Sziasztok!
Először is, utólag is szeretnék nagyon boldog szülinapot kívánni az egyetlen Liam James Payne-nek! Másodszor, szerda van, ami azt jelenti, hogy megérkeztem a történet folytatásával. Ez az én ajándékom Nektek így a szünet utolsó napjára. Jó szórakozást a részhez! :)
Puszi: Emily
~
Emily ~
Éppen csak felöltöztem, mire Harry visszajött a fürdőből. Megfordultam
minek következtében tetőtől talpig végig mért.
‒
Túl sok?
– pillantottam rá, miközben végig simítottam a 1D-s felsőmön.
‒
Engem nem
zavar – közelebb sétált hozzám – Valójában
örülök annak, hogy szeretsz minket. Nagyon rossz lenne olyannal járni, aki nem
szereti, amit csinálunk.
‒
Tudnál
egyáltalán olyan lánnyal lenni? – néztem fel rá.
‒
Nem
hiszem – rázta meg a fejét – De szerencsére nem is kell – csókolt
meg.
Habozás nélkül mélyítettem el csókunkat a lábaira állva. Hazza keze
becsúszott a pólóm alá, és felfedező útra indult a hátamon. A tarkójánál fogva
közelebb húztam magamhoz, a másik kezemmel pedig a vállába kapaszkodtam.
Azonnal szétrebbentünk, amint meghallottuk a hangos kopogtatást. Megigazítottam
a felsőmet, és próbáltam a lehető legtermészetesebbnek tűnni, ahogy követtem
szerelmemet az ajtóhoz. Niall meg Macy állt a küszöbünkön.
‒ Hű, ti
nagyon egyre gondoltatok – jegyezte meg szöszi a pólómra pillantva. Mac is
egy ugyanolyanban volt. Ezeket még együtt
vettük a szülinapunkra, van pár egyforma cuccunk.
‒
Igazából
azért jöttünk, hogy megkérdezzük indulhatunk-e? – figyeltem fel barátnőm
hangjára.
‒
Persze,
csak még egy pillanat – visszamentem a táskámért, és felvettem a kalapomat.
‒
Jól nézel
ki kalapban – nyúlt Haz az éjjeliszekrényen lévő telefonjáért.
‒
Köszi
– mosolyogtam rá – Egyébként, neked is
nagyon jól állnak a fejfedők.
‒
Tényleg
így gondolod? – csillant fel a szeme.
‒
Ühüm
– bólintottam. Boldog mosollyal az arcán odasétált hozzám, majd összekulcsolta
az ujjainkat.
‒
Ezt
fontolóra veszem – apró csókot hintett az ajkaimra – Gyere, ne várassuk meg a többieket – húzott maga után, kifelé a
helyiségből.
Amint átmentünk Liamékhez, számomra rögtön világossá vált, hogy kár
volt sietni. Zayn a fürdőszobában birizgálta a haját, Louis pedig nagy
nyugalomban jött velünk szemben egy szál alsóban. Liam volt az egyetlen, aki
elkészülve várt, illetve sürgette a másik két fiút. Mi négyen leültünk a
kanapéra, és onnan figyeltük a jelenetet.
‒
Mindig ez
van? – kérdezte félhangosan a jobb oldalamon ülő Macy. Már éppen válaszolni
akartam, hogy nem, de manó beelőzött:
‒
Mostanában
nem, de amúgy ez az igazi formájuk.
‒
Tényleg?
– pillantottam Niallre. Én nem láttam
őket ilyennek.
‒
Igen
– a szőke fiú megerősítésként bólintott is.
‒
Fura, azt
hinnéd, már hozzá szoktak a reggeli rohanáshoz – szólalt meg Mac.
‒
Van,
amihez nem lehet – figyeltem fel Harry hangjára.
Egy pillanatra találkozott a tekintetünk. Smaragd zöld szemeiben volt
valami, amit nem tudtam hova tenni. Vajon,
mire célzott ezzel?
A két fiú is elkészült, így végre elindulhattunk az interjúra. Macyt meg
engem hamar elszakítottak a srácoktól és a közönség soraiba ültettek. A
legfelső sor legszélén kaptunk helyet, így szerencsére nem voltunk szem előtt.
A közönség egy részét – mint, ahogy az várható volt – a fiúk rajongói adták.
Erre, mi is számítottunk, főként ezért húztunk fel 1D-s pólót.
A rajongók nagyon nyüzsögtek. Jó részük tőlünk sokkal fiatalabb volt,
így nem is foglalkoztak velünk. Jó ötletnek bizonyultak a kalapok, amik
eltakarták az arcunkat, ennek köszönhetően nem ismertek fel minket. A műsor
lassan kezdetét vette, majd bejelentették a bandát, de mielőtt bejöttek volna,
reklámot rendeltek el.
Eltelt nagyjából tíz perc, és mi türelmetlenül vártuk, hogy végre
történjen valami. Megérkeztek a srácok, amit kitörő öröm és sikítás fogadott.
Szépen sorban egymás mellé ültek, azután köszöntötték a nézőket. A műsorvezető
üdvözölte a fiúkat, majd gratulált Zaynnek az eljegyzéshez, aki boldog
mosollyal az arcán köszönte meg.
‒
Ha már
így felhoztam ezt a témát – folytatta – Úgy hírlik, most mindegyikőtöknek van barátnője – nézett végig
rajtuk érdeklődve.
‒
Igen, ez
így van – erősítette meg Liam. A
történelemben először mind az öt fiú mögött áll egy lány.
‒
Igaz az,
hogy közülük ketten biztosan elkísérnek titeket az egész turnén? –
kérdezte. Macyvel összenéztünk. Mi van?
‒
Nem –
válaszolt Niall – A velünk lévő
barátnőink csak a mostani írországi koncert sorozaton lesznek velünk.
‒
A két
lány most is itt van? – a kérdés hallatán nagyot nyeltem.
‒
Nem –
Harry határozottan hazudott, a szeme sem rebbent és a többi fiún sem látszott,
hogy meglepődött volna az egyenes válaszon. Ebből
baj lesz. Hirtelen elfogott a rosszul lét.
‒
Értem
– nyugtázta a műsorvezető – Meséljetek,
hogyan fogadták a rajongók, hogy már nincs szingli köztetek? –
kérdezősködött tovább.
Számítottam bizonyos magánjellegű kérdésekre, de arra nem, hogy
ennyire boncolgatni fogják ezt a témát, és ez nyugtalanított. Macy látta
rajtam, hogy nincs minden rendben, ezért megfogta a kezem.
‒
Nyugalom
– suttogta közelebb hajolva hozzám. Erősen megszorítottam a kezét.
‒
Vegyesek
az érzéseik – felelte Zayn.
‒
Nagyrészt
örülnek, de sajnos vannak olyanok, akik nagyon durván reagálnak, és ez mélyen
elszomorít minket – tette hozzá Liam, aki nagyon megválogatta a szavait.
‒
Szeretnénk,
ha ők is örülnének annak, hogy boldogok vagyunk.
‒
Ők is?
Louis, mire gondolsz pontosan? – kérdezett vissza a műsorvezető.
‒
Arra,
hogy mi örülünk egymás boldogságának – magyarázta.
‒
Így van
– helyeselt Zayn – Most mindannyian
párkapcsolatban élünk, és ez jó hatással van ránk. Korábban okozott
feszültséget köztünk, hogy volt olyan, akinek nem volt párja. Ő kevésbé tudott
örülni nekünk, de hála a jó égnek ez idővel elmúlt.
‒
Ez sajnos
igaz. Kicsit frusztráló, amikor a többiek boldogok, te pedig egyedül érzed
magad – szólt hozzá Harry is – És
nem csak ez a gond. Nagyon nehéz olyan lányt találni, aki maximálisan támogató,
és el tudja viselni azt, ami körülöttünk folyik – hirtelen halálos csönd
lett, mindenki döbbenten figyelte Hazza őszinteségi rohamát.
‒
Igaza
van, nehéz ilyen lányt találni, de azt hiszem, most sikerült – Niall törte
meg a csendet.
Ajkain őszinte mosoly játszott és, ahogy Macyre pillantottam láttam,
hogy elpirult. Egy egyöntetű ó hagyta el a közönség száját.
‒
Hát ez
igazán kedves – jegyezte meg a műsorvezető mosolyogva – Úgy tudjuk, készítitek az új albumot, lehet
erről valamit tudni? – váltott témát.
‒
Igen,
nagy erőkkel dolgozunk rajta – mondta Liam.
‒
A Best
song ever, amit nem sokára itt el fogunk énekelni – Louis-t félbeszakította
a közönség üdvrivalgása – Ezen az
albumon lesz megtalálható.
‒
A címéről
döntöttetek már?
‒
Nem,
egyelőre még azon dolgozunk, hogy időben elkészüljön – Zayn nyugodtan
válaszolt.
‒
Mikor
fogjátok kiadni? – kapták az újabb kérdést.
‒
Nem
tervezünk szakítani a hagyományokkal – Niall mosolyogva beszélt.
Sóhajtottam egy nagyot, miközben elengedtem szőke barátnőm kezét.
Megnyugtatott a témaváltás.
Pár kérdés után újabb szünet következett. Magamhoz vettem a táskámat
és felálltam, amit Macy is érzékelt.
‒
Kimegyek
a mosdóba – hajoltam közel hozzá.
‒
Rendben
– lassan bólintott.
A mosdóba tett látogatásom után gyorsan visszamentem, bár sejtettem,
hogy hosszú lesz a szünet. Igazam volt. Még javában rendezgették a helyet, ahol
a fiúknak pár percen belül énekelniük kellett. A közönség izgatottan várta,
hogy végre hallhassa a dalt, ami nem sokára meg is történt. A rajongók –
beleértve minket is – együtt énekelték a Best song ever-t a bandával. A szám
után a srácok visszaültek, és kaptak még néhány kérdést, majd az interjúnak
vége lett. Szokatlan nyugodtság lett úrrá rajtam, amikor végre elhagytuk az
épületet.
‒
Na, hova
menjünk enni? – figyeltem fel Louis hangjára.
‒
A
Nando’s-ba – elmosolyodtam szöszi válaszán.
‒
Az
mindenkinek jó lesz? – kérdezte Liam.
‒
Igen
– mondtuk kórusban.
Ebéd után újabb próba várt a srácokra. Minden rendben ment, Macyvel
végig ott voltunk. Játszottunk kicsit Lux-val, de többnyire azért a próbát
figyeltük.
Megváltásnak éreztem, amikor átléptem a hotel szobánk küszöbét.
Gyorsan lezuhanyoztam és abban reménykedtem, hamar elalszom majd. Hazza
csatlakozott hozzám az ágyban és átölelt.
‒
Minden
rendben? – hintett apró csókot az arcomra.
‒
Igen,
csak fáradt vagyok – motyogtam.
‒
Megkérdezheted
– Nem kellett kimondania, anélkül is
tudtam, mire gondol.
‒
Te
tényleg nem örültél a többiek boldogságának? – megfordultam, hogy rá tudjak
nézni.
‒
Volt idő,
amikor nem – ismerte el – Láttam,
milyen boldogok és irigy voltam rájuk, mert ők megtalálták azt, amit én is
kerestem.
‒
Ezt úgy
érted, hogy a többi barátnőddel nem voltál boldog? – fürkésztem kíváncsian.
‒
Nem
igazán… valami hiányzott belőlük, kivétel nélkül mindegyikükből – sóhajtott
fel szomorúan – Szerinted szörnyű ember
vagyok, amiért nem tudtam velük együtt örülni? – feszülten figyelt.
‒
Nem –
ráztam meg a fejem – Vannak helyzetek,
amikor egyszerűen nem tudod azt tenni, amit kell – szinte láttam az arcán,
ahogy megkönnyebbül attól, amit mondtam. Számít
neki, mit gondolok.
‒
Szeretlek
– csókolt meg.
‒
Én is
– hajtottam a fejemet a mellkasára.
Hallgattam a szíve egyenletes dobogását, és végül ezt volt az, ami
álomba ringatott.
~ * ~ * ~ * ~ * ~
Hajnali kettő volt és már harmadszorra néztem rá a telefonom
kijelzőjére. Pár óra alvás után felébredtem, egyszerűen nem tudtam
visszaaludni. Haz mellettem békésen szuszogott, de most ez sem segített rajtam.
További negyed órán át forgolódtam, végül feladtam és kisétáltam a fürdőbe.
Ezután nem mentem vissza az ágyba. Leültem a kanapéra és bekapcsoltam a tévét.
Tanácstalanul váltogattam a csatornák között, majd megálltam egy
dokumentumfilmnél, ami az I. Világháborúról szólt. Néztem már egy ideje, amikor
léptek zaja ütötte meg a fülemet. Az ajtó felé pillantottam, ahol megláttam
Harryt.
‒
Cica, mit
csinálsz itt? – álmos, rekedtes hangja betöltötte a teret.
‒
Ne
haragudj, nem akartalak felébreszteni – kikapcsoltam a tévét – Gyere, feküdj vissza, neked aludnod kell!
– felálltam és megfogtam a kezét, aztán a szobánk felé húztam.
‒
Neked is
azt kellene – bújt vissza az ágyba.
‒
Nem tudok
aludni – feküdtem le én is.
‒
Gyere
ide! – húzott magához. Átöleltük egymást, majd Harry elkezdett énekelni: – Don't try to make me stay or ask if I'm okay
I don't have the answer – halkan énekelt, miközben szorosan fogott.
Nem épp egy altató dal jellegű számot választott, de a hatása meglett.
A hangja betöltötte a fülemet és hamarosan elaludtam.
Késő délelőtt ébredtem csak fel, akkor is arra, hogy Hazza kelteget.
‒
Cica,
ébredj fel! – hangja lágyan csengett. Kinyitottam a szemem és megláttam
mosolygós arcát.
‒
Jó
reggelt! – puszilt homlokon.
‒
Neked is
– suttogtam álmosan, miközben felültem az ágyban – Mennünk kell valahova? – túrtam a szanaszét álló hajamba.
‒
Nem, csak
szerettem volna, ha reggelizel, mert tegnap este elsumákoltad a vacsorát –
magyarázta. – Éreztem, hogy nem fogja
elfelejteni.
‒
Előbb
kimehetek a mosdóba? – pillantottam rá.
‒
Persze
– mosolygott rám.
Kimásztam az ágyból és a fürdőben szépen lassan rendbetettem magam.
Felöltöztem, majd csatlakoztam Harryhez, aki a tévé előtt ülve várt rám.
‒
Talán
kifosztottál egy pékséget? – néztem a dohányzó asztalon lévő
péksüteményekre.
‒
Nem
tudtam, mit ennél, ezért több félét hoztam – mondta, ahogy beleültetett az
ölébe. Szeretem, hogy ilyen figyelmes.
‒
Köszi
– mondtam, mire adott egy puszit az arcomra.
Elvettem egy sajtos rudat, azt kezdtem el enni késői reggeli gyanánt.
Cicus közben kapcsolgatta a tévét.
‒
Lenne kedved
egy lusta naphoz? – kérdezte bal karjával átölelve a hasamnál – Van néhány DVD a tévé alatt, nézhetnénk
valamit – ajánlotta.
‒
Rendben
– nyeltem le a reggelim utolsó falatját. Most
úgy sincs valami sok kedvem kimozdulni.
Haz átültetett a kanapéra és a DVD-khez ment. Hangosan felolvasta a
film címeket, majd mellém tette őket. Nagyjából tizenöt film volt.
‒
Na,
melyik legyen? – fürkészett kíváncsian a szőnyegen ülve. Így magasabb voltam nála és fura volt, hogy
ő néz fel rám gyönyörű zöld íriszeivel.
‒
A Rossz
tanár vagy A Karib-tenger kalózai 4. része? – emeltem fel a szóban forgó
filmeket csöppnyi gondolkodás után.
‒
Van
időnk, szóval lehet mind a kettő – mosolygott rám – Melyik legyen az első?
‒
Szerintem
a Rossz tanárral kezdjük, mert az nem tudom, milyen lesz, de A Karib-tenger
kalózai az biztos jó – ajánlottam.
‒
Oké –
Harry elvette a DVD-t, azután elkezdte beizzítani a dolgot.
‒
Hozok ki
plédet – álltam fel.
‒
Rendben
– átsétáltam a szobánkba és akkor hallottam meg, hogy csörög a telefonom.
Sietve nyúltam érte, de mire elértem, az illető letette. A nem
fogadott hívás anyától volt. Gyorsan visszahívtam.
‒
Szia,
Anya!
‒
Szia,
Kicsim! – a hangja semleges volt, pedig azt hittem dühös lesz.
‒
Miért
kerestél? – kezdtem el tanulmányozni a fehér falat.
‒
Arról
volt szó felhívsz, ha kitaláltad, mikor jössz végre haza – némi
ingerültséget fedeztem fel a hangjában.
‒
Ó… ne
haragudj, de teljesen kiment a fejemből – ültem le az ágyra. Emily, hogy lehet ennyire szita az agyad?!
‒
Nem
haragszom, csak vártam a hívásodat – jelentette ki. Na, persze!
‒
Oké…
szóval… két hét múlva a hétvégén fogok hazamenni.
‒
Melyik
napon?
‒
Szerintem
vasárnap – gondolkoztam el.
‒
Hát, nem
sietsz vissza – bukott ki anyából.
‒
Anyu,
valami baj van? – ráncoltam össze a homlokom. Ne mondd, hogy hiányzok, mert amikor az egész nyarat a nagynénéim
családjaival töltöm, akkor sem támad hiányérzeted irántam.
‒
Nem, nincs
semmi gond. Beszéltél az apáddal? – váltott hirtelen témát.
‒
Igen, még
a szülinapján – Mondjuk az már lassan
egy hónapja volt. – Miért? –
észrevettem, hogy Hazza belépett a szobába.
‒
Csak
kíváncsi voltam beszél-e veled – bár nem láttam, tudtam, hogy vállat vont.
Szerelmem aggódva vizslatta az arcomat, amiből arra következtettem,
nem lehetett túl jó az ábrázatom.
‒
Minden rendben
van otthon? – kérdeztem, miközben rá mosolyogtam Harryre.
Elmosolyodott, aztán elvette a plédet az ágy végéből. Visszanézett
rám, majd eltátogta, hogy kint vár, mire vigyorogva bólintottam.
‒
Tudtommal
igen, miért? – kíváncsiskodott.
‒
Attól,
hogy nem vagyok otthon, még szeretném tudni, minden rendben van-e –
magyaráztam.
‒
Mindenki
jól van – nyomatékosított.
‒
Jason
hogy bírja az együtt élést?
‒
Meglepően
jól. Bocs, Kicsim, de most le kell tennem – Hirtelen, de sietős lett.
‒
Jó akkor,
majd beszélünk… szia! – búcsúztam el.
‒
Oké,
szia! – anya gyorsan bontotta a vonalat. Ma még a szokásosnál is furább. Utálom a hangulatváltozásait.
A telefonomat visszatettem az éjjeli szekrényre, ezután csatlakoztam a
szerelmemhez, aki csak arra várt, hogy visszaérjek és indíthassa a filmet.
‒
Minden
oké? – ült le mellém, miután elindította a filmet.
‒
Igen,
csak Anya volt, tudni szerette volna, mikor megyek már végre haza – bújtam
hozzá.
‒
A
reakciódból ítélve nem örült nagyon – állapította meg.
‒
Hát, nem.
Már az se nagyon tetszett neki, hogy tovább maradtam – vallottam be – De most nagyon furán viselkedett.
‒
Nem
tetszik neki, hogy elraboltam a kislányát? – fürkészett kíváncsian.
‒
Nem
hiszem, hogy ez az oka. Furcsa, de sosem reagált rosszul
arra, ha egy fiúval mentem haza – emlékeztem vissza. Inkább örült a boldogságomnak, ezért nem értem, hogy most miért reagált
így. Bár, azok a fiúk mindig egy városban laktak velünk, így nem voltam messze
tőle.
‒
Ha
találkozom vele, úgyis megkedvel majd – nyomott puszit a homlokomra.
‒
Nagyon magabiztos
vagy – jegyeztem meg felnézve rá.
‒
Csak
tudom, hogyan kell megnyerni egy anya szívét, van gyakorlatom benne –
magyarázta.
‒
Akarom én
ezt tudni? – ráncoltam össze a homlokom.
‒
Nem
hiszem – vigyorodott el.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése