10.rész - Az ágyon feküdtünk összegabalyodva

Sziasztok!

Remélem, jól telik a hetetek. Szerda van - már csak két nap a suliból!!!!! (részvétem azoknak, akiknek szombaton is kell menni) - tehát meghoztam az új részt, jó szórakozást hozzá! :)

Puszi: Emily

~ Emily ~

Reggel, amikor kinyitottam a szemem már világos volt. A nap fénye beszűrődött a redőny rései között és megvilágította a kék falat. Karokat éreztem magam körül, ahogy mocorogni kezdtem. Shane még aludt álmában pedig átölelt engem.

Valamikor hajnali kettő körül jöttem át hozzá, akkor ő már aludt, ezért nem keltettem fel, csak bebújtam mellé a takaró alá. Az órára pillantottam és megállapítottam, hogy elmúlt nyolc óra. Fura, még senki sem próbált minket felébreszteni. Hirtelen kinyílt az ajtó, majd Liam jött be rajta. Ezt elkiabáltam.

‒        Jó reggelt!

‒        Neked is – ültem fel minek következtében barátom karjai lehullottak rólam.

‒    Vajon miért nem lep meg, hogy itt talállak? – költői kérdésnek éreztem és kényszeredetten elmosolyodtam. Ő nem mosolygott, merev, komoly arccal nézett rám.

‒        Sajnálom, de nagyon nehezen tudok csak aludni, ha egyedül vagyok – magyaráztam.

Velem mindig aludt valaki és már annyira hozzászoktam ehhez, hogy kész kínzásként élem meg az egyedül töltött éjszakákat.

‒       És mi lesz akkor, ha ő elmegy – bökött Shany felé – Befekszel valamelyikünk mellé?

‒       Dehogyis! Liam, hova gondolsz?! – pillantottam rá szúrósan – Akkor majd megpróbálom másként megoldani. Amúgy, miért jöttél? – próbáltam elterelni ettől a témától.

Azt hiszem, érezte mit akarok, és inkább nem firtatta tovább, helyette válaszolt a feltett kérdésre:

‒        Gondoltam lejönnétek reggelizni.

‒        Mindjárt felkeltem, felöltözünk, utána pedig lemegyünk – határoztam el, azután kibújtam a takaró alól.

‒        Lejöhetsz nyugodtan hálóingben is, nem kell szégyenlősnek lenned! – mondta, miközben rám mosolygott. Milyen gyorsan változik a hangulata.

‒        Jó tudni, ha most megbocsájtasz, szeretném felkelteni a barátomat aztán pedig felöltözni – néztem fel rá.

Bólintott, majd kiment a helyiségből. Felébresztettem Shane-t, utána átsétáltam a saját szobámba.

A nap szépen sütött és úgy tűnt, hogy jó idő lesz, ezért egy spagetti pántos, fodros ruhát választottam, amit fehér alapon rózsaszín virágok díszítettek, némi zölddel körbevéve. Összeszedtem a barátomat azután együtt lementünk a konyhába.

A fiúk már nagyban reggeliztek, mikor beléptünk az említett helyiségbe. Közülük valaki palacsintát készített, aminek már az illatától is összefutott a nyál a számban. Kivettem két tányért a konyhaszekrényből és tettem rá a finomságból, majd az egyiket egy puszi kíséretében Shany elé raktam. A másikkal pedig helyet foglaltam a mellette lévő üres székben. Két palacsintát gyűrtem le.

‒        Nem tudom, hogy ki csinálta, de ez nagyon finom – néztem végig a srácokon.

‒        Én voltam az – szólalt meg Harry, mire felé fordultam majd rá is mosolyogtam. Imádom, ha egy pasi otthon van a konyhában. 

A reggeli után a fiúk interjúra mentek, mi pedig úgy döntöttünk, hogy sétálunk egyet a környéken.

Kilépve a házból balra indultunk el. Mindenfelé gyönyörű házakat láttunk. Londonnak ezen a részén csak családi méretű házak voltak medencékkel, játszóterekkel vagy tavakkal, de mindenképpen nagy kertekkel és szép kerítésekkel. Olyan idilli az egész, szinte már túl tökéletes. Bár gondolom, akinek van pénze ilyen épületre, annak tényleg kifogástalan az élete.

Kézen fogva, céltalanul bolyongtunk az utcákon, míg nem találtunk egy parkot. Besétáltunk a kellemes kis zöld övezetbe, ahol pár méter után megpillantottam egy nagy tavat néhány hattyúval a felszínén. Milyen kár, hogy nem hoztam magammal kenyeret. 

Elengedtem Shane kezét és a madarakhoz mentem. Elővettem a fényképezőgépemet a táskámból azután csináltam rólunk néhány képet. Voltak nagyon édes kis hattyúk is. A tóról is lőttem pár képet, olyat, amin egészben látszik. Shane odajött hozzám a saját gépével a kezében.

‒     Cicalány, mosolyogj! – emelte az arca elé a fényképezőgépet. Megtettem, amit kért.

‒        Na, mutasd, milyen lett! – mellé sétáltam és vetettem egy pillantást a képre – Jézusom, töröld ki, ez borzalmas!

‒        Hát tudod Emily, a fotós az hozott anyagból dolgozik – vihorászott, mire oldalba vágtam.

‒        Gyere, kerüljük meg a tavat, a túloldalon mintha tündérrózsákat láttam volna – mondtam aztán elindultunk a part mentén.

Az egész délelőttöt a parkban meg a környéken sétálva töltöttük, közben pedig sok képet készítettünk. Mikor visszaértünk a házba, megebédeltünk, utána pedig felmentünk a szobámba. Az ágyon feküdtünk összegabalyodva és a délelőtt készült képeket nézegettük. Sorra töröltem azokat, amik rosszak lettek, vagy csak egyszerűen nem tetszettek, valamint próbáltam meggyőzni Shanyt, hogy a rólam csinált fotóknak is ez legyen a sorsa. Persze ez nem sikerült, eleve hülyeség volt ilyet kérni tőle, hiszen gyakran fényképezett engem és ezektől a képektől nem állt szándékában megválni, bármilyen borzalmasak is voltak. Így hát, a barátomnak van egy doboza, ami lassacskán meg fog telni az engem ábrázoló szörnyű képekkel.

                     

~ * ~ * ~ * ~ * ~

Épp összekészítettem a cuccaimat, amikor dudálás hangjára lettem figyelmes. Gyorsan belevágtam egy pulcsit a táskámba, aztán lerobogtam a lépcsőn. Barátom akkor már az előszobában volt éppen a cipőjét húzta. Beleugrottam a topánkámba, kiléptem a házból, majd bezártam az ajtót és a kocsihoz siettünk.

‒        Szép napot Paul! – köszöntöttem, míg Shany kezet rázott vele majd beültünk a kocsiba.

‒        Szia, kicsi lány! – mondta széles vigyorral az arcán. Kicsi lány?!

Az autóút csendben telt és viszonylag gyorsan. Mikor megérkeztünk a nagy épület elé, Harry még nem volt ott. Ezért ketten mentünk be, elkértük a kulcsot a teremhez érve pedig siettünk is átöltözni. Mikor bementem a helyiségbe, Shany már ott volt.

‒        A göndör srác két perce jött meg, azt mondta siet – tájékoztatott.

‒        Oké – bólintottam vontatottan.

A CD-t beletettem a lejátszóba és épphogy elindítottam, Harry berobogott.

‒        Bocsánat a késésért, de az interjú elhúzódott kicsit – mentegetőzött.

‒    Semmi gond – mosolyogtam rá – Akkor hát, a te táncod a rumba, mint azt már tudod. A koreográfia meg a dal szempontjából ez is lassú tánc és szenvedélyes. Nem mondanám nehéznek, de majd meglátjuk, hogyan boldogulsz vele – néztem fel rá.

‒        Rendben.

‒        Kezdjük is el! Mivel Shany ezért van itt, az emeléseket fogod először megtanulni.

‒        Sok van belőle? – kíváncsiskodott.

‒        Nem. Íme, az egyik – mondtam aztán a barátomhoz sétáltam.

A nyakába ugrottam, a lábaimat pedig kitártam, így három forgást csinált velem. Majd lábaimat ügyesen köré csavartam és még három fordulatot tettünk meg, végül Shane lerakott.

‒        Ez lenne az egyik – mondta Shany.

‒        Innen nem nézett ki vészesnek.

‒        Oké, akkor most te jössz! – sétáltam hozzá – Először a nyújtott lábas három forgást csináljuk, aztán állj meg kicsit és utána jöhet a másik három! – utasítottam.

Sikerült megcsinálnia, de nem sokon múlott, hogy elejtsen. A következő emeléssel kicsit már nehezebben boldogult.

~ * ~ * ~ * ~ * ~

Mikor megérkeztünk a próbáról már mindenki otthon volt. Louis és Liam a vacsorának valót készítették elő, Niall egy fagylaltos bödönnel szaladgált, Zaynt pedig sehol sem láttam. Ledobtam a cipellőimet majd az emelet felé indultam meg.

‒        Kérsz? – állt meg előttem a szöszi, felém nyújtva a vödröt.

Felnéztem ragyogó kék szemeibe, valami furcsa csillogás játszott bennük.

‒        Milyen ízű? – kérdeztem reménykedve.

‒        Van benne vanília, banán, zöld alma, csokis mogyoró, eper meg sárgadinnye – sorolta.

‒        Valaki banánt emlegetett? – lépett mellénk Harry.

‒        Igen, Niallnek van banán ízű fagyija – fordultam felé.

Felcsillant a szeme és azonnal szólásra nyitotta a száját:

‒        Kaphatok belőle? – nézett a banda társára.

‒        Persze – válaszolta a kék szemű srác, majd megindult a konyhába.

Én Shane-nel és a göndör hajúval együtt felmentem az emeletre ledobni a cuccomat.

Mikor beléptem a konyhába, manó épp bögréket rakosgatott sorba a pultra. Mellé sétáltam és a fiókból kanalakat vettem elő.

‒        Emily, neked mit tehetek bele? – kérdezte rám mosolyogva.

‒        A zöld almán és epren kívül mindent – feleltem – Mindenki kért fagyit?

‒        Igen. A barátodéba milyet tegyek?

‒        Sárgadinnyét, meg epret ne, a többit igen.

‒        Oké. Ha szépen megkérlek Zaynnek, Harrynek és Shane-nek felviszed a szobájukban?

‒        De csak ha tényleg szépen kéred – pillantottam fel rá.

A lépcsőn egyensúlyozva vittem fel a bögréket egy tálcán. Bekopogtam a fekete hajú fiú ajtaján. Zajt hallottam a túloldalról majd kis vártatva kilépett a folyosóra.

‒        Szia, meghoztam a fagyidat.

‒        Ó, szia, Emily – vette el a nevével fémjelzett bögrét – Köszönöm, igazán kedves tőled, hogy felhoztad.

‒        Szívesen tettem – biccentettem felé, majd Hazza szobájához mentem.

Nála is kopogtam, de ő nem jött ki. Óvatosan lenyomtam a kilincset majd átléptem a küszöböt. Vízcsobogást hallottam a fürdő felől, és láttam a szőnyegre ledobva az aznapi ruháit. Gyorsan letettem a nevével ellátott bögrét az éjjeli szekrényére, aztán már fordultam is meg, hogy távozzak.

Ekkor lépett ki a fürdőből egy, a derekán körbe csavart törölközővel. A testén vízcseppek folytak végig jó gyorsan, mintha versenyeznének. Elkaptam a tekintetemet, mikor rájöttem, hogy bámulom.

‒        Kopogtam, de nem hallottad, én csak felhoztam a fagyidat – böktem az édesség felé – Már itt sem vagyok – hebegtem zavartan és gyors léptekben mentem kifelé. Teljesen elpirultam.

‒        Köszönöm, Cicalány – felelte – még sosem hívott így – a hangján pedig éreztem, hogy jól szórakozik a kialakult helyzeten.

Mindenféle jelzés nélkül léptem be Shane szobájába.

‒        Itt a fagylaltod! – adtam a kezébe, miközben körbenéztem a helyiségben.

Barátom egy szál boxerben állt a szekrény előtt és nagyon keresett valamit. Hangomra felém fordult, majd hozzám sétált.

‒        Köszönöm, Cica – vette ki a kezemből majd nyomott egy puszit a homlokomra, mire elmosolyodtam.

‒        Szívesen – mondtam aztán a tálcával a kezemben visszamentem a konyhába.

Magamhoz vettem a saját fagyi adagomat, ami egy édes pillangós bögrében volt. Betoltam a hideg édességet, azután segítettem Louis-nak és Liamnek a vacsora elkészítésében. Nagyon jól éreztem magam a társaságukban. Azt hiszem, kezdem egyre jobban megszokni őket.