Sziasztok!
Először is szeretnék bocsánatot kérni a csúszás miatt, főleg azért, mert nem jeleztem előre. Nos, nem gondoltam, hogy késni fogok a résszel, de életem legrosszabb márciusán vagyok túl, pedig azt gondoltam, az 4 évvel ezelőtt már meg volt.
Gondolom, már ti is hallottátok a szörnyű hírt Félicité-ről. El sem tudom képzelni mekkora fájdalom valakit ennyire fiatalon elveszíteni. Nem tudom miért kell ennek a családnak megint keresztül mennie ezen a borzalmon. Remélem, lesz elég erejük feldolgozni az elvesztését. Nyugodj békében Félicité!
Végezetül annyit, hogy fogadjátok sok szeretettel a részt, igyekszem a következővel nem megcsúszni.
Kellemes Húsvéti Ünnepeket, lányoknak sok locsolót, fiúknak sok piros tojást! :)
Puszi: Emily
12.29.
~
Emily ~
Ma délelőtt Macy
eljött elbúcsúzni. Ma este indul a fiúkkal New Yorkba, holnap próba, aztán már
itt is a szilveszteri buli. Barátnőm izgatottnak tűnt, amit egyáltalán nem csodáltam,
ugyanakkor, mintha bűntudata is lett volna. A lelkére kötöttem, érezze nagyon
jól magát és ne gondoljon arra, mi van itt velünk, mert ez az ő lehetősége és
mindenképpen használja ki. Úgy tűnt, sikerült meggyőzni, aminek szívből
örültem. Megígérte, hogy csinál majd sok képet, amitől én is nagyon
izgatott lettem.
Miután barátnőm
elment, apával leültünk ebédelni. Apu érdeklődve kérdezte, mi volt az izgatott
vihorászás tárgya.
‒
Jaj, Apa! – forgattam meg a szemem a
szóhasználatára – Macy délután a fiúkkal
New Yorkba repül, mert a banda fellép a Time Square-en – mondtam
izgatottan.
‒
Hűha! Nem aprózzák el – apu meglepettnek látszott.
‒
Hát igen, bár nagyon fiatalok, elég
híresek ahhoz, hogy felkérjék őket egy ilyen kaliberű fellépésre – büszkén mondtam, pedig a világon
semmi közöm ehhez, hacsak az nem, hogy én is rajongó vagyok és egy előadó
mindig annyira erős, amennyire a rajongó tábora az.
‒
Nem mehettél volna Macyvel? – kérdezte megkavarva a levesét.
‒
Nem – megráztam a fejem – Harry is a banda tagja, nem akarok
találkozni vele, egyikükkel sem, a babáról sem tudnak – világosítottam fel.
Hogy kérdezhetsz ilyet?
‒
Ó, persze, bocs – megdörzsölte a homlokát.
‒
Apu, minden rendben van? – gyanakvóan fürkésztem.
‒
Persze, Kicsim – enyhén rám mosolygott.
‒
Biztos? – félve kerestem a szemkontaktust
vele.
‒
Igen – bólintott megerősítésként.
‒
A munkahelyeden mi a helyzet, egy
ideje már nem mesélsz róla
– adtam a tudtára. Jó ideje, vagy két
hónapja.
‒
Vannak nehézségek, mint mindenhol – sóhajtott fel – Azért nem beszélek róla, mert nem akarlak
terhelni vele – nem nézett rám, így nem tudtam eldönteni hazudik-e nekem.
‒
Ezzel nem terhelsz engem – megfogtam a kezét – Szívesen veszem, ha mesélsz nekem –
mosolyogtam rá.
‒
Szeretlek, Cicmic!
‒
Tudom. Én is szeretlek Apa! – felálltam, majd megöleltem – Mikor jártál utoljára az orvosnál?
‒
Ez most miről jutott eszedbe? – éreztem hangjában a
csodálkozást.
‒
Hallom, ahogy dobog a szíved – apának sajnos jó ideje szív problémái
vannak.
‒
Nem sokára megint megyek
ellenőrzésre –
válaszolta.
‒
Szeretnéd, ha elkísérnélek?
‒
Nem kell Kicsim. Szedem a
gyógyszert, amit felírtak, biztos, hogy nincs semmi baj – próbált megnyugtatni – Ne aggódj! – a mutató ujjával
megérintette az orromat, mire elnevettem magam.
‒
Mit csináljak, én ilyen vagyok?
‒
Mosolyogj, mint most, az nagyon jól
áll – bókolt
nekem.
‒
Hagyd abba, ettől elpirulok – fejemet a vállgödrébe hajtottam,
miközben kinevetett engem.
‒
Fejezzük be az ebédet, lassan
menned kell –
figyelmeztetett.
‒
Jaj, ne is mondd! Jön az év utolsó
munkában töltött napja
– sóhajtottam fel. Annyira nincs kedvem
hozzá.
‒
Kivel fogsz dolgozni? – kérdezte, ahogy visszaültem a
helyemre.
‒
Lilyvel és Daviddel.
~
* ~ * ~ * ~ * ~
Szerencsére volt
dolgom, mikor odaértem. A munkatársaim csináltak nekem egy nagy adag mosogatni
valót. Legalább másfél órát elvacakoltam a mosogatással, közben kétszer is
voltam pisilni. Miután végeztem, kimentem a többiekhez. Elég sokan voltak, ami
elszomorított. Miért nincsenek otthon a
családjaikkal?
‒
Emily, hogy telt a karácsonyod? – kérdezte Lily felém pillantva.
‒
Meglepően jól – mosolyodtam el visszaemlékezve –
És a tiétek milyen volt? –
fürkésztem őket.
‒
Nálunk vita volt, na meg sírás – válaszolta a barna hajú lány. Az
ajkamba harapva nyomtam el a vigyoromat.
‒
Felénk úgy tartják, akkor jó az
ünnep, ha sír valaki
– vontam vállat – És David, nálatok mi
történt? – fordultam felé.
‒
Nyugisan telt az ünnep, talán
túlságosan is –
gondolkozott el.
‒
Örülj neki! Én elcserélném a balhés
karácsonyt egy nyugisra
– szólalt meg Lily.
‒
A tiétek legalább emlékezetes volt – vágott vissza a fekete hajú
srác.
‒
Én az ilyesmikre nem szívesen
emlékszem vissza –
zöld szemei szomorúan csillogtak.
Dav tekintete
megtalálta az enyémet, nagyon úgy nézett rám, mint, aki vár valamire.
‒
Én Lilyvel vagyok, túl sok
veszekedős ünnepről tudnék mesélni
– sóhajtottam fel.
‒
Sejtettem, hogy te is unalmas vagy – forgatta meg a szemeit.
‒
Mondok még jobbat. Vannak, akik úgy
is képesek szeretni
– hozzá vágtam az egyik kockás konyharuhát.
‒
Nehéz elhinni – morogta.
‒
Ezt most fejezd be! Egyáltalán nem
vagy jópofa – Lily
közbe szólt.
David levágta a
konyharuhát a padlóra, aztán kiviharzott mellettem. Mérgesen néztem utána.
‒
Nem tudom, mit képzel magáról – füstölögtem.
‒
Még hogy a nők akaratosak meg
hisztisek – a
barna hajú lányt is jól felhúzta, gyorsan valami ital után nyúlt.
Csak
egyet ivott, ezért nem szóltam rá, munkaidőben nem szabadna innunk. Nagyot sóhajtott, miután leküldte
a whiskyt, egyértelműen megkönnyebbült tőle.
‒
Kimegyek a mosdóba – szólaltam meg hirtelen. Ő iszik és nekem kell kimennem.
‒
Oké – intett nekem, majd magára
hagytam.
Mire visszaértem,
már Dav is ott volt, éppen kiszolgált pár fiatalt. Töltöttem magamnak vizet,
míg a társaságot figyeltem. Tizenéveseknek tűntek és feltűnően jól érezték
magukat. De jó lenne ilyen gondtalannak
lenni. Beleittam a pohárba.
‒
Emily, merre leszel szilveszterkor? – kérdezte Lily leülve mellém.
‒
Csapat buli lesz a közös házban,
miért? – fordultam
felé.
‒
Házi buliba megyek, April meg Holly
is jönnek, gondoltam, ha nincs programod, eljöhetnél velünk – mosolygott rám.
‒
Köszönöm, igazán aranyos, hogy rám
is gondoltál –
mosolyodtam el – A csapattal leszek,
mint mindig, de ha véletlenül nem sikerülne jól a buli, akkor lehet beugrok,
csak add meg a címet – tettem hozzá.
‒
Rendben – egy papírdarabra felfirkálta,
majd a kezembe nyomta. A cím számomra ismeretlen volt, a papírt a zsebembe
süllyesztettem.
‒
Ugye Simon nem lesz ott? – kérdeztem felé pillantva.
‒
Nem – megrázta a fejét – Legalább is tudomásom szerint nincs
meghívva – magyarázta.
‒
Oké – csörömpölés zajára lettem figyelmes,
mindketten a hang irányába kaptuk a fejünket.
David felborított
két üres poharat, megfogta őket, mielőtt leestek volna a pult széléről.
Az egyik
asztaltársaság lelépett, ezért magamhoz vettem a tálcámat. Nem kapkodva
összeszedtem a poharaikat, aztán bevittem elmosogatni őket.
Apa időben jött
értem. Elköszöntem a többiektől, boldog új évet kívántam, és kiléptem az ajtón
a hideg téli éjszakába. Idén már nincs
több munka, végre.
‒
Szia, Apu!
‒
Szia, Cicmic! Milyen volt a napod?
‒
Veszekedős – húztam el a számat.
‒
Na, miért? – ráncoltam össze a homlokát.
‒
Dav csúnyán beszólt nekünk, lehet
nem gondolta át, mit mond, de eléggé bántó volt – válaszoltam.
‒
Haraggal váltatok el? – beindította a motort.
‒
Nem, nem különösebben érdekel, mit
gondol, az én lelkiismeretem az tiszta
– Mert sose volt használva.
‒
Akkor nyugodtan alszok ma – mosolyodott el.
Lefekvés előtt még
felnéztem a közösségi oldalaimra. Dav üzenetben bocsánatot kért.
~
* ~ * ~ * ~ * ~
Shane öt óra előtt
kicsivel érkezett meg értem. Bejött a házba, együtt köszöntünk el apától, aki
szintén bulizni készült a barátaival. Örültem, amiért kicsit kimozdul, még
úgyis, hogy tudtam csak egy házi buliról van szó a közeli barátaival, és lehet
nem is marad éjfélig.
Összeszedtem
mindent, amit vinni akartam, ezután elindultunk a feljárón parkoló kocsihoz. Miközben
bekapcsoltam a biztonsági övet, barátom megszólalt:
‒
Nagyon szép vagy.
‒
Köszönöm – udvariasan fogadtam a bókot, de
nem néztem rá, helyette a ruhámra pillantottam.
Egy csillogó fekete
testhez simuló ruhát viseltem, hosszú ujjú volt és magas nyakú, kiemelte a
pocimat, ami egyre szebben formálódott.
‒
Beszélsz Macyvel? – felé pillantottam.
‒
Persze, mindennap – mosolyogtam – Sok képet küld, azt hiszem bezsongott –
vigyorogtam.
‒
Van idejük nézelődni? – az utat figyelte, már nem
jártunk messze.
‒
Egy kicsi volt Niall-lel, aztán
Macy nagyrészt egyedül nézte meg a kötelező helyeket – magyaráztam a táskám pántját
piszkálva.
‒
Nem rossz érzés? – nem kellett kimondania, anélkül
is tudtam, mire gondol.
‒
Miért lenne? Imádom Macyt és
Niallt, őszintén örülök a boldogságuknak – egyenesen ránéztem.
‒
Úgy értettem, te is velük lehetnél – továbbra sem figyelt rám.
‒
Hagyjuk a feltételes módot, az már
elmúlt, nincs értelme tépelődni rajta
– igyekeztem rövidre zárni ezt a vitát, amiben segítségemre volt, hogy éppen
beértünk a csapat ház utcájába.
‒
Beszélned kéne róla – mondta halkan.
‒
Nem – határozottan elutasítottam – És ne is hozd fel újra ezt a témát! –
kiszálltam az autóból pedig még le sem állította a motort.
A cuccok jó részét
megfogtam és szinte bemenekültem a házba. Minek
hoztad ezt most fel?! A francba! Szilveszter este van, én csak jól szerettem
volna érezni magam. Beviharzottam a konyhába, ahol néhány dologtól
megszabadultam. A piára pillantva nagyon sajnáltam, hogy most nem ihatok
semmit, mert úgy éreztem, nagy szükségem lenne rá. Carol gyanakvóan méregetett,
mire csak legyintettem egyet és kimentem a mosdóba. Mikor kisétáltam onnan, már
teljesen nyugodt voltam. Ma bulizni
akarok és nem engedem, hogy bárki elcsessze.
Kitakarítottuk a
házat, készítettünk szendvicseket, a süteményeket tálcákra pakoltuk, behűtöttük
az italokat, zenét kapcsoltunk és szinte azon kaptuk magunkat, mindjárt itt
lesznek a többiek. Nem vettem tudomást Shane-ről, tudtam, itt úgy sem rendezne
jelenetet.
Lassan mindannyian
összegyűltünk, így megihattuk a nyitó feleseket. Ilyenkor nem kötelező alkoholt inni, csak feles pohárból kell
elfogyasztani, amit inni szeretnénk. Ezután felhangosítottuk a zenét és
táncra perdültünk a nappaliban. Most csak a csapat volt jelen, ami sokkal
bensőségesebbé tette az egészet. Szépen iszogattunk, ettük a szendvicseket és
vártuk a tűzijátékot. Mindig összedobunk
egy kis pénzt, hogy legyen éjfélkor durrogtatás.
Tizenegy körül, Chad
meg Jeremy – akik idén elvállalták az év értékelőt – mondtak pár szót. Nagyon
komolytalanra vették a figurát, végig röhögcsélték a beszédet. Alexa –
megelégelve a hülyeséget – üdítővel lelocsolta őket, majd magához ragadta a
szót:
‒
Mint minden évben, most is
készítettünk egy kis vetítést az elmúlt 365 napról, de mielőtt kivetítenénk a
falra, még be kell valakit kapcsolnunk ide – az egyik laptophoz lépett. Pötyögött párat, azután
megszólalt:
‒
Szia! Mi készen állunk – felénk fordította a laptopot,
aminek a képernyőjén Macy szőke kobakja tűnt fel. Nem is tett említést erről.
‒
Sziasztok! – integetett nekünk.
‒
Milyen New Yorkban? – valaki bekiabált.
‒
Szuper – barátnőm arcán örömteli mosoly
terült szét – De hiányoztok, szóval
kitaláltam ezt, hogy így egy kicsit veletek is tudjak lenni.
‒
Jól tetted – Hallie hangját hallottam. Alexa
körbe nézett a szobában.
‒
Akkor elindítom – szólalt meg.
Mindannyian leültünk
a földre és a falra szegeztük a tekintetünket, ahol megjelent egy villogó 2013
felirat. Kellemes zene szólt a háttérben mialatt váltakoztak a képek, amik
bemutatták az elmúlt időket. Tele volt vicces eseményekkel, sokszor
felröhögtünk egy-egy képnél. Szépen lassan elöntöttek az emlékek, amitől könnyezni
kezdtem.
Vajon
meddig maradunk még így? Szép lassan felnövünk, párt találunk, saját életünk
lesz és nem fog időnk jutni egymásra. Próbáltam
elhessegetni a szomorú gondolatokat és csak arra koncentrálni, milyen jó, hogy
most így együtt vagyunk.
Pár perccel éjfél
előtt vége lett a vetítésnek. Gyorsan kiosztottuk a pezsgőket, Mac is szerzett
egyet magának, mire én közel léptem a laptophoz. Együtt hangosan számoltunk
vissza, majd megittuk a pezsgőket. Furcsa,
én mindig csak a pezsgős pohárral kerülök közelebbi kapcsolatba szilveszter
éjfélkor.
Elköszöntünk
Macytől, aztán kimentünk az udvarra, ahol fellőttük a rakétákat. Befogott
füllel figyeltem a színes cikázó csíkokat. Nem csak mi ünnepeltünk, a környéken
többen válaszoltak a tűzijátékunkra.
~ Macy ~
A vasárnap nagyrészt
az utazásról szólt. Manómmal egymás mellett ültünk a gépen, fele úton sem
jártunk, amikor elaludt mellettem. Nem értettem, hogy tud aludni, mikor én az
izgalomtól teljesen felvillanyozódtam. Ni halkan hortyogott, bámultam őt, hátha
elalszom tőle, de túlságosan is vártam már ezt a napot. Viszont beszélgetés
nélkül unalmasnak bizonyult az út. Megnyomkodtam Manóm vállát, majd ráhajtottam
a fejem, ezután zenét kapcsoltam a telefonomon és vártam az út végét. Hirtelen
fény nyúlt az agyamban: De hát én hoztam
könyvet!
Késő délután
érkeztünk meg a hotelba. Mi Niall-lel külön lakosztályba kerültünk, aminek több
szempontból is örültem.
‒
Ma is lesz már próba? – letettem a bőröndömet a francia
ágyra.
‒
Nem, de cserébe holnap egésznap
próbálunk –
hátulról átölelt.
‒
Körül nézhetünk most egy kicsit? – megfordultam a karjai között,
így szembe kerültem vele.
‒
Gondoltam, hogy szeretnél – mosolyodott el.
‒
Mindennél jobban – helyeseltem izgatottan.
‒
Szeretlek! – gyönyörű kék szemeivel egyenesen
az én íriszeimbe bámult.
‒
Én is szeretlek! – előre billentette a fejét, minek
következtében ajkaink összetalálkoztak.
Finom és érzéki
csókot váltottunk, amit az ajtón való kopogtatás szakított félbe. Manóm
csalódottan húzódott el tőlem.
‒
Gyere! – kiabálta, mindketten kíváncsian
figyeltük az ajtót, amiben Zayn bukkant fel.
‒
Niall, jössz videojátékozni? – Ez most komoly? Még ide sem értünk rendesen.
‒
Nem – megrázta a fejét – Macyvel szétnézünk a környéken –
szavaival mosolyt csalt az arcomra.
‒
Ó, oké – Zayn kissé meglepettnek tűnt – Akkor jó szórakozást – kihátrált.
‒
Köszi, nektek is – szólaltam meg.
‒
Majd beülünk valahova enni? – nem tudtam elnyomni a
vigyoromat, ami kiült az arcomra.
‒
Hát, persze.
Végül már nyolc óra
is elmúlt, mire visszaértünk a szállodába. Elég sok képet csináltam, amiknek
nagyrészét el is küldtem Cicalánynak. Bíztam benne, hogy nem lesz tőlük
szomorú.
‒
Én szeretnék elsőnek zuhanyozni – dobta le Niall a bakancsát.
‒
És mi lenne, ha együtt
zuhanyoznánk? –
kacér mosoly villant ajkaimon, mire Manóm szemeiben felgyúlt a vágy lángja.
‒
Menjünk! – felém lépve megfogta a csuklómat
és a fürdő ajtajához húzott – Annyira
szeretlek! – ajkait hevesen az enyémekre nyomta.
Annak ellenére, hogy
alig öt perce a lépcsőn felfelé jövet arról papolt mennyire fáradt, most ereje
teljében ostromolta az ajkaimat. Belenyögtem a szájába, miközben kezét a felsőm
alá bújtatta. Hamar kikapcsolta a melltartóm csatját, majd elhúzódott tőlem.
Gyorsan levettem a felső ruházatomat, amit egy vigyorral jutalmazott. Közelebb
lépve hozzá őt is elkezdtem megszabadítani a ruháitól.
‒
Milyen kis türelmetlenek vagyunk – jegyezte meg egy önelégült
vigyorral a képén.
‒
Nem vagyok az, csak így lényegesen
könnyebb a fürdés
– adtam tudtára, mire kinevetett.
Reggel felébredve
még mindig össze volt gabalyodva a meztelen testünk, imádtam így ébredni vele.
Óvatosan kiszabadítottam magam az édes fogságból, azután kiléptem a fürdőbe. Mikor
visszaértem, Manóm már fent volt, lusta mosoly díszelgett az arcán, ahogy
pillantása rám vetült.
‒
Fel kellene öltöznünk, mielőtt
valaki meglep minket
– szólalt meg.
‒
Mikor kell indulnunk? – visszamásztam a takaró alá. Elővette
a telefonját.
‒
Kicsit több mint egy óra – felsóhajtottam, amit félreértett
– Bocsi, tudom neked unalmas lesz ez a
nap, de holnap jön Perrie meg Eleanor, nem leszel egyedül.
‒
Nyugi, nem zavar – felé fordultam – Kitaláltam, mit szeretnék csinálni –
tájékoztattam.
‒
Igen? – mosolygott rám. Bólintottam.
‒
Kicsit belenézek a próbába, aztán
beveszem a várost
– biztos voltam benne, hogy csillog a szemem. Ni ámulva figyelt engem. – Mi az? – kérdeztem értetlenkedve.
‒
Pont úgy nézel ki, mint én, mikor
először jártam itt
– vigyorgott rám.
A napom pontosan úgy
telt, ahogy elképzeltem.
Az év utolsó napjára
kitaláltam egy kis meglepit a barátaimnak. Az időeltolódás miatt nem kellett
kihagynom az otthoni bulit. Beszéltem Alexával, így ottani idő szerint este fél
tizenkettőkor én is becsatlakoztam hozzájuk. Cicalány öröme mindent megért, de
úgy tűnt aggasztja valami.
Míg én a csapattal
buliztam, Ni a srácokkal volt, állítólag felkészülés zajlott, de szerintem csak
videojátékoztak meg nassoltak.
A pezsgőzés után
elköszöntem a barátaimtól, aztán átmentem Zaynék szobájába, ott tartózkodott a női
szakasz. A csajokkal jól elbeszélgettünk, míg a fiúkkal el kellett indulnunk a
fellépésre. Eleanor megkérdezte, mi van Emilyvel, azt válaszoltam jól van és
próbáltam terelni a témát. Danielle-ről is beszéltünk, a lányok találkoztak
vele, azt mondják szegény még nincs túl a szakításon. Ezt nem igazán értettem,
úgy tudtam ő kezdeményezte a dolgot. Én nem tudtam a szakítás okát, azonban
Perrie felvilágosított ez ügyben, sajnáltam kettejüket és próbáltam győzködni
magam, hogy mi nem végezhetjük így.
A Time Square-en
óriási tömeg volt, fullasztó érzés járt át. Lehet,
hogy tömegiszonyom van? Amennyire lehetett, közel álltunk a színpadhoz,
ahol megannyi ember állt hasonló kártyával a nyakukban. Sorra léptek fel a
híresebbnél híresebb emberek a színpadra. Kellett
volna hozni egy füzetet az autogramoknak.
Büszkeséggel töltött
el, hogy az én párom ilyen hírességek előtt, után lép fel. Nem ők voltak az
éjféli fő szám és bevallom ennek örültem, mert így együtt tudtuk nézni, ahogy a
gömb leereszkedik és átváltunk az új évbe.
A fellépésük után Manóm
szinte azonnal odajött hozzám. Nem szerettem volna a tömeg sűrűjébe
belesétálni, ezért inkább közel maradtunk a színpadhoz. Izgatottan figyeltem a
hatalmas digitális órát. A tömeggel egyszerre üvöltve számoltunk vissza, majd
ujjongásba törtünk ki, amikor a gömb végre megindult lefelé. Élőben sokkal
szebb volt, mint a tévében. Elragadtatva figyeltem, egy pillanatra még a
körülöttem lévők zaját is ki tudtam zárni. Talán éppen ezért, váratlanul ért
Niall csókja. Egyszer sem utalt rá, hogy meg akar csókolni éjfélkor. Még sosem kaptam szilveszterkor csókot.
Mosolyogva váltunk el egymástól.
‒
Boldog
új évet! –
mondtuk ki egyszerre.
Ha elolvastad, kérlek, jelezd! :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése