ez volt a terv, de amikor felébredtem, már alig maradt idő a következő etetésig. Szinte kiugrottam az ágyból.
- Harry, ébredj! Elaludtunk – ráztam a lábát.
- Mi? – szerelmem riadtan ült fel.
- Elaludtunk – mondtam újra.
Ő is elhagyta az ágyat és miután felöltöztünk, pakolni kezdtünk. Éppen végeztünk, mire Darcy felébredt. Míg én etettem, Harry csinált nekünk szendvicseket. A kis hercegnőnk után mi is ettünk, majd még bepakoltunk pár dolgot a kocsiba, és indulni készültünk apuhoz. Hosszú út és sűrű napok álltak előttünk. Ma apánál találkozunk a bátyámmal meg a barátnőjével. Meg akartam mutatni neki is a kicsit, mégiscsak a nagybátyja. Utoljára karácsonykor találkoztunk és nem nagyon tudtam, mi van velük. Gondoltam, apu csak szólna, ha valami nagy horderejű dolog történik velük. Harry megpuszilta az arcomat, ezzel kirángatva a gondolataimból. Felé fordultam.- Indulhatunk? – pillantott rám. Hátra néztem.
- Harry, hol van Darcy? – Azt mondta, ő akarja betenni a kocsiba.
- Hoppá! – kiugrott az autóból és besietett a házba. Majdnem itt hagytuk, katasztrofális szülők vagyunk. – Már hozom is – szerelmem betette hátra a babahordozóban a gyereket, aztán bekötötte a biztonsági övvel.
- Sikerül? – fordultam feléjük.
- Igen – becsukta a hátsó ajtót és megkerülve a kocsit beült mellém – Ezt majd nem mondjuk el neki, amikor nagy lesz – jelentette ki.
- Rendben – értettem egyet.
Kigördültünk a kapun és kezdetét vette az út Coventrybe. Odafelé csak egyszer álltunk meg az egyik benzinkútnál, mert mosdóba kellett mennem. A kis hercegnő végig aludt, csak akkor ébredt meg, mikor megérkeztünk a városba. Szerencsére nem sírt, pedig már közel volt a következő szoptatás. Apu már nagyon várt minket, ahogy megérkeztünk, kijött elénk. Öleléssel üdvözöltem, azután segített nekünk bevinni a cuccainkat. Darcyt is ő hozta be a babahordozóban. Lepakoltunk a szobában, majd elmentem a mosdóba. Mire kiértem, meghallottam a kislányom sírását.- Apa, Jasonék? – átvettem a picit Harrytől.
- Késnek egy kicsit – válaszolta.
- Baj van? – pillantottam rá.
- Nem – megrázta a fejét.
- Oké, akkor megetetem Darcyt, hátha addig ideérnek – a szobámba mentem, ahova Haz is jött velem.
Elhelyezkedtem az ágyon, aztán szoptatni kezdtem. Szerelmem leült mellém a matracra.- Mikor szeretnéd elmondani? – kérdezte Harry.
- Most nem szeretném lerohanni – válaszoltam – Ha Jasonék hazamennek, utána elmondhatnánk – tűnődtem.
- Rendben – lassan bólintott – Szerinted mérges lesz?
- Nem – megráztam a fejem – Ne aggódj, biztos meglepi, de nem lesz mérges – a kis hercegnőmet figyeltem.
- Remélem, igazad lesz – sóhajtott fel.
- Nyugalom – megfogtam a kezét – Apu bír téged – mosolyogtam rá.
- Tényleg? – felhúzta a szemöldökét.
- Igen – bólintottam – És azt szeretné, ha boldogok lennénk – tettem hozzá. Ő nem anyu, nem akar rosszat nekem.
- Kicsit félek tőle – vallotta be.
- Nem kell – vigyorogtam – Kivéve, ha összetöröd a szívem, mert akkor jobb, ha nevet változtatsz és elmenekülsz – néztem rá komolyan.
- Nem áll szándékomban ezt tenni – szólalt meg.
- Akkor nincs miért aggódnod – zaj hallatszott odakintről. Haz felém pillantott. – Biztos a tesómék, majd együtt kimegyünk és bemutatlak. Ó, basszus! – felemeltem Darcyt, mert félrenyelt. Köhögött egy kicsit és némi tej lefolyt az arcán. Megtörölgettem egy fehér pelenkával, aztán visszatettem a mellemre.
- Jól van? – Harry aggódva figyelt.
- Igen, csak egy kicsit félrenyelt – válaszoltam – Előfordul, amikor nagyon mohó.
- Erről le lehet valahogy szoktatni?
- Utána olvastam, azt írták, nem nagyon – húztam a számat.
Az etetés után csatlakoztunk a többiekhez. Apa különösen örült, hogy együtt láthatja a gyerekeit. Megkért, hogy készítsünk néhány képet. A bátyám nem akarta megfogni a kislányomat, ami nem lepett meg. A barátnője Bell viszont simán a kezébe vette, meg is jegyeztem neki, milyen jól áll a kezében. Jason erre forgatni kezdte a szemét, de úgy láttam a barátnője örült neki. A testvérem nem volt valami gyerek párti, kezdtem egyre jobban sajnálni Bellt, amiért mellette kötött ki.Pár órán át beszélgettünk, azután Jasonék haza indultak. Mint megtudtam, velük olyan sok minden nem történt mostanában, de tetszett nekik a közös élet.
Miután elmentek, volt még némi időnk a következő etetésig. Úgy gondoltam, most jött el a megfelelő pillanat. Leültünk apuval a konyhában.
- Apa, Harryvel szeretnénk elmondani neked valamit – fogtuk egymás kezét az asztal alatt.
- Mit? – kíváncsian figyelt minket.
- Úgy döntöttünk, össze fogunk házasodni – megmutattam a gyűrűmet. Apu szóhoz sem jutott. Össze-visszadadogott, aztán végre kimondta:
- Gratulálok! – megfogta a kezem – És mikor lesz az esküvő? – kettőnket bámulta.
- A közeljövőben biztos nem – mivel Hazza nem akart beszélni, én mondtam ki.
- Ti tudjátok, van még időtök – mosolygott ránk. Kételyei voltak, én láttam rajta, de szerelmem szerencsére nem vette észre.
- Időben fogunk szólni, ha már tudjuk az időpontot – biztosítottam – De ami biztosan nem sokára lesz, az a keresztelő. Nagyon szeretnénk, ha te is ott lennél – reménykedve néztem rá.
- Ez természetes Kicsim – mosolyodott el.
~ Harry ~
Em az esti etetés után elment fürdeni. Kihasználtam, hogy egyedül vagyok a kis hercegnővel, és a karomban ringattam álomba. Mivel a kiságyat nem tudtuk volna elhozni, ezért Darcy kivételesen közöttünk kapott helyet. Letettem az ágyra, majd körbe párnáztam. Míg Cicalány nem jött, a tévét néztem és az apja reakcióján gondolkodtam. Nem tudtam miért, de fura volt az egész. Valószínűleg tőle kellett volna inkább megkérnem Em kezét. Lehet, egyből elutasított volna. Emily hiába mondja, hogy bír engem, én nem így érzem.
Szerelmem halkan benyitott a szobába. Egy rózsaszín hálóing volt rajta, épp a hajából szedte ki a hajgumit befelé jövet. Tekintete megakadt az alvó lányunkon, rögtön elmosolyodott.- Apa már megfürdött, szóval mehetsz most is, ha szeretnél – leült az ágyra.
- Oké – felálltam, aztán az egyik bőröndből kivettem egy tiszta bokszert. Mire felegyenesedtem, Cica a kezembe adott egy sötétkék törölközőt.
- Csak terítsd ki, ahol helyet találsz – ásított egyet.
- Köszi – puszit nyomtam az arcára.
Visszaérve a zuhanyzásból, halkan nyitottam be a szobába, azt hittem, Cica már aludni fog. Meglepetésemre még ébren volt, a telefonjával a kezében feküdt az ágyon. Lépteim zajára felkapta a fejét. Álmosan rám mosolygott, azután letette a mobilt.
- Meglesztek hárman, amíg holnap a nőgyógyásznál leszek? – kérdezte. Holnap megvizsgálja az orvos, és ha minden jól megy, akkor újra lefeküdhetünk egymással. Tudtam, hogy ez az időszak nem lesz egyszerű, de nem gondoltam volna, hogy ennyire. Legalább tudom, hogy ő is vágyik rá, ami jó, állítólag a nők egy része még hónapokkal a szülés után sem kívánja.
- Persze! – vágtam rá – De csak nem leszel oda olyan sokáig – néztem rá, miközben befeküdtem melléjük az ágyba.
- Remélem. Szeretnék itt hagyni tejet, ha nem érnék vissza etetésig – mondta.
- Hoztunk cumis üveget is? – húztam fel a szemöldököm.
- Igen – habozás nélkül bólintott. Kiülhetett az arcomra a rémület, mert megszólalt: – Mindent tudsz, nem lesz semmi gond – mosolygott rám.
- Tudom – Jó sok időt leszek az apjával.
- Ígérem, sietni fogok – egy pillanatra megérintette a kezem, aztán elfordult, hogy leoltsa a lámpát az éjjeliszekrényen.
- Hol a távirányító? – keresni kezdtem, mert ki akartam kapcsolni a tévét.
- Takaró alatt? – kérdezett vissza. Elhúztam a paplant, tényleg ott volt.
- Meg van – szólaltam meg. Em elhelyezkedett az ágyon.
- Mit szeretnél nézni? – engem figyelt.
- Kikapcsolom, jobb ha alszunk, Darcy hamarosan újra éhes lesz – elzártam a tévét, így hirtelen sötét lett a szobában – Jó éjt, Cicalány! – átnyúltam a kis hercegnő felett, így meg tudtam simogatni Emilyt.
- Jó éjt! – csókot nyomott a kezemre.
Mikor Mr. Moore visszaért, bejött hozzánk. Az érdekelte alszik-e a kicsi. Szinte végig bent voltam vele a szobában, míg szerelmem nem jött meg. Féltem kimenni, attól tartottam az apja letámad az eljegyzés miatt. Látszólag nem foglalkozott velem, de mit lehet tudni.
Mielőtt elindult volna az orvoshoz, szólt. Nem bírtam ki:
- Nem örül annak, hogy el fogom venni a lányát? – bukott ki belőlem. Eléggé meglepte a kérdés, csak kis idő múlva válaszolt:
- Azt akarom, hogy boldog legyen – mondta – Úgy tűnik, veled az. De ha összetöröd a szívét, nem érdekel ki vagy és meddig kell mennem, megtalállak – fenyegetett meg. Emily nem viccelt.
- Felfogtam – szólaltam meg, mire bólintott egyet és elindult. Nagyot sóhajtottam, miután elhagyta a házat.
Mikor visszajöttek, Darcy még mindig aludt, szerencsénk volt vele, nagyon jó baba volt. Em apja az etetésig velünk maradt, így nem tudtam rákérdezni mit mondott az orvos. A szoptatás alatt nem akartam elvonni a figyelmét, ezért csak magamban őrlődtem. Remélem, minden rendben ment. Hamarosan megbüfiztettem a kis hercegnőt és letettem aludni az ágy közepére.- Mi volt az orvosnál? – leültem mellé az ágyra.
- Minden rendben ment – mosolygott rám.
- Akkor lehet? – a levegőben lógva hagytam a kérdést.
- Igen – elvigyorodott – Mehet a hancúrozás – közelebb csúszva hozzám megcsókolt.
- Itt? – húzódtam el tőle csodálkozva.
- Ja, nem – rázta meg a fejét – Majd otthon gondoltam.
- Oké – felsóhajtottam. Az még legalább két nap.
~ Emily ~
Ma délelőtt a csapatházban volt jelenésünk a babával. A barátaim már nagyon szerették volna élőben látni a kicsit, ezért megszerveztem, hogy mindannyian ott legyenek. Sajnos mégsem lesz teljes a létszám, Macy Niall-lel van Londonban. Mivel ő már látta a kicsit, nem halasztottuk el a találkozót. Holnap már mi is Londonban leszünk, a fiúk meg Macy pedig eljönnek hozzánk. Eleanor és Perrie sajnos nem tudnak jönni. Kinyílt a szobám ajtaja, és belépett rajta Harry.
- Mióta vagy fent? – rám mosolygott.
- Egy ideje – a lányomra pillantottam.
- Éhes vagy?
- Igen – bólintottam.
- Menj nyugodtan reggelizni, itt maradok Darcyval – leült az ágyra.
- Köszi – felülve puszit nyomtam az arcára – Te ettél már?
- Igen – felelte.
- Mi a reggeli? – kimásztam az ágyból.
- Tojásrántotta – Apa sokat csinált, mikor kicsit voltam. Pizsamában kisétáltam a konyhába, ahol apa ügyködött nekem háttal.
- Jó reggelt! – hangomra hátra fordult.
- Szia, Cicmic! Jól aludtál? – mosolygott rám.
- Már amikor Darcy hagyott, nem volt túl jó éjszakája.
- Harry is nagyon ásítozott – mondta visszafordulva a kajához.
- Ő is felkel velem a kicsihez – leültem az asztalhoz.
- Ülj le, mindjárt kész a te rántottád is.
- Már ülök – a poharamhoz nyúltam.
- Mikor indultok? – kérdezte.
- A következő etetés után. Miért? – a hátát figyeltem.
- Csak kíváncsi voltam. Visszajöttök még utána?
- Igen – bólintottam – Majd délután három körül szeretnénk visszaindulni Londonba – magyaráztam.
- Meddig lesztek a barátaiddal? – érdeklődött.
- Nem sokáig, csak meg szeretném mutatni nekik – feleltem. Apu letette elém a gőzölgő tojásrántottát.
- Jó étvágyat!
- Köszönöm.
Fél tizenegy körül sikerült elindulnunk a csapat házhoz. Darcy még ébren volt, amikor betettük a kocsiba, ám mire a házhoz értünk elaludt. Sejtettem, hogy így lesz és irigy is voltam rá, én is szívesen aludtam volna.
- Bevinnéd, kérlek? – pillantottam Harryre.
- Persze – kiszálltunk az autóból, majd ő kivette a lányunkat.
- Figyelmeztettem őket, elvileg normálisak lesznek – szólaltam meg.
- Ez mit jelent? – húzta fel a szemöldökét.
- Hogy nem fognak sikítozni és nem rohannak le – válaszoltam. Mert ha igen, akkor megverem őket.
- Ez megnyugtató – elmosolyodott, ahogy Darcyt cipelte. Remélem, a kicsi elvonja róla a figyelmet. Én mentem előre és megtartottam az ajtót Harrynek.
- Sziasztok! – belépve a nagy helységbe hangosabban köszöntem.
- Sziasztok! – több felől is üdvözöltek minket. Haz letette a babahordozót a kanapéra. A barátaim hamar körül állták a kis hercegnőnket.
- Maradjatok csendben! Alszik – mondta az ikrek közül Hallie.
- Nem kell síri csendben lenni, szoktatjuk a hangokhoz – szólaltam meg. Szerelmemmel leültünk a fotelekbe és onnan figyeltük a többieket. Egyszer csak Shane és Fay odajött hozzánk.
