2016. április 27.

30.rész - Mit szeretsz Harryben?


Sziasztok!

Remélem, mindenkit felvettek abba az iskolába, amelyikbe menni szeretett volna. Az érettségizőknek sok sikert kívánok, ne féljetek a közép szintű magyartól és matektól, könnyű lesz, mert tavaly nagyon nehéz volt. Szerda van, ami egyet jelent azzal, hogy megérkeztem a folytatással. Elég hosszúra sikeredett, de remélem, hogy nem bánjátok. Jó szórakozást a részhez! :)
Puszi: Emily









~ Emily ~
Reggel Macy mellett ébredtem. Mivel együtt megyünk a koncertre, ezért meggyőztem, hogy aludjon itt. Kimentem a fürdőbe és csendben elkészültem, hogy a még alvó barátnőmet ne ébresszem fel. Felöltöztem a szobámban, majd lementem a konyhába, ahol Liammel futottam össze. Épp palacsintákat készített.
        Jó reggelt! – mosolyogtam rá.
        Szia, Cicalány!
        Segíthetek? – sétáltam hozzá.
        Ha szeretnél.
        Hol van a nutella?
         A szekrényben, ott fönt – mutatott az egyikre.
Elhúztam egy széket az asztaltól és ráállva megkerestem a nutellát. A lekvárt, a tejszínhabot, meg a csoki szirupot a hűtőből vettem ki, végül pedig a kakaó port is előszedtem.
        Elkezdhetem betekerni?
        Igen – elvettem a már kész palacsintákat és a tányéron sodorni kezdtem őket.
        Em, kell a tányér – fordult meg Li serpenyővel a kezében.
        Ó, bocs – vettem ki a szekrényből egy másikat, amit felé nyújtottam.
        Köszi – figyeltem, ahogy ügyesen rádobta a tányérra. Visszaálltam tekerni a palacsintákat.
        Akarod dobálni? – figyeltem fel a barna hajú fiú hangjára.
        Igen – átvettem tőle a serpenyőket és feldobáltam a palacsintákat – Mikor mentek ma?
        Még úgy egy óra – válaszolta – Jó, ha Paul visz el titeket a koncertre?
        Persze, majd mondom Macnek – ahogy elhagyták a szavak a számat, megjelent a barátnőm, Niall-lel kézen fogva.
        Jó reggelt! – mondták egyszerre.
        Nektek is – válaszoltuk Liammel. Visszaadtam a barna hajú fiúnak a helyet, aztán Macyhez sétáltam.
        Hogy aludtál?
        Jól, bár éjjel megrúgtál párszor.
        Bocs.
        Nem gond. Arrébb lökdöstelek, hogy ne tudj elérni – mosolygott rám.
        Jól tetted. Hogy vagy Niall? – fordultam manó felé.
        Sokkal jobban – gyömöszölt a szájába egy palacsintát. Azt látom.Simán fog menni a koncert – mondta teli szájjal, magabiztosan.
        Niall, ne a pultról edd! Gyere, segíts megteríteni! – szólt rá Mac. Ekkor lépett be Harry a konyhába.
        Em, mindjárt kész vagyok. Felszólnál a többieknek? – kérdezte Li.
        Persze – indultam ki a helyiségből.
A lépcsőn felfelé találkoztam Louis-val, akit így leküldtem a konyhába. Épp készültem kopogni Zayn ajtaján, amikor lépteket hallottam a lépcső felől.
        Emily – szólított meg Harry a léptek tulajdonosa.
        Tessék? – fordultam felé.
        Beszélni szeretnék veled.
        Rendben. Szólok Zaynnek, várj meg a szobámban! – mondtam és bekopogtam az ajtón.
Lassan benyitottam, majd bedugtam a fejem. A fiú nem volt bent, de a fürdő felől víz csobogása hallatszódott. A fürdőszobához mentem és kopogtam párat.
        Zayn, Emily vagyok. Gyere reggelizni!
        Oké – kiabálta ki.
Kimentem a szobájából át az enyémbe. Hazza az ágyamon ült, jöttömre felkapta a fejét. Az éjjeli szekrényem felső fiókjából kivettem az előzőleg odakészített pénzt, amit gyorsan Haz kezébe nyomtam.
        Köszönöm a jegyet.
        Ajándék volt tőlem és a fiúktól, nem kell kifizetned – tolta vissza.
        De én szeretném – toltam felé. Harry mélyet sóhajtott, kikerült, majd letette a pénzt a szekrényre.
        Olyan makacs vagy – mondta, de inkább csak magának. Visszafordult hozzám és kábé fél percig bámultuk egymást, aztán megszólalt:
        Mi az? – összeráncoltam a homlokom.
        Te mondtad, hogy beszélni szeretnél velem, várom, hogy miről – a száját elhagyta egy halk ó. Összeszedetlensége nyilvánvaló volt.
        Én sajnálom, ami péntek délután történt. Ne haragudj, nem akartam veszekedni veled – tett felém pár bizonytalan lépést.
Őszintének tűnt és én mindennél jobban hinni szerettem volna neki. Behoztam a kettőnk között maradt távolságot és átöleltem.
        Sajnálom, hogy kiabáltam, nem így kellett volna intézni a dolgot – motyogtam a mellkasába. Az állam alá nyúlt, kényszerített, hogy ránézzek.
        Szeretlek – mondta csillogó zöld szemekkel, azután lágyan megcsókolt.
Nyelvével végig simított az alsó ajkamon, mire mosolyogva szétnyitottam a szám. Nyelvét gyorsan átcsúsztatta és táncba hívta az enyémet. Pár másodperc múlva levegő hiányában kénytelen voltam elválni tőle.
        Én is szeretlek – motyogtam kissé megkésve a vállába.
        Menjünk le enni, mert ha Niall belelendül, nem fog maradni a palacsintákból – szólalt meg Harry.
        Rendben, menjünk – mondtam felnézve rá.
Kézen fogva léptünk ki a szobámból, nekem pedig egy hatalmas vigyor ült a képemen. Ahogy mentem lefelé a lépcsőn, próbáltam ezt rendes mosollyá változtatni, mert úgy éreztem eléggé idiótán festek így. A konyhába érve elengedtük egymás kezét, aztán az asztal üres helyeihez mentünk. Lehuppantam Macy meg Louis közé, mert sejtettem, hogy ez a szék van fenntartva nekem a barátnőm jóvoltából. Elvettem egy tányért, és két kakaós palacsintát tettem rá. Beleharaptam az egyikbe, tekintetemet pedig végig vezettem az asztaltársaságon. Niall és szőke barátnőm nagyon élvezték egymás társaságát, jókat nevetve ették a reggelit. Lou, Liam meg Zayn szintén társalogtak valamiről, de hiába ültem közel hozzájuk, nem értettem mi volt a téma, mert manóék mellettem túl hangosan nevetgéltek. Göndörkére pillantottam és csak ekkor tűnt fel, hogy engem néz. Zavartan rá mosolyogtam, majd beleharaptam a palacsintámba. Korcogott a fogam alatt a kakaópor pont, ahogy imádtam. Az édes töltelékre megkívántam az innivalót, ezért felálltam az asztaltól és töltöttem magamnak barack levet.

Reggeli után szétszéledt a társaság. Hazza feljött velem a szobámba. Összebújva feküdtünk egy kicsit az ágyamon, mielőtt elindultak volna a hangpróbára.
        Csak ügyesen! – csókoltam meg az előszobában – Majd a koncerten látlak.
        Remélem is. Aztán tessék hangosan sikítani, meg tapsolni, tégy büszkévé!
        De te is! – bólintott és adott még egy gyors csókot, mielőtt kilépett az ajtón.
        Egész gyorsan lerendeztétek – mosolygott rám Mac.
        Hát, ti se vittétek túlzásba – jegyeztem meg arra az egy csókra utalva.
        Mi a szobájában már megejtettük – szavai hallatán elvörösödtem.
        Emily! – kiabált rám – Rossz az, aki rosszra gondol – mondta és bement a nappaliba. 
A konyhába sétáltam innivalóért, majd miután visszanyertem eredeti színemet, csatlakoztam Macyhez a nappaliban.
        Van még egy csomó időnk, mivel üssük el? – kérdeztem lehuppanva a kanapéra.
        Bemegyünk a városba?
        Előbb felhívom Pault, megkérdem jó-e neki úgy, ha valahol máshol kell összeszednie minket.

Miután sikeresen megbeszéltem vele a dolgot, összeszedtük a cuccainkat, taxit fogtunk és bementünk a belvárosba. Vásárolgatással ütöttük el az időt, majd dél körül ettünk egy kis finom gyors kaját. Letelepedtünk egy padra és az előzőleg vásárolt kávéinkat elkezdtük iszogatni.
        Em, kérdezhetek valamit? – szólalt meg Macy.
        Már most is kérdeztél – mosolyogtam rá.
        Mit szeretsz Harryben? – kicsit váratlanul ért a kérdés, minek következtében pár másodperc után el is nevettem magam.
        Nem tudom. Nem tudom elmagyarázni, hogy mit szeretek benne – stíröltem a kávémat. Ha meg tudod magyarázni szeretet, ha nem akkor szerelem.
        De szereted, igaz?
        Jelen pillanatban mindennél jobban – sóhajtottam.
        Hé! – kiáltott fel sértődötten.
        Jaj, ne már! Tudod, hogy téged is szeretlek csak máshogy – néztem rá.
        Tudom – mosolygott rám – Amúgy, miből gondolod, hogy ennyire erős, amit iránta érzel?
        Mi ez a kérdezősködés? Talán Harry bérelt fel rá?
        Nem, csak kíváncsi vagyok.
        Miért, talán gond van köztetek Niall-lel? – kérdeztem némi aggodalommal a hangomban.
        Nem, csak te olyan magabiztos vagy az illetően, amit Harry iránt érzel, de én bizonytalan vagyok.
        Magabiztosnak tűnök? – ráncoltam össze a homlokom. Nem érzem magam annak.
        Igen – bólintott megerősítésként.
        Ez fura. Én téged látlak ilyennek, mert velünk kapcsolatban csak azt tudom, hogy szeretjük egymást. De hogy ebből mi lesz, arról fogalmam sincs. Én nem sokára haza megyek, ő pedig turnézni fog – magyaráztam.
        Nálunk is ez a helyzet, bár talán egy kicsit könnyebb a dolog, mert a nagyszüleim itt élnek.
        Igen, ez egy jó pont, de nem tudom, hogy velünk mi lesz – sóhajtottam.
        Akkor most koncentráljunk mindketten a jelenre. A jövő bizonytalan, de most itt vannak nekünk azok, akiket szeretünk – lökött meg gyengéden. Elmosolyodtam.
        Igazad van.
        Mint mindig – vigyorgott rám.

~ * ~ * ~ * ~ * ~

