15.rész - Utállak titeket!

Sziasztok!

Remélem, mindenkinek jól telik a hete és nem kell túl sokat tanulnotok. Szerda van, ami egyet jelent azzal, hogy meghoztam az új részt. Jó szórakozást hozzá! :)
Valamint, utólag is szeretnék nagyon boldog születésnapot kívánni az egyetlen Zayn Jawadd Malik-nak!

Puszi: Emily 

~ Emily ~

Arra ébredtem, hogy valaki rázogat és a nevemet mondogatja. Átfordultam a másik oldalamra és kinyitottam a szememet. Egy pillanatra elvakított a fény, majd Louis mosolygós arca rajzolódott ki előttem.

‒        Jó reggelt!

‒        Szia! – suttogtam.

‒        Fél óra múlva indulunk, készülnöd kéne – mondta.

‒        Oké – egy kicsit még kómás voltam.

Lou kiment, én pedig be a fürdőszobába. Megpróbáltam emberi külsőt varázsolni magamnak. Beleakasztottam a hajamba a fésűmet és kisétáltam a szobámba.

‒        Szia! – köszönt rám Harry.

Felé fordultam a fésű pedig elengedte a hajamat és a földön landolt. Lehajoltam érte, közben elmotyogtam egy sziá-t.

‒        Felhoztam a reggelidet – bökött a bögrére, ami az éjjeli szerkényemen volt.

‒        Köszi. Kakaó?

‒        Igen. Állítólag ezt iszod reggel – magyarázta.

‒        Shane, mi?

‒        Igen.

‒        Aha.

‒        Emily, idd meg, jó?

‒        Rendben.

‒        Úgy értettem most. Látni szeretném, ahogy megiszod – siettetett.

Hogy mennél a francba! Elvettem a szekrényről és megittam az egészet. A bögrét pedig a kezébe nyomtam egy nem túl kedves mosoly kíséretében.

‒        Nem sokára megyünk – indult meg kifelé.

‒        Oké – válaszoltam és végre elhagyta a szobámat.

Felvettem a bikinimet, azután pedig az este kiválasztott ruhámat. Majd csatlakoztam a fiúkhoz a nappaliban. Louis-val csütörtökön, a próbán megbeszéltük, hogy ma elmegyünk egy tóhoz az egész bandával.

Indulás előtt beugrottunk Macyért, mert rábeszéltem a fiúkat, hogy ő is jöhessen. Tegnap mondtam el neki, amikor találkoztunk a városban, és egyből igent mondott.

Mellém ült a kocsiban, izgatott volt, akárcsak én. Elvégre nem mindennap úszhatsz együtt a kedvenc bandáddal. Sajnos testőröket is kaptunk magunk mellé. Illetve a fiúk kapták őket. Utálom ezt, olyan nehéz megszokni, mindenhova követnek. Tisztára paranoiás vagyok emiatt.

Mikor odaértünk Zayn kibérelt egy jachtot, és a testőrök engedélye mellett beljebb hajóztunk. Pár perc múlva pedig már mindenki fürdőruhában volt.

‒        Ugorjunk be! – kiabálta Harry és Niall-lel együtt azonnal bevettették magukat a vízbe.

‒        Hajrá gyerekek! – és már Louis is csobbant be a többiek után.

‒        Őrültek! – jegyezte meg Zayn aztán ott hagyott minket.

‒        Ti nem jöttök lányok? – kérdezte Liam miközben átmászott a korláton.  

‒        Én kihagynám, annyira nem vagyok oda az élővízért – magyarázkodott Macy.

‒        És te, Cicalány? – barátnőm megütközve nézett rám a név hallatán, de én nem szakítottam időt arra, hogy ezt megmagyarázzam.

‒        Mennyire mély a víz? – néztem le rájuk a korlátnak támaszkodva.

‒        Az én lábam még leér – mondta a göndör hajú fiú. Majd Li is beugrott, és amikor feljött a felszínre megszólalt:

‒        Az enyém már nem – közölte.

‒        Gyere Emily! Hazzába majd kapaszkodhatsz – mondta Lou.

‒        Macy? Biztos nem jössz be? – kérdeztem kicsit idegesen. Nem akarom elhinni, hogy a legjobb barátnőm épp cserbenhagyni készül.

‒        Tuti – kaptam a választ, ami egyáltalán nem tetszett.

‒        Hát, oké – átmásztam a korláton, miközben próbáltam leplezni, hogy ideges vagyok – Vigyázat odalent!

Ugrottam egy szép bombát, azaz összegömbölyödve érkeztem meg a vízbe. Kezdtem felfelé úszni, amikor két kezet éreztem meg a derekam körül, amik felhúztak a felszínre, engem pedig egyből kirázott a hideg.

‒        Azt nem mondtátok, hogy hideg a víz – panaszkodtam és végig néztem rajtuk.

‒        Nem kérdezted. Amúgy meg nem is hideg – magyarázott a legidősebb.

‒        Neked talán nem. De Liam, veled nem lesz baj? – próbáltam felé fordulni.

‒        Nem maradok bent sokáig – mondta. Jó volt ezt hallani, legalább ő vigyáz magára.

‒        Kapaszkodj! Megyünk beljebb.

‒        Beljebb? Te jól vagy? – próbáltam ránézni, hangomból kicsengett az idegesség.

‒        Azt hittem, tudsz úszni – tűnődött Niall.

‒        Tudok is, de nem igazán szeretem, ha nem ér le a lábam.

Végül csak beljebb mentünk, vagyis engem vittek. A biztonság kedvéért – és az én akadékoskodásom miatt – nem távolodtunk el nagyon a jachttól. Időközben átmásztam Harry hátára és a derekára kulcsoltam a lábaimat. Úgy éreztem, nem nagyon neheztel, amiért vigyáznia kell rám.

‒         Na, lássuk azt az úszó tudományt! – biztatott szöszi.

Felálltak egy hosszú sorba négyen. Göndörkével mi voltunk az elején, ő indított meg engem, majd Liam felé kezdtem úszni. Amikor a közelébe értem megkapaszkodtam benne, de csak annyira álltam meg, hogy nagy levegőt vegyek és már indultam is tovább manóhoz, de közben a mellúszásból hátúszásba váltottam. Louis-hoz már gyors úszásban érkeztem meg. Még levegő után kapkodtam, mikor éreztem, hogy elindul velem a többiek felé. Nem sokkal utána pedig lepasszolt Hazzának.

‒        Ügyesen úszol – jegyezte meg Liam.

‒        Köszönöm, nyolc év érdeme – lihegtem. Jaj, de régen úsztam utoljára, kár volt ilyen hosszú időt kihagyni. Visszamentünk a jachthoz aztán ő felmászott a fedélzetre.

‒        Ki szeretnél menni? – kérdezte fürtös.

Bólintottam egy aprót, mire ő közelebb vitt és felkapaszkodtam a hajóra. Mindeközben éreztem, hogy engem vizslat. Átmásztam a korláton, majd felkaptam a törölközőmet és gyorsan magamra csavartam. Tekintetemmel Macyt és Zaynt kerestem, akiket végül a hajó orrában találtam meg. Épp szendvicset majszoltak.

‒        Végeztél? – kérdezte barátnőm, közben pedig egy szendvicset nyújtott felém.

‒        Igen, ennyi pont elég volt – csavartam ki a vizet a hajamból.

‒        Láttuk, ahogy úsztál – mondta Zayn, Mac arcán pedig mosoly bujkált, amit nem tudtam mire vélni.

‒        Szeretek úszni. Ha gondolod, egyszer megtanítalak rá – ajánlottam neki, és felnéztem barna szemeibe.

‒        Köszi, de én nem tudok – fordította el a fejét.

‒        A táncra is ezt mondtad – emlékeztettem mosolyogva.  

Erre viszont már nem igazán tudott mit válaszolni. Majd a semmiből feltűnt Liam, aki egyből a kaja után nyúlt.

Barátnőm intett ezért eltávolodtunk a fiúktól. Utána mentem, bár tudtam, mi fog következni és nem sok kedvem volt hozzá. Mikor a srácok hallótávolságon kívül kerültek, megszólalt:

‒        Na, élvezted? – kérdezte mindent tudó mosollyal, hangjában némi játékkal.

‒        Jaj, ne már! – forgattam a szemeimet. Ne kezd te is!

‒        Tudom, utálod a mély vizet. És valld be, örültél, hogy Hazza elvállalt.

‒        Persze, hogy örültem. Rajongó volnék vagy mi, mind az ötöt szeretem, emlékszel?

‒        Igen. De kettőt kicsit jobban – hívta fel a figyelmemet.

‒        Sajnos így van. Sajnos van sorrendem, amire nem vagyok büszke. De, ha azért aggódsz, mert elveszem tőled a kedvencedet, akkor nem kell félned, én nem olyan legjobb barátnő vagyok – pillantottam rá megrovón.

‒        Tudom, és én nem erre céloztam. Csak azt mondom, hogy vigyázz! Mert, ha közel kerülsz valamelyikhez, az még rosszul is elsülhet.

‒        Tudom és értem én. A valóság meg a képzeletem távol áll egymástól. Csakhogy kezdem megismerni őket, mármint az átlagos oldalukat, és tetszik, amit látok.

‒        Azt csinálsz, amit akarsz, de ne keveredj bajba!

‒        Értettem főnök asszony – szalutáltam hozzá mosolyogva – De nekem ez még mindig munka és annak is veszem. És te is tudod, hogy a munkámat nem szokásom keverni a magánéletemmel.

‒        A kivétel erősíti a szabályt – vigyorgott rám, mire nem túl erősen oldalba vágtam.

~ * ~ * ~ * ~ * ~

A nap hátralévő részében Macyvel a jachton napoztunk, egész szép barnára pirultunk. A fiúkat viszont nem lehetett kiszedni a vízből, csak enni jöttek ki, aztán mentek is vissza. Liam és Zayn horgásztak, vagyis csak Li, utóbbi pedig asszisztált hozzá.

Igazi vízibogarak. Csak azért jöttek ki a vízből, hogy abban versenyezzenek, ki ugrik ügyesebben. Ebben nekünk is részt kellett venni. Mi voltunk a háromtagú zsűri a hollóhajú fiúval kiegészülve. Igazán vicces volt, mondhatni állati. Vérre menő harc ment az első helyért. Esküszöm, nem normálisak, bár ezt eddig is tudtam.

Barátnőmmel a naplementét néztük, amikor valaki megszólalt a hátunk mögött:

‒        Szedelődzködjetek srácok, ideje indulni – Louis volt az.

‒        Ne már, holnap úgyis csak vasárnap lesz – nyüszített Harry.

‒        Nem. Most kell mennünk! Utálom, ha sötétben kell autókáznunk – szögezte le „apuci”.

Ilyenkor tényleg olyan, mintha a család feje lenne.

Kikötöttünk a parton, összeszedtük a cuccainkat és autóba ültünk. Szőkével már nagyon álmosak voltunk, ezért próbáltuk röhögtetni egymást, több-kevesebb sikerrel. Végül barátnőm csak bealudt és azzal a lendülettel ráborult Niallre. Megmosolyogtató látvány volt.

Mikor megérkeztünk Macy nagyszüleinek tanyájára, szöszi felnyalábolta és együtt bevittük a szobájába. Nem ébresztettem fel, inkább írtam neki egy üzenetet: „Kicsit bealudtál a kocsiban. De még így is tudod, hova kell dőlni :) Niall hozott be. Majd holnap beszélünk. Cicalány ♥ xx”

Mikor felnéztem, Nialler már nem volt bent. Kisiettem a kocsihoz. Láttam, hogy a többiek a nagyszülőkkel beszélgettek. Elköszöntünk és végre mentünk a fiúk házába. Ahogy megérkeztünk a csapat azonnal szétszéledt. Én a fürdőszobámba mentem. Tele engedtem a kádat forró vízzel, ledobtam a ruháimat majd belemerültem. Arra riadtam, hogy valaki szorgalmasan kopogtat a fürdő ajtón. Kiugrottam a vízből és felvettem a köntösömet.

‒        Igen? – kérdeztem. Nyílt az ajtó, és Zayn tűnt fel mögötte.

‒        Csak ellenőrizni jöttem – mondta. Persze, teljesen kiment a fejemből. Vajon sorsot húznak, és úgy döntik el, kinek kell feljönnie?

‒        Bocsi, azt hiszem kicsit bealudtam.

‒        Az lehet, mert már egy ideje kopogok. Jönnöd kéne vacsorázni.

‒        Zayn, ha nem bánod, azért előtte felöltöznék – egy kicsit kínosan éreztem magam.

‒        Persze, bocs – vette a lapot és elhagyta a szobámat.

Megtörölköztem azután gyorsan felrángattam néminemű ruhát, majd csatlakoztam hozzájuk a konyhában. Már mindenki evett mire odaértem. Helyet foglaltam Liam meg Louis között.

‒        Muszáj en…

‒        Igen, muszáj! – vágták rá egyszerre.

Most komolyan, ilyen nincs! Shane túl sok mindent mondott nekik és volt egy olyan érzésem, hogy napi szinten beszélnek vele. Gondolataimból Harry zökkentett ki azzal, hogy felállt és odajött hozzám. Beletett a tányéromba kettő meleg szendvicset. Vagyis kimérte az adagomat, amit meg kellett ennem. Már azon agyaltam, hogy alkudhatnám le egyre, amikor megszólalt:

‒        Megeszed, vagy mi tömjük le a torkodon – jelentette ki. Na, ne már! Ne szórakozz velem! Mi ez a hirtelen jött keménykedés?

‒        Akaratom ellenére csaknem gyömöszölhetitek le a torkomon – védekeztem.

‒        Ha kényszerítesz minket rá, akkor megtesszük – ütötte meg a fülemet Zayn hangja, ami halálosan nyugodt volt.

Felálltam és kimentem a konyhából. Vagyis csak mentem volna, ha egy erős kéz nem ránt vissza és ültet az ölébe. Ficánkoltam, hátha hagy elmenni, de hamar egyértelművé vált: Nem fog elengedni.

‒        Miért makacsoltad meg magad? Eddig rendesen ettél. Mi van veled Emily? – kérdezte Louis, a fogva tartóm. Na, ezt tőletek is kérdezhetném.

‒        Kérlek, engedj el! – könyörögtem.

‒        Csak ha üres lesz a tányérod – válaszolta.

A szendvicseim felé próbáltam nyúlni, ezért elengedte a kezemet. Megfogtam őket és áttettem az ő tányérjába.

‒        Tessék, üres. Most már mehetek?

‒        Nem vagy vicces, de te kényszerítesz minket erre – mondta Niall, a hangja kissé szomorú volt – Liam, csináld! – adta ki az utasítást.

Az említett fiú átült az én székemre és elvette az egyik szendvicset. A számhoz közelített vele, mire azonnal elfordítottam a fejemet.

‒        Emily, ne csináld a cirkuszt! – Zayn kezdte elveszíteni a türelmét.

‒        Egyet megeszek, de csak egyet – próbálkoztam.

‒        Nem vagy olyan helyzetben, hogy alkudozz – közölte velem Li.

Vonakodva beleharaptam. Leráztam Louis kezeit és elvettem a kajámat. Sértődötten elmajszoltam mindkettőt, úgy, hogy jól látszódjon rajtam, mennyire mérges vagyok rájuk. Közben kaptam egy pohár narancslevet is. Amikor végeztem, felálltam fogva tartóm öléből és az emelet felé indultam meg.

‒        Nem iszod meg? – hallottam Harry hangját a hátam mögül.

‒        Gyűlölöm a narancslevet – meg se fordultam, úgy vágtam hozzá.

Felszaladtam a szobámba és bezártam az ajtót. Ledobáltam a ruháimat, felvettem a rózsaszín hálóingemet, aztán beleborultam az ágyba.  – Utállak titeket! Utállak Shane! – motyogtam a párnámba, majd éreztem, hogy könnyek szöknek a szemembe. Végül álomba sírtam magam.