1.rész - Utószülinapi ajándéknak pedig ez tökéletes volt

  

Sziasztok!

Nagy szeretettel köszöntelek Titeket a blogomon. Íme megérkezett az első rész. Remélem már mindannyian túl vagytok az oldalt található figyelmeztetésen és a kedvcsinálón. Valamint reménykedem benne, hogy ismerkedtetek kicsit a szereplőkkel is - már akikkel kellett - és hamarosan fel fogtok iratkozni a blogra, ha még nem tettétek meg. Remélem, hogy a részekkel tudok majd egy kis örömet csempészni a hétköznapjaitokba. A részeket heti rendszerességgel mindig szerdánként fogom hozni, kivéve ha valami közbejön. :)

Kellemes olvasást és jó szórakozást! 

Puszi: Emily

Drága Mike!

Tudom, hogy most nagyon haragszol rám, de értsd meg, nem teheted ezt velem. Nem tarthatsz vissza. Kérlek, próbálj megérteni! Nem azért megyek el, mert nem szeretlek. Nem azért jelentkeztem és mondtam végül igent erre a munkára, mert nem szeretlek. Azért tettem, mert ez az álmom. Imádok táncolni és táncot oktatni, és most, hogy hírességeket is taníthatok, úgy érzem, végre be tudok futni. Próbáld megérteni, nem adhatom fel az álmaimat érted. Én sem kérem, hogy add fel az életedet értem és a pillanatnyi boldogságunkért. Amíg szerelmesek vagyunk azt hisszük ez mindig így lesz. De be kell látnunk: Semmi sem tart örökké.

Szeretlek, de az álmomat nem tudom, és nem is vagyok hajlandó feladni. Ekkora áldozatot nem vagyok képes hozni, nagyon sajnálom. Lehet, hogy sosem fogod megérteni miért tettem, amit tettem. Azt viszont fel kellene fognod, nem megoldás az, hogy nem beszélsz velem, csak mert nem azt mondom neked, amit hallani akarsz tőlem.

Hidd el, nekem is nehéz és egyáltalán nem teszed ezt könnyebbé. Nem beszélsz velem két hete, még egy nyamvadt SMS-t sem küldtél. Kiraktál az ismerőseid közül. Számítottam erre, és én ezt egyértelmű jelnek könyveltem el. Ennek fényében úgy döntöttem elengedlek, vagy ha úgy tetszik, szakítok veled. Sajnálom, de hiszek abban, hogy ennek így kellett lennie. Minden okkal történik, igaz? Remélem egyszer majd megérted, és nem fogsz haragudni rám. Szeretettel gondolok vissza a szép emlékekre, és örökre megőrzöm őket a szívemben.

Játék babád: Emily

2013.06.15.

~ * ~ * ~ * ~ * ~

2013.06.16.

~ Emily ~

Könnyes búcsút vettem a reptéren anyától, fojtogatott és szorongatott, mint minden alkalommal, amikor elutazom. És ez elég sokszor fordul elő főleg mostanában. Nem könnyű, ha két élet között repkedsz, szó szerint. Apa természetesen nem tudott kikísérni. Mindegy, már hozzászoktam, neki minden mindig fontosabb, mint én. Jason, a bátyám sem jött ki. Ő csak nyugtázta, hogy nem látja a kis húgát két hónapig. Hát igen, felhőtlen a viszonyunk.

Már a repülőn ültem, de még mindig a reggel feladott levél járt a fejemben. Tudom, hogy jól tettem. Muszáj, volt szakítanom vele. Két hónapja jártunk együtt és folyton veszekedtünk. Az életem minden területét uralni akarta. Ez idő alatt még csak arra se tudtam rávenni magam, hogy lefeküdjek vele. Eleinte jól mentek a dolgok, de ha szexre került a sor hányingerem lett tőle. Nem akartam, hogy hozzám érjen. Utálom ezt bevallani, de Shane-nek igaza volt: Nem illettünk egymáshoz. Szinte mindent gyűlölt, amit én szeretek. Utálta, hogy táncolok. Utálta, hogy cosplayezek. Utálta, hogy sokat utazom Magyarországra az anyai ági rokonaimhoz. És gyűlölte azokat a zenéket, amiket én szeretek, pl.: Little mix, C.o.d., 1D. Meg persze az éneklést is. Éppen ezért, meg hát, azért is, mert nem tartottam valószínűnek, hogy engem választanak, nem mondtam el neki, hogy jelentkeztem a One Direction által meghirdetett tánc tanár állásra. Május 11.-én küldték a postaládámba a tájékoztatót, miszerint én kaptam meg a lehetőséget arra, hogy felkészítsem őket a műsorra. Ez egy jótékonysági est tulajdonképpen, ahol a One Direction tagjai  versenytáncokat fognak táncolni és persze más hírességek is fellépnek majd a műsor keretein belül. A befolyt összegből pedig a rákban szenvedőket támogatják. Majd kiugrottam a bőrömből, olyan boldog voltam, amikor a levelet olvastam. Nem hittem el, hogy igaz. Nagy rajongójuk vagyok, imádom őket. Utószülinapi ajándéknak pedig ez tökéletes volt.

Két héttel ezelőtt mondtam el az egész dolgot Mike-nak. Tartottam a reakciójától, mert a szívem mélyén tudtam, hogy mi a véleménye erről az egészről. Birtokló típusú, védelmező és nagyon féltékeny. Természetesen nem akart öt pasi közvetlen közelében tudni. Illetve hat, Shane-nel együtt. Végül összevesztünk, de akkor nagyon. Nem volt hajlandó beszélni velem. Borzalmasan gyerekesen viselkedett, bár, mit is vártam tőle? Én az utóbbi egy hétben az utazásra készültem, időm nagy részében ezzel voltam elfoglalva. De hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem gondoltam arra, hogy beszélnem kellene vele, mielőtt elmegyek. Eszembe jutott, nem is egyszer, de úgy gondoltam neki kellett volna hajlandóságot mutatnia arra, hogy beszéljünk. Arra viszont várhattam. Annál ő sokkal makacsabb. Ellenszegültem és ez biztos, hogy szarul esett neki. De én is ember vagyok, szabad akarattal, ezt meg kell értenie.

Ma reggel, amikor nem láttam a házunk előtt, sem pedig a reptéren, már tudtam, nem hiába írtam meg azt a levelet. Minden, ami benne van igaz, de nem a teljes igazság. Egy dolog kimaradt belőle. Talán ez a legfontosabb, de ő ezt nem tudhatja. A nyomós indok, amiért meg sem próbáltam helyrehozni a kapcsolatunkat, az Shane. Szeretem őt és ő is engem. Már egy ideje így van ez. Ő teljesen más és szívből örül velem. Együtt táncolunk, énekelünk és ő is cosplayezik. Ő az én lelki társam, sohasem változtatna meg engem és én is így érzek vele kapcsolatban. Ez valami olyan, amit nem igazán lehet megmagyarázni. Mondjuk, már nagyon rég ismerjük egymást. Ő is félig magyar, a szüleink barátok. Egész életünkben úgy viselkedtünk, mintha egy szerelmespárt alkotnánk. Akik ismertek minket, tudták, hogy ez csak barátság, még ha nem is annak néz ki. Valahogy természetesnek tűnt, hogy egy idő után egy pár lettünk. Nem agyaltam ezen sokat, így alakult és kész. Az érzéseket nem igazán lehet irányítani.

Gyorsan túl tettem magam Mike-on. Talán azért, mert sosem szerettük egymást igazán. Furán hangzik, tudom és kissé ribancosan is, mert gyakorlatilag megcsaltam őt. Emésztem is magam emiatt, éppen eléggé, de túlságosan szeretem Shane-t. Nem tehetek róla.

~ * ~ * ~ * ~ * ~

A felszállás után fél órával, már azon agyaltam, milyen lesz találkozni velük. Kicsit ideges voltam. Én is nagy rajongó vagyok, voltam már koncerten, de még nem találkoztam velük szemtől szemben. És végre láthatom Shane-t is. Nem találkoztunk már három hete, mert nyaralni volt a családjával. Ez idő alatt csak pár szót sikerült beszélnünk telefonon. Erről eszembe jutott, hogy dobnom kéne neki egy SMS-t. „Kb. fél kettő körül landol a gépem. Te mikor érkezel? Már nagyon hiányzol. Szeretlek! Emily ♥ xx” Hamarosan választ is kaptam: „Micsoda véletlen, én is. Nekem is hiányzol, nagyon szeretlek. S” Tudom, hogy szeretsz.

‒        Az élet csodaszép – sóhajtottam, majd előkerestem a táskámból a gépemet és készítettem néhány képet a felhők felett.

Hát igen, fényképezni még mindig szeretek. Azt hiszem, ezt hozzáadhatom a „Dolgok, amik sosem változnak” listámhoz. Az első gépemet tíz éves koromban kaptam, azóta volt már egy pár. Szeretem ezt csinálni, a családban mindig is én töltöttem be ezt a szerepet. Én voltam az, aki összejöveteleken, születésnapokon és egyéb bulikon fényképezett. Jobban szeretem így, mintha rólam készülnek a képek. Emberekről és a természetről egyaránt szeretek képeket készíteni. Valahogy jó érzés a boldogságot, a szépet megörökíteni. Sokszor sikerül olyan pillanatokat elkapni, amik viccesek és jó emlékezni rájuk.

A repülő utam viszonylag jól telt, eltekintve, attól, hogy egy kisfiú nem messze tőlem összehányta magát. Még jó, hogy nem láttam, különben én is rókáztam volna. Mondjuk ez rám repülőn annyira nem jellemző, mert elég sokat utazom így.

Zökkenőmentesen szálltunk le. Kiszállásnál nagyobb kígyózó sor alakult ki. Hálát adtam az égnek, amikor végre lejutottam a gépről. A reptéren elég sok ember sétálgatott. Legtöbbjük kezében bőrönd volt, de akadt olyan is, akinek csak kis táska lógott a karján.

Felvettem a csomagjaimat és megindultam a kijárat felé. Közben tekintetemmel végig a tömeget figyeltem. Shane-nel szinte egyszerre vettük észre egymást. Ledobtam a bőröndjeimet és nagy lendülettel rohantam felé. Átöleltem, jó erősen magamhoz szorítottam, már annyira hiányzott a közelsége. Négyszer, ötször és még ki tudja hányszor csókot váltottunk és nem igazán akartuk elengedni egymást. Jó páran végig nézték a jelenetünket, ami nem igen hozott lázba. Jobban zavart hat kíváncsi szempár, amik szinte lyukat égettek a bőrömbe.