A koncertre minket engedtek be elsőként, így az innivaló vásárlás után el is foglaltuk az első sorokat. Hosszú idő telt el, mire végre az elő zenekar következett. A 5 Seconds of Summer nem okozott csalódást, remekül felrázták a közönséget. Ashton úgy dobolt, mint egy isten, párszor el is sikítottam a nevét Macy nagy bánatára. Ha hallás károsult lesz, asszem fizethetem a műtétét.
Az elő zenekar után kábé negyedóra alatt átszerelték a színpadot és következtek a fiúk. Az egész aréna megőrült, ahogy a srácok bejöttek egy nagy füstfelhő közepette az Up all night-ot énekelve. A koncert alatt mindegyik fiú észrevett minket és Ni nagyon sokat állt előttünk, ami Macy arcára gyönyörű mosolyt varázsolt.
Nagyon jó volt őket így látni. Felszabadultak voltak, élvezték az egészet és sokat hülyéskedtek a színpadon. Többször Macre pillantottam miközben Niall a szólóit énekelte és csak remélni tudtam, hogy az a büszkeség, ami rajta látszódik az rajtam is jelen van, amikor Harry énekel. Többször is elsikítottam a nevét, amikor elém tévedt és tudtam, hogy hallotta, mert ilyenkor megjelent egy kaján vigyor a képén.
Az első sorban állásnak megvan az az előnye, hogy mindent látsz, viszont odapréselnek a kordonhoz. Nem is beszélve arról, hogy néhányan felismertek engem az interjúról, Macyt pedig onnan, hogy ő az a lány, akit láttak csókolózni Niall-lel. Szerencsére nem kérdezősködtek csak mutogattak és egy idő után már azt sem, a koncert jobban lefoglalta őket.
Minden percét élveztem, annak, ahogy a fiúk a színpadon énekeltek. De mint minden jónak, egyszer ennek is vége lett. Meghallottam felcsendülni az utolsó szám dallamát. Teli torokból kiabálva énekeltük végig a dalt Macyvel, ami arról szólt, mi tesz minket gyönyörűvé. A srácok hirtelen tűntek el a szemünk elől, még csak felocsúdni sem volt időnk. A tömeg lassan oszlani kezdett, így mi is elindultunk kifelé. Nagy nehezen megtaláltuk Pault, ezután hazavittük a barátnőmet. Végül engem is kitett. A fiúk addigra már rég hazaértek, és mikor megérkeztem éppen a vacsorához készültek elő.
        Sziasztok!
        Szia! – jött a válasz kórusban.
        Ülj le, egyél velünk! – kérte Liam.
        Hogy tetszett a koncert? – nézett rám kíváncsian Zayn.
        Szuper volt, még mindig bizsergek tőle – mosolyogtam rá.
Harryvel egyszerre fejeztük be a vacsorát, így kéz a kézben mentünk fel a szobámba. Ahogy becsukta az ajtót mögöttünk, magához húzott és megcsókolt. A keze felfedező útra indult rajtam.
        Beindított a sikításod – morogta a számba – Újra hallani akarom.
        Harry – próbáltam eltolni magamtól. Elhúzódott, de épp csak annyira, hogy le tudjon nézni rám.
        Mi a baj?
        Még nem alkalmas – összeráncolta a homlokát – Nem múlt el teljesen, van még egy kevés.
        Ó – ez inkább hangzott fájdalmasnak, mint sem meglepettnek.
        Sajnálom – bukott ki belőlem.
        Nem, ez nem a te hibád – puszilta meg a homlokom. Akkor miét érzem mégis annak? Elhúzódott tőlem.
        Lefürdök – szólalt meg, majd a kilincsért nyúlt.
        Visszajössz? – elmosolyodott.
        Igen, addig fürödj meg te is.

~ * ~ * ~ * ~ * ~

Zaynnel hazafelé tartottunk a próbáról. Mi hátul ültünk a buszban, Paul vezetett.
        Ma este én nem leszek otthon – szólalt meg mellettem.
        Perrie-vel leszel? – fordultam felé kíváncsian.
        Igen. Ja, és Niall se lesz.
        Azt tudom, Macy mondta. Azt hiszem, Niall már nála is van.
        Ti hogy álltok most Harryvel? – hozta fel minden kertelés nélkül. Némi hatásszünet után megszólaltam:
        Kibékültünk.
        Ennek örülök – mosolygott rám Zayn. A gesztusa és a hangja is őszinte volt. Ő volt az egyetlen, aki kezdettől fogva elfogadott minket. Talán nem is olyan nagy csoda, hogy vele jövök ki a legjobban.
        A többiek is barátnőzni fognak? – érdeklődtem.
        Liam biztos nem, Danivel összevesztek – válaszolta.
        Min? – ráncoltam össze a homlokom.
        Azt nem tudom, Liam ezt nem mondta el. Louis szerintem szolidaritásból itthon marad vele.
        Ó, ez nagyon cuki tőle.
        Lou ilyen, habár ezt soha nem vallaná be – vont vállat Zayn.
        Ha már úgyis találkozol Perrie-vel, átadnál neki valamit? – kérdeztem.
        Persze, mi lenne az?
        Szombaton Louval kiválasztjuk a fellépő ruháimat és vásárolni is fogunk. Megbeszéltem vele, hogy elhívjuk a lányokat is. Macynek meg Danielle-nek már szóltam és ők el is tudnak jönni. Szóval, mondanád Perrie-nek, hogy várjuk őt is? Remélem, el tud jönni.
        Akkor ez olyan csajos nap lesz? – fürkészett kíváncsian.
        Igen – vigyorodtam el, arra gondolva, hogy majd jól kibeszéljük a fiúkat.
        Rendben, megemlítem neki – mondta. Már csak Eleanornak kell szólnom. Megérkeztünk a ház elé.
        Hát, akkor neked jó barátnőzést – mosolyogtam rá, mire bólintott, aztán kiszálltam a kocsiból.
Elköszöntem Paultól és bementem a házba. Liam meg Louis nagy egyetértésben főzött a konyhában. Ahogy beléptem a helyiségbe ezt a mondatot csíptem el:
        Ja, minden nő ilyen. Nem értem miért kell mindig mindenen hisztizniük – dünnyögte Li.
        Vajon Emily is ilyen? – tűnődött Louis – Harry! – kiabálta el magát. Megköszörültem a torkom, mire mindketten megfordultak.
        Harry szerint hisztis vagyok – szólaltam meg és készültem elhagyni a konyhát.
        Mennyit hallottál? – érkezett a kétségbeesett kérdés Liamtől.
        Sajnos nem az egészet – léptem fel a lépcsőre, pont akkor, amikor a tetején megjelent Hazza.
        Szia! Lou mit akart?
        Arra volt kíváncsi hisztis vagyok-e, de már válaszoltam neki – összeráncolta a homlokát – Épp kibeszélik a csajokat.
        Ó, akkor megyek én is – igyekezett elsuhanni mellettem.
        Meg ne próbáld! – kaptam el a karját. Rám vigyorgott, majd szabad kezével átölelt.
        Nyugi, én nem vagyok ilyen – adott puszit a fejem tetejére.
        Tíz perc és kész a kaja – lépett ki a konyhából Louis, tekintete megakadt a lépcső közepén ölelkező kettősünkön.
        Gyere, menjünk! – motyogta a hajamba. Elváltam Haztól, hogy fel tudjak nézni rá.
        Felmegyek, ledobom a cuccom, letusolok és utána jövök, rendben?
        Igen – adott egy csókot, aztán félre állt az utamból, hogy fel tudjak menni.

Úgy negyed óra múlva a konyhában ettem a fasírt golyót krumpli pürével, tiszta ruhában és illatosan. Harryvel egyszerre álltunk fel az asztaltól és miután elköszöntünk Litől meg Loutól, felmentünk a szobájába. Ahogy becsukta az ajtót, lehúztam őt egy csókra. Hagytam, hogy a nyelvét átcsúsztassa a számba, miközben kigomboltam a rajta lévő inget. Az utolsót is leoldottam, amikor megfogta a kezem. Felpillantottam rá. A gyönyörű zöld szemei vággyal telve csillogtak. Mielőtt megszólalhatott volna közbe vágtam:
        Tényleg szeretném – bizonygattam magabiztosan.
        És mi a helyzet odalent? – pillantott lefelé.
        Minden rendben van – mosolyogtam rá.
Lehajolt, hogy csókot lophasson tőlem. Kapva az alkalmon befejeztem, amit elkezdtem és megszabadítottam a felsőjétől. Nyelvünk lassú, érzéki táncot járt, míg kezeinkkel felfedeztük egymást. Haz felfelé kezdte húzni a rajtam lévő virágos pólót, ezért kénytelen voltam elválni tőle. Az anyagot óvatosan áthúzta a fejemen, majd hanyagul ledobta azt a saját ruhája mellé. Visszatért a számhoz, én pedig beletúrtam a hajába. Nem túl erősen meghúztam néhány tincsét, mire belemorgott a csókba. Elkezdett hátrafelé tolni az ágyhoz. Elhúzódtam tőle.
        Harry várj!
        Mi a baj?
        Kérlek, zárd be az ajtót! – kellett egy kis idő, míg megértette, miért kérem, azután bólintott és teljesítette a kívánságomat. Az még úgy hiányozna, hogy esetleg valamelyikük ránk nyisson.
Visszasétált hozzám. Én még mindig ugyanott álltam, meg sem moccantam. Átölelt és a fülemhez hajolt:
        Nyugi – suttogta és apró puszikat nyomott a fülem mögötti kissé érzékeny területre, amitől kirázott a hideg.
Megint rátalált az ajkaimra, közben felemelt minek következtében a lábaimat a dereka köré fontam. Erősen kulcsoltam át, mert megint elfogott a félsz, hogy le fog ejteni. Elindult az ágyhoz és óvatosan lefektetett rá, de közben egy percre sem vált el tőlem. Belemosolyogtam a csókba, mikor megéreztem kezét a hátam alatt. Pár másodperc alatt leszámolt a melltartóm csatjával, majd a pántokat lassan lehúzta rólam. Elvált tőlem és lenézett, immáron fedetlen mellkasomra. Akaratlanul is elpirultam, mire halkan felnevetett. Lehúztam magamhoz, így meztelen felsőtestünk összesimult.
        Ne nevess ki! – biggyesztettem le az ajkaimat.
        Bocs, de nincs miért elpirulnod, gyönyörű vagy – suttogta a fülembe, majd a nyakam mentén lefelé elkezdett nedves puszikat hagyni.
Elért a melleimhez és játszani kezdett velük. Megszívta a mellbimbómat, minek következtében felnyögtem. Lejjebb haladt, a hasamon át, egészen a ruhám felső vonaláig ment az apró puszikkal. Levette rólam a szoknyámat, majd az anyagot a földre dobta. Ajkaival a jobb belső combomat fedezte fel, kis idő múlva pedig áttért a balra. A légzésem fokozatosan felgyorsult és egyre jobban kimelegedtem. Hazza hirtelen elhúzódott tőlem. Zavartan néztem fel rá. Felállt és megszabadította magát a farmerétől, ezután pedig betérdelt a lábaim közé. Kínzó lassúsággal, a szemkontaktus végig tartva, megszabadított a fehér neműmtől. Óvatosan belém csúsztatta az egyik ujját, mire hangosan felnyögtem. Harry homloka ráncba szaladt, ahogy eltávolította az ujját.
        Mi a baj? – kérdeztem pirulva.
Megrázta a fejét és előre hajolt, hogy elérjen az éjjeliszekrény fiókjáig. Onnan kivett egy flakont, meg egy óvszert. Felpattintotta, azután nyomott ki az átlátszó folyadékból a tenyerébe.
        Ez hideg lesz – mondta ismét belém tolva az ujját.
Megborzongtam. Lassú, körkörös mozdulatokkal kényeztetett, azonban hirtelen megállt. Levette a bokszerét és gyorsan felgörgette az óvszert. A síkosítóból merevedésére is kent, aztán széjjelebb tárta a lábaimat.
        Kész vagy? – bólintottam, majd megéreztem, ahogy odalent hozzámért.
Nem hatolt be egyből, először csak párszor végig simított rajtam. Közben engem nézett, minden rezdülésemet követte. Lehúztam egy csókra és ő belém lökte magát. Megállt, de a csókolózásunk nem maradt abba. Elvált az ajkaimtól és a számba zihálta:
        Fáj? – némi aggódást éreztem a hangjában. A fejemmel nemet intettem, nem voltam biztos a hangomban. – Akkor próbálj meg ellazulni – mondta és ismét megcsókolt.
Kezével az oldalamat cirógatta, miközben ajkaival áttért a fülem mögötti érzékeny területre. Jeges borzongás futott végig a hátamon. Elemeltem a csípőmet az ágyról ezzel mozgásra bírva Harryt. Felvett egy lassú, egyenletes tempót, és ahogy egyre mélyebbre csúszott belém, a nyögéseim is hangosabbak lettek. Sikerült eltalálnia egy pontot, amitől a neve egy kéjes nyögés formájában elhagyta a számat.
        Ez még messze van attól a sikítástól – morogta a koncertre utalva, majd erősen megszívta a nyakamat. Gyorsított a tempón és visszatért az ajkaimhoz.
        Harry – suttogtam a szájára és feljebb toltam, hogy rá tudjak nézni.
        Fáj? – kérdezte egyből. Megráztam a fejem és a tarkójánál fogva lehúztam magamhoz:
        Szeretnék felül lenni – motyogtam a fülébe elpirulva.
Egy kaján vigyor jelent meg a képén, de szó nélkül átfordított minket. Összefűztem az ujjainkat és egy számomra kényelmes ritmusban kezdtem mozgatni a csípőmet. Hazza alattam elég sűrűn nyögött, ami egy hatalmas mosolyt csalt az arcomra. A táncos csípő mindig bejön. Előre dőltem és összeérintettem az ajkainkat. Haz kapkodva, türelmetlenül mélyítette el a csókunkat. Párszor megbillentette felfelé a csípőjét, amire apró sikolyokkal válaszoltam. A másodperc tört része alatt fordított maga alá és gyors tempóban kezdett lökni. Többször meghúztam a haját és végig karmoltam a hátát, ami mély nyögéseket váltott ki belőle. Hamarosan mindkettőnket átjárt az a bizonyos euforikus érzés. Harry legördült rólam és miután kidobta az óvszert, mellém feküdt. Pihegve fordultam felé, majd egy apró csókot adtam a szájára.
        Szeretlek – mondta lustán mosolyogva.










Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése