51.rész - Na, most van ebből elegem

Sziasztok!

Remélem, mindenkinek nagyon jól telik a hete, kitartás, nem sokára hétvége. Itt vagyok a történet folytatásával. Ezt leszámítva már csak 3 rész van hátra. Utána szünetet fogok tartani és a pihenő után, majd jelentkezni fogok azzal kapcsolatban, hogy lesz-e a történetnek 2. évada vagy sem. Jó szórakozást a részhez! :)

Puszi: Emily

~ Emily ~

Reggel, amikor felébredtem iszonyat rosszul éreztem magam. Nagyon erős hányinger gyötört. Nagyokat nyelve próbáltam elűzni az érzést, sikertelenül. Az arcom hirtelen felforrósodott, ezért kirohantam a fürdőbe. Éppen csak elértem a csészéig már távozott is a gyomrom tartalmának egy része. A többi a következő két körben jött ki belőlem. Ezt nem hiszem el, már azt hittem, végre jól vagyok. Lekuporodtam a földre és gyorsan lehúztam a WC-t. A homlokomat megtámasztottam a térdeimen, ahogy mély lélegzeteket véve próbáltam kideríteni, jönni fog-e még valami. A hideg kövön ülve kezdtem jobban érezni magam. De jó, hogy Harry már elment a srácokkal a ruhapróbára.

Úgy negyed órát üldögéltem a hideg kövön, mire elmúlt a hányingerem. Összeszedtem magam és felálltam a padlóról. Na, most van ebből elegem. Mivel nem tapasztaltam szédülést vagy újabb hányingert visszamentem a szobába, ahol felöltöztem.

A táskámba beletettem a telefonomat meg a pénztárcámat, majd megkerestem a szobánk kulcsát. Kiléptem az ajtón és pont abban a pillanatban jött ki Macy is a Niall-lel közös szobájából.

‒        Szia, éppen hozzád indultam – mosolygott rám. De jó!

‒        Szia! Azt hittem, elmentél a fiúkkal – pillantottam rá zavartan.

‒        Úgy volt, de reggel meggondoltam magam – magyarázta. Basszus, most, hogy fogom lerázni?

‒        Értem – bólintottam.

‒        És te, hova ilyen sietősen? – kérdezte kíváncsian. Gyerünk Emily, csak meggyőzően!

‒        Nem sietek, fotózni megyek – jelentettem ki.

‒        Fotózni? – kérdezett vissza.

‒        Igen. Tegnap délután Harryvel sétáltunk és láttam pár dolgot, amit megörökítenék – magyaráztam.

‒        És hol a fényképezőgéped? – végig néztem magamon, majd beletúrtam a táskámba is, de tudtam, hogy ott sincs.

‒        Bent hagytam – indultam vissza.

‒        Emily, egyszer a fejedet is el fogod hagyni – hallottam Mac hangját a hátam mögül.

Kivettem a bőröndömből a gépemet, amit azzal a lendülettel a nyakamba akasztottam. Szerencse, hogy mindig is feledékeny voltam.

‒        Meg van – megfordulva rá mosolyogtam szőke barátnőmre.

‒        Visszamegyek a telefonomért és mehetünk – mondta Macy azután eltűnt a szemem elől.

‒        Oké – motyogtam magam elé.

Majd egy órája mászkáltunk már a környéken és én elég sok fotót csináltam. Néhány idegent megkértünk, hogy lőjön rólunk közös képet. Ezeken önfeledtnek tűntem, de valójában nagyon járt az agyam.

‒        Képzeld, Manóm anyukájával megbeszéltük, hogy legyen Niall szülinapi bulija – Macy boldogan csicsergett.

‒        És mire jutottatok? – pillantottam rá kíváncsian.

‒        Meglepetés bulit csinálunk neki a legszűkebb családi és baráti körrel – válaszolta izgatottan.

‒        Szerinted meg fog lepődni?

‒        Remélem, bár gondolom, azért számít rá – tűnődött Mac. Ha nem a napján tartanánk meg, hanem később, akkor nem számítana rá, de az nagyon gonosz dolog lenne.

‒        A csajokat is meghívod? – kérdeztem hirtelen.

‒        Már beszéltem velük – felelte.

‒        Ó, ez gyors volt – bukott ki belőlem. Hamarabb mondta nekik, mint nekem.

‒        Perrie és Eleanor nem tudnak jönni, de Danielle biztosan itt lesz. Meg akarja lepni Liamet, úgy hogy ne említsd meg neki – figyelmeztetett.

‒        Rendben – bólintottam. Liam nem tudhat Daniről.

‒        Gondolkoztam Manó ajándékán is – folytatta.

‒        Mire jutottál? – észrevettem egy szobrot, ezért a nyakamban lógó fényképezőgépemért nyúltam.

‒        Elszakadt a gitár tokja, arra gondoltam, az jó ajándék lenne neki – nézte, ahogy csinálok egy képet a nem túl messze lévő szoborról – Beszállsz vagy valami mást gondoltál ki neki?

‒        Nem, ez nagyon jó ötlet – mosolyogtam rá. Használati tárgyat mindig jó ajándékba adni.

‒        Ennek legalább hasznát veszi és nem a szekrény tetején porosodik majd.

‒        Így igaz – helyeseltem.

Macy telefonja csipogni kezdett, aztán nem sokkal később az enyém is megszólalt. Megnyitottam az üzenetet.

Szia, Cica! 11-én buli lesz a hotel éttermében, Lux-ot ünnepeljük. Ha visszaértem, eljössz velem ajándékot venni neki? Szeretlek, Cicus xxx

Elmosolyodtam és gyorsan pötyögni kezdtem a választ:

Szia! Macyvel a városban vagyunk, ha van ötleted, azt meg tudom venni most. Én is szeretlek ♥ Cica

Felnéztem a telefonomból.

‒        Lux szülinapja? – kérdezte szőke barátnőm.

‒        Igen – bólintottam – Hihetetlen, hogy már két éves lesz – sóhajtottam fel.

‒        Emlékszem arra, amikor megszületett.

‒        Öregek vagyunk – állapítottam meg szomorúan.

A telefonom újra csipogni kezdett.

Valami ruhát gondoltam neki, de rád bízom, milyen legyen. H

Mi Lux mérete? E

Harry gyorsan válaszolt. Csinálhatnék neki valami cuki kis horgolt dolgot.

Mekkora Lux fejmérete? E

A válasz üzenetben egy körülbelül reális szám szerepelt. Ezt simán meg tudom csinálni neki ennyi idő alatt.

‒        Mit akart Harry? – zökkentett ki a gondolataimból barátnőm hangja.

‒        Azt beszéltük, mit vegyünk a kicsinek ajándékba. Gond lenne, ha szétnéznénk pár boltban? – pillantottam rá reménykedve.

‒        Nem, dehogy. Időnk, mint a tenger – kuncogott.

‒        Kérlek, szólj rám, hogy fonalat is vegyek!

‒        Fonalat? Miben sántikálsz? – pillantott rám kíváncsian.

‒        Arra gondoltam, horgolok neki valamit – válaszoltam mosolyogva.

‒        Juj, az biztos tetszeni fog neki – lelkesedett Macy. Ő is kapott már tőlem pár horgolt cuccot.

‒        Remélem.

‒        Nem tudom te, hogy vagy vele, de én éhes vagyok – váltott hirtelen témát.

‒        Egy kicsit én is – vallottam be. Nem reggeliztem.

‒        Bemegyünk abba a pékségbe? – mutatott oda Mac. Mellette két üzlettel volt egy patika.

‒        Vegyél nekem is valamit, addig én beugrok a gyógyszertárba, elfogytak a vitaminjaim – hadartam és megindultam a patika felé.

‒        Te szedsz vitaminokat? – kérdezte csodálkozva Macy, miközben utánam indult.

‒        Igen, ha nem felejtem el – mosolyogtam rá.

‒        Akkor inkább nem szedsz – vigyorodott el.

‒        Többet felejtem el, mint, amennyit beveszem, szóval van benne valami – adtam igazat neki, majd folytattam utamat a gyógyszertár felé.

Csak délután három körül értünk vissza a hotelbe. Mindent sikerült megvennünk, ami boldogsággal töltött el. Közös megegyezés alapján, Niall ajándékát a mi szobánkban rejtettem el, nehogy idő előtt meg tudja, mit is fog kapni.

Nagyjából tíz perce voltunk a hotel szobában, amikor megérkezett Hazza.

‒        Sziasztok! – mosolya kedves volt, de a szemei fáradtan csillogtak.

‒        Szia! – üdvözöltük kórusban. Hozzám sétált majd apró csókot váltottunk.

‒        Minden rendben? – simítottam a kezemet a hátára.

‒        Persze – csókolt homlokon.

‒        Én megyek, megnézem Manót – állt fel az ágyról Macy.

‒        Oké – hálásan pillantottam rá. Ahogy becsukódott az ajtó barátnőm mögött, felnéztem Cicus fáradt szemeibe. – Hogy ment a próba? – érdeklődtem.

‒        Egész jól – ölelt magához – Azért jöttünk ilyen későn, mert enni voltunk. Ti is ettetek?

‒        Igen, arra is sort kerítettünk – viszonoztam ölelését.

‒        Sikerült venni valamit Lux-nak?

‒        Igen, szerintem tetszeni fog neki – motyogtam a mellkasába.

‒        Megmutatod nekem is? – húzódott el tőlem.

‒        Hát persze! – előszedtem a szatyrokat, és a tartalmukat az ágyra borítottam.

‒        Ez a virágos kis ruha nagyon aranyos – mutatta fel.

‒        Szerintem is – mosolyodtam el – Vettem hozzá harisnyát meg egy cuki kis kalapot is.

‒        És a fonal? – vette el az ágyról kíváncsian fürkészve.

‒        Arra gondoltam horgolnék neki egy fejpántot – magyaráztam.

‒        És a tűk hozzá?

‒        Azok a táskámban vannak – válaszoltam.

‒        Ó, szóval ezért kellett Lux fejmérete – kapcsolt közben.

‒        Bizony, kicsit izgulok, mit fog szólni hozzá – tettem vissza a dolgokat a szatyrokba – Ledőlsz egy kicsit? – pillantottam fel rá.

‒        Aha, az éjjel nem aludtam túl jól – válaszolt a hajába túrva.

‒        Na, mi történt? – csúsztam közelebb hozzá.

‒        Nem tudom, valami nem volt jó – sóhajtott fel.

‒        Azt hittem, az esti séta jól kimerített – tűnődtem el.

‒        Téged igen, nagyon hamar elaludtál – simította a kezét a combomra.

‒        Én elfáradtam – bújtam hozzá. Cicus eldőlt velem az ágyon.

‒        Itt maradsz? – kérdezte fejét a nyakhajlatomba fúrva.

‒        Igen – túrtam gyengéden göndör fürtjei közé – Mennyi ideig hagyjalak aludni?

‒        Max egy órát – motyogta a bőrömre, amitől kirázott a hideg.

Míg Harry aludt én felhívtam Shane-t. Elég régen beszéltünk, ezért úgy éreztem, itt az ideje. Rögtön azzal kezdte, mi a baj, mintha nem hívhatnám fel csak azért, mert hiányzik. Megnyugtattam, hogy semmi, aztán arról beszéltünk, mi a helyzet otthon.

Bocsánatot kért a barátaink viselkedése miatt, és győzködött, hogy idővel meg fognak békélni. Utálom, amiért úgy csinálnak, mint, akik még sohasem voltak szerelmesek. Shane biztosított arról, hogy mellettem áll és örül nekünk. Vele mindig mindenben támogatjuk egymást, de jó volt tőle újra hallani ezt. Azt mondta, ezen kívül minden rendben van otthon, de megint emlékeztetett, hogy szóljak, amikor hazaérek, mert ki akar jönni elém. Még mindig nem értettem, miért olyan fontos ez, de ráhagytam a dolgot. Hittem neki, feltétel nélkül bíztam benne, mert már nagyon régen ismertem, és tudtam, történjék bármi, kiállna mellettem.

~ * ~ * ~ * ~ * ~

Jó kedvűen beszélgettünk a kocsiban, miközben a fotózásra tartottunk, amit a Seventeen magazine szervezett. Fura mód mindenki friss volt és kipihent. Jó hangulatban érkeztünk meg a helyszínre. Lou, Lux meg a testőrség külön jött, ezért meg kellett őket várnunk. Végre valahára ők is befutottak és kezdetét vehette a fotózás.

Lou belőtte a fiúk haját, míg mi Macyvel kisminkeltük Lux-ot, addig is lefoglalva őt. Igazán csini lett. A srácok kaptak egy kis alapozót az arcukra, majd mehettek pózolni. Először külön-külön csináltak képeket róluk, amit Louis-val kezdtek el. Lux folyton odament hozzá, ezért Harryvel kivittük sétálni.

‒        Merre szeretnél menni? – hajoltam le a kislányhoz.

‒        Arra – mutatott jobbra elengedve Hazza kezét.

‒        Rendben – bólintottam. Mindketten megfogtuk a kezét, ahogy elindultunk az utcán lefelé. – Mennyire vihetjük messzire? – pillantottam Harryre.

‒        Nem tudom – vont vállat – Igazából van még időnk, mielőtt én jövök – tette hozzá.

‒        Fagyi!!! – hasított a levegőbe Lux éles hangja. Látott egy nőt meg a két gyerekét fagyival a kezében kijönni egy üzletből.

‒        Mit gondolsz, Lou leszedi a fejünket, ha veszünk neki édességet? – néztem fel Cicus zöld íriszeibe.

‒        Nem – rázta meg a fejét – Gyere, Luxy, kapsz fagyit – vette fel a szőke hajú kislányt.

A zebránál átmentünk a túloldalon lévő fagylaltozóba.

‒        Bent ülünk le? – kérdeztem kettejüket figyelve. Az ő kezében is jól áll a gyerek.

‒        Szerintem igen – válaszolta a választékot nézve – Cica, te milyet szeretnél?

‒        Csokis mogyorót és banánt – mondtam – Szerintem jobb lenne pohárba kérni.

‒        Oké – egyezett bele, majd a kiszolgáló lány felé fordult.

Lux-nak egy gombóc epret kért, magának pedig banánt, csokit meg citromot. Két pohár fagyival a kezemben megindultam a már kinézett asztalhoz, nyomomban Harryvel meg a kicsivel. Letettük a poharakat azután leültem.

‒        Ide adod? – nyújtottam ki a kezem Cicus felé.

‒        Akarsz Emily néni ölében ülve enni? – kérdezte az apróságtól, mire az bólintott. Néni?

Haz az ölembe ültette Lux-ot, aztán helyet foglalt velünk szemben. Magamhoz húztam a poharat, amiben az epres finomság volt. A kislány kezébe adtam a kanalat és figyeltem, ahogy ügyesen vesz a hideg édességből. Eltűntetett egy kanálnyit a szájában és édesen elvigyorodott.

‒        Ízlik kis angyal? – mosolyodtam el.

‒        Igen – bólintott, közben újabb adagot csent el a pohárból.

Felnéztem és észrevettem, hogy Hazza minket bámul egy édes mosollyal az arcán.

‒        Mi az? – ráncoltam össze a homlokom.

‒        Semmi – vigyorodott el, aztán ő is a fagylaltjáért nyúlt.

Én is így tettem, lassan enni kezdtem a banánosat.  Lux az ölemben jó kedvűen kanalazta a fagyiját, amiből elég sok jutott a kis arcára meg a kezére is. Párszor megtöröltem a pofiját, de tudtam, hogy ki kell majd mennünk a mosdóba. Harryvel már rég végeztünk, amikor a kicsi megszólalt:

‒        Nem kérem – tolta el a poharat.

‒        Cica, megeszed? – pillantott rám zöld íriszeivel.

‒        Nem, én nem szeretem az epret – ráztam meg a fejem.

‒        Ó… oké – húzta magához a poharat.

‒        Amíg megeszed, kimegyünk a mosdóba, lemosom róla a bizonyítékot – tettem le Lux-ot a földre.

‒        Nyugi, Lou nem fog kiakadni – mondta rám pillantva. Ne kockáztassunk.

‒        Gyere, kis angyal – fogtam meg a kezét.

A mosdóban vizes zsebkendővel megtöröltem a pofiját meg a kis kezeit. Visszasétáltunk Cicushoz, aki addigra elfogyasztotta a megmaradt édességet.

Ezután visszamentünk a fotózás helyszínére.

‒        Jó, hogy jöttök – lépett elénk Lou – Zayn mindjárt kész, utána pedig te következel – nézett Harryre.

‒        Oké – válaszolt, miközben elengedtük a kislány kezét.

Észrevettem a többieket, ezért elindultam feléjük.

‒        Na, mi volt, amíg sétáltunk? – huppantam le Macy mellé.

‒        Egész jól haladt a fotózás – válaszolt – Képzeld, Niall rábeszélt, úgy hogy lett közös képünk – újságolta boldogan.

‒        Szuper – mosolyodtam el – Kijössz velem a mosdóba? – nyögtem ki hirtelen.

‒        Persze – állt fel a székről.

Együtt elsétáltunk az említett helyiségig. El kellene mondanom neki. De bizonyíték nélkül lehet, hogy hülyének nézne. Félek. Nem akarom egyedül végig csinálni.

‒        Cicalány – eszméltem fel barátnőm hangjára.

‒        Igen?

‒        Nem mész? – ráncolta össze a homlokát.

‒        De igen – indultam meg az egyik fülke felé.

‒        Emily, minden rendben van? – némi aggódást fedeztem fel a hangjában.

‒        Igen – hazudtam, miközben éreztem, hogy szemei szinte lyukat égetnek a hátamba.

Miután végeztünk a mosdóban, visszaültünk a helyünkre. Ekkor már Harryt fotózták. Jó pár kép után elkezdett integetni nekem.

‒        Cica, gyere ide! – kérte.

‒        Miért?

‒        Csak gyere! – nyújtotta ki a kezét. Megadóan odasétáltam hozzá. – Szeretnék néhány közös képet, ne borulj ki! – puszilt homlokon.

‒        Nyugi, nem fogok – mosolyogtam rá. Pár fotó után leállítottam a dolgot.

‒        Mi a gond? – kérdezte Hazza.

‒        Semmi – ráztam meg a fejem – A többiek is rajta lehetnek? – intéztem kérdésem a fotós srác felé.

‒        Persze – mosolygott rám a magas, barna hajú fiú.

‒        Légy szíves gyertek ide! – néztem ki a többiekre. Elkaptam barátnőm zavart pillantását. – Igen Macy, te is – vigyorogtam rá. Összeálltunk néhány igazán jó fotóra. Remek emlék lesz majd.

 

Ebédre pizzát rendeltünk, később pedig elkészültek az ötös képek is. Időben ezek tartottak a legtovább, de szerintem ezek voltak egyben a legjobbak is. Órákig el tudtam volna nézni, ahogy fotókat csinálnak róluk, meg különböző beállításokat próbálnak. Persze hülyéskedtek közben és talán ez tetszett a legjobban, hogy soha semmilyen körülmények között nem veszik komolyan magukat.

Ha tetszett a rész, pipálj, kommentelj és iratkozz fel! :)