- Hogy vagytok? – a barna hajú lány kedvesen érdeklődött.
- Fáradtan – sóhajtottam fel, mire nevetni kezdtek.
- Majd ha picit nagyobb lesz, szívesen vigyázunk rá – figyeltem fel Shane hangjára.
- Szerintem, fogunk élni a lehetőséggel – meglepetésemre Hazza megszólalt. A meglepettségemet mosolygással palástoltam.
- Cicalány, kivehetjük? – kérdezte Tina.
- Segítek – felugrottam a helyemről – Szerintem, aki meg szeretné fogni, az álljon sorba, így egyszerűbb lesz – javasoltam.
- Én készítek képet arról, aki kéri – közelről hallottam szerelmem hangját. Kivarázsoltam a babahordozóból a picit és Carol kezébe adtam, aki nagyon óvatosan vette át tőlem.
- Ha gondolod, ülj le vele, úgy könnyebb tartani – tanácsoltam. Megfogadta, amit mondtam.
A következő bő egy órában kézről kézre járt a kislányunk, aki ebből jóformán semmit nem vett észre. A fiú barátaim közül is megfogták páran a kicsit, ami meglepett, édesen állt a kezükben. Igyekeztem mindenkivel beszélgetni legalább pár szót és nem folyton ásítozni. Yvone meg is jegyezte, jól nézünk ki ahhoz képest, hogy friss szülők vagyunk. A kicsi Chad kezébe került.
- Ó, ez az, amit mondtatok – szólalt meg hirtelen, mire felkaptam a fejem.
- Mit mondtatok? – néztem végig a barátaimon.
- Azt, hogy nagyon jó illata lesz – válaszolta Chad.
- Hát igen, de csak ha jókor és jó helyen szagolod meg – nevettem, amihez mindenki csatlakozott.
Haz újabb fotókat készített a babával és a csapattal. Egy közös képre is összeálltunk. Mindenki örült nekünk, ami melengette a szívem. Mindig azt akartam, hogy a családom meg a barátaim elfogadják, és örüljenek a kapcsolatomnak. Lassan elköszöntünk a társaságtól és visszaindultunk apához. Dél után egy kicsivel érkeztünk meg. Sietve megebédeltem, mert volt egy olyan érzésem, hogy Darcy éhes lesz. A sejtésem beigazolódott, éppen el tudtam még menni a mosdóba etetés előtt.Kicsit hamarabb indultunk vissza Londonba, mint terveztük, nem vártuk meg a két órát sem. Apu kissé szomorúan engedett el minket.
Úton visszafelé megálltunk egyszer, mert elérkezett a következő szoptatás. Jó érzés volt átlépni a ház küszöbét. Csak ledobáltunk mindent, aztán Harry betette az ágyba a picit, míg én ledőltem a hálóban. Jó lett volna aludni, ám szerelmemnek más tervei voltak. Sündörgése nagyon édes volt és fáradtság ide vagy oda, kívánatos is. Kuncogtam, miközben lehúzta a bugyimat, mert a hosszú ujjai csiklandoztak. Az arcomhoz hajolt, apró puszikat hagyott rajta a fülem felé haladva.
- Mondd, ha túlfáradt vagy – suttogta, mire megráztam a fejem és egyik kezemmel a hajába túrtam. Hamar levetkőztettük egymást, kissé türelmetlenül ugrottunk fejest a dologba. Hiába, nem mostanában volt az utolsó.
- Au! – fájdalmasan felnyögtem, és belé kapaszkodtam, mire Harry azonnal megdermedt.
- Mi a baj? Fáj? – aggódva kérdezte.
- Igen – lecsuktam a szemem. Hülye vagyok, hogy azt hittem nem fog fájni. Éreztem, ahogy szerelmem lehajolt hozzám, és apró puszikat nyomott a fejemre.
- Próbálj lazítani – kérte. Mondani könnyű.
- Vedd ki! – összeszorított szemekkel kértem. Elengedtem, ahogy elmozdult fölülem. Önkéntelenül is lenéztem. Legalább nem vérzek. Felültem és az ágy széle felé mozdultam.
- Hova mész? – Hazza óvatosan megérintette a karomat.
- Mosdóba – feleltem, mielőtt megindultam kifelé.
Nem sokáig voltam ott, igazából nem is tudom minek mentem oda. Szerelmem zavartan ült az ágyon, amikor visszaértem a szobába.- Jól vagy? – aggódva kérdezte.
- Igen – bólintottam megerősítésként és leültem mellé az ágyra. Megfogtam a kezét, majd felé fordulva megcsókoltam.
- Próbáljuk meg újra, csak egy kicsit lassabban – motyogtam két csók között.
- Biztos? – pillantott rám.
- Igen.
~ * ~ * ~ * ~ * ~
Másnap ebéd után rendbe vágtuk a házat, hiszen vendégeket vártunk. Darcy kivételesen nem aludt, így egyik helyiségből a másikba vittük magunkkal. Csendben figyelte, ahogy pakolunk, az egyik cumijával a szájában.
- Szerintem elugrok valami sütiért – szólalt meg Harry.
- Sós is kellene – pillantottam rá.
- Oké, hozok sósat is. Vegyek valami mást is? – fordult felém.
- Üdítő van, szóval szerintem nem kell más – gondolkoztam el.
- Rendben, akkor mindjárt jövök – puszit nyomott az arcomra, aztán Darcyéra is, majd elindult.
Mielőtt megérkeztek a fiúk Macyvel, megetettem a kicsit. A büfiztetés után elaludt, ezért bevittük a szobájába. Ezután nem sokkal megszólalt a csengő. A vendégeinknek először megmutattuk a kicsit, azután leültük a nappaliban.
- Ezt a picinek hoztuk – adott a kezembe Liam egy csomagot.
- Jaj, köszönjük, de nem kellett volna – elvettem tőle és kíváncsian belepillantottam – Ó, ez nagyon jó – vettem ki az éjjeli fény teknősbékát – Macy, ez tuti a te ötleted volt – néztem rá.
- Igen, én találtam neki – mosolygott rám. A csomagban volt még két rugdalózó és pelenka is.
- A ruhák lehet, hogy még nagyok lesznek rá – szólalt meg Zayn, ahogy kivettem őket.
- Semmi baj, majd bele nő – mosolyogtam rá.
- Nyugodtan szolgáljátok ki magatokat – kérte őket Harry. Nem kellett kétszer szólni, hamar neki láttak a sütiknek.
Egy ideje már beszélgettünk, amikor Haz a fülembe súgta, térjünk a tárgyra.- Szeretnénk valami fontos dologról beszélni veletek – kezdtem, mire ideges szempárok meredtek rám. Miért néz rám mindenki így, amikor azt mondom, valamiről beszélni akarok? Harryre terelődött a tekintetem.
- Igazából két dolgot akarunk mondani. Bár Emilyn most nincs rajta, de megkértem a kezét.
- Gratulálunk! – Macy felugrott a helyéről és lassan a többiek is magukhoz tértek. Barátnőm átölelt és kissé vádlón a fülembe súgta: – Miért nem mondtad? – igazából erre nem tudtam a választ.
- És a másik, kiválasztottuk a keresztszülőket – mondta, miközben Mac leült mellém.
- Macy, Niall, szeretnénk, ha ti keresztelnétek meg a kisbabánkat – a tekintetem kettejük között cikázott. Barátnőm átölelt.
- Számítottam rá – suttogta a fülembe.
- Elvállaljátok? – kérdezte szerelmem.
- Persze – vágták rá egyszerre.
Ha elolvastad, kérlek, jelezd :)
