41.rész - A szerelem jelei

Sziasztok!

Remélem, mindenkinek nagyon jól telik a nyara :) Jelentem, jól megy a munka, nem túl megerőltető a dolog, de nyilván a szabadidőmet azért viszi. Ismét eltelt egy hét, szóval újra itt vagyok a folytatással, remélem, tetszeni fog Nektek :) Pipálni, kommentelni és feliratkozni szabad :) Jó szórakozást a részhez! :)

Puszi: Emily

~ Emily ~

Tegnap kora este vacsorázni hívott minket a srácok menedzsere és a felesége, hogy megünnepeljük a sikeres műsort. Nagyon jó kritikákat kaptunk, a fiúk családtagjainak is tetszett, valamint Tadnak és Kimnek is. Boldog voltam, hogy meg voltak elégedve a munkámmal. Nem bántam meg, hogy jelentkeztem a munkára. A vacsorán Shane is ott volt, de a barátnők nem. Tad ragaszkodott hozzá, hogy ez így legyen. Ennek ellenére jó volt a hangulat, bár nem mertem Harry mellé ülni, mert nem tudtam, hogy a barátnők miért nem jöhettek el. A vacsora után Shane-t kivittük a reptérre, így megint csak a srácokkal találtam magam.

‒        Min gondolkozol ennyire? – kérdezte szerelmem, ahogy a takaró alatt átölelt.

‒        Hogy? – kaptam felé a fejem.

‒        Nagyon el vagy merülve a gondolataidban. Mi a gond? – ismételte el.

‒        Semmi – ráztam meg a fejem elhessegetve a képet.

‒        Ne csináld ezt, beszélj róla! – puszilta meg meztelen vállam.

‒        Nem tudom, lehet, hogy csak túlreagálom – ültem fel, így Haz karjai lecsúsztak rólam.

Készültem kimászni az ágyból, de Harry elkapta a kezem, ezzel megakadályozva, hogy a lábam a szőnyeget érintse.

‒        Mondd el mi bánt! – kérte gyengéden.

‒        Shane – fordultam felé – Olyan fura volt.

‒        Mire gondolsz?

‒        Máshogy viselkedett, ő nem ilyen szokott lenni – aggodalmaskodtam.

‒        Konkrétan? – nézett rám kíváncsian.

‒        A reptéren vagy hétszer elmondta, ha nem többször, hogy amikor hazaérek, szóljak neki, mert ő akar kijönni elém – válaszoltam.

‒        És ezzel mi a baj?

‒        Az, hogy hétszer mondta el, nagyon belém sulykolta. Szerintem történt valami. A műsor után és tegnap egész nap is olyan volt, mintha el szeretett volna mondani valamit – magyaráztam. Érzem, hogy történt valami.

‒        Tudod, hogy most tisztára profilozod őt? – kérdezte Hazza. Felhúztam a szemöldököm.

‒        Te belenéztél a Gyilkos elmékbe – vigyorodtam el.

‒        Lebuktam – vigyorgott ő is – Elkezdtem nézni.

‒        És tetszik? – csillant fel a szemem.

‒        Igen – mondta félszegen mosolyogva, kerülve a tekintetemet.

‒        Imádlak – csúsztam közelebb hozzá.

‒        Miért? – ajándékozott meg a figyelmével.

‒        Mert belenéztél anélkül, hogy kértem volna – fürkésztem az arcát.

‒        Kíváncsi voltam – vallotta be.

‒        Mire?

‒        Hogy miket szeretsz – nézett a szemembe – És kellemes meglepetés volt.

‒        Ennek nagyon örülök – mosolyodtam el.

‒        Van még valami, amit nagyon szeretsz? – kérdezte őszinte kíváncsisággal.

‒        Van még egy, amit jó lenne megnézni. Ott csak egy valakire kellene koncentrálnod – pillantottam rá.

‒        Még pedig? – éreztem, hogy felkeltettem az érdeklődését.

‒        One Direction - This is us – figyeltem a reakcióját. Először meglepett volt, aztán elvigyorodott.

‒        És ott kit figyeljek? – húzta fel a szemöldökét kihívóan.

‒        Hát persze, hogy Niallt – vágtam rá.

‒        Igen? – Harry hátra lökött, majd elkezdte csikizni az oldalamat.

‒        Neeeee! – visítottam.

‒        Szóval kit figyeljek? – kérdezte újra, de a csikizést nem hagyta abba.

Nem tudtam válaszolni, mert fuldokoltam a nevetéstől. A lábam belecsavarodott a takaróba, ezzel nullára csökkentve annak a veszélyét, hogy véletlenül megrúgom Hazt.

‒        Válaszolj! – hajolt közelebb hozzám.

Kapálóztam, próbáltam szabadulni Harry csikizős ujjaitól. Be fogok pisilni. Félre nyeltem, és köhögni kezdtem. Amint Hazza érzékelte a bajt, abbahagyta a csikizést. Felültem és pár percig még köhögtem, mire lassacskán sikerült abbahagynom.

‒        Bocsánat, nem akartalak megfullasztani – ölelt át bűnbánóan.

‒        Tudom – vettem mély levegőt. Kibontakoztam az öleléséből. – Lemegyek vízért – másztam ki az ágyból.

‒        Majd én – ugrott ki mellőlem.

‒        Harry, nem kell! – indultam meg. Ennyire azért nem kell körbeugrálni.

‒        De igen – elszaladt mellettem és kiment a folyosóra, mielőtt bármit is tehettem volna. Pár perccel később visszajött.

‒        Tessék – adta a kezembe a poharat.

‒        Köszi – elvettem tőle és lassan beleittam, majd az éjjeliszekrényre tettem, távol a telefontól. Bebújtam a takaró alá és közel csúsztam Harryhez.

‒        Visszatérve Shane-hez, szerinted is van valami? – pillantottam rá.

‒        Én nem ismerem őt úgy, mint te – válaszolta.

‒        Akkor túlreagálom – állapítottam meg.

‒        Én nem ezt mondtam – tiltakozott.

‒        De gondoltál rá, nem? – fürkésztem kíváncsian.

‒        Nem. De ha úgy érzed történt valami, miért nem kérdezed meg tőle? – javasolta. Mert félek attól, amit mondani fog.

‒        Holnap felhívom – hajtottam a mellkasára a fejemet.

‒        Leolthatom a lámpát?

‒        Igen – nyomtam el egy ásítást. Kattant a kapcsoló és ezzel egy időben sötétség borult a szobára.

‒        Jó éjt, szeretlek! – nyomott puszit a hajamba.

‒        Én is szeretlek – motyogtam, ahogy elnehezült pilláimat lehunytam.

~ * ~ * ~ * ~ * ~

Reggel hideg ágyra ébredtem, mert Harry nem volt mellettem. Lassan felültem és körbenéztem a szobában. A redőny félig fel volt húzva, így némi fény világította meg a helyiséget. Nem láttam szerelmemet, ezért bementem a fürdőbe. Ott sem találtam, de kapva a lehetőségen megmosakodtam. Éppen a törölközőért nyúltam, amikor meghallottam Haz hangját:

‒        Cica, hol vagy? – gyorsan megtöröltem az arcomat.

‒        Itt vagyok – léptem ki a fürdőből. Hazza felém sétált, majd lehajolva megcsókolt.

‒        Hoztam neked kakaót – ölelt át.

‒        Köszi – bújtam szorosan hozzá, nem nagyon akaródzott elengedni őt. Megemelt, amitől megijedtem, de nem tett le, arra ösztönzött, hogy kulcsoljam a lábaimat a dereka köré.

‒        Még mindig nem értem, hogy van az, hogy ilyenkor félsz, viszont tánc közben nem.

‒        Nem tudom, az valamiért más – kapaszkodtam a vállába.

‒        Nyugi, vigyázok rád! – mosolygott, ahogy elindult velem. Leült az ágyra, majd maga mellé rakott. Elvette a bögrét az éjjeliszekrényről és a kezembe adta.

‒        Köszi – adtam puszit az arcára, aztán beleittam a kakaómba.

‒        Mit szeretnél ma csinálni? – fürkészett kíváncsian.

‒        Ma van a filmetek premierje, oda megyünk, nem? – ráncoltam össze a homlokomat zavartan.

‒        Addig még van egy kis időnk – tájékoztatott.

‒        Te kitaláltál valamit? – pillantottam rá.

‒        Nem, de ha szeretnél valahova menni, akkor ki vele! – mosolygott rám.

‒        Szerintem maradjunk itt – megittam a maradék kakaót és a bögrét a szekrényre száműztem – Nincs sok kedvem elmenni valahova – vallottam be. Cicus közelebb csúszott hozzám és összeérintette az ajkainkat.

‒        Szóval, maradjunk? – csókolt meg újra.

‒        Igazából beszélnünk kéne – motyogtam ajkaira.

‒        Beszélgetni, miről? – húzódott el tőlem. Ugye csak viccelsz?

‒        A szerződésem szerint nekem holnap haza kellene mennem – pillantottam rá.

‒        Ezt tudom – mondta teljesen nyugodtan.

‒        Tudod? – húztam fel a szemöldököm – Akkor… miért nem… – elhallgattam.

‒        Azt találtam ki, hogy itt maradhatnál még – nézett rám reménykedve átható zöld íriszeivel.

‒        Azt nem lehet – ráztam meg a fejem – Ha csak ketten lennénk, az úgy még talán oké lenne, de a fiúk is itt vannak, az ő beleegyezésük is kell, nem döntheted el helyettük! – Rólam nem is beszélve.

‒        Előrelátó voltam és ez ügyben már intézkedtem. A srácokat nem zavarná, ha itt maradnál – mosolygott rám. Miért érzem úgy, hogy hazudik?

‒        Aha – mindössze ennyi jött ki a számon.

‒        Nem úgy tűnik, mintha örülnél annak, hogy velem maradhatsz – sóhajtott fel a hajába túrva. Csalódottnak tűnt.

‒        Nem erről van szó.

‒        Akkor miről? – meredt rám. Ez bonyolult.

‒        Most magyarázkodhatok anyámnak és az otthoni barátaimnak is, hogy nem fogok még haza menni, nem tudom meddig – Bár, gondolom azt is kitaláltad meddig maradjak itt.

‒        Ha ilyen sokáig kibírták nélküled, akkor még pár hét már meg se fog kottyanni nekik.

‒        Mennyi az a pár hét? – fordultam felé.

‒        Harmincadikán Írországba repülünk a turné azon állomásai miatt és azt szeretném, ha eljönnél velem oda – Macy akkor megy Niallékhez, hogy végre megismerhesse szöszi szüleit.

‒        És az meddig fog tartani? – kérdeztem.

‒        Ott van három koncert, aztán kapunk egy hét szünetet, utána pedig folytatódik a turné – válaszolta.

‒        A helyzet az, hogy erre nem tudok most igent mondani, mert még nem tudom, hogy felvettek-e a suliba – magyaráztam.

‒        Milyen iskolába? – szaladt fel a szemöldöke.

‒        Könyvelést szeretnék tanulni, beadtam a jelentkezésemet.

‒        Ó – Harry eléggé meglepődött.

‒        Valamikor szeptemberben kezdődne el, addig talán maradhatnék, de nem akarok úgy haza esni, hogy utána másnap már suliba kelljen mennem – míg beszéltem, kerültem a tekintetét.

‒        Oké, akkor erre inkább később térjünk vissza – Haz kissé feszültnek tűnt. Sajnálom, ha azt hitted örömkönnyek közepette fogok a nyakadba ugrani, mert én nem vagyok ilyen, nem szeretem, ha helyettem intézkednek, ráadásul a megkérdezésem nélkül.

‒        Rendben – bólintottam. Igazad van, kerüljük el a vitát.

A levegő megfagyott köztünk. Egyikünk se tudta, hogy most, mit kellene csinálni. Pár perc után kapcsoltam, hogy Harry szobájában vagyunk, tehát nekem kell megtenni az első lépést. Felálltam és kisétáltam a helyiségből. Végig magamon éreztem a tekintetét. Átmentem a szobámba, ahol átöltöztem. A szekrényemből kivettem egy tábla csokit, amit felbontottam és ettem belőle néhány kockát. Visszacsomagoltam, majd lementem a konyhába. Odalent Louis-t, meg Zaynt találtam. Úgy láttam, már az ebédet készítették.

‒        Sziasztok! – próbáltam mosolyt erőltetni az arcomra.

‒        Szia! – üdvözöltek egyszerre, de csak Zayn fordult meg.

Azonnal észrevette, hogy valami nincs rendben, látszott az arcán. Loura pillantott, azután rögtön vissza rám. Léptek zaját hallottam, majd megjelent a helyiségben szöszi.

‒        Halihó!

‒        Szia! – mondtuk egyszerre.

‒        Niall, segítenél Louis-nak? – a fekete hajú srác jelentőségteljesen nézett rá.

‒        Persze – bólintott Nialler.

Zayn felém kezdett sétálni. A tekintetünk találkozott és ő a nappali felé biccentett. Átmentünk az említett helyiségbe.

‒        Szeretnél beszélgetni? – kérdezte.

‒        Lehet – válaszom kurta volt.

‒        Elmenjünk valahova?

‒        Nem kell, elég lesz, ha magasabb helyre megyünk – Tudtam, hogy érteni fogja, mit akarok.

Felmentünk a tetőre. Megtámaszkodtam a korlátnál és kifelé bámultam, hogy ne kelljen szembe néznem vele. Ő is követte a példámat és egy darabig csendben bámultuk a hátsó udvart.

‒        Ha kérdezek tőled valamit, őszintén fogsz válaszolni? – szólaltam meg hirtelen.

‒        Igen, én nem hazudok neked – fordult felém. Bólintottam.

‒        Titeket tényleg nem zavarna, ha még itt maradnék? – fürkésztem az arcát.

‒        Tényleg nem – gyorsan válaszolt – Ezek szerint Harry felhozta a dolgot – állapította meg.

‒        Nem. Én voltam, mert a szerződésem szerint holnap haza kellene mennem – nagyot nyeltem.

‒        Hiányoznak, igaz? – hangja együtt érzően csengett.

‒        Igen – bólintottam.

‒        Beszéltél erről Harryvel? – simította meg a karom.

‒        Nem, azt kérte térjünk vissza később a dologra – sóhajtottam fel.

‒        Nem akarsz maradni? – kérdezte nyíltan.

‒        Nem tudom – Nem vagyok biztos benne, hogy lenne értelme maradni. Ezután turnézni fognak nekem otthon van a helyem. A távkapcsolatok pedig nem működőképes dolgok. Lehet, hogy jobb lenne befejezni, mielőtt valamelyikünk túlságosan is beleéli magát. – Zayn, te honnan tudod, hogy Perrie az igazi? – pillantottam rá.

‒        Szerintem biztosan sohasem tudhatjuk, de várj csak! – a zsebében kezdett el kutatni.

Kivette belőle a telefonját és némi keresgélés után a kezembe adta. Lenéztem a képernyőre.

A szerelem jelei. Újra és újra elolvasod az üzeneteid tőle. Nagyon lassan mész, amikor vele vagy. Félénkebb vagy, amikor vele vagy. Ha rá gondolsz, a szíved gyorsabban ver. Ha meghallod a hangját, ok nélkül mosolyogsz. Ha ránézel, észre sem veszel másokat. Elkezdesz lassú zenéket hallgatni. Állandóan ő jár a fejedben. Imádod az illatát. Észreveszed, hogy amikor rá gondolsz, mindig mosolyogsz. Egy konkrét név sem volt említve, de te mégis rá gondoltál, miközben olvastad.

Elmosolyodva néztem fel Zaynre.

‒        Ez aranyos, nem gondoltam volna, hogy bírod az ilyen dolgokat – ismertem el.

‒        Pezz találta, ő mutatta nekem – mosolygott rám – Segített dönteni?

‒        Igen. Köszönöm, Zayn – átöleltem, miközben beszívtam férfias illatát.

Lejöttünk a tetőről, majd én bementem a szobámba. Az éjjeliszekrényről elvettem a telefonom és a nevek között kezdtem keresni. Hívást indítottam és viszonylag gyorsan beszélhettem is.

‒        Szia, Anya!

~ * ~ * ~ * ~ * ~

A fürdőmben voltam a tükör előtt. A premierre felvett fekete, kicsit térd alá érő ruhámat nézegettem benne. Pántos volt és a mell részét csipke díszítette. Annak ellenére, hogy fekete volt, nagyon tetszett, ahogy rajtam állt. Átfésültem a hajamat, majd feltettem a sminkemet. A szempillaspirállal babráltam, amikor a tükörből észrevettem Harryt, aki az ajtófélfának támaszkodva állt és engem nézett, már ki tudja mióta. Hátra fordultam, ő pedig ezzel egy időben megindult felém. Egy lépésnyire megállt előttem és feltűnően végig mért a ruhámban.

‒        Nagyon szép vagy – lehajolt és megcsókolt.

‒        Köszi – motyogtam pirulva az ajkaira.

Miután beszéltem anyával és a barátaimmal is, átmentem Harryhez. Elmondtam, hogy anya elég könnyedén elengedett – valójában túl könnyen, ami egy kicsit zavart –, de változatlanul nem tudtam megmondani, meddig maradhatok. A barátaim viszont nem éppen így kezelték a dolgot. Ők mérgesek voltak, mert azt is Shane-től kellett megtudniuk, hogy tényleg együtt vagyok Hazzával. Bántott a reakciójuk, de tudtam, egy részről én is hibás vagyok. Talán rosszul cselekszem?

‒        Csukd be a szemed! – húzódott el tőlem Cicus.

‒        Mi, miért? – néztem fel rá zavartan.

‒        Csak tedd, amit kérek, bízz bennem! – bizonytalanul teljesítettem a kérését.

Mélyet sóhajtott és egy kis motoszkálás után félre söpörte a hajam. Valami hideget éreztem a nyakamnál, ezért odakaptam. Kinyitottam a szemem, ahogy az ujjaim egy láncot tapogattak ki. Megfordultam és a tükörből kezdtem el nézi az ezüst ékszert. A láncon volt egy gyönyörű rózsaszín medál, amit ezüst fogott közre.

‒        Harry, ezt nem fogadhatom el! – fordultam vissza.

‒        De igen, mert nem fogom visszavinni – jelentette ki.

‒        De nem akarom, hogy drága ajándékokat vegyél nekem – pillantottam rá.

‒        Nem volt drága – vont vállat Hazza. Neked biztos nem.

‒        Akkor sem szeretném, ha csak úgy ajándékokat vennél nekem.

‒        Ez nem csak úgy van. A hónapfordulónkra szerettem volna odaadni, de elmaradt – magyarázta – Viszont, ha ez így nem jó neked, akkor legközelebb előbb megkérdezlek, szabad-e bármit is vennem neked – ajánlotta.

‒        Rendben – bólintottam, majd újra megnéztem a nyakláncot a tükörben.

‒        Tetszik? – ölelt át hátulról Haz.

‒        Igen, gyönyörű. Köszönöm.

Limuzinnal érkeztünk meg a vörös szőnyegre. Bevallom, nagyon élveztem, mert ilyenben még soha nem volt részem. Macy mellett ültem, akin szintén fekete ruha volt, de az övé testhez simult, megmutatva ezzel csodálatos alakját. Kiszálltunk és a vörös szőnyegen állva fotózkodásba kezdtünk. A nap szépen sütött, kellemes idő volt ránk. Harry végig mellettem volt, így kettőnkről is készültek képek a követelőző fotósok nagy örömére. Egyfolytában azt kiabálták, hogy csókot, de hála a jó égnek, Haz ezt az örömet akkor még nem szerezte meg nekik. A lányokkal kicsit félre vonultunk, hogy a fiúkról el tudják készíteni a csak ötös képeket, elvégre ennek a napnak ők voltak a sztárjai, és nem mi. 

Közben más hírességek is érkeztek, akik szintén megálltak pár képre, azután vagy kint maradtak beszélgetni a jelen lévőkkel, vagy bementek az épületbe. A csajoknak szemet szúrt a láncom, ezért elmeséltem, hogy mi volt ma, mielőtt jöttünk volna. De én is észrevettem valamit. Perrie bal kezének gyűrűsujját egy gyönyörű ékszer díszítette. A lányokkal gratuláltunk neki, majd ő is elmesélte hogyan történt meg a dolog. Zayn annyira ideges volt, hogy elfelejtett letérdelni. Ez annyira cuki.

Természetesen a srácok családtagjai is eljöttek, így volt kikkel beszélgetni. Míg a fiúkat fotózták, interjút készítettek velük és autogramot osztottak az elszánt rajongóknak, akik már reggel óta itt várakoztak. Hamarosan a fiúk csatlakoztak hozzánk, és szépen lassan befelé indultunk. A vetítő teremben akkor már elég sokan tartózkodtak. A helyünkre kísértek minket, és miután Niall szerzett pattogatott kukoricát, meg innivalót, egy kis megnyitó beszéd következett a bandától. Ezután elkezdődött a film. Áldottam az eszemet, amiért hoztam zsebkezdőt, mert voltak pillanatok, amikor kellett. Cicussal összebújva néztük a filmet. Néha megosztott velem egy-két belső információt, ami csak még többet adott hozzá az élményhez. Nagyon tetszett a film, szuper érzés volt őket így együtt a filmvásznon látni.

A sikeres premier után vacsorázni mentünk. Nagyon sokan voltunk, mert a családtagok is jöttek, egy egész bálterem lett lefoglalva nekünk. Minden rendben ment és a hangulat is nagyon jó volt. Tizenegy után táncolni kezdtünk és ez eltartott egészen hajnalig. Már eléggé fáradt voltam, de ezzel nem voltam egyedül, ezért elindultunk haza. Nagyon jó buli volt.