33.rész - Mersz vagy felelsz?

Sziasztok!

Remélem, mindenkinek nagyon jól telt a hosszú hétvégéje. Ma szerda van, ami azt jelenti, hogy megérkeztem a történet folytatásával. Ha tetszett a rész, pipálj, kommentelj vagy iratkozz fel! Jó szórakozást a részhez! :)

Puszi: Emily

~ Emily ~

Reggel Harry ébresztett fel. Felültem az ágyamban és figyeltem, ahogy a szekrényemre tette a kakaómat. Rám emelte tekintetét.

‒        Kéred most? – nyúlt vissza érte.

‒        Nem. Ágyban nincs kakaózás – ráztam meg a fejem.

‒        Miért? – pillantott felém kíváncsian, ahogy leült az ágy szélére.

‒        Mert otthon egy párszor már beleborítottam az ágyba – válaszoltam, mire felnevetett.

‒        Ügyes vagy!

‒        Tudok róla, anya is megdicsért – mosolyogtam rá.

‒        Nem vagy önző – bukott ki belőle hirtelen.

‒        Ezt hogy érted? – kérdeztem zavartan.

‒        Emlékszel, amikor úgy egy hónapja nálam aludtál? – bólintottam – Álmodban beszéltél.

‒        Tényleg? – bólintott – És mit mondtam?

‒        Azt mondtad Shane-nek, hogy válassza a kisbabát.

‒        A szülésről álmodtam – mosolyodtam el – Shane volt bent velem, amikor szültem.

‒        Kész voltál az életedet adni a babáért. Aki ilyet tesz az nem önző – kibújtam a takaró alól és mellé csúsztam.

‒        Szeretlek – öleltem át a nyakát könnyes szemekkel. Viszonozta az ölelésem és a hajam végével kezdett játszani.

‒        Én is szeretlek – suttogta a fülembe, ahogy belehúzott az ölébe.

Pár percig így maradtunk összefonódva, a saját kis világunkban. Majd Haz megszólalt:

‒        Kérdezhetlek még ezzel kapcsolatban? – kérdezte óvatosan.

‒        Igen – húzódtam el tőle – Bármit elmondok, amit tudni szeretnél.

‒        Hogy jártál így suliba?

‒        Decemberben elején ültették be az embriót és akkor hagytam abba a sulit, amikor már látszott a hasam. Ez olyan április eleje körül volt. Utána magán tanuló lettem – magyaráztam.

‒        És miután megszületett, mi volt?

‒        Vele töltöttem három hónapot és otthon tanultam, majd novemberben visszamentem a suliba.

‒        És ebből nem volt gond? – kérdezte kíváncsian.

‒        Nem. Az osztálytársaimnak fura volt, de ott voltak a barátaim is, akikre mindig számíthattam szóval, megbirkóztam a dologgal – mosolyodtam el.

‒        Büszke vagyok rád – puszilt homlokon – Még akkor is, ha ez neked az én számból és ennyi idő távlatából semmit sem jelent.

‒        Nagyon sokat jelent – csókoltam meg – Örülök, hogy te megértesz – rám mosolygott, majd újra összebújtunk.

‒        Ma csajos nap lesz? – szólalt meg hirtelen.

‒        Igen. Ti pedig próbálni mentek, ugye? – húzódtam el tőle, hogy rá tudjak nézni.

‒        Igen. De aztán nem kibeszélni minket! – szólt rám.

‒        Csak egy kicsit – vigyorogtam rá.

‒        Ha rossz leszel, megbüntetlek – próbált komoly lenni, de a szeme csillogása elárulta őt.

‒        Ugyan már, te senkit se tudsz bántani – mosolyogtam rá. Adott egy puszit a homlokomra, majd engedte, hogy kimásszak az öléből.

‒        Választanál nekem valami ruhát a szekrényből? – kérdeztem, miközben bementem a fürdőbe.

‒        Persze. Milyet szeretnél? – állt fel az ágyról.

‒        Rád bízom – nyúltam a fogkeféért.

Megmostam a fogam, megmosakodtam, kifésültem a hajam, majd visszamentem a szobámba. Haz az ágyamon ült, mellette feküdt a kiválasztott ruha. Egy cuki kis virágos darabot választott nekem. Kivettem egy melltartót a szekrényből, majd Harrynek háttal levettem a hálóingem, aztán felhúztam a fehérneműt. Végig magamon éreztem a tekintetét. Megfordultam és odasétálva hozzá elvettem a ruhát, amibe gyorsan belebújtam. Tekintetünk találkozott, ahogy a derekamnál fogva a lábai közé húzott. Kezét becsúsztatta a ruhám alá, az ujjbegyeivel pedig apró köröket kezdett el rajzolni a hasamra. Elmosolyodtam, amikor megéreztem ajkait a kulcscsontomnál.

