47.rész - Ne játssz nyomozósat!

Sziasztok!

Megint eltelt egy hét és én itt vagyok a történet folytatásával. Lassan, de biztosan haladunk az időpont felé, amikor Emily ott hagyja majd a fiúkat. Ti milyen befejezésre számítotok?
Ha tetszett a rész, pipálj, kommentelj és iratkozz fel, hogy ne maradj le semmiről :) Jó szórakozást a részhez! :)

Puszi: Emily

~ Emily ~

Reggeli után azonnal a koncert helyszínére mentünk. A fiúknak próbálniuk kellett még egyet az esti koncert előtt. Macyvel úgy döntöttünk körbe járjuk a stadiont. Megnéztük, hogy a lelátó különböző részeiről, milyen látványt nyújtanak a srácok. Végül szemben velük ültünk le, és figyeltük, ahogyan próbáltak.

‒        Elmondtad már Harrynek, mikor fogsz hazamenni? – figyeltem fel a barátnőm hangjára.

‒        Igen – fordultam felé.

‒        És? – pillantott rám kíváncsian.

‒        Meglepően jól fogadta – tekintetemmel megkerestem Harryt – Már szinte túl jól.

‒        Lehet, hogy fel sem fogta, amit mondtál?

‒        Nem, mert utána azt mondta visszakísér, szóval megértette csak nem úgy reagált, ahogyan vártam – magyaráztam.

‒        Aggódsz? – simított végig a combomon.

‒        Egy kicsit – vallottam be – Szerinted szakítana velem csak azért, mert nem látnánk egymást valami gyakran?

‒        Nem tudom, fogalmam sincs, mi járhat egy pasi fejében – nézett rám.

‒        Nekem sem. Szívás, hogy nem láthatunk bele mások gondolataiba – húztam fel a lábaimat törökülésbe.

‒        Azért az elég fura lenne – grimaszolt Macy – Nem akarom tudni, hogy mondjuk, egy pasi mennyit gondol a szexre.

‒        Megmondom én ezt neked anélkül is, sokat. A fiúk jobban igénylik a testiséget – mondtam magabiztosan.

‒        Na, mi az, szakértő lettél? – kérdezte Macy elképedve.

‒        Nem, csak olvastam erről valamit valahol – vontam vállat.

‒        Miért olvasol te ilyesmiket? – ráncolta össze a homlokát.

‒        Ez egyszerű, kíváncsiságból – mosolyogtam rá. Tudni akartam mennyi ideig tartóztatható meg egy fiú anélkül, hogy utána durva lenne az ágyban.

‒        Hűha, még mindig meg tudsz lepni – elvigyorodtam. Szeretek titokzatos lenni.

Újra a fiúknak szenteltük a figyelmünket, miközben felcsendült a C’mon C’mon. Ettől a daltól mindig táncolni támad kedvem. Figyeltem az előadásukat, annyira beleélték magukat, pedig közönségük sem volt. Na, jó, mondjuk ez így nem teljesen igaz, mert kábé ötven ember – ha nem több – szaladgált körülöttük, de azért ez nem hasonlítható a rendes közönséghez. Mac meglökte a vállamat, amitől nagyon megriadtam. Rémült ábrázattal és hevesen dobogó szívvel néztem rá.

‒        Bocs, nem akartam – szabadkozott reakcióm láttán.

‒        Semmi gond – ráztam meg a fejem.

‒        Lemegyünk? – kérdezte a fejével a színpad felé biccentve.

‒        Azt hittem, szeretnéd megnézni, hogyan próbálnak – ráncoltam össze a homlokom.

‒        Annyira nincs kedvem végig ülni, de sétálnék egyet odakint – válaszolta.

‒        Oké – álltam fel.

