22.rész - Itt meg mi a fene folyik?

Sziasztok!

Köszönöm szépen az előző heti sok-sok oldalmegjelenítést és a kommentet is, igazán boldoggá tettettek vele. Tudom, hogy gonosz vagyok - és továbbra is az leszek :D - de az előző részt muszáj volt úgy abbahagyni, mert nem lehet mindig minden kerek. Íme, itt a folytatás, amiből végre kiderül, mit is akart Harry. Jó szórakozást a részhez! :)

Puszi: Emily

~ Emily ~

Reggel arra ébredtem, hogy Liam kelteget. Felültem az ágyban, majd megdörzsöltem a szemeimet. Fáradtan pislogtam fel az előttem álló fiúra.

‒        Ne haragudj, amiért felébresztettelek, de tudni szerettem volna, hogy minden rendben van-e – magyarázta, miközben a kezembe nyomta a bögrémet.

Az italt az éjjeliszekrényemre száműztem. Ásítottam egy nagyot és közben próbáltam felfogni, amit a barna szemű fiú mondott nekem.

‒        Rendben vagyok – válaszoltam álmos hangon.

‒        Még mindig nem akarod elmondani, mi történt tegnap a bulin, ami miatt annyira haza akartál jönni? – kérdezte – Talán megkörnyékezett valaki?

‒        Nem! – vágtam rá túl gyorsan. Basszus, ez így gyanús lesz.

‒        Jó, hogyha nem akarod, akkor nem erőltetem – mondta és felnézett a kidekorált falamra.

‒        Köszönöm – sóhajtottam fel halkan.

‒        Figyelj, már kérdezni akartam, ki az a rózsaszín hajú lány a macskával? – bökött a kép felé.

‒        Az én vagyok, a cica pedig az enyém, Shinnek hívják – válaszoltam felnézve rá. Igen, a cicám neve sípcsontot jelent.

‒        Viccelsz?

‒        Nem. De csak azért ez a neve, mert a Nana című animében volt egy nagyon cuki fiú, akit így hívtak – magyaráztam.

‒        Nem – rázta a fejét Liam – Arra értettem, hogy te vagy a képen – emelte rám tekintetét és barna szemeink találkoztak.

‒        Ja, nem, ez nem vicc, tényleg én vagyok rajta – mosolyogtam rá.

‒        Mikor volt neked rózsaszín a hajad?

‒        2010 augusztusától körülbelül egy évig néztem ki így.

‒        És miért, talán pont a lázadó korszakodat élted? – kacsintott rám.

‒        Fogjuk rá – mondtam, közben elfordítottam a fejem, mert éreztem, hogy könnyek gyűlnek a szemembe.

‒        Megnéztelek volna ilyen hajjal – folytatta szórakozottan.

‒        Sokan megbámultak miatta, végül ezért festettem vissza barnára.

‒        Kár, na mindegy. Aludj vissza nyugodtan – mondta azután elindult kifelé.

‒        Nem hiszem, hogy menni fog – válaszoltam és kibújtam a takaró alól.

Bementem a fürdőbe ahol nagyjából öt perc alatt rendbe tettem magam, majd a szobámban felöltöztem. Pink farmert választottam, hozzá szürke pólót meg kék farmer kabátot.

Megittam a kakaómat és a bögrémmel kifelé indultam meg. Éppen csak megfogtam a kilincset, éreztem, hogy valaki lefelé nyomja azt velem együtt. Erősebb volt, mint én ezért hátra léptem és hagytam kinyílni teljesen. A küszöbömön Harry alakja tűnt fel. Ahogy megláttam őt bevillantak a tegnap éjjel emlékei.

Visszaemlékezés

‒        Nyögd már ki végre, hogy mit akarsz! – felszólításomra közelebb csúszott az ágyon, és rábukott a számra.

Óvatos volt és gyöngéd, nem olyan, mint a bulin. Sikerült meglepnie olyannyira, hogy még ha akartam volna se tudtam volna viszonozni a csókját. Mikor tudatosult bennem, mit csinál, megpróbáltam ellökni magamtól. Ő egy kicsit hátra dőlt, de nem húzódott el tőlem.

‒        Kérlek, ne utasíts el! – könyörgött, majd újra a számat vette célba.

Kitértem a manővere elől és a kezemet a mellkasára tettem, hogy távol tudjam tartani.

‒        Harry, ezt nem szabad! – figyelmeztettem miközben hátrébb csúsztam az ágyban.

‒        Miért nem? – kérdezte kétségbeesetten.

‒        Én nem keverem a munkámat a magánéletemmel.

‒        Ez minden érved? – értetlenül néztem rá. Mi az, hogy ez minden? Ez nem elég?

‒        Hogy érted ezt?

‒        Nem elég meggyőző az érved – mondta, aztán kezét a bokámra kulcsolta és elrántott az ágyon.

Fölém támaszkodott és megpróbálta összeérinteni az ajkainkat, de az utolsó pillanatban elfordítottam a fejem.

‒        Ne tagadj meg! Tudom, hogy te is akarod – jelentette ki, majd megcsókolt. Nem bírom tovább, annyira nehéz küzdeni ellene.

Megtörten feladtam és hajába túrva válaszoltam édes ajkainak hívogató mozgására. Emily, mi a francot csinálsz? Lassúak voltunk, igyekeztük elnyújtani, amíg csak lehetett. Ízlelgettük egymást, kezeinkkel pedig felfedeztük a másik minden porcikáját.

Hazza felhúzott ülő helyzetbe, majd váratlanul belemarkolt a fenekembe. Egy nyögés tört fel a torkomból és elnyíló ajkaim következtében Harry habozás nélkül átcsúsztatta a nyelvét a számba. Nem volt tolakodó vagy erőszakos, inkább csak kíváncsi. Amikor megtalálta a nyelvemet a sajátjával, lihegve elhúzódtam tőle.

Visszaemlékezés vége

Harry hozzám sétált és egy apró puszit adott a számra.

‒        Jó reggelt! – szólalt meg reggeli hangján.

‒        Neked is – válaszoltam halkan.

Megfogta a kezemet – azt, amelyikben nem a bögre volt – és felhúzta a nyakához, ezután átölelt. Felemelt, hogy egy szintben legyünk és belecsókolt a nyakamba. Kapálózni kezdtem a lábaimmal.

‒        Harry, tegyél le! – utasítottam.

‒        Mi, miért? – kérdezte összezavarodva.

‒        Nem szeretem, ha emelgetnek, tegyél le, kérlek! – rövidesen a lábaim ismét a padlót érintették.

‒        Ezt nem értem, tánc közben is emelgetlek.

‒        Tudom, de az más.

‒        Miért az?

‒        Mert más és kész! – mondtam felnézve zöld szemeibe.

Sóhajtott egyet, majd fájdalmasan megrándult az arca, de nem válaszolt semmit, rám hagyta. Lassan elsétáltam mellette és éreztem, ahogy ujjaival végig simít a karomon.

‒        Hova mész?

‒        Leviszem a bögrémet – mutattam fel – Te lejössz enni?

‒        Honnan tudod, hogy még nem ettem?

‒        Csak sejtettem – válaszoltam és lementem a lépcsőn Harryvel a sarkamban.

Besétáltunk a konyhába, majd beletettem a bögrémet a mosogatóba. Hazza gabona pelyhet csinált magának, aztán leült Niall mellé. Volt még mellette egy hely és elkaptam a pillantását, amiből azt szűrtem le, nekem tartja fent az üres széket. Elfordítottam a fejem és beültem Liam meg Zayn közé.

‒        Mit fogtok ma csinálni? – kérdeztem.

‒        Koncert próba lesz – válaszolta Louis, én pedig hátradőltem a székemben, hogy rá tudjak nézni, mert a köztünk ülő fekete hajú fiú kitakarta őt – Szeretnél jönni?

‒        Aha.

‒        Emily – hallottam meg szöszi hangját – Felhívnád Macyt, szeretne beszélni veled – nézett rám mosolyogva.

‒        Persze – álltam fel és megindultam vissza a szobámba.

Elvettem a telefonom az éjjeli szekrényről, kikerestem a legjobb barátnőm számát és rámentem a hívásra. A negyedik csörgésre vette csak fel.

‒        Szia, Macy, felébresztettelek?

‒        Szia, Cicalány! Nem, már a fürdőszobában voltam.

‒        Ó, oké. Figyelj csak, Niall szólt, hogy beszélni szeretnél velem – mondtam, közben pedig felültem az ablakpárkányra.

‒        Igen, két dolog van. Az elsőt pedig mindenképpen én akartam elmondani, mert azt szerettem volna, ha tőlem tudod meg.

‒        Mi lenne az? – kérdeztem kíváncsian.

‒        Együtt vagyunk Niall-lel – hadarta.

‒        Komolyan? – kérdeztem vissza kétkedve. Ez gyors volt.

‒        Igen – válaszolta izgatottan.

‒        Ez szuper, gratulálok. Úgy örülök nektek – El kéne mondanom neki, hogy Harry meg én?

‒        A másik pedig – váltott gyorsan témát – Beszéltük nem is olyan régen, hogy eljönnél hozzám, és a mostani hétvégét találtuk jónak – Basszus, ezt szépen elfelejtettem.

‒        Igen – helyeseltem.

‒        Én már Nialleren keresztül elkértelek a többiektől és az egész hétvégét nálunk fogod tölteni. Valaki majd szombaton reggel kihoz, azután vasárnap este hazavisznek.

‒        Rendben, de ugye csak ketten leszünk?

‒        Igen, manó nem lesz itt, ha erre célzol. Ez egy csaj buli lesz, olyan, mint amilyet otthon szoktunk – tisztán kivehető volt a hangjából, hogy mosolyog.

‒        Oké, tényleg rá gondoltam – Az én Macym sohasem változik meg. Akkor így el tudom neki mesélni, hogy mi történt Hazza meg köztem.

‒        Akkor szombaton találkozunk.

‒        Oké, szia!

‒        Szia! – bontottam a vonalat, ezután gyorsan küldtem egy SMS-t Niallnek, Gratulálok szöveggel, amire nem sokkal később egy szmájlit kaptam válaszként.

~ * ~ * ~ * ~ * ~

Szokás szerint Paul vitt el engem a Louis-val közös próbánkra. Amikor megérkeztem, ő már ott volt.

‒        Szia, Lou!

‒        Szia, Cicalány! – mosolygott rám.

‒        Egy perc és átöltözök! – mondtam, aztán gyorsan berohantam az öltözőbe. Ledobáltam a cuccaimat, majd sietősen magamra rángattam a rózsaszín szerelésemet. Beszaladtam a terembe, a CD-t a magnóba nyomtam, és el is indítottam.

‒        Kérlek, segíts nekem felfrissíteni a memóriámat, mit vettünk eddig? – néztem rá bizonytalanul.

‒        Emeléseket, a tánc legelejét, ahol olyan izéket csinálok, meg az egyik lépéssort – válaszolta. Izéket csinálok?

‒        Azt vettük, amikor a vége előtt leteszel a földre?

‒        Nem.

‒        Akkor az lesz az egyik, amit ma megtanulunk – mosolyogtam rá – De előtte, lássuk, amit eddig vettünk! – a CD-n kiválasztottam a négyes számot viselő dalt és elindítottam.

Visszaszaladtam a helyemre és vártam, hogy kezdhessük. Louis belerontott a kezdő lépésekbe, amit külön-külön csinálunk. Azután majdnem elejtett az emelésnél, amelyikben én egyáltalán nem kapaszkodom belé. Nem értünk a végére még, amikor inkább leállítottam az egészet.

‒        Lou, valami baj van? Eléggé szétszórtnak tűnsz – érintettem meg a karját.

‒        Nem nincs – tiltakozott.

‒        Biztos? Beszélgethetünk egy kicsit, mielőtt folytatjuk – pillantottam rá biztatóan.

‒        Tudok rólad és Harryről – bökte ki.

‒        Ó – bukott ki belőlem. Erre mondjuk számíthattam volna.

‒        Igen, ó – nézett a szemeimbe.

‒        Szóval ellenzed ezt – állapítottam meg.

‒        Nem, csak meglepett azok után, hogy Niallt visszautasítottad – Hidd el, jó okom volt rá.

‒        Néha én is meglepem saját magam, de ez a dolog nem befolyásol semmit sem köztünk. Ami itt történik, az kettőnk között marad, mert nem tartozik másra – néztem rá komolyan.

‒        Értettem.

‒        Remek, akkor folytathatjuk. Még egyszer elölről azt, ami már megy!

~ * ~ * ~ * ~ * ~

Nem sokkal azután, hogy visszaértünk a próbáról, a többi fiú is hazaért. Segítettem Liamnek és Zaynnek a vacsora elkészítésében majd miután elfogyasztottuk azt, visszavonultam a saját szobámba.

Ha Lou tudja, akkor a többiek is? Miközben ettünk, mindenkit megfigyeltem, de nem úgy tűnt, mintha bármiről is sejtelmük lenne. Csak Louis-nak mondta volna el, mert ő a bizalmasa, vagy egyszerűen csak kikövetkeztette valahogyan, esetleg reggel meglátott minket?

Gondolatmenetemet az ajtómon való kopogtatás zavarta meg. Odasétáltam és kinyitottam. A küszöbömön Harry állt mosolyogva.

‒        Szia, mi történt? – pillantottam fel rá kíváncsian.

‒        Beengedsz? – vigyorgott rám.

‒        Ó, igen, persze – álltam félre az útból. Hazza bejött, leült az ágyamra, majd felvezette tekintetét a falamra.

‒        Tényleg te vagy az a rózsaszín hajú lány a képen?

‒        Igen – bólintottam. Liam elmondta nekik, ezek szerint mély nyomot hagyott benne – Nagyon borzalmas?

‒        Nem, csak fura – válaszolta és kinyújtott kezeivel maga felé hívott.

‒        Még mindig nem válaszoltál – emlékeztettem és megálltam előtte. Karjaival átölelt aztán az ölébe húzott.

‒        Csak itt vagyok. Történnie kell valaminek, hogy jöhessek?

‒        Nem, de azt hittem, akarsz valamit.

‒        Hát, lenne valami – ismerte be, mire hátra dőltem, hogy rá tudjak nézni – Aludhatok veled? – ahogy felfogtam szavai jelentését, fokozatosan elpirultam.

‒        Édes vagy, amikor elpirulsz – vigyorgott rám, ezután adott egy puszit az arcomra.

Megpróbáltam kiszabadulni az öléből, valamint a kínos szituációból egyszerre, sikertelenül.

‒        Hova szöksz? – kérdezte hangjában játékossággal. Láthatóan szórakoztatta a kialakult helyzet.

‒        Engedj el! – kértem és lemásztam róla.

‒        Még nem válaszoltál – emlékeztetett.

‒        Tudom. Mi lesz, ha meglátnak minket? – emeltem rá a tekintetemet. Nekem valaki felhozza a kakaómat reggel, mielőtt felébredek.

‒        Akkor tudni fogják. Ez talán gondot jelent? – csendben maradtam. Egy kicsit tartok attól, Ni mit fog szólni ehhez.

‒        Tudsz róla, hogy Niall… – elhallgattam és az ablak irányába fordítottam a fejem.

‒        Arra gondolsz, hogy ő megpróbált összejönni…

‒        Igen, arra – szakítottam félbe. El tudnánk titkolni előle?

‒        Nem tudjuk sokáig titokban tartani – rémülten néztem rá. Hangosan is kimondtam? – Túl fogja tenni magát rajta, kénytelen lesz.

‒        De nem szeretnék fájdalmat okozni neki.

‒        Ez most nem opció. Viszont még mindig nem válaszoltál – Bűntudatom van, de nem tudok, úgy cselekedni, hogy mindkettőnknek jó legyen. Elsősorban magamat kell boldoggá tennem, ugye?

‒        Hát, nem is tudom, a macival már nagyon jól összeszoktunk – mosolyogtam rá. Harry hitelen felállt, felém lépett és felemelt.

‒        Tegyél le, kérlek! – könyörögtem a vállába kapaszkodva.

‒        Leteszlek, ha igent mondasz – vigyorgott rám gonoszul.

‒        Oké, oké, velem aludhatsz – adtam meg magam és hamarosan újra a földre kerültem – Csak előbb még megfürdenék – mondtam az ágyamból pedig kiszedtem a hálóingemet.

‒        Jobbat tudok – ölelt át hátulról – Zuhanyozzunk le együtt.

‒        Nem! – vágtam rá egyből.

‒        Nyugi, nem fogok leskelődni – mondta, de alig bírta visszatartani a nevetést.

‒        Akkor sem – kontráztam rá, majd kiszabadultam karjai közül és egy bugyit magamhoz véve bezárkóztam a fürdőbe.

Mikor kijöttem a helyiségből Hazza már az ágyamban feküdt, a haja vége pedig vizesnek tűnt.

‒        Sokáig voltál bent, már én is megfürödtem – panaszkodott.

‒        Ez az én helyem, csússz arrébb, az ágy bal oldalán én alszok! – utasítottam.

‒        Bocsánat – gúnyolódott és jobbra húzódott. A mozdulat következtében meztelen felsőtestét egészben láttam.

‒        Ugye van rajtad valami?

‒        Persze, a takaró – arcán ott virított egy kaján vigyor.

‒        Harry! Komolyan kérdeztem.

‒        Nyugi, van rajtam alsó. Felfogtam, hogy még nem akarod látni kicsi Harryt, aki amúgy nem is olyan apró – megforgattam a szemeimet és bebújtam mellé.

‒        Amúgy, meztelenül alszol?

‒        Legtöbbször igen – ölelt át hátulról. Megfordultam, hogy szemben legyek vele és megcsókoltam.

‒        Jó éjt! – mondtam azután pedig leoltottam a lámpát.

‒        Szép álmokat Cicalány!

Reggel beszélgetés hangjaira ébredtem. Az egyik fiú suttogva beszélt, de a másik eléggé hangos volt.

‒        Egy kicsit halkabban – bújtam közelebb Harryhez, ő volt a kis hangoskodó.

‒        Sajnálom, hogy felébresztettelek – mondta és adott egy puszit a homlokomra.

‒        Ti mióta vagytok együtt? – kérdezte a hangjából ítélve Liam. Felé fordultam és álmos pillantást vetettem rá.

‒        Szerda éjjel óta – válaszolta göndörke, mire közöttünk a legidősebbnek ráncba szaladt a homloka.

‒        Harry, beszélhetnénk négy szemközt?

‒        Mindegy, mit akarsz, Emily előtt is mondhatod – közölte vele. A barna szemű fiú szólásra nyitotta a száját, de megelőztem:

‒        Nincs semmi gond, beszéljétek meg ketten – mosolyogtam Hazzára.

Ő hallgatott rám, kimászott az ágyból majd, Liammel együtt elhagyták a szobámat.

Mire ő visszajött, én addigra már megmosakodtam és felöltöztem plusz még a reggelimet is elfogyasztottam. Ő besétált a szobába aztán leült az ágyamra. Felé fordultam, és láttam, ahogy szólásra nyitotta a száját, de én beelőztem:

‒        Ne, nem akarom tudni! – hadartam.

‒        Rendben – válaszolta és adott egy puszit a számra – Gyere, menjünk le!

Ahogy kiléptünk a folyosóra, Harry magához rántott és gyorsan a számra hajolt. Nem haboztam elmélyíteni édes csókját, amíg ő karjaival átölelt engem.

‒        Itt meg mi a fene folyik? – szétrebbentünk, ezután mindketten a dühös és számon kérő hang irányába fordultunk, kinek gazdája a lépcső tetején állt és kék szemeivel minket nézett.

‒        Niall, meg tudom magyarázni! – léptem egyet felé.

‒        Ha azt akarod mondani, hogy Harry kivétel, akkor nem érdekel – mondta dühösen és berohant a szobájába.

Erősen bevágta az ajtót, ami így nem csukódott be rendesen. Hallottam, ahogy levert valamit odabent. Káromkodott egy sort, majd ahogy közelebb mentem az ajtajához ezt hallottam kiszűrődni:

‒        Mindig Harry, mindig ő, ő kivételes meg különleges, érte érdemes kockáztatni! – nagyon dühös volt. Éreztem, ahogy Hazza hátulról átölelt.

‒        Bemegyek hozzá – mondtam felnézve rá.

‒        Én is jövök – ajánlkozott.

‒        Ne, jobb lenne, ha nem jönnél – bontakoztam ki karjai közül – Ezt légy szíves hagyd rám! – kértem tőle.

Vonakodva bólintott, és elindult a lépcsőn lefelé. Beléptem a szobába.

‒        Menj ki innen! – utasított dühösen.

‒        Nem, most szépen meg fogsz hallgatni! – kiabáltam rá, azután a lábammal belöktem az ajtót.

Egy pillanatnyi döbbentséget fedeztem fel arcán – még nem hallott kiabálni engem – aztán berohant a fürdőszobába és bezárta azt. Beálltam az ajtó elé, majd belekezdtem:

‒        Azt mondtam neked, azért mert nem érzek irántad úgy, ahogy azt te szeretnéd, és mert nem keverem a munkámat a magánéletemmel. A másodikat érted is megszegtem volna, de nem lehetett.

‒        Miért nem? – kizárta az ajtót és kilépett a fürdőből.

‒        A barátnőd miatt.

‒        Nem értem, hogyan jön ide Macy – mondta.

‒        Ő a legjobb barátnőm és feltűnésetek óta te vagy imádatának tárgya. Nem lettem volna képes igent mondani neked, úgy hogy közben tudom, ő mit érez irántad. Én nem ilyen legjobb barátnő vagyok – magyaráztam – Sajnálom, hogy ezt nem osztottam meg veled, de azt akartam, hogy magadtól találd meg Macyt, ne az én unszolásomra – néztem fel kék szemeibe.

‒        Így már világos – mondta halkan és lehajtotta a fejét.

‒        Ugye nem fogsz szakítani vele?

‒        Nem.