‒        Mit csinálsz? – kérdeztem kuncogva.

Mindkét kezét a derekamra vezette, majd hátradőlt az ágyon, engem is magával húzva. Megcsókolt és hiába ficánkoltam, nem engedte, hogy felálljak róla. Elvált tőlem, azután egy darabig egymás szemeibe bámultunk. Kopogtatásra lettem figyelmes, ezért Hazza mellé gördültem. Mire kinyílt az ajtó, mindketten felültünk.

‒        Ó, sziasztok! – pillantott ránk meglepetten Macy – Megzavartam valamit?

‒        Nem, dehogy – biztosítottam őt egy mosollyal – Jó, hogy itt vagy – sétáltam felé.

‒        Ki nem hagynám a közös vásárlást – barátnőm szemei izgatottan csillogtak miközben megöleltem.

‒        Nekem indulnom kell – állt fel Harry. Hozzám lépett és adott egy apró csókot.

‒        Legyen szép napod!

~ * ~ * ~ * ~ * ~

Lassan összegyűltek a lányok a házban. Mindenki el tudott jönni, aminek nagyon örültem. Lou futott be utoljára Paul-lal, aki vállalta, hogy a sofőrünk lesz a mai napra.

‒        Na, csajok, indulhatunk? – kérdezte Lou.

‒        Igen – vágtuk rá egyszerre.

Kimentünk a kocsihoz és mindannyian hátra ültünk. Egész úton beszéltünk, olyan hangzavart csináltunk, mint egy harminc fős osztály, amelyik bent maradt a szünetben. Az első üzlet előtt Paul kipakolta a társaságot. Azért akartam annyira, hogy a lányok is jöjjenek, mert én nem igazán élvezem a maratoni vásárlásokat és azt reméltem, hogy a társaságuktól jobb lesz. Igazam lett, így sokkal jobb volt. Bementünk a boltba. Az elsődleges feladatunk az én fellépő ruháim megtalálása volt.

A lányok elszabadultak az üzletben és hamarosan egy fülkében találtam magam tíz ruha társaságában.

‒        A pirossal kezd, kérlek! – ismertem fel Danielle hangját.

‒        Utálom a pirosat, de a kedvedért felhúzom – mondtam és belebújtam a ruhába. Eligazítottam magamon, majd kiléptem eléjük.

‒        Ez jó lenne a tangóhoz, nem? – szólalt meg Lou.

‒        Nem. Utálom a pirosat, nem akarok abban lenni – néztem rá.

‒        Akkor ez kilőve, kövi! – kiabált Macy. A következő ruha egy citromsárga csipkés borzalom volt.

‒        Nem tudom, hogy ezt ki választotta, de nem tetszik – léptem ki benne.

‒        Tényleg csúnya. A vállfán pedig jól nézett ki – mondta Perrie.

‒        Következő! – utasított Lou.

Egy gyönyörű, térdig érő kék ruhába bújtam bele. Első pillantásra megtetszett. Kisétáltam a többiekhez.

‒        Nézd az arcát! – kiáltott fel Mac.

‒        Ne már! – a kezeimmel eltakartam a fejem.

‒        Ez nagyon tetszik neki – folytatta szőke barátnőm.

‒        Nem véletlen, hiszen gyönyörű – ismerte el Eleanor.

‒        Te választottad? – kérdeztem tőle. Megrázta a fejét.

‒        Én voltam – mondta Dani.

‒        Fura, mert arra gondoltam, hogy ez a slowfoxhoz legyen, ami Liam tánca – mosolyogtam rá.

‒        Áldásom rá – viszonozta gesztusom.

‒        Liam kipipálva – követte az eseményeket Lou.

‒        Kövi! – kiabált Macy.

A soron következő négy ruhából egy sem fogott meg. Mind furán állt, meg színeikben sem voltak a legjobbak. Felhúztam egy fekete fehér, eléggé rövid ruhát, aztán kimentem benne a lányokhoz.

‒        Na, ez tetszik – szólalt meg Pezz.

‒        Tényleg szép, de nekem túl rövid – simítottam végig az alján.

‒        Ezért lesz jó Harry táncához – jelent meg egy nagy vigyor Dani arcán. Pirulva elfordultam.

‒        Ez a ruha nem kell – indultam vissza a fülkébe, amit a lányok hangos nevetése kísért.

Felpróbáltam a maradék kettőt, de egyik sem volt megfelelő. A lányok még hoztak pár ruhát, de valamelyiküknek mindig akadt valami kifogása ellenük, így hamarosan tovább álltunk.

Három bolttal később végre valahára már mindenkinek volt szatyor a kezében, ugyanis sikerült rávenni őket, hogy ők is vásároljanak. Annyira nem kellett őket győzködnöm.

‒        Menjünk be ide is! – szólalt meg mellettem Eleanor.

Egy újabb üzletre mutatott. Fáradtan sóhajtottam és a többiek után mentem, akik vidáman csivitelve indultak meg a bolt felé. Minden porcikám az ellen volt, hogy fel kelljen húznom még egy ruhát, de nem volt mit tenni, mert kettő még hiányzott.

Végig jártuk a boltot és megint egy nagy halom ruhával mentem be az egyik próbafülkébe. Az első, amit felvettem egy fehér, kicsivel térd alá érő ruha volt. Ezt én választottam, ez volt az első, amin megakadt a szemem. Végig simítottam az anyagon és vetettem még egy pillantást a tükörképemre. Kicsit úgy éreztem magam, mint aki az esküvőjére próbál ruhákat. Kimentem benne a lányokhoz.

‒        Szerintem ez nyert – mondtam, ahogy a lányok arcát fürkésztem.

‒        Ez gyönyörű – szólalt meg Mac, mire összemosolyogtunk.

‒        Melyik tánchoz lesz? – kérdezte El kíváncsian.

‒        A keringőhöz, Zaynéhez – pillantottam Perrie-re.

‒        Tökéletes lesz – a hangjában őszinteséget véltem felfedezni.

‒        Zayn kipipálva. Na, találjuk meg azt a ruhát Louis-hoz – szólalt meg Lou mosolyogva.

Elindultam vissza a próbafülkébe, amikor meghallottam, hogy egy kislány Perrie nevét sikítja. Hátra fordultam és megláttam egy barna hajú apróságot, aki Pezzt ölelte. Mosolyogva mentem vissza ruhát váltani. Épphogy csak felvettem egy kék színűt, megszólalt a telefonom. Kaptam egy SMS-t.

Miután végeztetek, a házban várunk mindenkit. Szólj rám, hogy meg szeretnék beszélni veled valami fontosat. Szeretlek, Harry xxx

Egy hatalmas mosoly terült szét az arcomon.

Rendben. Én is szeretlek, Cicalány ♥

Pötyögtem be az üzenetet. Elküldtem és kimentem a lányokhoz.

‒        Te is kaptál SMS-t? – kérdezte Danielle.

‒        Igen, már válaszoltam is rá. Miért?

‒        Neked ez nem fura? – fürkészett Eleanor.

‒        Nem. Annak kéne lennie? – ráncoltam össze a homlokom.

‒        Szerintünk terveznek valamit – mondta Macy.

‒        Nem hinném, hogy ebből nekünk bajunk származna, szóval állok elébe.

~ * ~ * ~ * ~ * ~

Vásárlás után hazavittük Lout, mert a kislányának már nagyon hiányzott. Ezután a házhoz mentünk. Megérkeztünk, és ahogy befelé tartottunk semmi gyanúsat nem láttunk. Én léptem be elsőnek a házba, aztán a konyha felé mentem, ahonnan hangokat hallottam.

‒        Gyerünk, haladjatok már, mindjárt itt lesznek! – szűrődött ki Liam hangja.

‒        Sziasztok! – léptem be a helyiségbe, nyomomban a többi lánnyal.

A fiúk riadtan felénk fordultak, úgy viselkedtek, mint akiket rajta kaptak valamin. Próbálták eltakarni a pulton, meg az asztalon lévő nyers ételeket.

‒        Ti meg miben sántikáltok? – sétált oda Dani Liamhez. A srác zavartan pislogott párat és nem válaszolt.

‒        Meglepetést akartunk nektek csinálni – mondta Harry, ahogy elindult felém.

‒        És mi volt az elképzelés? – kérdezte El végig nézve a nyers kajákon.

‒        Sütögetni akartunk fent a tetőn – válaszolt Zayn.

‒        Oké, akkor innen átvesszük – mondta Perrie az asztalhoz sétálva – Menjetek fel és rendezzétek el a tetőt!

‒        Honnan tudod, hogy az még nincs kész? – kérdezte Niall.

‒        Csak ismerlek titeket – nézett rá szöszire a válla felett. A fiúk elindultak kifelé a szobából, Hazza pedig megragadta a kezem és maga után húzott.

‒        Várj, hova megyünk? Segítenem kell a lányoknak – próbáltam visszahúzni Hazt.

‒        Megoldják nélküled is. Gyere, beszélni szeretnék veled – engedtem neki, hogy felvigyen a szobájába.

Beléptünk az ajtón és az első cselekedete az volt, hogy megcsókolt. Vigyorogva mélyítettem el a csókunkat miközben átöleltem.

‒        Csak ezért hoztál fel? – kérdeztem, ahogy elhúzódtam tőle, hogy a szemeibe tudjak nézni.

‒        Nem, de utána folytathatnánk ezt – csókolt meg újra – Jövő héten szünetet kapunk. Most mindenki hazamegy majd és én szeretnélek bemutatni anyuéknak – míg beszélt, végig a szemembe nézett.

‒        Ó – bukott ki belőlem. Nem lesz ez egy kicsit túl hamar? – Meséltél már nekik rólam? – pillantottam felé félénken.

‒        Egy kicsit igen, és anya már nagyon meg szeretne ismerni téged – újságolta boldogan.

‒        Rendben – bólintottam csöppnyi gondolkodás után.

‒        Tényleg? – kérdezte meglepetten.

‒        Igen. Ha olyan, mint te, akkor nincs mitől tartanom.

‒        Amúgy sincs. Szeretni fog téged, mert én szeretlek – biztosított egy apró puszit hintve a homlokomra. Átöleltem és fejemet a mellkasába fúrtam.

‒        Szeretlek.

‒        Tudom. Menjünk fel, segítsünk a sütésnél – bontakozott ki Harry az ölelésből.

‒        Oké – mosolyogtam rá, ezután elhagytuk a szobáját.

A sütögetés nagyon jól sikerült. Nem tudom, hogy melyikük fejében fogalmazódott meg az ötlet, de nagy piros pont neki. A srácok szereztek piát is, ezzel pedig garantálták a jó hangulatot. A vacsora után nem sokkal bejöttünk a tetőről, mert már kezdett hűvösödni, nagy esőre állt az idő. De a buli nem állt meg, a nappaliban folytatódott. A piás üvegek kezdtek kiürülni és valakinek a szájából elhangzott a mondat, hogy üvegezzünk. Leültünk egy körbe a szőnyegen, az egyik oldalra a lányok, a másikra pedig a fiúk. Egyikünk sem volt részeg, maximum egy kicsit becsiccsentett. Mindenki a tudatánál volt, de a pia miatt felszabadultak voltunk. Louis pörgetett először és nyeltem egy nagyot, amikor az üveg rám mutatva állt meg.

‒        Mersz vagy felelsz? – kérdezte Lou izgatottan.

‒        Felelek – válaszoltam vonakodva. Egy ördögi vigyor ült ki az arcára.

‒        Lefeküdtél már Harryvel? – hangzott el a kérdés.

Elpirultam, az alkoholtól felbátorodva pedig tiszta erőből Louis-hoz vágtam az üveget. Ő csak röhögött rajtam, ahogy visszatette az üveget középre. Utána nyúltam és erősen megpörgettem. Gyilkos pillantást vetettem a legidősebb fiúra, ahogy az üveg megállt a barátnőjére mutatva. Eleanor érzékelte, hogy készül a bosszúm, ezért a felelszet választotta.

‒        Volt már olyan, hogy Louis nem tudott kielégíteni? – míg elmondtam a kérdést, csak a szóban forgó fiút néztem.

Ha harc, hát legyen harc. Én is tudok mocskosan játszani. Eleanor is elpirult, ezzel megválaszolva a kérdést. Lou gyilkos pillantásokat lövellt felém, miközben a többiekkel együtt kiröhögtük. Ahogy Eleanor az üvegért nyúlt, odamásztam hozzá és a füléhez hajoltam:

‒        Ne haragudj, de máshogy nem tudtam volna ennyire kellemetlen helyzetbe hozni – suttogtam, majd visszamentem a helyemre.

Ő kipörgette Harryt, aki a kialakult helyzet ellenére is a merést választotta, így le kellett vennie a nadrágját. Pár körrel később Niall-nél állt meg az üveg.

‒        Mondj egy okot a szexre, a szerelem nem lehet – kötötte ki Pezz. A szőke fiú tanácstalanul megvakarta a tarkóját.

‒        Nem tudok.

‒        Jaj, ne mond már Niall! Csak egyet kell nem ötvenet – kiáltottam fel.

‒        Legyen ez! Szedjünk össze ötvenet! – csapta össze a tenyereit Macy.

‒        Na, Niall, van már ötleted? – kérdezte Danielle.

‒        Békülős szex – válaszolta az említett, majd pörgetett.

‒        Hotelszoba szex – mondta Liam.

‒        Mert nem tudsz aludni – hadartam.

‒        Kíváncsiságból – vont vállat Mac és kipörgette Harryt.

‒        A barátod most mesélt egy új pózról – nyúlt az üvegért.

‒        Megünnepelni, hogy fogytál – mosolyodott el Perrie. A következő válaszadó Danielle lett:

‒        Hogy témát válts.

‒        Nincs semmi jó a tévében – vágott unatkozó fejet Zayn.

‒        Mert félidő van – kiáltott fel Louis vidáman.

‒        Hát… – gondolkozott el Dani, ahogy a felé mutató üveget tanulmányozta – Bosszúból.

‒        Mert van lehetőséged a gyerekkori ágyadban csinálni – vigyorgott Hazza.

‒        Hogy megmutasd az új fehér neműdet – El azonnal rávágta.

33 okkal később

‒        Mert ez az egyetlen lehetőséged egy hírességgel csinálni – sóhajtottam fel, aztán megpörgettem az üveget, ami Zaynre mutatva állt meg.

‒        Hogy levezesd a feszültséget – vont vállat.

‒        Ha mondjuk, elfelejtettél szülinapi ajándékot venni – mondta Perrie bizonytalanul.

‒        Oké, elmúlt hajnali kettő, most már menjünk aludni! – állt fel Liam.

‒        De már csak kettő hiányzik – nyavalyogtam, Pezznek adva az üveget.

‒        Majd reggel megbeszéljük – húzott fel Harry a szőnyegről – Gyere, menjünk fel! – kulcsolta össze az ujjainkat.

Rá mosolyogtam, aztán a másik kezemet felvezettem a tarkójához, hogy le tudjam húzni egy vággyal teli csókra. Haz felkapott, miközben elvált az ajkaimtól, és felvitt a szobájába. Alig, hogy becsukódott az ajtó, neki döntött a falnak és elkezdte leszedni az időközben engedéllyel visszahúzott nadrágját. Leráncigálta magáról, majd engem igyekezett megszabadítani a ruhámtól.

‒        Harry – szólaltam meg. Vágytól csillogó szemekkel pillantott rám. – Kell óvszer – fogtam meg a kezét.

‒        Oké – letett a földre, majd az éjjeli szekrényéhez ment, amiből kiszedett egy kis csomagot.

Felém fordult és vigyorogva felmutatta az óvszert. Beleharaptam az alsó ajkamba, ahogy felém közeledett.

‒        Mocskosul akarlak! – mondta, miközben neki nyomott a falnak…

~ * ~ * ~ * ~ * ~

Amikor kinyitottam a szemem, már világos volt. Szörnyen fájt a fejem annak ellenére is, hogy tegnap este nem ittam tök részegre magam. Felültem az ágyban és az órára pillantottam. 10:14. Harry mellettem mocorogni kezdett a takaró hiánya miatt. Visszafeküdtem és ráhúztam a paplant, közben hozzábújtam. Haz pillái megremegtek majd lassan felnyitotta a szemeit. Felém fordult és elmosolyodott.

‒        Jó reggelt! – bújtam közelebb hozzá.

‒        Neked is – nyomott egy puszit a hajamba.

‒        Mikor kell mennetek a koncertre?

‒        Négy körül, a hangpróbát tegnap letudtuk – motyogta.

‒        Szerinted, a többiek fent vannak már? – kérdeztem.

‒        Nem tudom. Hány óra? – éreztem, ahogy felemelte a fejét.

‒        Tíz múlt.

‒        Akkor valaki már biztos fent van. Lemenjünk?

‒        Én előbb meg szeretnék fürdeni – gurultam a hátamra – Neked is fáj a fejed?

‒        Igen. Megfürdünk együtt? – billentette felém a fejét.

‒        Aham.

‒        Lemegyek fájdalomcsillapítóért – mondta, közben pedig felült, aztán az alsója után kezdett kutatni.

‒        Oké. Addig én szerzek ruhát – mosolyogtam rá.