14.rész - Nagyon kevés ruha volt rajta

Sziasztok!

Remélem, mindenkinek sikerült visszaszoknia a suliba. Szerda van tehát már csak két napot kell kibírnunk. Valamint, megérkeztem a történet következő részével. Jó szórakozást hozzá! :)

Puszi: Emily

~ Emily ~

Amikor kinyitottam a szemem, a szobámban találtam magam egyedül, pedig biztos voltam benne, hogy ami éjjel történt, azt nem álmodtam. Felültem, és ekkor tűnt fel, hogy nincs világos a szobában. Az ablakhoz sétáltam és felhúztam a redőnyt. Odakint el volt borulva és esett az eső. Remek, illik a hangulatomhoz. Miután elintéztem a dolgomat a fürdőben, felöltöztem. Egy kék farmert vettem fel, lila pólóval meg szürke pulcsival.

Ahogy kiléptem a szobámból meghallottam egy másik ajtó nyitódását. Zayn lépte át a küszöbét és mikor meglátott hozzám sétált.

‒        Hogy érzed magad? – kérdezte.

‒        Jobban – mondtam, de a hangom nem volt elég meggyőző, mert átölelt.

Mióta tud Mike-ról, sokkal figyelmesebb velem és gyakran beszélgetünk.

Együtt sétáltunk le a konyhába, ahol rajtunk kívül már mindenki ott volt. Leültem Harry meg Niall közé, mire Louis-tól kaptam egy tányért, amin rántotta volt.

‒        Köszönöm – álltam fel, azután kerestem egy villát magamnak, majd egy pohárba barack levet töltöttem.

Visszaültem a helyemre és hozzá fogtam enni. A számhoz emeltem a poharamat, a szemem sarkából pedig láttam, hogy Li is így tesz.

‒        Hogy aludtál? – intézte nekem a kérdést Niall, mire Liammel egyszerre köptük ki az innivalót és kezdtünk el köhögni.

‒        Hát, oké… – szólalt meg Louis és éreztem, ahogy elpirulok.

Az járt az agyamban, hogy most kellene kimennem innen. Lehajtottam a fejem, így a hajam az arcomba hullott, jótékonyan takarva engem.

‒        Nem túl jól – mondtam halkan, majd újra a tojásrántottámnak szenteltem a figyelmemet, mintha az előbbi dolog meg se történt volna.

Rég volt már ehhez hasonlóan kínos pillanatom. A többiek is így cselekedtek és hamarosan csak az evőeszközök csörömpölését lehetett hallani. A reggeli után szétszéledtünk a házban, ugyanis a mai nap kezdetével egészen vasárnapig szünetet rendeltek el a srácoknak. Szükségük volt már erre nagyon, mert utoljára két hónappal ezelőtt kaptak szabad napot.

Louis meg Zayn videó játékoztak a nappaliban, Harry, Liam és Niall pedig, a szobáikban voltak. Ma este azok, akiknek barátnőjük van, nem töltik itt az éjszakát, szóval csak hármasban leszünk majd a vacsoránál.

Éppen a kimosott ruháimmal igyekeztem fel a szobámba, amikor szöszi ajtaja kivágódott előttem, majd megjelent ő maga is.

‒        Emily, pont téged kerestelek, szeretnék mutatni neked valamit. Lejössz velem a zene szobába? – kérdezte.

‒        Kiteregetem a ruhákat és megyek, rendben? – mosolyogtam rá.

Pár perccel később beléptem a földszinti helyiségbe. Niall egy széken ült és írt valamit, nem vette észre, hogy bementem. Megköszörültem a torkomat, mire felém kapta a fejét.

‒        Gyere ide, Emily! – mondta, én pedig leültem a zongora előtti székre, közel hozzá.

‒        Na, mit szerettél volna mutatni? – kérdeztem a tárgyra térve.

‒        Hát, már elkezdtünk írni az új albumra, és mivel te a rajongónk vagy szeretném kikérni a véleményed az egyik dalról – magyarázta.

‒        Komolyan? – csillant fel a szemem.

‒        Igen – bólintott megerősítésképpen és a kezembe nyomott egy papírt.

Olvasni kezdtem. Az én kezem, a te kezed. Bármit megtennék, hogy megmentsem. Miért olyan nehéz kimondani? Túl sok szó, amiket nem mondtunk ki. Te teszel engem erőssé. Sajnálom, ha azt mondom: Szükségem van rád. De nem érdekel, én nem félek a szerelemtől. Tovább lépnek, hogy megakadályozzák, hogy összetörjön a szívük. De nekem nincs mi elől elfutnom. Ez rossz? Ez olyan rossz? Hogy te teszel engem erőssé.

A fejemben a dal részletei cikáztak.  

‒        Na, mit gondolsz? – zökkentett ki Niall.

‒        Mi a címe?

‒        Talán az, hogy te teszel engem erőssé – vont vállat.

‒        Szerintem az túl sok. Eljátszanád? – néztem fel kék szemeibe.

‒        Persze – mondta és a gitárjáért nyúlt.

Elvettem egy kottás lapot, és amíg elénekelte a dalt, azzal játszottam. Nem igazán fogtam fel, hogy mit csinálok. Amikor letette a gitárt ráemeltem a tekintetemet.

‒        Nagyon szép – mondtam.

‒        És biztos, hogy jó így? – kérdezte.

‒        Én nem értek hozzá, de nekem nagyon tetszik – válaszoltam őszintén.

‒        Mi az a kezedben? – lenéztem a tenyerembe.

‒        Basszus! Bocsánat, azonnal szétszedem – szabadkoztam.

‒        Ne! Mutasd meg! – kérte és én a zongorára tettem a papírvirágot.

‒        Ez nagyon szép! – mondta elismerően.

‒        Neked adom.

~ * ~ * ~ * ~ * ~

Lou egy óra körül futott be Lux-val. Alig, hogy beért a házba, már el is kezdte mondani a magáét:

‒        Fiúk, sürgősen beszélni akarok veletek – közben letette a lányát.

Őt néztem, olyan édes baba. Na, jó, már nem baba, mindjárt három éves lesz. Már volt szerencsém találkozni vele. Megfogtam a kis kezét.

‒        Gyere Luxy! Hagyjuk anyáékat beszélgetni, jó? – mondtam neki.

Éreztem a többiek tekintetét magamon. A kislány elhúzta a kezét és közelebb lépett Louhoz. Hát ez nagyon jó! Úgy tűnik, a kisasszony mégsem kedvel.

‒        Lux, menj szépen Emilyvel! – hallottam meg Harry hangját.

Közelebb lépett egyet, kis kezét pedig felém nyújtotta. Megfogtam és elindultunk a konyha irányába. Odabent nem hallottam mit beszélnek a többiek a nappaliban, pedig egy kicsit kíváncsi voltam. Mi az, ami ennyire fontos? Elengedtem a kezét és kerestem egy edényt.

‒        Lux, szereted a pudingot? – guggoltam le hozzá. Kivette a szájából a cumit és megszólalt:

‒        Igen. 

Olyan édes volt, bár csak tőmondatokban beszélt hozzám. Felálltam aztán kutatni kezdtem a konyhaszekrényben. Végül megtaláltam a keresett kis tasakokat. Csokis, puncsos, vaníliás és szamócás volt a választék.

‒        És milyen pudingot szeretsz? – kérdeztem, miközben kivettem a tejet a hűtőből.

Választ viszont nem kaptam. Elsoroltam neki milyenek vannak, de még akkor sem mondott semmit se. Feladtam és inkább kikiabáltam a nappaliba:

‒        Lux milyen pudingot szeret?

‒        Azt, amit én – Harry hangját véltem felfedezni.

Kösz, igazán sokat segítettél. Lehet, hogy rajongó vagyok, de én sem tudok mindent. Várjunk! Gondolkozzunk csak! Nem sokára piacra kerülnek a rúzsaik és a hozzá tartozó körömlakkok. Hazza íze az eper, ami ugyanaz, mint a szamóca. Tehát az a puding kell.

Csodálatos okfejtésem után letéptem a tasak tetejét és félre tettem. Az edénybe beleöntöttem a tejet, majd elkezdtem felforralni. Kerestem egy fakanalat is, és Luxot felültettem a pultra. Kavargattam a tejet, és amikor végre valahára felforrt beleöntöttem a port.

‒        Akarsz segíteni? – néztem a kislányra.

Bólintott, ezért felvettem, kis lábait azonnal a derekam köré fonta. A kezébe adtam a fakanalat és együtt kavartuk. Néztem, ahogyan figyelte, hogyan válik rózsaszínné a tej.

Majdnem eldobtam Luxot, amikor közvetlen közelről hallottam a kérdést:

‒        Én is kapok pudingot? – Niall volt az.

‒        Ezt ne csináld még egyszer! – tettem a kezem a szívemre, ami hevesen vert.

‒        Mit? – értetlenkedett.

‒        A frászt hoztad rám. Lux majdnem a tűzhelyen landolt – magyaráztam, mire egy mosoly futott át az arcán.

‒        Bocsi.

‒        Milyet kérsz? – hagytam figyelmen kívül, amit mondott – Van puncs, vanília, csoki meg…

‒        Csokisat szeretnék – szakított félbe, és idétlenül vigyorgott hozzá.

Kivettem Lux kezéből a kanalat megkavartam a pudingot aztán levettem a gázról. A kislányt Niall kezébe nyomtam. Kerestem egy másik edényt, abban pedig elkezdtem főzni a csokisat. Közben hidegvizet engedtem a mosogatóba, és a szamócásat edényestől belehelyeztem. Mire felforrt a tej, a mosogatóban hűlő puding már langyos volt. Letettem az asztalra a szöszi elé és a kezébe nyomtam egy kanalat.

‒        Etesd meg!

‒        Mi? Én? – nézett rám hitetlenkedve.

‒        Hát, nem is én. De ha gondolod, a szomszéd is megetetheti – közöltem vele.

Beledobtam a port a tejbe, majd kavargatni kezdtem. Hallottam, ahogy nagy csörömpöléssel földet ért a kanál és Niall szitkozódva lehajolt érte.

‒        Ááááááááááááááá!!!!! – hasított a levegőben az ír fiú kiáltása.

Eldobtam a fakanalat és hátrafordultam. A kislány az asztalon ült, mellette volt az edény. A puding egy része, pedig szöszi hajában éktelenkedett. A látványra kitört belőlem a nevetés.

Időközben a többiek beszaladtak a konyhába. Én már sírva röhögtem, és nem tudtam megszólalni, így velem nem is foglalkoztak.

‒        Jól áll neked a rózsaszín – mondta Lou nevetve.

‒        Nem vicces! Belekente a hajamba – nyafogta a fejét fogva Niall.

Louis felvette a fakanalat, megmosta majd, mellém lépett és kavarni kezdte a pudingot. Végül elzárta a gázt.

‒        Köszi – mondtam neki. Mire csak rám mosolygott.

‒        Elmegyek hajat mosni – duzzogott a szőke fiú.

‒        Várj! Azért elmondhatnád, mi történt – szólt közbe Zayn.

‒        Em azt mondta, etessem meg Luxot. De kiütötte a kezemből a kanalat, ezért lehajoltam érte. Ő meg gondolom belenyúlt a pudingba, aztán a hajamba kente – panaszolta.

‒        Hát ez nagyon szép, kisasszony – szidta Lou a gyerekét, akit időközben Harry elkezdett etetni. Mit ne mondjak édes látvány volt.

‒        Tudod Niall, szerintem ezt a sors akarta így – mondtam.

‒        Úgy érted az ijesztésért?

‒        Ja. Azt hiszem, nagyon szeretem ezt a kislányt.

Beletettem a másik edényt a hideg vízbe, majd elhagytam a konyhát. Kifelé menet még hallottam, mit mondott Liam.

‒        Imádja, ha szívatnak, ez egyértelmű jele annak, hogy bír téged – állapította meg.

Ja, persze. Ez csak szimpla káröröm volt, semmi más. Ne kezdj el képzelődni Liam! Szerintem agyadra ment a túl sok szappanopera.

~ * ~ * ~ * ~ * ~

~ Harry ~

Késésben voltam a próbáról, pedig nem szokásom pontatlannak lenni. Emily nem volt velem, egyedül autóztam a próba helyszínére. Ő a barátnőjével találkozott a városban és ezért már reggel korán elment. Úgy beszéltük meg, hogy bent a teremben találkozunk majd.

Leparkoltam az autómat, azután besiettem az épületbe. A recepciós lány szólt, hogy Em már itt van így elindultam a folyosón, de azt is mondta, hogy valószínűleg még nem a hatosban van, hanem a négyesben. Mit kereshet ott?

Az említett terem előtt állva óvatosan lenyomtam a kilincset és résnyire nyitottam az ajtót. Félhangosan szólt az egyik dalunk a lejátszóból ő pedig nekem háttal éppen felugrott a rúdra. Nagyon kevés ruha volt rajta, ami beindította a fantáziámat. A gyakorlatokat többnyire csukott szemmel végezte – ennek köszönhetően nem vett észre – és meg kell hagyni, nagyon jól csinálta. Órákig el tudtam volna nézni.

‒        A francba! – zökkentett ki Emily hangja.

A falon lévő órát nézte, ami azt mutatta, hogy késésben van. A felsőjét kezdte magára rángatni, amikor úgy döntöttem visszább sétálok egy kicsit a folyosón, nehogy rájöjjön, hogy megláttam rúdtánc közben.

Vártam öt percet, aztán lassan a hatos teremhez sétáltam. Bementem majd egyből az öltöző felé indultam. Ledobáltam a cuccaimat és belebújtam a melegítőmbe, majd felhúztam a cipőmet is. Mikor beléptem a terembe, Em már bent volt a zene pedig halkan szólt.

‒        Szia! – köszönt mosolyogva.

‒        Szia, Cicalány! Milyen volt a barátnőddel? – érdeklődtem.

‒        Szuper, rég voltunk már együtt, de most mindent bepótoltunk – mondta fülig érő szájjal – Akkor kezdhetjük? – nézett végig rajtam. Nem szólt a késésért, kis hamis.

‒        Igen – bólintottam.

‒        Jó, akkor az előző órán vett emelésekkel kezdjük – mondta és egyből belerázódott a tanár szerepébe.

Kezd egyébként egyre jobban menni a táncolás. Az első óra elteltével azon kaptam magam, hogy élvezem, amit csinálok. Persze ehhez nagyban hozzájárul az is, hogy Emilynek nagyon szépen ring a csípője. Amúgy tök jó tanár. Odafigyel, újra mutatja, ha kell, nem tol le, ha elrontom – ami sokszor előfordul – meg az egész lénye olyan vidám és ezt átragasztja másokra is. Amúgy a hangja sem egy utolsó, néha még mindig hallom az Irresistible sorait a fülemben, ahogy ő énekli.

A félidei szünet után a lépéssorokra koncentráltunk. Meg kell, hogy mondjam, ezek kicsit nehezek. Vagy négyszer léptem rá Em lábára, míg próbálta megtanítani nekem.

‒        Au! – húzta fel a lábát, a kezével pedig nyomogatni kezdte a sérült részt, mikor ötödszörre tapostam meg.

‒        Bocsánat – indultam meg felé.

‒        Ne, maradj ott! – utasított rémülten és leült a földre. Levette a cipőjét majd szemügyre vette a kárt, amit okoztam.

‒        Abbahagyjuk? – kérdeztem tőle.

‒        Nem, akkora baj nincs – mondta. Visszavette a cipőjét, felállt és folytattuk tovább a próbát.

~ * ~ * ~ * ~ * ~

A hazafelé úton Emily nagyon csöndes volt, és ahogy megérkeztünk egyből felment a szobájába. A konyha felé vettem az irányt, ahol Niall árválkodott egyedül. Éppen fasírtgolyókat sütött ki. Tudtam, hogy ez mit jelent, de rákérdeztem:

‒        A többiek még mindig nem jöttek haza?

‒        Nem, de szóltak, hogy vacsorára itt lesznek – fordult felém Nialler. Jellemző, a hasuk hazahajtja őket.

‒        Oké, akkor beállok krumplit pucolni – sóhajtottam majd felmentem az emeletre ledobni a cuccaimat.

Visszaérve a konyhába magamhoz vettem egy kést meg egy tálat, valamint a szatyor krumplit, majd neki álltam megpucolni őket. Mire az első adag burgonya kisült, Zayn és Liam már otthon voltak. Mindkettőjükön látszott, merre jártak. Fel voltak töltődve és nagy vigyor díszítette az arcukat. Ez történik, ha van az embernek barátnője.

‒        Sziasztok! – jött be Louis a helyiségbe ugyanazokat a tüneteket produkálva, mint a két másik haverom. Leült közénk széles vigyorral az arcán.

‒        Mi az? – kérdezte tőle Liam.

‒        Ugye mindenki tudja, hogy holnap egész nap hajókázunk?

‒        Igen – vágtuk rá kórusban.

‒        Oké – mondta, azután kiment a konyhából. Tervez valamit?

Niall meg Zayn közösen megterítettek, míg én felmentem szólni Emilynek. Kopogtattam az ajtaján, ami félig nyitva volt.

‒        Ne kopogj, gyere be! – kiabálta.

‒        Jöhetsz vacsorázni – mondtam megállva előtte – Fáj még a lábad? – néztem le közénk. Bűntudatom volt.

‒        Nem vészes – válaszolta és rám emelte barna szemeit.

‒        Gyere, menjünk le! – utasítottam, majd elhagytuk a szobáját.

Előttem sétált lefelé és láttam, hogy sántít arra a lábára, amelyikre ma annyiszor ráléptem. Tekintetem feljebb vándorolt, a fenekét kezdtem stírölni. A nadrág, amit viselt tökéletesen kirajzolta azt.

‒        Sziasztok! – köszönt Cicalány, amikor beért a konyhába.

Miután szemrevételezte a kaját, a hűtőhöz sétált és kechupot vett ki belőle. Majd leült Louis meg Niall közé, utóbbi közelebb húzódott hozzá, mire felvontam a szemöldököm. Mi történt tegnap a zene szobában?

Emily rendesen evett, nem kellett rászólni, a vacsora után pedig mindenki visszavonult a saját helyére. Én is így tettem és a fürdőszobába mentem. Fáradt voltam a tánc miatt, ezért hamar le akartam feküdni. Ledobtam a felsőmet, majd kicsatoltam az övemet végül pedig az alsómtól is megszabadultam. Beálltam a zuhanyzóba és megnyitottam a vizet. A forró víz ellazított, lemosta rólam a fáradtságot. Kiléptem a fülkéből azután magamra csavartam a kék törölközőmet. Felvettem egy fekete bokszert és befeküdtem az ágyamba. Jó érzés, volt úgy lefeküdni, hogy tudtam reggel akkor ébredek fel, amikor én szeretnék. Nagyon gyorsan elnyomott az álom.

Letéptem a felsőjét és a saját ruháimat is ledobáltam. Az ajtómban álltunk, rajta csak a szexi fekete fehérneműje volt, meg a szintén fekete combfixe. Egyik kezemmel barna göndör hajába túrtam, a másikkal pedig megmarkoltam a fenekét. Felnyögött, én pedig a szájára hajoltam. Azonnal próbáltam szétfeszíteni az ajkait, de nem hagyta magát. Az ágy felé kezdtem tolni Emilyt és pár lépés után óvatosan ráborítottam a takaróra. Elváltam a szájától majd a nyakától kezdve apró csókokkal halmoztam el egészen a bugyija széléig. Leszedtem róla a combfixeket és az ágy mellé dobtam. Felhajoltam hozzá és újra megcsókoltam. Ezúttal hagyta, hogy átcsúsztassam nyelvemet a szájába. Azonnal átvettem tőle az irányítást. Benyúltam a háta alá és egy gyors mozdulattal kipattintottam a melltartója kapcsát, mire éreztem, hogy a hajamba túr. Kibújtattam a pántokból, a ruhadarabot pedig a szoba végébe hajítottam. Rácuppantam a bal mellére, mire felnyögött és meghúzta a hajam. Ahogy a mellbimbójával játszottam, egyre sűrűbben nyögdécselt alattam. Megemelte a csípőjét, így az ágyékaink összesimultak, én pedig felnyögtem a gyönyörtől. Értettem a célzást, ezért megszabadultam az utolsó ruhadarabtól, ami testemet takarta, majd félrehúztam Em bugyiját. Párszor végig simítottam magamon és kész voltam örömet okozni az alattam fekvő lánynak.

Kinyitottam a szemem és egyből felültem. Le voltam izzadva, a gatyámban pedig nagyon szűkösnek bizonyult a hely. Feloltottam a lámpát, majd az éjjeli szekrényen lévő pohárért nyúltam és egy húzóra megittam a tartalmát. Nem lett jobb.

Átmentem a fürdőbe, ahol ledobtam az alsómat, ezzel kiszabadítva merevedésemet. Becsuktam az ajtót és megnyitottam a csapot. Kezemet farkam köré fontam és lassan húzogatni kezdtem rajta. Körkörös, gyakorlott mozdulatokkal igyekeztem magam a csúcsra juttatni, közben egyfolytában Emily nevét nyögtem. Éreztem, hogy már közel vagyok a végső gyönyörhöz, ezért rágyorsítottam, és Em nevét nyögve a kezem ügyébe kerülő szennyes pólóra élveztem.

Az, hogy hiányos öltözetben láttam őt, teljesen beindított. Tényleg kéne már nekem egy barátnő. Hideg vízzel letusoltam és visszafeküdtem az ágyamba, de nem sikerült egyhamar elaludnom, mert a gondolataim a szomszéd szobában alvó lány körül forogtak.