Sziasztok!
Hogy vagytok? Remélem, mindenkinek nagyon jól telik a nyara :) Szerda van, ami azt jelenti, hogy megérkeztem a történet folytatásával. Ha tetszett a rész, pipálj, kommentelj és iratkozz fel! Jó szórakozást a részhez! :)
Puszi: Emily
~
Emily ~
Nedves puszik sokaságára ébredtem és Harry rekedtes hangjára, ahogy
szólítgatott. Lassan felültem, aztán körbenéztem. Tisztult a kép, és nem a
megszokott dolgokat láttam magam körül. Zavartan pillantottam Cicusra, aki csak
mosolygott rám.
‒
Jó reggelt!
– adott egy gyengéd csókot az arcomra – Vagy
inkább már délutánt – vigyorodott el. Ebben a pillanatban rájöttem, hol
vagyunk.
‒
Mit
keresünk a házadban? – kérdeztem álmosan, miközben beletúrtam a hajamba.
‒
Hazafelé
elaludtál a kocsiban, ezért úgy döntöttem ide jövünk – magyarázta.
Lepillantottam és észrevettem, hogy Hazza egyik pólója van rajtam.
‒
Átöltöztettél?
– néztem fel rá.
‒
Igen,
gondoltam ez kényelmesebb, mint az a dögös fekete ruha – vigyorgott rám. Ő
már fel volt öltözve, úgy sejtettem, jó ideje fent lehetett már.
‒
Hány óra?
– néztem körbe.
‒
Kettő múlt,
remélem nem gond, hogy hagytalak aludni.
‒
Nem –
ráztam meg a fejem. Egy hangosat korgott a gyomrom, mire Haz elnevette magát.
‒
Gyere,
csináltam enni – nyújtotta felém a kezét.
‒
Azt
hiszem, előbb inkább megfürdenék – nyomtam el egy ásítást.
‒
Oké,
törölközőt bent találsz a szekrényben – nyomott puszit a homlokomra.
Kimásztam az ágyból és átmentem a fürdőbe. Gyorsra fogtam a
zuhanyozást, mert már nagyon éhes voltam. Egy kék színű törölközőt értem el,
így azt magam köré csavarva mentem vissza a szobába. Az ágyra oda volt készítve
egy apró alsónadrág, Haz egyik pólója és a még múltkorról itt maradt rövid
nadrágom. Megtörölköztem, felöltöztem, ezután csatlakoztam Harryhez a
konyhában.
‒
Miért van
neked ilyen kicsi alsónadrágod? – ültem le az asztalhoz.
‒
Mosási
baleset – vont vállat.
‒
Ó, olyanom
nekem is volt már – vigyorodtam el, ahogy felrémlett bennem annak az
emléke, amikor egy baleset folytán az összes fehér ruhám rózsaszín lett.
‒
Mit kérsz
inni? – ugrott fel hirtelen.
‒
Ásványvizet,
de én is tudok hozni magamnak – figyeltem, ahogy elvette a pultról az
üveget.
‒
Itt te
vagy a vendég, szóval hagyd, hogy én csináljam! – töltött a poharamba.
‒
Köszönöm
– mosolyogtam rá. Haz már szedett, de még nem kezdett el enni, ezért gyorsan
tettem rizst, meg rántott húst a tányéromra.
‒
Kóstold
meg a mártást is! – adta oda a kis tálat – Ez a specialitásom.
A villámat beleérintettem, majd lenyaltam róla egy keveset.
‒
Ez nagyon
finom – pillantottam rá elismerően.
‒
Mondtam, hogy
ez a specialitásom – vigyorgott rám.
Szedtem belőle a rizsre, aztán összekevertem. Feldaraboltam a husit és
elkezdtem enni. Csendben eszegettünk, egyikünk sem szólalt meg. Miután
befejeztük az ebédet, együtt elmosogattunk.
‒
Holnap
mit fogtok csinálni? – érdeklődtem, miközben az egyik tányért a csurgatóba
tettem.
‒
Azt
hiszem, próba lesz – törölte le a pultot – Kedden koncertünk van.
‒
És máris
próbáltok rá? – pillantottam felé.
‒
Igen,
mert valamelyik nap fotózásra megyünk és lesz egy teljes nap szabadunk is
valami miatt – magyarázta.
‒
Visszamegyünk
a srácokhoz vagy itt maradunk? – kérdeztem.
‒
Vissza
szeretnél menni? – fordult felém.
‒
Nem
feltétlenül, de ha ma is itt akarunk aludni, akkor nekem kéne majd valami ruha
– válaszoltam.
‒
Oké, azt
meg tudjuk oldani. Úgy is kell venni pár dolgot, akkor majd beugrunk értük
– mosolygott rám.
‒
Rendben
– viszonoztam gesztusát.
~ * ~ * ~ * ~ * ~
A kanapén feküdtünk összebújva és a Másnaposokat néztük. Odakint fújt
a szél, nagyon erősen gyötörte a fák ágait, de az ég kék volt és a Nap is
szépen sütött. Rajtam volt egy vékony kék színű takaró, aminek Harry illata
volt. Ő terítette rám, mert feltűnt neki, hogy sokat ráz a hideg. A dohányzó
asztalon helyet kapott két pohár, meg két üveg üdítő. A pattogatott kukorica
Hazza ölében pihent, egy halványzöld színű tálban. Ő gyakran nyúlkált bele, de
én valahogy sosem szerettem tévézés közben enni.
Nem tudom megmondani, hányszor láttam már ezt a filmet, de még mindig
úgy nevettem rajta, mintha most nézném először.
‒
Ez
oltári! – nevetett fel Harry – Akárki
akármit mond, ez a film fenomenális – pillantott rám boldog mosollyal az
arcán.
‒
Így van
– mosolyogtam rá. Ez a film mindig jó
kedvre derít.
A vége előtt negyedórával elfogyott a pattogatott kukorica, így
szerelmem aláfestő rágcsálása nélkül ért véget a film. Beleittam a poharamba,
amit ezután visszatettem a dohányzó asztalra. Felálltam és nyújtóztam egy
nagyot.
‒
Kimegyek
a mosdóba – tájékoztattam Hazt, majd kimentem a nappaliból.
Mire visszaértem, Cicus már nem volt ott. A tévét kikapcsolta, a poharainkat,
meg a tálat pedig kivitte a helyiségből. A megérzésemre hallgatva a szobája
felé indultam meg. Benyitottam és megláttam őt, ahogy a szekrénye előtt állt,
valamit nagyon keresett benne. Észrevette, hogy bent vagyok.
‒ Elmegyünk
a ruháidért, utána pedig veszünk pár dolgot, oké? – pillantott rám átható
zöld íriszeivel.
‒
Oké –
bólintottam mosolyogva. Haz kivett a szekrényből egy szürke pulcsit, majd felém
nyújtotta.
‒
Ezt vedd
fel, nem akarom, hogy megfázz – mondta, miközben arra várt, hogy elvegyem.
Megfogtam a ruhadarabot, majd gyorsan bele is bújtam. Megnyugtató
Harry illata volt.
‒
Köszi
– motyogtam és az ágyhoz indultam, amin a tegnapi fekete ruhám volt.
Összehajtottam, aztán elindultam vele az előszobába. Cicus is velem
tartott és mindketten felvettük a cipőinket, ezután elhagytuk a házát.
Az autóút csöndben telt, kifelé bámultam a kocsi ablakán és csak néha
pillantottam Hazzára, aki csak mereven nézte az utat. Megállt a ház előtt és
gyorsan bementünk. Louis meg Zayn a nappaliban videojátékoztak, ezért csak
halkan köszöntem nekik, nehogy belezavarjak a játékba. A szobámban szedtem
össze ruhát, amit beletettem egy szatyorba. A fontosabb dolgaimat pedig belepakoltam
a táskámba. Visszamentem a nappaliba, ahol a két fiú még mindig játszott. Haz leült
a kanapéra, onnan figyelte őket.
‒
A
többiek? – pillantottam rájuk. Felfüggesztették a játékot és ránk
figyeltek.
‒
Niall és
Macy fent vannak az emeleten, Liam meg Danielle-nél van – válaszolt Zayn.
‒
Ti miért
nem vagytok a csajokkal? – kérdezte Harry, ahogy felállt a kanapéról és
mellém sétált. A kezemért nyúlt majd, összefonta az ujjainkat.
‒
Perrie
most nem ér rá – Zayn hangjában a csalódottság erősen érződött.
‒
El
haragszik rám, mert tegnap egy kicsit berúgtam – válaszolta Louis. Ó, igen! Lou az este picit belelendült.
‒
Nem
mondod, hogy miután mi eljöttünk, te még ittál? – néztem rá csodálkozva.
‒
Jaj, ne
kezd te is! – pillantott rám csúnyán.
‒
Bocs
– húztam el a szám. Elég, ha egy nőtől
hallja.
‒ Nem
maradtok itt, jól gondolom? – Zayn tekintete a táskámra vándorolt, meg a
kezemben lévő szatyorra.
‒
Nem,
visszamegyünk hozzám – mondta szerelmem.
‒
Oké, de
ne felejtsd el, hogy holnap reggel próba van! – figyelmeztette, miközben
Lou elindította a játékot.
‒
Jó –
bólintott Hazza.
‒
Sziasztok!
– köszöntünk el.
Elhagytuk a házat, majd egy bevásárlóközpontnál álltunk meg. Szereztem
bevásárlókocsit és együtt végigjártuk a boltot, csaknem egy óra alatt.
‒
Süthetek
muffint? – pillantottam fel Harryre.
‒
Szeretnél?
– mosolygott rám.
‒
Igen
– bólintottam, ahogy levettem a lisztet a polcról.
‒
Ugye
tudod, hogy nem muszáj ezt csinálnod? – a tekintetünk pár másodpercre
összefonódott.
‒
Tudom, de
szeretném – kezdtem tolni a bevásárlókocsit – Sütőporod és cukrod van otthon?
‒
Aha.
‒
És tojás?
– sétáltunk a sorok között.
‒
Az nincs
– válaszolta.
‒
Akkor az
kell, vaj, kakaópor, papírforma meg csokoládé – soroltam – Tejcsokoládé jó lesz?
‒
Igen
– átvette tőlem a kocsi tolását, de csak fél kézzel, a másikkal az én kezem
után nyúlt.
Összefűzött ujjakkal sétáltunk a boltban. Megvettük a muffin
hozzávalóit és még pár dolgot, ami Haz eszébe jutott. Vett nekem oreos kekszet.
Olyan édes volt. Haza vittük a
cuccokat, azután a konyhában a helyére pakoltuk őket. Felkötöttem a hajam,
aztán elkezdtem csinálni a muffint. Mire összekevertem a masszát, Hazza eltűnt
a konyhából. Feldaraboltam a csokit – amiből pár kockát elcsentem –, majd
belekevertem a barna masszába, ezután elkezdtem kiadagolni a formákba. Közben
Harry visszajött a helyiségbe.
‒
Bekapcsolnád
a sütőt? – kérdeztem, de nem néztem fel az adagolásból.
‒
Persze
– mondta jó kedvűen. Az összes masszát kitöltöttem a papírformákba.
‒ Ha
elalszik a fény, betennéd az első adagot? – kérdeztem, miközben a
mosogatóba gyűjtöttem a sütés során felhasznált konyhai eszközöket.
‒
Igen
– hátulról átölelt és nyomott egy apró puszit az arcomra – Kakaó ízed van – nevetett fel.
‒
Majd
megmosom az arcom, ha már kész vannak a muffinok – kezdtem el a mosogatást.
Mire végeztem vele, Harry két adagot kisütött és még kettő volt hátra,
amiből az egyik már a sütőben sült. A szekrényből elővettem egy kis tálat, és a
pultra tettem.
‒
Azzal mit
szeretnél? – figyeltem fel szerelmem hangjára.
‒
Ebben
akarom megcsinálni a habot.
‒
Nekem más
tervem van – állt a hátam mögé.
Kaptam néhány apró puszit a nyakamra, meg a vállamra, amivel könnyedén
elérte a célját. Megfordultam és a lábaira állva lehúztam őt egy vággyal teli
csókra. Felemelt, aztán pár lépés után az asztalra ültetett. Heves csókcsatába
kezdtünk, ahogy Haz kezei felfedező útra indultak rajtam. Kis idő múlva levegő
hiányában elhúzódtam tőle.
‒
Ki kéne
szedni a sütit – motyogtam felnézve rá.
Aprót bólintott, majd a sütőhöz lépett. Kivette a tepsit, azután
kikapcsolta a sütőt. A lábaim közé állt és megcsókolt, miközben benyúlva a
pólóm alá cirógatni kezdte az oldalamat.
‒
Ne itt!
– nyöszörögtem az ajkaira.
A lábaimat a dereka köré kulcsolta és felemelt az asztalról. Lassan, a
számtól egy pillanatra sem elszakadva vitt át a szobájába.
Összebújva feküdtünk, miközben ő meztelen hátamat simogatta. Egy
vékony kis takaró volt csak rajtunk, de még egyikünk sem fázott. Elmosolyodtam,
amikor megéreztem ajkait a homlokomhoz érni. Rá pillantottam, és ahogy
találkozott a tekintetünk, összemosolyogtunk. Előre dőltem és csókot nyomtam
hívogató ajkaira.
‒
Mi legyen
a sütikkel? – kérdeztem kissé fáradtan.
‒ Majd
reggel megsütjük őket – ült fel – Van
kedved megfürdeni velem? – nézett rám csillogó szemekkel.
‒
Igen
– mosolyogtam rá. A nap tökéletes zárásaként vettünk egy jó hosszú forró vizes
fürdőt.
~ * ~ * ~ * ~ * ~
Reggel korán keltünk, hogy be tudjam fejezni a muffinokat. Úgy
döntöttem elmegyek Harryvel a próbára és viszünk a sütikből a többieknek,
elvégre úgyis imádják a muffinjaimat.
Reggeli után elcsomagoltuk a sütik egy részét, azután együtt
elindultunk a próbára. Megint ahhoz a hangárszerű épülethez mentünk.
‒
Mindig
itt próbáltok? – érdeklődtem, ahogy kiszálltunk a kocsiból.
‒
Többnyire,
de amikor úton vagyunk akkor sokkal kisebb helyeken is. Ezt jobban szeretjük,
mert majdnem olyan, mintha koncerten lennénk – magyarázta, miközben befelé
mentünk.
‒
Sziasztok!
– üdvözöltük a már ott lévőket.
‒
Josh és
Sandy hol vannak? – kérdezte Hazza körbenézve a helyiségben.
‒
Úton ide,
szóltak, hogy kicsit késnek – válaszolta Liam.
‒
Mi van a
dobozban? – bökött felé Niall.
‒
Muffin,
kértek? – néztem végig rajtuk mosolyogva.
‒
Igen
– vágta rá szöszi csillogó szemekkel. Leszedtem a doboz tetejét, majd körbekínáltam
őket.
‒
Ez nagyon
finom – pillantott rám Louis elismerően.
‒
Köszi
– elmosolyodtam és letettem a muffinokat egy ott lévő kis asztalra – Eleanor megbékélt már? – fordultam
felé.
‒
Még nem
– rázta meg a fejét Lou csalódottan. Együtt érzően pillantottam rá.
‒
Van itt
valahol mosdó? – néztem Harryre.
‒
Aha. Arra
egy kicsit bentebb – mutatott balra.
Elindultam az említett irányba, és éppen csak elértem az ajtóig,
amikor elcsíptem Liam kérdését:
‒
Milyen
volt csak kettesben lenni? – hangjában őszinte kíváncsiságot véltem
felfedezni.
‒
Tök jó,
minden simán ment – válaszolt Harry. Szerintem
is jó volt. Megnyugodva léptem át a küszöböt.
Mire visszaértem, a zenekar két hiányzó tagja már ott volt, éppen a
sütijeimből ettek. Pár perc múlva elkezdték a próbát, amit előttük ülve
figyeltem. Tetszett, hogy Cicus a szólói alatt folyton kereste a tekintetem.
Végig énekeltem velük minden dalt, nagyon jót buliztam a székemen.
‒
Emily, kérlek,
gyere ide! – beszélt a mikrofonjába Zayn.
‒
Miért?
– kiabáltam zavartan.
‒
Csak
gyere ide! – kérte újra. Kelletlenül – a földön lévő kábelekre nagyon
figyelve – sétáltam oda hozzájuk.
‒
Mi az?
– vezettem végig a tekintetemet rajtuk.
‒
Tessék
– nyomott a kezembe Li egy mikrofont. Lebámultam a kezemben lévő tárgyra.
‒
Mit
csináljak ezzel? – néztem fel Liamre. Kérdésemet nevetés követte.
‒
Hát
énekelj bele – vigyorgott rám Niall.
‒
Nem,
biztos, hogy nem – próbáltam Haz kezébe nyomni a mikrofont.
‒
Nem Em, szeretnénk
hallani a hangodat – tolta el a kezem Harry.
‒
Nem, én
nem tudok énekelni – tiltakoztam. Előttetek
biztosan nem.
‒
Most
hazudsz – figyeltem fel Louis hangjára – Egyszer már hallottunk énekelni – vigyorodott el.
‒
Mi,
mikor? – kérdeztem döbbenten. Az
lehetetlen. Arról tudok, hogy Niall hallott már, de a többiek biztos nem.
‒
Amikor
Shane-nek énekeltél – válaszolt Liam. Az
nagyon régen volt már.
‒
Nem
akarok énekelni – jelentettem ki. Hazza mellém lépett és átölelt.
‒
Csak egy dalt az én kedvemért, na –
suttogta kérlelően a fülembe.
‒
Nem –
ráztam meg a fejem.
‒
Kérlek,
nem kell egyedül elénekelned, segítünk neked, igaz? – húzódott el tőlem.
‒
Igen
– vágták rá a többiek egyszerre.
‒
Melyik
dal lesz az? – kérdezte Zayn.
‒
A Change
my mind – válaszoltam. Ez úgyis illik
a helyzethez.
‒
Oké,
akkor kezdjük! – szólalt meg Liam.
A zenekar tagjai játszani kezdtek. Figyeltem Louis-t, így sikerült
egyszerre elkezdenünk a dalt.
‒
The end of the night We should say goodbye But we carry on While everyone’s gone –
egymást nézve énekeltük.
Zaynnel is így ment, Harry viszont gonosz volt, mert csak a szövege első sorát énekelte el velem, utána nem segített, de addigra már annyira
belejöttem, hogy nem hagytam abba.
‒
Nem tudom
mitől féltél annyira, ügyes voltál – nyomott puszit az arcomra Haz, miután
befejeztük a dalt.
A próba után visszamentünk Cicus házába. Összeszedtem a ruháimat, mert
úgy döntöttünk, hogy estére visszamegyünk a többiekhez.
‒
Cicalány,
beszéltél már Shane-nel? – kérdezte Hazza a kanapén ülve.
‒
Még nem
– pillantottam félre. Szerintem nem is
fogok.
‒
Szeretnéd,
ha inkább én beszélnék vele? – ajánlata hallatán döbbenten néztem rá – Csak egy ötlet volt – emelte fel a
kezeit védekezésképpen a reakcióm láttán.
‒
Megtennéd?
– kérdeztem hitetlenkedve.
‒
Igen
– mosolygott rám.
‒
Szeretlek!
– érintettem össze az ajkainkat.
‒
Én is
– mélyítette el a csókunkat. Haz elhúzódott és egy mély sóhajt követően
megszólalt: – Mondanom kell valamit, de
kérlek, ne akadj ki! – mondta lassan.
‒
Harry,
miről van szó? – néztem rá félve. Úgy
utálom, amikor valaki így kezdi.
‒
Emlékszel,
amikor azt mondtam, hogy az új tetoválásom Gemma miatt van? – pillantott
rám.
‒
Igen
– bólintottam lassan, nem nagyon értettem, mit akar ezzel.
‒
Az az
igazság, hogy nem voltam veled őszinte – bökte ki.
‒
Tessék? –
döbbenten vezettem fel tekintetemet az arcára. Mi van?
‒
Azt a G
betűt miattad varrattam – vallotta be.
‒
Miattam?
Ezt most nem értem – ráncoltam össze a homlokom.
‒
Pedig azt
hittem, hogy ennyiből már rájössz… Gwendolyn – az utolsó szót elnyújtva
mondta ki.
‒
Ezt te
honnan tudod?
‒
Találkoztam
a személyiddel – vigyorodott el.
‒
Miért
csináltad ezt? – Ez őrültség.
‒
Mert
szeretlek – válaszolta egyszerűen.
‒
De ezt
nem egyszerű eltávolíttatni – néztem rá kétségbeesetten.
‒
Nem is
akarom leszedetni – Alig több mint egy hónapja vagyunk együtt, ez nagyon nagy hülyeség
volt. Csendben maradtam és csak mereven magam elé bámultam. Harry ezt ennyire komolyan gondolja? – Cica, mondj valamit! – csúszott
közelebb hozzám. Arcáról némi kétségbeesés tükröződött. Azt hiszem, nem úgy fogadtam a hírt, mint ahogy ő azt várta.
‒
Miért
most mondtad el?
‒
Mert
éltem a gyanúval, hogy kiakadsz majd és nem akartam, hogy a tánc előtt baj
legyen. A műsor mindkettőnknek fontos volt – magyarázta. Ott a pont.
‒
Ezt más
is tudja? – félve kérdeztem meg.
‒
Nem. Úgy
tudják, hogy Gemma miatt van, és nem tervezem elmondani senkinek sem. Ez csak
kettőnkre tartozik, a fiúk sem tudják – nyomott puszit az arcomra.
‒
Köszönöm
– hintettem apró csókot az ajkaira.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése