2016. július 28.

43.rész - Annak, akit szeretsz


Sziasztok!

Remélem, senki sem feledkezett meg a srácok 6. évfordulójáról és szombaton valamilyen módon megünnepelte :) Elnézést kérek a csúszásért lehet, hogy mostanában még elő fog fordulni, de itt van a folytatás, megérkeztem vele és ugyebár jobb később, mint soha. :) Ha tetszett a rész, pipálj, kommentelj és iratkozz fel, hogy ne maradj le semmiről! Jó szórakozást a részhez! :) 
Puszi: Emily









~ Emily ~
Reggel – délelőtt tízkor – Macy mellett ébredtem. Mikor tegnap este visszajöttünk, a barátnőm is itt volt, és rávettem, hogy maradjon még velünk. Lefekvés előtt megbeszéltük, hogy ma itthon maradunk, nem megyünk a srácokkal. Úgy gondoltuk, inkább együtt töltünk némi minőségi időt.
        Macy – suttogtam – Ébren vagy?
        Már egy ideje – fordult felém – De nincs sok kedvem kimászni innen.
        Nekem viszont úgy tűnik, muszáj lesz – bújtam ki az ágyból és berohantam a fürdőbe. Le kéne szoknom az esti ivásról.
Ha már ott voltam, akkor megmosakodtam, aztán pedig kifésültem a hajamat. Mire visszamentem, már Mac is felkelt. Leváltott a fürdőben. Az ablakhoz lépve teljesen felhúztam a redőnyt és kitártam a nyílászárót. Hűvös levegő áramlott be rajta és némi napfény. Az ég kék volt, csak néhány fehér felhő úszott rajta. Szép napunk lesz. A szekrényből kivettem az egyik nyári virágos ruhám, amit gyorsan fel is húztam. Épp csak eligazítottam magamon, amikor Mac kiviharzott a fürdőből.
        Mi kell, mit adjak? – néztem, ahogy a táskájában turkál.
        Már semmi – szaladt vissza.
        Hát, oké – sóhajtottam fel.
Beágyaztam, hogy azért mégis nézzen már ki valahogy az ágyam. Elvettem a telefonom az éjjeliszekrényről, majd megnéztem az e-mailjeimet. Még mindig nem kaptam értesítést a sulitól. Csalódottan felmásztam Twitterre, ahol átfutottam néhány 1D-s oldalt. Jó sok kép volt fent. Megörökítették a Harryvel való vásárlásomat, azt, ahogy a boltban kéz a kézben sétáltunk. Volt olyan fotó, amin csak én szerepeltem. Az egyikhez ez volt a felirat: Emily Harry pulcsijában. Ezt akkor lőtte valaki, amikor elhagytam Haz házát. Fura, de nem emlékszem arra, hogy úgy éreztem volna, mintha figyelne valaki. Talán jó úton haladok ahhoz, hogy megszokjam a dolgot?
        Jössz reggelizni? – kérdezte barátnőm az ajtóm előtt állva, rövid farmerben és lila felsőben. Mikor jött vissza a szobába és öltözött fel?
        Ó… igen – álltam fel a telefont az ágyra rakva.
        Mi volt olyan érdekes, hogy nem igazán vettél észre? – kérdezte Macy a konyhába tartva.
        Képeket néztem.
        És láttál valami jót? – mosolygott rám.
        Hát… rólad is volt kép. Merre jártatok Niall-lel? – kíváncsiskodtam.
        Vásárolni voltunk, amúgy nem is hagytuk el a házat – válaszolta. És még azt is megörökítették, az eszem megáll.
Csendesen megreggeliztünk, azután felmentünk a tetőre. Leterítettünk két pokrócot, majd hanyatt fekve elterültünk rajtuk és a felhőket bámulva beszélgetni kezdtünk.
        A srácok csak este jönnek haza, lenne kedved meglepni őket egy vacsorával? – billentettem felé a fejem.
        Mire gondoltál? – kérdezte kíváncsian.
        Hát… annyira nem vagyok otthon a konyhában, szóval rád bíznám, hogy konkrétan mi legyen – válaszoltam. Sütni nagyon tudok, de a főzésem az hagy némi kívánni valót maga után.
        Lenne ötletem, de akkor el is kéne mennünk vásárolni – ült fel.
        Feküdj vissza, van még időnk – húztam le a karjánál fogva.
        Oké – nevetve visszadőlt mellém a pokrócra.
Egy jó órán át beszélgettünk, még mielőtt elindultunk volna vásárolni. Úgy imádom, hogy akármiről tudunk órákon át beszélni és sosem fogyunk ki a mondanivalónkból.
Mac úgy döntött pásztor pitét – Shepherds pie – fogunk csinálni és valami levest. A boltban sétálgattunk, amikor elkezdte sorolni mi kell a leveshez. Egy cseppet sem hangzott jól, amiket mondott.
        Mi lenne, ha hanyagolnánk a levest? – kérdeztem rá pillantva.
        Miért? – fordult felém.
        Nyár van, meleg van, mi lenne, ha inkább valami desszertet csinálnánk helyette? – ajánlottam.
        Oké – ment bele egy percnyi gondolkodás után – Sajttorta jó lesz?
        Igen – csillant fel a szemem. Az nagyon finom.
        Milyen nasit vegyünk? – nézett rám barátnőm tanácstalanul.
        Gumicukrot mindenképp – vettem el a polcról két zacskóval.
        Ja, mondjuk erre számíthattam volna – mosolyodott el, ahogy a ropiért nyúlt.
        Töltött cukorka meg vaníliás karika jó lesz? – pillantottam rá.
        Aha, és vegyünk még hozzá valami chipset is – nyúlt a bevásárló kocsiért, hogy most már ő is tolhassa.
        Rendben – indultam el utána.

Megvettünk mindent, ami kellett – meg azt is, ami nem –, majd visszamentünk a házba.
        Sütöttél már ilyen pitét valaha? – pakolt ki a szatyrokból Macy.
        Nem, még soha – keresgéltem az edények között.
        Akkor te nem is vagy igazi angol – jelentette ki.
        Mondtam én akár egy szóval is, hogy az vagyok? – fordultam hátra. Barátnőm megrázta a fejét. – Tudod, hogy részben magyar vagyok és nem is igazán érzem magam angolnakMég nem asszimilálódtam és valószínűleg már nem is fogok.
        Mocskos kis bevándorló – vigyorgott rám.
        Jaj, menj már! – sértődöttnek akartam tűnni, de én is vigyorogtam. Tőle az ilyesmit sose veszem sértésnek, mert ismerem már annyira, hogy tudjam, nem gondolja komolyan.
        Tudod, hogy imádlak – sétált oda hozzám.
        Ja persze, ezt most csak azért mondod, mert félsz, hogy itt hagylak a fenébe.
        Nem igaz. Tényleg szeretlek – ölelt át nagyjából öt másodpercre – Na, hol van az a lábas? – megforgattam a szemeimet.
        Ez elég nagy? – szedtem ki egy ezüstszínűt.
        Igen, de kell még egy, kettővel csinálunk, mert ők azért elég sokat esznek – vette el tőlem – Na gyere, mutatom, mit csinálj, mert sose leszünk kész – ment az asztalhoz.
Míg Macy ténykedett a pásztor pitével, addig én felbontottam a nasikat és az asztal egyik felére tettem őket, külön kis tálakba. Ezután a sajttorta hozzávalóival kezdtem el foglalkozni. Elég szépen fogyott a nasi, miközben a kajával bíbelődtünk. Barátnőm sokat segített nekem, mert még sajttortát se nagyon csináltam egyedül. Egész jól alakulgatott a vacsoránk, Mac szerint kezdett hasonlítani arra, ahogy ki kellet néznie.
        Cicalány, lenne kedved hétfőn eljönni hozzám? – kérdezte a lábast bélelve.
        Persze – vágtam rá egyből – Ott alvós csajos napra gondoltál?
        Még szép. Szoktuk, mi máshogy? – vigyorgott rám.
        Nem – ráztam meg a fejem. Soha.
        Majd elkérlek Harrytől – tette be az egyik pitét a sütőbe.
        Nem kell, szólok neki én – fordultam felé.
        Biztos? – pillantott rám.
        Persze – mosolyogtam rá – Niallnek szóltál már?
        Igen, még tegnap ötlöttem ki a dolgot, aztán meg is beszéltem gyorsan Manóval – magyarázta – Hétfőn fotózásra mennek, kedden meg koncert van szóval, amúgy se nagyon lehetnénk velük.
        Neked Niall említett valami szabadnapot? – mostam meg a gyümölcsöket, amiket a torta tetejére vettünk.
        Aha, holnap lesznek itthon – válaszolta – De szerintem terveznek valamit – fűzte hozzá.
        Ezt, hogy érted? – pillantottam rá.
        Nem tudom – vont vállat – Csak Manó olyan furán viselkedett.
        Hát, nekem Cicus azt sem mondta, hogy konkrétan, mikor lesz az a szabadnap – sóhajtottam fel.
        Cicus? – vigyorodott el Macy. Elpirultam és gyorsan el is fordultam. Mások előtt még nem hívtam így.
        Harryt akartam mondani – motyogtam.
        Komolyan így hívod? – kérdezte döbbenten.
        Igen – még mindig nem beszéltem normálisan, és a tekintetét is kerültem.
        Hagyja, hogy így hívd? – hangjában a meglepettség erősen érződött – Ez egyáltalán nem pasis.
        Most miért? A manó sem valami pasis – fordultam felé.
        Jó, persze, tudom, de attól még furának tartom, hogy megengedte – magyarázta.
        Nem az – tiltakoztam – Annak, akit szeretsz, sok mindent megteszel, hogy a kedvére tegyél.
        Például vele maradsz, még akkor is, ha már haza szeretnél menni? – pillantott rám mindent tudóan.
        Például – mélyet sóhajtottam – Ez már így mehet a sütőbe, ugye? – tereltem a témát a sajttortára mutatva. Macy vette a lapot és hagyta a dolgot.
        Igen. Megsütjük és utána lehet rá tenni azt a gyümölcsös cuccot, amit el is kezdhetünk csinálni – vett el egy tiszta tálat az asztalról.
Már majdnem kész voltunk, és a konyha legjobban egy hurrikán sújtotta területhez hasonlított. A nasikból alig hagytunk valamit és kezdtem érezni, hogy nem kellett volna mindent összeenni. Elkezdtem mosogatni, míg Macy az asztalt meg a pultot tette rendbe. Ahogy azzal végzett, elkezdett megteríteni. A tányérok már fent voltak, amikor barátnőm kiszedte a tortát a sütőből és félretette hűlni. Nem sokra rá a piték is elkészültek, de azokat bent hagytuk a sütőben, hogy lehetőleg ne hűljenek ki, mire a fiúk hazaérnek. Lassan, de biztosan elkészültem a mosogatással. Mac addigra már rég végzett a terítéssel és felment megfürdeni, meg átöltözni. Én is követtem a példáját, és beszabadultam Hazza fürdőjébe.

Átöltözve ültünk az asztalnál és beszélgettünk.
        Megkérdezted már Harryt, hogy miért varratott megint tetkót? – pillantott rám szőke barátnőm kíváncsian.
        Igen – bólintottam lassan. Korábban megemlítettem neki, hogy meg fogom tudakolni a dolgot.
        És? – húzta fel a szemöldökét.
        A rajongók jól gondolták, Gemma miatt van – mondtam tekintetemet rávezetve. A kettőnk dolga, nem tartozik másra.
        De pont azt beszéltük, hogy miatta már van egy – értetlenkedett.
        Ezt én is mondtam neki. Erre azt válaszolta, hogy attól még lehet egy másik is – emlékeztem vissza.
        Hmm – reakciója csak ennyi volt.
        De képzeld, Harry azt mondta Gemma bír engem – meséltem izgatottan.
        Na, az tök jó – mosolygott rám – Láttam, hogy a műsor napján beszélgettetek, és rá is akartam kérdezni, mi történt, de valahogy elmaradt – ráncolta össze a homlokát.
        Ó, igen, akkor váltottunk pár szót – helyeseltem – Előtte meg Harry szólt, hogy beszélt vele és elmondta mi volt.
        Gondolod, hogy ezért varratta a tetkót? – fürkészett kíváncsian.
        Nem tudom, lehet – álltam a tekintetét. Ez akkor nekem is eszembe jutott, mikor értesültem a dologról.
Motoszkálást hallottunk az előszoba irányból, így mindketten odakaptuk a fejünket. Tudtuk, hogy a srácok jöttek meg, ezért eléjük mentünk.
        Sziasztok! – üdvözöltük őket kórusban. Niall meg Hazza hirtelen előttünk termett, majd a hátuk mögül előhúztak egy-egy rózsa csokrot, és felénk nyújtották.
        Ezek itt a tieitek – mondták zavartan. Tíz szál volt mind a kettőben, Macyében sárga, az enyémben pedig rózsaszín virágok.
        Köszönöm – húztam le egy gyengéd csókra Hazt, ahogy elvettem tőle a csokrot – Miért kapom?
        Úgy gondoltuk meglepünk titeket – válaszolta mosolyogva, megvillantva gödröcskéit. Az sikerült. Macyvel egymásra néztünk, és a szeme villanásából tudtam, hogy ugyanarra gondolunk.
        Nekünk is van egy meglepetésünk a számotokra – szólaltunk meg tökéletesen egyszerre. Az előttünk álló két fiú döbbent pillantást váltott.
        Még pedig? – kérdezte Nialler.
        Csináltunk nektek vacsorát – válaszolta barátnőm.
        De gyertek gyorsan, mert most már tényleg ki fog hűlni – tereltem őket sietve a konyha irányába.

        Hű, ehhez hozzá tudnék szokni – jelentette ki Louis, miután eléjük varázsoltuk a vacsorát. Macyvel elnevettük magunkat.
        Nem vállaljuk minden napra – intéztem szavaimat Louhoz.
        Nagy kár, mert nagyon finom volt – dicsérte Liam.
        Igazából Macyé az érdem – kortyoltam bele a vizembe.
        Nem igaz, Cicalány is bőven kivette belőle a részét – tiltakozott barátnőm.
        Csak a kezed alá dolgoztam, főzni annyira nem tudok – vallottam be.
        Nem számít, akkor is nagyon ügyesek voltatok – nyomott puszit az arcomra Harry.

~ * ~ * ~ * ~ * ~

Nem aludtam valami jól az éjjel. Éjfél után felkeltem hányni. Túl sok volt a nasi és a vacsora együtt. Amikor a sajttortát ettem, már éreztem, hogy baj lesz. Sajnos lett is, de szerencsére Cicus az egészből nem vett észre semmit sem.
Későn ébredtem fel. Akkor már egyáltalán nem kavargott a gyomrom, jól éreztem magam.
        Jobban vagy? – bújt közelebb hozzám Hazza, miután észrevette, hogy fent vagyok.
        Miért ne lennék jól? – fordultam át, hogy rá tudjak nézni.
        Hallottalak az éjjel – nézett mélyen a szemeimbe. Zöld íriszei perzselőek voltak.
        Ó De jó!
        Szóval, hogy vagy? – fürkészett kíváncsian, némi aggodalom érzékelhető volt a hangjában.
        Már jól – mosolyogtam rá – Csak túl sokat ettem és nem akart bent maradni – magyarázkodtam.
        Ha mindig rendesen ennél, akkor ez nem fordulna elő – bukott ki belőle.
        Azt hittem ezen már túl vagyunk – másztam ki az ágyból.
        Bocs – hallottam a hangját, ahogy beléptem a fürdőbe.
Miután rendbetettem magam, visszamentem a szobába. Harry még mindig az ágyban feküdt és engem bámult bűnbánó szemekkel.
        Nem haragszom rád – ültem le az ágyra.
        Biztos?
        Igen – bólintottam megerősítésként. Tudom, hogy miért csinálod ezt, csak jót akarsz nekem.
        Beszéltem Shane-nel – mondta hirtelen.
        Tényleg? – Haz bólintott – És mit mondott?
        Nem történt semmi sem.
        Akkor már a megérzéseim sem működnek – sóhajtottam fel.
        Attól, hogy egyszer rosszat súgott, még nem biztos, hogy nem működik jól – ült fel, így lecsúszott róla a takaró, ami felfedte meztelen felsőtestét.
        Van benne valami – néztem az ablak irányába. A Nap szépen sütött be rajta, úgy tűnt, jó idő lesz. – Terveztek valamit a mai napra? – pillantottam Harryre.
        Igen, ma twitcamet tartunk a rajongóknak – válaszolta.
        Tényleg? – csillant fel a szemem.
        Aha. Mostanában történt jó pár dolog, és kíváncsiak vagyunk, mit gondolnak ezekről – mosolygott rám.
        És ez mikor lesz pontosan? – érdeklődtem.
        Nem sokára kiírjuk Twitterre.
        Oké – felálltam és a szekrényemből vettem ki ruhát.
        Ne ezt húzd fel! – ölelt át hátulról – Azt a szép rózsaszínt vedd fel! – mutatott rá. Beleharaptam az ajkamba és kivettem, amit ő kért. Nyári lenge ruhadarab volt, nem mutatott túl sokat.
        Mi a baj a másikkal? – kérdeztem azt nézve.
        Semmi, de ez jobban tetszik – dugta a fejét a nyakhajlatomba.
        Oké, akkor engedj el, mert ketten nem férünk bele – vigyorodtam el.
        Nagy kár – húzódott el tőlem. Levettem a hálóingem, aztán belebújtam a ruhába direkt neki háttal.
        Macy mondta, hogy hétfőn lesz a fotózásotok – fordultam meg.
        Igen, ezt már említeni akartam – hajolt le egy csókra.
        Aznap Machez megyek és majd csak kedden jövök vissza – elhúzódtam, hogy fel tudjak nézni rá.
        Ó, oké. Elvigyelek majd?
        Nem kell, Macy eljön értem, már megbeszéltük – mosolyogtam rá. Milyen könnyedén elengedett.
        Rendben – puszilt meg – Jössz reggelizni? – fűzte össze az ujjainkat.
        Aha, de előbb azért vegyél fel valamit.
        Miért? – ráncolta össze a homlokát.
        Csak alsó van rajtad.

~ * ~ * ~ * ~ * ~

Macyvel a szobámból néztük a srácok közös twitcamét. Kettő körül kezdték el és a nappaliból csinálták a kanapén ülve. Jó sokan nézték, emiatt néha előfordult, hogy lefagyott a dolog. A fiúk kérdezték a rajongókat a műsorról is, ezért nagyon lestem a kommenteket, de nagy részük kimerült abban, hogy XY vegyél feleségül meg hasonlók. Néhány viszont eléggé durva volt. Nem igazán tudom, hogy azok, akik ilyen nem illő dolgokat írogatnak, mégis mit gondolnak. Na, mindegy. A srácok próbáltak válaszolni az értelmesebb kérdésekre és sztorikat is mesélgettek a maguk szórakoztatására. Többek között a filmről és annak forgatásáról beszéltek, de a táncról is szót ejtettek, aminek nagyon örültem. Zayn hirtelen felállt, majd eltűnt a képből. Rögtön jöttek a „Hol van Zayn?” kérdések, de mi olyan szerencsések voltunk, hogy nagyon gyorsan választ kaptunk erre, amikor a fekete hajú srác besétált a szobába.
        Lányok, gyertek le! – kérte Zayn megállva előttünk.
        Miért? – Mac gyorsabban reagált, mint én.
     Szerintünk tőletek is szívesen kérdeznének – válaszolta. Barátnőmmel összenéztünk és én elkezdtem rázni a fejem. Nem jó ötlet.
        Ugyan Emily, menjünk már! Jó lesz – bizonygatta Macy.
        Szerintem nem kéne – vonakodtam.
        Ott leszek veled – fogta meg Mac a kezem biztatásként. Tanácstalanul pillantottam Zaynre, aki rám mosolygott és lassan bólintott.
        Jó legyen – sóhajtottam fel, mire barátnőm boldogan átölelt.
Lementünk a nappaliba. Zayn visszaült a fiúkhoz és közölték a nézőkkel, hogy van két vendégük, akiktől szintén lehet kérdezni. A srácok intettek, hogy jöjjünk. Mac leült Niall mellé, én pedig hely hiányában Harry ölébe ültem. Ő ezt örömmel fogadta és gyors puszit nyomott a nyakamba. Végül nem lett olyan rossz ez a szereplés, mint vártam.













Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése