2.évad 66.rész - A jövőnkért

Sziasztok!

Hogy vagytok? :) Remélem, Mindannyian nagyon jól vagytok és már mindenki kézhez kapta a bizonyítványát és a jól megérdemelt pihenését tölti, már, aki olyan szerencsés, hogy még sulis. Aki dolgozik - velem együtt - és a szabadságát várja, ne aggódjatok, az is eljön, egyszer.
Ebben a hónapban a blog túllépte a 29.000 oldalmegjelenítést, Mindenkinek köszönöm 💗Hónap vége van, ami új részt jelent. Jó szórakozást a történet folytatásához! :)

Puszi: Emily

07.26.

~ Emily ~

Türelmetlenül figyeltem a kaput az ablakból. Harry bármelyik pillanatban megérkezhetett. Darcyt a kezemben ringattam, ma kissé nyűgös volt, kedvezett az apjának, tudtam, ha hazaér, úgyis a kezében akarja tartani. Végre kinyílt a kapu és Hazza bejött rajta a cuccaival. Az előszobába mentem a kicsivel, ott vártam rá. Nyílt a bejárati ajtó:

‒       Itthon vagyok – szólalt meg, még mielőtt észrevett volna minket. Ledobta a cuccait, ahogy felénk rohanva átölelt minket.

‒       Szia! Úgy örülünk, hogy itt vagy – motyogtam a vállába.

‒       Nagyon hiányoztatok – szorosabban ölelt. A kis hercegnőnk nyöszörögni kezdett. – Mi a baj? – Haz elhúzódott és kivette őt a kezemből. A mellkasához ölelte.

‒       Ma nincs jó kedve, folyton ringatni kell – megsimítottam a kis lábát.

‒       Kikészítetted Anyát? – a picihez beszélt – Akkor pont időben érkeztem – megpuszilta őt, aztán engem is. Bevittük a cuccait a hálószobánkba.

‒       Éhes vagy? – pillantottam rá.

‒       Nem – megrázta a fejét – Feküdj le! Majd elleszünk Darcyval – mosolygott rám.

‒       Rendben – puszit nyomtam az arcára, azután bemásztam az ágyba.

Finom illatra és a gyomrom korgására ébredtem fel. Ránéztem az éjjeliszekrényemen lévő telefonomra, hat múlt. Hitetlenkedve ültem fel az ágyban. A kicsi még nem éhes, Haz pedig nem ébresztett fel? Kidörzsöltem az álmot a szememből és kibotorkáltam az konyhába.

‒       Éppen időben – Haz puszit nyomott az arcomra.

‒       Jó illata van – motyogtam körbe nézve a helyiségben – Hol van Darcy? – fürkésztem kíváncsian.

‒       A szobájában, énekeltem neki és bealudt – elmosolyodtam – Próbálom nem sértésnek venni – vigyorogni kezdtem.

‒       Ez miattam van, gyakran alszunk el a hangodra – vallottam be. Hazza elmosolyodott.

A kicsi sírására lettem figyelmes. Gyorsan a szobájába siettem. Tudtam, hogy éhes, bőven túl voltunk már az etetési időn. Átvittem a szobánkba a síró lányunkat és hamar etetni kezdtem. Én is éhes voltam már és a tojásrántotta finom illata sem segített rajtam. Korgó gyomorral hallgattam, ahogy a lányom mohón eszik. Lehet nem kellene megvárnom, hogy ő jelezzen hanem keltenem kellene, mikor idő van. Harry besétált a szobába és leült az ágy végébe velünk szemben.

‒       Szerinted mennyi idő még, amíg eszik? – pillantott rám.

‒       Ehetsz nélkülem – mondtam, mire megrázta a fejét.

‒       Nem, veled szeretnék vacsorázni – jelentette ki.

‒       Még egy negyedóra biztos – megint megkordult a gyomrom, mire Haz elvigyorodott.

‒       Ne etesselek közben? – kérdezte.

‒       Jaj, ne, az kész kínszenvedés lenne! Kibírom, amíg eszik – feleltem a kicsit figyelve.

‒       Oké – szerelmem kissé csalódottnak hangzott. Felé tereltem tekintetem.

‒       Azért köszi – mosolyogtam rá, halványan viszonozta gesztusom.

Miután Darcy befejezte az evést, Haz megbüfiztette. Ez alatt én felöltöztem és behoztam a bébi hordozót. Hazza beletette a kis szerelmünket, aztán hármasban kimentünk a konyhába és végre megvacsoráztunk. Míg ettünk és beszélgettünk, a kis hercegnőnk elaludt. A mennyei vacsora után, Harry betette a kiságyába a kislányunkat, majd csatlakozott hozzám a szobában. Éppen az egyik szekrényben voltam elmerülve, amikor megszólalt:

‒       Mit keresel? – lefeküdt az ágyra.

‒       Tiszta alsóneműt és hálóinget, Darcy reggel lecsórézta a pizsamámat – húztam el a számat, mire elnyomott egy nevetést. Hátra fordultam.

‒       Gyere, feküdj ide mellém! – a kezét a takaróra tette.

‒       Megfürdök és utána jövök, ígérem – rá mosolyogtam, majd átmentem a fürdőszobába.

Nem kapkodtam, így, hogy Harry itt volt, nem aggódtam, mi lesz, ha a lányunk sírni kezd. Kint is meleg volt, ennek ellenére jól esett a meleg víz alatt ácsorogni. Kihasználtam az időt, alaposan megmostam magam. A kicsi mellett csak gyors fürdésre volt idő, pedig nagyon hiányzott már egy kádban ázós forró fürdő. Talán holnap sort kerítek rá. Mikor frissen illatozva megjelentem a tiszta hálóingemben a hálónkban, Harry panaszkodva fogadott:

‒       Ez sokáig tartott – rávillantak a szemeim.

‒       Tudod, a gyereked mellett nem igazán lehet rendesen fürdeni – közöltem vele kissé mérgesen.

‒       Ne haragudj, nem úgy értettem – látva a reakciómat, megpróbálta menteni a menthetőt, nem akart veszekedni. Lemászott az ágyról. – Én is megfürdök – azzal eltűnt a szemem elől, amit egy cseppet sem bántam. Frusztráltan felsóhajtottam.

Kisétáltam a konyhába, ahol készítettem egy teát. Lassan elkortyoltam, ami lenyugtatott és el is álmosított. Mikor visszaértem a hálónkba, Haz még nem volt ott. Ránéztem a telefonomra, nem várt rajta semmi, lehalkítottam és lefeküdtem. Elaludtam. Megéreztem szerelmem ajkait magamon. Először az arcomon, aztán a nyakamon, a vállamon és egyre lejjebb. Nem voltam benne biztos, hogy ezt csak álmodom vagy ez most a valóság.

‒       Harry, mit csinálsz? – motyogtam álmosan, lehunyt szemekkel.

‒       Szeretem a menyasszonyomat – válaszolta egyszerűen újabb csókok között.

‒       Ennek szívből örülök, de most mit csinálsz? – felhúzta a hálóingem anyagát, ahogy egyre lejjebb haladt a testemen.

‒       Terveim szerint kiengesztelem és ellazítom a szerelmemet – kipattant a szemem, amint a keze az alsóneműmhöz ért.

‒       Nem – feljebb csúsztam az ágyon, megfogva kalandozó kezét. Határozottan néztem zöld szemeibe, amik szomorúnak tűntek.

‒       Kérlek, legutóbb sem engedted – kérlelően pillantott rám.

‒       Harry – elhúzta tőlem a kezét és mellém ült.

‒       Engedd nekem, hogy szeretgesselek – kérlelt.

‒       Miért szeretnéd ezt? – kérdeztem, mire összeráncolta a homlokát.

‒       Hogy-hogy miért? – értetlenkedett.

‒       Így akarod „jóvátenni” amiért távol is kell lenned tőlem? – időző jeleket mutattam a kezemmel. Szerelmem elgondolkozott, mielőtt beszélni kezdett:

‒       Lehet, de mit számít ez? – engem figyelt.

‒       Sokat. Nem kell jóvá tenned semmit – jelentettem ki.

‒       Ennek örülök – mosolygott rám – Most, hogy ezt megbeszéltük, örömet szerezhetek végre a menyasszonyomnak? – kíváncsian fürkészett.

‒       Csak ha nem egyoldalúan gondoltad – válaszomtól összerándult az arca.

‒       Biztos vagy benne? – aggódóan figyelt engem.

‒       Muszáj gyakorolnunk, ne add fel – kértem. Próbálta elnyomni, de nem tudta, elvigyorodott. Nyert ügyem van.

‒       Oké – felém hajolva megcsókolt – Mennyi időnk van kb.? – a telefonomért nyúltam.

‒       Úgy másfél óra – letettem a mobilt az éjjeliszekrényre.

‒       Pont elég lesz – motyogta, ahogy újra összeérintette az ajkunkat.

A keze a belső combomat cirógatta egyre feljebb haladva. A fehérneműmhöz érve nem kezdte el leszedni rólam, pedig erre számítottam, csak azon keresztül izgatott. Hirtelen elvette a kezét, a derekam köré fonta mindkettőt és magára húzott. A lábaimmal közre fogtam a derekát, elhúzódva tőle.

‒       Én leszek felül? – vigyorogva felhúztam a szemöldököm.

‒       Ez a terv, de nem úgy, ahogy gondolod – feleletére összeráncoltam a homlokom.

A jobb kezével az állam alá nyúlva lehúzott magához és a fülembe suttogott. Izgató volt, amit mondott. Lemásztam róla, hogy le tudjam venni a bugyim, míg én ezzel voltam elfoglalva, ő levette az alsógatyáját. Úgy térdeltem vissza a két oldalára, hogy még véletlenül se érjünk össze. Engem még mindig eltakart a hálóingem, ő viszont így már teljesen meztelenül terült el előttem. Akaratlanul is megbámultam kidolgozott felsőtestét és a tetoválásait.

‒       Tetszik a látvány? – húzgálta a szemöldökét.

‒       Tudod, hogy igen – az ajkamba haraptam.

‒       Imádom, amikor ezt csinálod – szólalt meg.

‒       Tudom – egy huncut pillantást követően a fogaim újra az ajkamba mélyesztettem.

‒       Hagyd abba, különben változtatok a tervemen – fenyegetőzött játékosan.

Pár másodpercig elgondolkoztam a lehetőségeimen. Túlságosan kíváncsi voltam milyen lesz, amit kigondolt, ezért inkább viselkedtem. Lehajolva hozzá, megcsókoltam, így végre máshol is összeért a testünk. Belenyögött a számba, amint megérezte, mennyire kész vagyok rá. A kezei a csípőmre kúsztak és magára toltak. Értettem a célzást, elkezdtem fel-le mozgatni a csípőmet. Felegyenesedtem róla, a kezeimmel megtámaszkodtam a mellkasán, kicsit belemélyesztettem a bőrébe a körmeimet. Felszisszent, mire sietve elvettem a kezeimet.

‒       Itt érzékenyebb a bőröm, mint a hátamon – szólalt meg, ahogy visszahúzta a kezeimet a mellkasára. Szinte mindig összekarmolom a hátát.

Elpirultam, amit egy kaján vigyorral díjazott. Az egyik kezével megrángatta a hálóingem alját.

‒       Leveszed? – pillantott rám. Végig néztem magunkon, némileg túl voltam öltözve.

‒       Aha – abbahagytam a csípőm mozgatását, amíg lekaptam a ruhadarabot.

Magunk mellé dobtam. Végig éreztem magamon Harry perzselő tekintetét. Figyeltem, ahogy a kezével óvatosan megérinti a melleimet.

‒       Még mindig nem gyógyulnak? – együtt érzően nézett rám. Egy ideje a szoptatástól kisebesedtek a mellbimbóim.

‒       Nem – megráztam a fejem – Egy kicsit jobb már, de begyógyulni csak akkor fog, ha abbahagyom a szoptatást – Óvatosan masszírozni kezdte őket, amitől bizsergető érzés járt át.

Újra mozgatni kezdtem a csípőmet, ami szerelmemből egy meglepett nyögést váltott ki. Kezeit visszacsúsztatta az immár fedetlen csípőmre. Meglepően nyugodt volt és nem úgy tűnt, mintha szerette volna átvenni az irányítást. A tenyereimet a kezeire simítottam, de úgy tűnt, nem igazán értette, mit szeretnék.

‒       Nem akarok irányítani – mondta hirtelen.

‒       Miért nem? – bukott ki belőlem zavartan. Elnyomott egy kuncogást, mielőtt válaszolt:

‒       Szeretném látni, ahogy örömet szerzel magadnak a testemmel – hangja izgató volt. Pír kúszott az arcomra, de a csípőm mozgatását nem hagytam abba.

Ha már megkaptam az irányítást és időnk is volt, lassan és komótosan játszottam magunkat a csúcsra.

Miután lezuhanyoztunk – ezzel eltűntetve ténykedésünk nyomait – az ágyban összebújva vártuk a következő etetést. Haz puszit nyomott a hajam és a homlokom találkozásához.

‒       Em? – szólalt meg.

‒       Hm – kinyitottam a szemem.

‒       Amikor Darcy belázasodott, aznap volt a mamád évfordulója is, igaz? – felé fordítottam a fejem. Emlékszik rá, ez olyan édes.

‒       Igen – bólintottam – Az a nap duplán nehéz volt nekem – Nem tudtam rendesen megemlékezni róla. Persze, tudom, hogy egyre több dolgom lesz, átalakul majd ez a dolog, mégis bűntudatom van miatta. Szerelmem megpuszilta a homlokomat, ami kizökkentett a gondolataimból.

‒       Ha szeretnél, elutazhatnánk hozzá – ajánlotta.

‒       Az jó lenne – sóhajtottam fel – De Darcy még túl kicsi hozzá, alig két hónapos – magyaráztam.

‒       Más is utazik kisbabával – hívta fel rá a figyelmemet.

‒       Igen, tudom. Amilyen szerencsénk lenne, végig sírná az egészet, vér ciki lenne – a fejemet fogtam. Arról cikkeznének, milyen rossz szülők vagyunk, különösen én.

‒       Megoldanánk – elhúzta a kezem.

‒       Jövő nyáron mindenképpen haza szeretnék majd utazni – mondtam.

‒       Rendben – bólintott.

‒       Egyébként tudják – bukott ki belőlem.

‒       Kik és mit? – ráncolta össze a homlokát.

‒       A rokonaim tudnak az eljegyzésről, szóval, ha szembe jönne veled az újságokban, bocsi – húztam el a számat.

‒       Elmondtad? – pillantott rám.

‒       Igazából megmutattam – feleltem, mire elmosolyodott.

‒       És mit szóltak? – próbált közömbösnek tűnni, de tudtam, mennyire érdekli, mit gondol a családom másik fele.

‒       Örülnek – mosolyodtam el – Izgatottak, azt kérdezték, mikor lesz az esküvő – Mint mindenki.

‒       És mikor lesz? – Harry kíváncsian pillantott felém.

‒       Ezt már megbeszéltük – sóhajtottam fel – Nem mostanában, egyelőre csak a keresztelőig látom a dolgokat – válaszoltam. A lánykéréskor, megbeszéltük, mostanában nem lesz esküvő. Mégis egy ideje mintha meggondolta volna magát, és szeretné hamar letudni.

‒       Ha már keresztelő. Vendéglista? – felültem.

‒       Összeírtam, kikre gondoltam – elővettem egy papírt az éjjeliszekrényem fiókjából. Felsoroltam kiket írtam fel rá. – Kihagytam valakit? – fürkésztem kíváncsian.

‒       Szerintem nem – felelte – Hányan leszünk?

‒       Összesen huszonnégyen plusz a pap – néztem rá.

‒       A többi barátodat nem szeretted volna meghívni? – tekintete kíváncsi volt.

‒       Nem, leszünk így is elegen, de arra gondoltam, közvetíthetnénk, hogy ők is és az én rokonaim is láthassák – nem akartam, de elszomorodtam.

‒       Rendben – Haz bólintott – Tudok egy aranyos kis vendéglőt, ahol megtarthatjuk az ebédet, holnap lebeszélem velük – ajánlotta.

‒       Oké – mosolyogtam rá – Hétfőn pedig elmehetnénk megcsináltatni a meghívókat.

‒       Benne vagyok – mosolygott rám.

‒       Van valami terved, míg itthon vagy? – kérdeztem kíváncsian.

‒       Veletek lenni, miért? – lehajolva hozzá megcsókoltam.

‒       Az jó, mert nekem is ez volt a tervem.

 ~ * ~ * ~ * ~ * ~

07.30.

Mióta reggel felkeltünk, Harry egészen furán viselkedett, amit nem tudtam, mire vélni. Ebéd után gyanúsan sokat nézegette a kaput az ablakból. Miután Darcy is megebédelt és letettem a délutáni alvására, óvatos érdeklődésbe kezdtem:

‒       Minden rendben? – hangomra összerezzent, megint az ablakban állt és a kapubejárót figyelte.

‒       Persze – mosolygott rám.

‒       Várunk valakit? – sétáltam mellé. Úgy nézett rám, mint akit rajta kaptak valamin. – Harry, mit csináltál? – kereszteztem a karjaimat a mellkasom előtt.

‒       Ígérem, hogy valami olyat, ami tetszeni fog, de ennél többet nem szeretnék elárulni, mert ez meglepetés – válaszolta izgatottan.

‒       Nem szeretem a meglepetéseket – húztam el a számat. Legutóbb is mi lett belőle.

‒       De ennek örülni fogsz, legalábbis nagyon remélem – a végét halkan tette hozzá, mire az égnek emelve a tekintetemet felsóhajtottam. Inkább nem akarom tudni.

‒       Lefekszem egy kicsit – szólaltam meg.

‒       Szeretlek! – Haz puszit nyomott az arcomra, úgy tűnt, kifejezetten boldog, amiért nem faggatózom.

Aludtam egy keveset a hálószobánk hűvösében. Mikor felébredtem, hangokat hallottam. Először azt hittem, Darcy felébredt és szerelmem hozzá beszél, de jobban figyelve, több hangot is elkülönítettem. Egy nagyon itthoni tejfoltos ruha volt rajtam, amit lecseréltem, valami szintén itthoni, ám csinosabb darabra. Ki kellett mennem a mosdóba, és ha már ott voltam megmostam az arcom. Közben azon gondolkoztam, kiket hívhatott ide Cicus. Belestem a kis hercegnőhöz a szobájába. Már ébren volt, ahogy meglátott, felsikkantott.

‒       Na, gyere Picuri! – boldogan vettem ki a kiságyból – Megnézzük, Apu kikkel beszélget – elindultunk a nappaliba, ahonnan a hangok jöttek. Egyből elmosolyodtam, ahogy megláttam Haz családját a helyiségben.

‒       Sziasztok! – üdvözöltem őket.

‒       Sziasztok! – Anne és Gem egyből felpattantak és hozzám, illetve inkább a picihez szaladtak.

‒       Szabad? – pillantott rám Harry nővére.

‒       Persze – a kezébe adtam a kicsit – Nem is tudtam, hogy eljöttök – leültem szerelmem mellé a kanapéra.

‒       Ez is a meglepetés része – szólalt meg Robin a nevelt fiát figyelve. Én is felé pillantottam.

‒       Anyáék egészen szombatig itt maradnak és három este vagy délután, attól függően, hogy szeretnénk, vigyáznak Darcyra, így mi kimozdulhatunk – beszélt Hazza izgatottan. A szám elé kaptam a kezem.

‒       Komolyan? – néztem rá kikerekedett szemekkel.

‒       Igen – hevesen bólogatott.

‒       Köszönjük – hálásan pillantottam vőlegényem családjára.

‒       Ugyan Kedvesem, erre való a család – mondta Anne.

‒       És hova fogunk menni? – fordultam vissza izgatottan szerelmemhez, aki kuncogni kezdett.

‒       Ma este elviszlek vacsorázni – felelte boldogan.

‒       Mikor indulunk? – csillogott a szemem, olyan lettem, mint egy tini lány, és ez a körülöttem lévőket mind megmosolyogtatta.

‒       Úgy gondoltam, ha megetetted Darcyt, utána mehetnénk – figyelte őt.

‒       Rendben – megérintettem a kezét, majd a kislányunk felé fordultam, aki Gemma kezében volt.

‒       Sokat nőtt mióta nem láttam – szólalt meg.

‒       Bizony, egyre nagyobb ruhák kellenek neki – Mivel én mindig vele vagyok, szinte csak ezekből látom, hogy nő.

‒       És még mindig olyan cuki – olvadozott a nagymama.

‒       A mi cuki pici lányunk – Harry puszit nyomott az arcomra, miközben Darcy bekapta Gemma hüvelykujját.

‒       Jaj, ne engedd neki! – ugrottam fel hozzájuk lépve.

‒       Ne, nem baj! – tiltakozott Haz nővére.

‒       Biztos? – pillantottam rá kétkedve.

‒       Persze – mosolyogva bólintott.

‒       Akkor legalább egy pelenkát hozok neked – átmentem egyért a babaszobájába, majd visszaérve a vállára terítettem – Tessék!

‒       Köszi.

Míg Darcy az egyik mellemből evett, a másikon rajta volt a mellszívó. Anne-nel megbeszéltem, hogy hagyok itt tejet, ha késnénk vagy a kicsi hamarabb éhes lenne. A lelkére kötöttem, hogy hívhatnak minket bármi van, és nagyon nehezen álltam meg, hogy ne magyarázzam el neki, mit hogyan csináljon. Amíg Hazza megbüfiztette a kis hercegnőnket, nekem leesett, hogy most először fogom egyedül hagyni őt hosszabb időre. Eddig egyszer voltam tőle távol, amikor a nőgyógyásznál voltam, de akkor az apja vigyázott rá.

‒       Baj van? – Haz aggódva fürkészett.

‒       Nem – megráztam a fejem elhessegetve a gondolatot.

‒       Emily – közelebb lépett hozzám a kisbabánkkal a kezében – Csak mondd el, mi jár a fejedben – kérte.

‒       Most először lesz nélkülünk – motyogtam.

‒       Nem lesz semmi baja, Anyuék vigyáznak rá – biztosított.

‒       Tudom. De ez olyan… olyan… nem tudom milyen – vallottam be. Szerelmem elmosolyodott.

‒       Azt hiszem, értem, mire gondolsz – összeérintette a homlokunkat – Maradjunk inkább itthon? – kérdezte. A hangjából nem tudtam eldönteni, ő mit szeretne.

‒       Szeretnék menni – mondtam őszintén.

‒       De? – húzódott el tőlem.

‒       Valahol el kell kezdeni, nem igaz? – mosolyogtam rá.

‒       De – helyeselt vigyorogva. A gödröcskéi – amiket úgy imádtam – előbukkantak, zöld szemei vidáman csillogtak. – Leteszem az ágyába, köszönj el tőle – szólalt meg felém nyújtva a lányunkat.

‒       Gyere, Gyönyörűm! – magamhoz öleltem – Aludj egy nagyot és mire felébredsz, remélhetőleg itt leszünk. Legyél jó a nagyiéknak, rendben? – Különben többet nem vigyáznak rád.

Miközben Haz letette őt, addig én a kiválasztott ruhával eltűntem a fürdőszobában. Feltettem egy kis sminket, megcsináltam a hajamat és felvettem a hosszú rózsaszín ruhámat. Szerelmem a hálónkban volt, ezért én elköszöntem a többiektől, majd az előszobában vártam rá.

‒       Hűha! – megfordultam – Gyönyörű vagy! – végig néztem rajta, ő is kitett magáért. Hozzám sétálva megcsókolt, aztán átölelt és a fülembe suttogott: – Lehet el sem viszlek vacsorázni, csak simán magamévá teszlek a kocsiban – hangja végtelenül izgató volt.

‒       Vacsorát ígértél, nem szexet az autóban – panaszkodtam halkan, mire felhorkant, de nem válaszolt.

A vacsora helyszínének egy gyönyörű éttermet választott. Elkülönítettek minket a többi vendégtől, így egy tökéletes vacsorát töltöttünk együtt. A másnap esti kimenőnket mozizásra használtuk fel. A Kavarás című filmet néztük meg és nagyon jól éreztük magunkat. A három randiból mégis az utolsó volt a legjobb.
Ebédre pizzát rendeltünk és Harry délután elvitt piknikezni a kedvenc helyére. Itt volt az első randink kicsivel több, mint egy éve.
Egy takarón feküdtünk az árnyékban és az eget bámultuk.

‒       Nagyon sokat jelent nekem, hogy ezeket leszervezted – fordultam felé – Köszönöm – ő is felém fordult, így egymás szemeibe néztünk. Megfogta a kezem és a szájához emelve puszit nyomott a kézfejemre, miközben a tekintetét nem vette le rólam.

‒       Neked bármit – jelentette ki.

‒       Ne haragudj, hogy én nem készültem semmivel – húztam el a számat. Ebben a hónapban jöttünk össze, most voltak az elsőink.

‒       Ez nem ezért van – ült fel. Zavartan néztem rá. – Kettőnkért van. Érted. Darcyért. A jövőnkért – én is felültem. Annyi mindent szerettem volna mondani, de csak egy szó jött a számra:

‒       Szeretlek! – megcsókoltam.

‒       Én is szeretlek – szorosan átölelt.

 


Ha elolvastad, kérlek, jelezd! :)