Lassan lesétáltunk a fiúkhoz majd kivártuk a szünetüket. Ahogy lejöttek a színpadról Hazza hozzám sétált és megcsókolt. Kissé váratlanul ért a gesztusa, de még időben sikerült viszonoznom a csókot. Már nem haragszik a tegnapi dolog miatt. Este visszautasítottam a közeledését ezért bevágta a durcást. Kábé fél órára magamra is hagyott a hotelszobában és komolyan azt hittem, hogy inkább a nappaliban alszik majd, minthogy velem legyen. Végül visszajött aztán befeküdt mellém, de kínosan ügyelt arra, hogy ne érjen hozzám. A csókból kiválva felnéztem gyönyörű zöld íriszeibe.

‒        Szeretlek! – ölelt magához.

‒        Én is szeretlek – bújtam hozzá.

‒        Körbe szeretnénk nézni kicsit a környéken, ha nem gond – hallottam meg barátnőm hangját.

‒        Nem, de ezeket vigyétek – Niall elvett az asztalról két beléptető kártyát.

‒        És mindjárt intézünk nektek testőröket is – indult el Zayn.

‒        Nem kérünk testőrt – Macyvel egyszerre szólaltunk meg.

‒        Lányok, odakint már gyülekeznek a rajongók, nem mehettek ki egyedül – magyarázta nyugodtan Liam.

‒        Szerintem nem vagyunk olyan feltűnőek, hogy kiszúrjanak minket – mondta Mac.

‒        Így igaz – helyeseltem – Amúgy meg, ha testőröket kapunk az sokkal feltűnőbb lesz – Miért kell ebből ekkora ügyet csinálni?

‒        Jó, akkor menjetek be Louhoz és kérjetek egy-egy kalapot – sóhajtott fel Harry.

‒        Oké – vágtuk rá boldogan.

‒        Hívjatok, ha eltévedtetek vagy valami – Niall magához húzta a barátnőjét egy szoros ölelésre.

‒        Eltévedni? – pillantottam rá – Ez a stadion elég nagy ahhoz, hogy visszataláljunk ide – Igen, a lányok nagy része nehezen tájékozódik, de basszus, egy ekkora építményt már csak kiszúrunk.

A kalapokkal a fejünkön kisurrantunk a stadionból. Már nagyon sokan várakoztak a helyszínen. Remek volt a hangulat, a kordonok között énekelték a fiúk dalait, meg barátkoztak egymással. Kedvem lett volna csatlakozni hozzájuk, de másért hagytuk ott a srácokat.

A környék tele volt üzletekkel és pár saroknyira találtunk egy plázát is.

‒        Bemegyünk? – biccentett az épület felé Macy.

‒        Ha már itt vagyunk – mosolyogtam rá.

Bementünk pár ruha üzletbe és felpróbáltunk néhány ruhadarabot. A fehér neműk között válogattunk, amikor észrevettem egy nagyon cuki cicás darabot.

‒        Macy, ide nézz! – mutattam fel neki izgatottan, de ő nem nézett rám, tovább válogatott a fehér neműk között. Oldalba böktem, mire felkapta a fejét.

‒        Mi az? – kérdezte zavartan.

‒        Én is pontosan ezt akartam kérdezni. Ki vele, mi a baj? Miért akartad ott hagyni a fiúkat? – méregettem gyanakvóan.

‒        Nincs semmi – mondta különös hangsúllyal, miközben megrázta a fejét.

‒        Macy, ez nem fog bejönni. Ha azért hagytuk ott őket, mert el akarsz mondani valamit, akkor gyerünk – türelmetlenül kereszteztem a karjaimat magam előtt. Nem volt hajlandó megszólalni. – Oké, te akartad. Lássuk csak, Írországban vagyunk, és te így viselkedsz. Vajon, mi válthatta ki ezt belőled itt? – kezdtem hangosan gondolkodni, miközben le sem vettem a szememet a barátnőmről.

‒        Emily, ne csináld! – figyelmeztetett.

‒        Niallt hagytuk ott, de a baj nem vele van, hanem valakivel, akinek köze van hozzá? – fürkésztem kíváncsian.

‒        Ne játssz nyomozósat! – utasított, és a hangja kicsit megremegett, ami nem kerülte el a figyelmemet.

‒        Jaj, de hülye vagyok, hát tudom mitől félsz – kiáltottam fel, mire a boltban páran felém pillantottak – Amiatt vagy ideges, hogy találkozni fogsz a szülőkkel – folytattam halkabban. A barátnőm testbeszéde egyből megváltozott. Igazam van.

‒        Jó, igen… egy kicsit parázok – vallotta be – Azt hittem, hogy nagyon hamar túl leszek a bemutatkozáson, de még várnom kell, és ez idegesít.

‒        Macy, amit érzel, az normális, de higgy nekem, nincs mitől félned – biztattam – Rendes lány vagy, szeretni fognak – sétáltam mellé.

‒        Gondolod? – pillantott rám félve.

‒        Nem ismerek nálad megfelelőbb lányt Niall mellé. Látni fogják, mennyire szeret téged és örülni fognak neked, ebben biztos vagyok – mosolyogtam rá.

‒        Köszi, ez jól esett – ölelt át – Na, válasszunk gyorsan valami szexit a srácoknak!

Az elő zenekar már javában nyomta, amikor este megérkeztünk a koncertre. Lou ellopta a fiúkat egy kis haj igazításra, addig mi Lux-val voltunk, vigyáztunk rá, nehogy elkóricáljon valahova. Körülöttünk rengetegen rohangáltak. Elképesztő, hogy egy ilyen nagyszabású esemény mögött mennyi ember dolgozik, hogy minden a legnagyobb rendben menjen.

Lux-val fogócskáztunk kicsit vigyázva, hogy lehetőleg ne legyünk útban senkinek. A 5 Seconds of Summer elköszönt, és belekezdett az utolsó dalukba, amikor a srácok visszaértek hozzánk. Haz felkapta a kicsi lányt és a feje fölé emelte, mire az apróság hangos nevetésbe kezdett. Letette a földre majd a kis kezét megfogva elindultak felém. Önkéntelenül is elmosolyodtam, olyan kis édesek voltak együtt. Amint odaértek hozzám, Harry megcsókolt Lux pedig megfogta a kezem. Megrángatott ezzel elérte, hogy rá figyeljek.

‒        Hinta – mindkettőnk kezét rángatni kezdte.

Hazza mellé álltam és elkezdtük hintáztatni a kis lurkót. A 5 Seconds of Summer közben befejezte a műsorát, és a színpadot nagy gyorsasággal átszerelték a srácoknak. Abbahagytuk Lux hintáztatását, mert a fiúk megkapták a mikrofonjaikat, illetve Niall a gitárját is.

‒        Kéz és lábtörést – átöleltem Harryt azután hagytam csatlakozni a többiekhez.

Lement a szokásos kis rituáléjuk aztán felmentek a színpadra az Up all night-ot énekelve.

Dübörgött a koncert, a rajongók nagyon hangosak voltak. A fiúk többször is elmondták, hogy ők a leghangosabb közönség az elmúlt koncertekhez hasonlítva. Macyvel az 5SOS srácok társaságát élveztük, különféle velük megtörtént sztorikkal szórakoztattak minket. Egy idő után úgy döntöttünk, kimegyünk és mi is nézzük kicsit a koncertet. Hátul megláttam Lout és elkértem tőle a lányát. Szereztünk neki egy hangtompító fülest majd felvéve magamhoz, kisétáltunk a színpad elé. Oldalt megálltunk, nem mentünk ki teljesen középre, onnan lestük meg a fiúkat. Elég sokszor váltották a helyüket, így mindegyiküket közelről láttuk és ők is észrevettek minket. Mikor Harry elénk keveredett Lux izgatottan integetni kezdett az apró kis kezével. Ő nagy vigyorral az arcán integetett vissza a szőke kislánynak.

Felcsendült a Moments mire Mac közelebb lépve hozzám átölelt, már amennyire az apróságtól tudott. Meghallottam a kezdő sorokat és a hatás nem maradt el, sírva fakadtam. Ha ezt a dalt hallom, mindig sírok. Szorosabban fogtam magamhoz Lux-ot, míg igyekeztem lenyelni a feltörni készülő könnyeimet. Nem tudom, miért van rám ilyen hatással ez a dal. A következő szám gyorsabb volt és Luxy-val elkezdtünk ringatózni rá. Már éreztem, hogy nehezen tartom őt, ezért átvettem a másik oldalamra. Pár számot még meghallgattunk majd visszasétáltunk a backstage-be. Lux-ot odaadtuk az anyukájának, azután elmentünk innivalóért.

A nagyon jól sikerült telt házas koncert után, utunk a szállodába vezetett.

‒        Lux nagyon jól állt a kezedben – mondta Haz, ahogy bementünk a szobánkba.

‒        Ne kezd te is! – dobtam le a táskámat. Kérdőn pillantott rám. – Luke, Calum, Michael meg Ashton is ezt mondta – adtam a választ.

‒        Nekem Zayn is megjegyezte – mosolyodott el. Majd egyszer, talán öt év múlva. – Lux egészen megkedvelt téged, és nekem úgy tűnt, te is őt – én is elmosolyodtam.

‒        Nagyon szeretem a gyerekeket – ültem le az ágyra – Mész elsőnek fürdeni? – pillantottam rá.

‒        Menj te, a kocsiban már nagyon álmosnak tűntél – dobta le a felsőjét.

‒        Rendben – álltam fel az ágyról magamhoz véve a hálóingemet.

Egy gyorsra fogott zuhanyozás után átadtam a helyet Harrynek. Amíg bent volt felvettem a ma vásárolt szexi, rózsaszín fehér nemű szettet. Bezártam az ajtót aztán mindkettőnk telefonját lehalkítottam, hogy ne zavarhasson meg minket senki sem. Felfeküdtem az ágyra és próbáltam valami vonzó pozíciót találni. Teltek a percek és a karom, amivel a fejemet támasztottam, zsibbadni kezdett. Harry, haladj már! Végre valahára meghallottam a lépteit.

‒        Cica… – ahogy meglátott az ágyon egyből elfelejtette, amit mondani akart. Pár másodpercnyi döbbenet után pimaszul elvigyorodott. Mellém mászott én pedig nem haboztam lehúzni őt egy szenvedélyes csókra. – Ez tetszik, ilyen máskor is lehet – motyogta az ajkaimra.

‒        Majd meglátjuk – löktem finoman a hátára és ráültem a csípőjére.

Előre hajoltam és újabb csókba hívtam. Haz felvezette a kezét a hátamra és egy kis cirógatás után lecsúsztatta a fenekemre. Finoman belemarkolt, mire a szájába nyögtem. Lassú tempóban összedörzsöltem az ágyékainkat, ami Harryből egy morgást váltott ki. Megismételtem a mozdulatot, mire zihálva elvált tőlem.

‒        Ne kínozz! – motyogta kissé feszülten.

Önelégült vigyorral az arcomon lemásztam róla, ezzel hagyva, hogy felüljön és elmenjen a bőröndjéhez. Gyorsan visszatért hozzám miután megtalálta a kis ezüstszínű csomagot. Megcsókolt, miközben kikapcsolta a rózsaszín melltartóm kapcsát és a hátamra döntött. Elvált az ajkaimtól majd apró csókokat hagyva megindult lefelé a nyakam mentén.

‒        Ne játszunk! – kértem belekapaszkodva az alsója tetejébe.

‒        Amit csak akarsz – vigyorodott el, és egy határozott mozdulattal lehúzta rólam a bugyimat.

~ * ~ * ~ * ~ * ~

Halk motoszkálásra ébredtem és hirtelen felültem az ágyban.

‒        Cicus, mit csinálsz? – túrtam a hajamba fáradtan.

‒        Bocsi, nem akartalak felébreszteni – lehajolva nyomott egy apró puszit a homlokomra.

‒        Nincs semmi baj – néztem fel rá álmosan pislogva – Szó nélkül akartál lelépni?

‒        Nem, hagytam üzenetet a párnámon – válaszolta. Odanéztem, hogy megbizonyosodjak róla. Egy fehér lap volt a virágmintás párnán. – Próbálni megyünk, van kedved jönni?

‒        Nem, fáradt vagyok – dőltem vissza az ágyba és magamra rántottam a takarót.

‒        Azt nem csodálom – jelent meg a képén egy perverz vigyor.

Elpirultam, amint bevillant pár kép a tegnap estéről. Hazza felnevetett, mire a fejemet belefúrtam a párnámba. Visszabújt mellém az ágyba.

‒        Nincs miért elpirulnod – fordított az oldalamra. Pár percig némán néztünk egymás szemeibe, míg nem lassan elmosolyodtam. – Na, mi az? – kíváncsiskodott lágyan megsimogatva az arcomat.

‒        Szeretlek! – közelebb csúsztam hozzá és megcsókoltam, amit ő nem habozott elmélyíteni.

‒        Én is szeretlek – ölelt át – Lenne kedved ma este elmenni valahova? – vetette fel óvatosan.

‒        Mire gondoltál? – emeltem fel a fejem kíváncsian.

‒        Egy vacsorára – mondta lassan.

‒        Rendben – bólintottam.

‒        Biztos? – pillantott rám homlok ráncolva.

‒        Igen – mosolyogtam rá. Nem bujkálhatunk mindig a rajongók elől.

Kaptam egy gyors és nagyon boldog csókot, majd Haz kimászott mellőlem. Összeszedett néhány dolgot, azután kaptam még egy csókot.

‒        Délután találkozunk.

‒        Oké. Legyen szép napod! – figyeltem, ahogy elhagyta a szobánkat.

Nem sokáig maradtam egyedül, mert Macy nagyjából egy óra múlva átjött hozzám.

‒        Szia!

‒        Szia! Azt hittem, elmentél a srácokkal – fürkésztem szőke barátnőmet.

‒        Harry mondta, hogy maradsz és úgy döntöttem, akkor én is – világosított fel.

‒        Értem – motyogtam – Ugye tudod, hogy nem vagyunk egymáshoz kötve?

‒        Igen – bólintott – De nem nagyon akartam menni, nekik dolguk van, én meg feleslegesnek érzem ott magam – magyarázta.

‒        Vágom. Van valami ötleted, mit csináljunk, amíg visszajönnek? – pillantottam rá.

‒        Hát, lenne valami. Elhoztad a fürdőruhádat?

‒        Igen, mert azt kérted, tegyem el – válaszoltam.

‒        Tényleg? – ráncolta össze a homlokát.

‒        Igen – bólintottam. Úgy tűnik, a szerelem rossz hatással van a memóriára.

‒        Jó, legyen. A lényeg, hogy a közelben van egy uszoda, arra gondoltam, úszhatnánk egyet – ajánlotta.

‒        Oké, menjünk – ugrottam fel izgatottan.

Hat órát töltöttünk az uszodában. Eleinte úsztunk is, de néhány hossz után abbahagytuk és elkezdtünk beszélgetni. Átmentünk az egyik meleg vizes medencébe és úgy csináltunk, mint ahogy az öreg asszonyok szoktak. Mindenkinek kibeszéltük a fürdőruháját meg a frizuráját. Borzasztóak voltunk, bele se merek gondolni, milyenek leszünk, amikor majd tényleg megöregszünk.

Kiázva, jó kedvűen indultunk vissza a hotelbe. Mire visszaértünk, már a fiúk is megérkeztek. Belépve a szobába Hazza gyorsan a karjaiba zárt.

‒        Merre jártál? – nyomott csókot az ajkaimra.

‒        Macyvel elmentünk az uszodába – mosolyogtam rá.

‒        Azt hittem, pihenni fogsz.

‒        Pihentem is, nem nagyon úszkáltunk, csak ültünk és beszélgettünk – magyaráztam.

‒        De ugye ettől még áll a vacsora? – kérdezte.

‒        Hát persze – csókoltam meg – Átöltözök, megcsinálom a hajam és mehetünk is. Addig dőlj le egy kicsit – összekulcsoltam az ujjainkat és magam után húztam a hálószobába.

Haz lefeküdt, míg én választottam egy kék színű, könnyű kis nyári ruhát. Átöltöztem azután tettem fel egy kis sminket, és a hajam egy részét hullámcsatokkal hátra fogtam.

‒        Kész vagyok – léptem be a szobába. Harry felugrott az ágyról majd gyorsan átöltözött.

A hotel előtt taxit fogtunk, úgy mentünk az étteremhez, ami egy nagyon eldugott helyen volt. Ennek ellenére elég sokan voltak bent. A pincérünk egy a többitől külön lévő asztalhoz vezetett minket. Harry kihúzta nekem a széket majd leült velem szemben. Kikértük az italainkat, amit hamarosan meg is kaptunk, ezután mindketten az étlapnak szenteltük a figyelmünket.

‒        Mit szeretnél enni? – figyeltem fel Hazza hangjára.

‒        A spagettivel szemezek – pillantottam rá.

‒        Legyen két adag és játsszuk el a Susi és Tekergő spagettis jelenetét – vigyorgott rám.

‒        Miért kell valamilyen ürügy ahhoz, hogy megcsókolj? – fürkésztem kíváncsian.

‒        Nem kell, de így viccesebb lett volna – vont vállat.

‒        Az igaz – És egyben kissé undi is. – Mi lesz a holnapi program? – néztem fel rá.

‒        Délelőtt interjúra megyünk, szeretnél jönni? – úgy éreztem zöld íriszeivel szinte lyukat éget a bőrömbe.

‒        Részt kell venni benne? – nyúltam a pohár gyömbéremért.

‒        Éreztem, hogy ezt meg fogod kérdezni – szólalt meg, de úgy tűnt inkább csak magának mondja – Nem, nem kell. Ha eljöttök, akkor a közönség soraiban ülve nézhetitek az interjút.

‒        Nem tudod Macy, mit mondott arról elmegy-e?

‒        Niall szerint jön – a beszélgetésünk megszakadt, mert jött a pincérünk, hogy végre felvegye a rendelésünket.

‒        Sima beszélgetés lesz? – kérdeztem, miután a pincér hallótávolságon kívülre került.

‒        Igen, illetve nem, mert el fogjuk énekelni a Best song ever-t – válaszolta.

‒        Rendben, veletek megyek – mondtam egy kis gondolkodás után. Cicus arca azonnal felderült, láthatóan örült a döntésemnek.

‒        Holnap délután egyébként megint próbálunk, kedden este pedig koncert lesz – ivott bele a poharába.

‒        Elég sűrű a programotok – sóhajtottam fel.

‒        Sajnos lesz még sűrűbb is – nézett rám – De minden megéri, mert amikor ott állsz a színpadon az kimondhatatlanul jó érzés.

‒        Szép mentés – vigyorodtam el – Amúgy meg ne aggódj, nem értem félre – Nem vagyok újságíró, hogy szándékosan félreértsem és belemagyarázzak valamit, csakhogy keverjem a szart.

A jó hangulatú vacsoránk után még sétáltunk egy kicsit a városban, az én javaslatomra. Nagyon jó volt így Harryvel lenni, szinte egész este eszembe se jutott, hogy esetleg képeket készíthetnek rólunk. Kezdem azt hinni, hogy meg tudnám ezt szokni.